Az egykori múzeumigazgatóhoz, dr. Sőregi Jánoshoz írt levelek II. rész

Az egykori múzeumigazgatóhoz, dr. Sőregi Jánoshoz írt levelek II. rész

A méhkasalakú üregekkel kapcsolatos levelek

Szerző: Korompai Balázs

A közelmúltban a fenntartónk jóvoltából Sőregi Jánoshoz, múzeumunk volt igazgatójához írt levelekkel gazdagodtunk. Ezek a levelek 1928-1948 közöttiek. Összesen 38 darab levélről van szó. Ezeket három csoportba osztottam. A legfontosabb csoportot azok a levelek alkotják, melyeket Déri György, Déri Györgyné és Déri Miksa írtak. A második csoport az, amely Sőregi méhkasalakú üregekkel foglalkozó feltárásaihoz kapcsolódnak. [1] A harmadik egység pedig az egyéb témákat jelenti. A levelek forrásközlésére ebben a sorrendben kerül sor.

A levelek átírása során a nyilvánvaló helyesírási, nyelvhelyességi vagy központozási hibákat, hiányokat a jobb érthetőség miatt javítottam. Néhány esetben előfordult, hogy a kéziratos levélszövegekben egy-egy szó kiolvashatatlan volt, ezt így jeleztem: …
A levelek szövege előtt néhány sorban ismertettem az adott levelet és a hozzá tartozó borítékot is. A leveleket jellemző régies alakokat vagy egyéni írásformákat nem javítottam, pl. Debreczen, czím, injektió, doctor stb.

Most, a forrásközlés során, csak a levelek szövege kerül megjelenésre, három alkalommal, a fenti felosztás szerint. A levelekben foglaltak elemzése, kísérő tanulmánya később készül el. Fontosnak tartottam, hogy az érdeklődő közönség mielőbb megismerhesse ezt a rendkívül fontos levélanyagot, mivel igen sok és értékes adat található bennük.

A méhkasalakú gödrök feltárásának helyszíne: „Debrecen város látképe az új városi téglagyárból nézve. Előtérben a széles Tócó-völgy, mely jelenleg bellegelő. Balra a balmazújvárosi műút, megette a városi vízmű-telep.”
Kozmann Leó felvétele, 1931.

1.,

Dr. Balla Bertalan névjegykártyára írt autograf levele Sőregi Jánoshoz, a hozzá tartozó borítékkal, nagyságos Dr. Sőregi János urnak városi muzeumőr Helyben Déri Muzeum címzéssel. A névjegykártya felirata: Dr. Balla Bertalan Debrecen sz. kir. város tanácsnoka.

Kedves Kartársam!

A részemre küldött ősrégészeti tanulmányát hálás köszönettel vettem. Adja Isten, hogy még számtalan ily értékes munkával gazdagíthassa kedves kartársam a magyar tudományos életet.

Szíves figyelmét s a küldött nagy értékű munkát ismételten köszöni
Debr. 932. nov. 23.
szívélyes üdvözlettel
őszinte híve:

2.,

Banner János írógéppel megírt levelezőlapja autograf aláírással Sőregi Jánosnak. A levelezőlapon 10 filléres bélyeg és szegedi postabélyegző. A feladó bélyegzővel adta meg adatait.

Nagyságos
Sőregi János
múzeumőr úrnak
Debrecen
Déry múzeum

Kedves Barátom!

Dolgozatod megküldéséért fogadd hálás köszönetemet. A probléma rendkívül érdekes, de megoldása nem minden korra érvényes. Találtam én jazig gödröt konyhahulladékba ágyazva is, nem is szólva az ószentiváni 80 gödörről, amelyik bizony csak lakás volt. Kérlek ne feledkezz meg a múzeum békésmegyei anyagáról. Szeretettel ölel híved:

Szeged, 1933. 1.15.
János

3.,

Bátky Zsigmond autograf levele a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára hivatalos fejléces levelező lapján Sőregi Jánoshoz. A levelezőlapon egy 4 filléres és egy felülbélyegzéssel 6 filléres bélyeg található elmosódott postabélyegzőkkel. A címzés: Nagyságos Dr. Sőregi János muzeumőr Úrnak Debrecen Déri Muzeum.

Kedves Kollega Uram,

„A méhkasalakú földbevájt üregek problémája” című nb. tanulmányának szíves megküldéséért hálás köszönetét jelenti
Bpest 932 nov. 12.
mindenkor kész híve
Bátky Zsigmond

A vidéki közgyűjtemények támogatására július, augusztus, szeptember és október hónapon, eddig mindössze 430 P-t utalt ki a miniszterium. Reméljük, hogy később emelni fogja az összeget. Kecskemétnek a város mindössze 200 P. javadalmat szánt. Bizony szomorú számok!

4.,

Cholnoky Jenő egy oldalas autograf levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó hivatalos borítékkal. 20 filléres bélyeggel bérmentesítve, rajta Budapest 932 nov 14. postabélyegző, a boríték hátoldalán Debrecen 932 nov. 14. érkezési postabélyegző. Feladó előrenyomtatva a borítékon: Kir. Magy. Pázmány Péter Tud. Egyetem Földrajzi Intézete Budapest, VIII. Múzeum-körút 8. Telefon: J. 368-91. A címzés tintával: Nagyságos Dr. Sőregi János múzeumőr Urnak Debrecen Déri-múzeum. A címzés fölött ceruzával felírva: Válasz ment XI. 18. A válasz fogalmazványa a levél hátoldalán olvasható. A levélpapír is fejléces, közel azonos szöveggel, mint a boríték: Kir. Magy. Pázmány Péter-Tudományegyetem Földrajzi Intézete Budapest VIII., Múzeum-körút 8. Telefon: József 368-91. Budapest, 1932. XI. 14.

Igen tisztelt Doktor Úr!

Nagy figyelemmel olvastam el a méhkas-alakú üregek problémájáról írt dolgozatát s gratulálok a helyes értelmezéshez. Vannak még kételyeim is. Miért nem bányászták úgy ezt az anyagot, mint ahogy ma a cigányok bányásszák a vályogvetéshez való anyagot? Sokkal egyszerűbb és kevésbé fáradságos lett volna. Amit magyarázatul felhoz, nem tartom még elegendőnek. No de majd megtaláljuk ennek a magyarázatát is.

A nagybecsű értekezés megküldéséért fogadja hálás köszönetemet.
Szíves üdvözlettel
Dr. Cholnoky Jenő

A válasz fogalmazványa

Méltóságos Uram!

Valóban hálásan köszönöm, hogy „A méhkasalakú földbevájt üregek problémája” c. dolgozatomat nb. figyelmére méltatta és hogy arra vonatkozó elismerő soraival megtisztelt. Miután nagy örömömre több becses hozzászólást és véleményt kaptam és még várok is dolgozatomra vonatkozólag, méltóztassék megengedni, hogy egyrészt az adminisztráció egyszerűsítése, másrészt adandó válaszaim összegzése s így bizonyára érdekesebbé tétele végett csak későbben adjam meg szerény válaszomat és felfogásomat Méltóságod kételyeire vonatkozólag.

Ezúttal bátorkodom felhívni becses figyelmét az elmúlt nyáron a szatmármegyei Panyolán végzett régészeti ásatásomra, melyről dr. Scherf oszt. geológus úrtól már bizonyára hallott Méltóságod és amelynek fényképét ide mellékelem. Magam részéről már megalkottam az építmény rendeltetésére vonatkozó elméletemet, azonban nagy kitüntetésnek venném, ha a lelőhely geográfiai és földtani viszonyainak megtekintésére a jövő év tavaszán időt szentelne és Méltóságod által meghatározott napon velünk együtt oda kiszállana.
Fogadja Méltóságos Uram nagyrabecsülésem és mély tiszteletem nyilvánítását

múzeumőr
a régészeti osztály vezetője

Méltóságos
Dr. Cholnoky Jenő
egyetemi tanár úrnak
Budapest, VIII.
Múzeum körút 8.
M. Kir. Tud. Egyetem
Földrajzi Intézete

5.,

Gunda Béla egyetemi hallgató autograf levelezőlapja Sőreghy Jánoshoz, 10 filléres bélyeggel bérmentesítve, elmosódott postai bélyegzővel. A levél szövege alatt piros ceruzával egy verem rajza és Küldendő felirat, alatta fekete ceruzával: elküldve 932 X/31.

Nagys.
Sőreghy János
múz. ig. úrnak
Debrecen
Déry Múzeum

Tisztelt Igazgató Úr!

Győrffy István egy. m. tanár úrra hivatkozva (az ő irányítása mellett néprajzi tanulmányokat végzek) tisztelettel kérem az Igazgató Urat, hogy a prehisztorikus vermekről írt tanulmányát címemre elküldeni szíveskedjék. A gabonásvermek, boglyaalakú gabonások kérdésével foglalkozom s igen nagy szükségem volna az említett b. tanulmányra.

Teljes tisztelettel
Gunda Béla
egyetemi hallgató
VII. Hársfa-utca 59/b.
Budapest

6.,

Hóman Bálint egy oldalas, gépelt, autograf aláírásos köszönőlevele a minisztérium préselt pecsétes, csúnyán körülvágott hivatalos levélpapírján, a hozzá tartozó pecsételt fejléces (A magyar. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztertől.) borítékkal. Hivatalból Dij átalányozva pecséttel ellátva. Két postabélyegzővel: Budapest 932. nov. 16 és Debrecen 932. nov. 17. A boríték hátoldala közepén a minisztérium miniszterének kis méretű, kör alakú pecsétjével.

Budapest, 1932. november 13.

Kedves Barátom!

A méhkasalakú földbevájt üregek problémájával foglalkozó tanulmányodnak megküldésével tanúsított szíves figyelmedet nagyon köszönöm.
Szíves üdvözlettel vagyok
híved:
Hóman

Nagyságos
dr. Sőregi János úrnak,
múzeumőr, az ősrégészeti osztály vezetője,
Debrecen.

7.,

Ismeretlen zöld ceruzás, autograf levelezőlapja Sőregi Jánosnak, budapesti postabélyegzéssel, 1932. dec. 19. dátummal. Nagyságos Dr. Sőregi János muzeum őr urnak Debreczen Muzeum címzéssel. Az aláírásként szereplő név: Feri olvasata bizonytalan!

  1. XII.19.

Kedves Barátom!

Köszönöm az érdekes dolgozatodat. Véleményem szerint a gyakorlati szempont látszólag legalább is ellene szól, mivel sokkal könnyebb lett volna árkokban dolgozni, mint ismételten megkezdett gödrökben?!?!?!

ölel Feri
Minden jót az új Esztendőben

8.,

Láng Nándor két oldalas autograf levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó borítékkal. Rajta két 10 filléres bélyeg, Budapest 932 nov. 8. és Debrecen 932 nov 9. postabélyegzések. Hátoldalán a feladó: Dr. Láng Nándor Bp. I., Attila u. 81.- Címzés: Ngs Sr. Sőregi János múzeumőr úrnak Debrecen Déri Múzeum.

Bp. 32XI8

Kedves Barátom,

Köszönöm szépen a Méhkasszerű üregek problémájáról szóló tanulmányod szíves felajánlását. Már a Múzeumi jelentésből olvastam, most újra s mondhatom érvelésed föltevésedet nagyon plauzibilissé teszi s bizonyos, hogy az az archeologusok érdeklődésének homlokterébe kerül. Ásatásaidat bizonyára folytatod, s megtalálod a gödrök mellett a kemencét v. kemencéket. Most már értem, hogy egy tavalyi beszélgetésünk alkalmával miért nem akartál nyilatkozni az üregek rendeltetéséről: a feleletet megkaptam most szép és alapos tanulmányodban.
Légy szíves, kérlek, Ecsedi barátomnak is köszönetemet jelenteni, hogy a 3 nekem hiányzó múzeumkiadványból egyet megküldött, úgy látszik a másik 2 már elfogyott és köszönöm igazán jól szerkesztett múzeumi Vezetőtök megküldését.
A múzeum kiadványait ezentúl is kérem, (szükség esetén árukat költségesen megtérítem)

Szíves üdvözlettel
igaz híved
Láng Nándor

Örömmel látom, milyen ügyesen rajzol Kollonits, őt is üdvözlöm.

9.,

Löfkövits Arthúr névjegykártyára írt autograf levele Sőregi Jánoshoz. A névjegykártya felirata: Löfkövits Arthúr
v. Városi Muzeumi Igazgató
A Ferenc József-rend lovagja
Debrecen.

Kedves Dr. Sőregi!

Köszönet szíves figyelméért. Élvezettel olvastam az érdekes és értékes tanulmányt. Remélem és szívből kívánom, hogy az Önnek dicsőségére és hasznára leend.

K. Nejét s Önt, szívélyesen üdvözli, híve,
Löfkövits
932 Dec 5.

10.,

Monus Ferenc autograf levelezőlapja Sőregi Jánoshoz, Miskolcz 932 dec 7. bélyegzővel.

Dr. Monus Ferenc
postafőnök Miskolc főposta
Nagyságos
dr. Sőregi János úrnak
Debrecen
Déri múzeum

Jánoska kedves, ősrégészeti tanulmányodat nagyon köszönöm, csak most olvashattam el. Igaz szeretettel gratulálok. A méhkasalakú földbevájt üregek problémája, nekem már nem probléma többé: okosan, nagyon érdekesen megtanítottál a helyes elméletre.

Mégegyszer köszönöm kedves figyelmedet s további eredményes kutatást és munkát kíván
igaz barátsággal:
Miskolc, 1932 XII/7
Dr. Monus Ferenc

11.,

A Somogyi-könyvtár és Városi Muzeum Szeged hivatalos fejléces borítékjában fejléces levélpapíron Móra Ferenc autograf, két oldalas levele Sőregi Jánoshoz. Két 10 filléres bélyeggel ellátva, a postai bélyegzők Szeged 933. Feb. 19 és Debrecen 933 Feb. 20. feliratos. A boríték hátoldala vörös és fekete ceruzával összefirkált. Móra Ferenc kézírása nagyon nehezen olvasható, sok esetben jelzésértékű.

Szeged, 1933. II. 19.

Kedves Öcsém!

Sok ügyű-bajú ember lévén, csak az éjszaka jutottam hozzá, hogy kaptárlakás-tanulmányodat elolvassam. Szívből gratulálok hozzá. Azt hiszem, megtaláltad az agyag-gödrök rejtélyének nyitját. Én csak addig jutottam el már … régész koromban, hogy lakásnak semmi esetre se szolgálnak. Csak azért nem szégyellem magam, mert más se jutott eddig, mint te, pedig most már, te utánad Columbus tojásának látszik a dolog.

Szeretnélek azonban egyszer lehozni erre mifelénk is, a homokra. Mert én nemcsak agyagban találom ezeket a zacskókat, hanem a homokban is, cserepekkel, hulladékcsontokkal, több-kevesebb hamuval és a kiégett paticsfaldarabokkal. Sajnos ezeknek a felmérése nehéz, mert a körvonalak bizonytalanok, a homokban minden elmosódik. Szeretném, ha egyszer ezekre is beleadnád az eszedet, amit igen becsülök.

… … együtt szívből köszönt öreg kollégád
Móra Ferenc

12.,

Rácz Lajos autograf levelezőlapja Sőregi Jánosnak, sárospataki postabélyegzővel.

Tekintetes
Dr Sőregi János
múzeumőr úrnak
Debrecen
Déri-Múzeum

Kedves János Öcsém!

Értékes dolgozatát megkaptam s már átböngésztem,- fogadja érte mély köszönetemet. A napokban talán nekem is alkalmam lesz valamivel viszonozni.
A múzeumi jelentést is megkaptam régebben s azt beadtam a főiskolai könyvtárba.

Szíves üdvözlettel igaz barátja
Sárospatak, 1932 nov. 22.
Rácz Lajos

13.,

Scherf Emil autograf, 20 filléres, zárt levelezőlapja Sőregi Jánosnak. Rajta Budapest 932. sep. 28. postabélyegző. Feladó: Dr. Scherf Emil Budapest, VII, Stefánia-út 14. Címzett: Nagyságos Sőregi János dr. úrnak Panyola Szatmármegye községi előljáróság útján.

Budapest, 1932. IX. 28.

Kedves Jánoskám! – Kedves leveledért és kéréseim készséges teljesítéséért fogadd leghálásabb köszönetemet. Most csak azt írd meg kérlek, hogy a nekem szánt 200 példányért járó 120 pengőt hová fizessem be? Neked-e, debreceni Déri-Múzeumi vagy panyolai címedre, vagy egyszerre a nyomdának? Az utóbbi esetben kérném annak pontos címét. A német kéziratot már elküldtem Debrecenbe, amikor k. leveled jött s így a kívánt korrekturákat nem végezhettem már el. – aggodalmaid a „társszerzőséget” illetőleg csak jó baráti szívedet mutatják, de egészen indokolatlanok. Hiszen a munka szerzője Te vagy s én bizony csak nagyon általános megfigyeléseket fűzhettem hozzá! – Már megírtam, hogy Panyolára alig jövök, de azért értesíts kérlek, meddig maradsz ott? Nincs kizárva, hogy október első napjaiban Hadik grófhoz Tornanádaskára és onnét Aggtelekre. Nagyon hívnak. Esetleg hazamenőben kinézek Panyolára. Szíves üdvözletet küldök minden ottani ismerősnek, elsősorban Bődi bácsinak. Ölel: Emil

A „nagyfejűek” (Homan, Kozma) most mond miniszterségbe utaznak, kevés idejük lesz a Te „nem fontos” dolgaidra.

A panyolai feltáráshoz kiszálló kutatók, elöl Scherf Emil geológus.
Tiszapart, Panyola környékén – Sőregi János felvétele, 1932 tavasza

14.,

Scherf Emil autograf, 20 filléres, zárt levelezőlapja Sőregi Jánosnak. Rajta Budapest 932. okt. 3.és Panyola 932. okt. 5. postabélyegző. Feladó: Dr. Scherf Emil Budapest, VII, Stefánia-út 14. Címzett: Nagyságos Dr. Sőregi János Panyola (Vásárosnamény mellett) Szatmármegye. Címzés felé utólag beírva X. 3. A levélen tévedésből IX. 3. dátum szerepel.

Budapest, 1932. IX. 3.

Kedves Jánoskám!

Miután csak ma utazom Tornanádaskára, kb. 7-ig bezárólag ott leszek. Ha akkor mennék Panyolára, Te valószínűleg már régen elmentél onnan. Így tehát nem utazom oda. Hanem lehetséges, hogy visszafelé menet Pestre meglátogatlak Debrecenben, vagy pedig még jobban Tiszafüredre jöhetnénk össze, hogy megnézzük az őstelepet a hídnál és esetleg Marchharttal kimenjünk a Göbeerdei kanyarulaton lévő állítólagos templomromhoz. Hát a Panyolai Vásárosmező dombot nem nézed meg, illetve nem ásatsz ott? Írj választ (mindjárt) a következő címre: Dr. Sch. E. gróf Hadik-kastély Tornanádaska (Torna megye). Lehetséges, hogy csak két napig leszek ott s aztán Aggtelekre megyek. Ez esetben írok Neked. – Bódi bácsinak, Csonka főjegyző úrnak és Lengyel úrnak add át szíves üdvözletemet, a tiszteletes asszonynak kézcsókomat.

Igaz barátsággal és szeretettel ölel Emil

A tiszaporoszlói őstelep látképe.
Poroszló – Kozmann Leó felvétele, 1930.

15.,

Scherf Emil autograf, 20 filléres, zárt levelezőlapja Sőregi Jánosnak. Rajta Jósvafő 932. okt. 12. és Debrecen 932. okt. 13. postabélyegző. Feladó: Dr. Scherf Emil Jósvafő (Abaúj-Torna megye). Címzett: Nagyságos Dr. Sőregi János úrnak Debrecen Déri-Múzeum. A címzés felett utólag beírva kék ceruzával: X. 11

Jósvafő, 1932. X. 11.

Kedves Jánoskám!

Mg itt vagyok Jósvafőn, mert a beállott eső miatt 1-2 nappal halasztottam el elutazásomat. (Előzőleg, mint már megírtam, Tornanádaskán voltam Hadik grófnál.) Valószínűleg holnapután utazom Miskolczra és 13.-án érkezem Debrecenbe. Ha netalán akkor nem volnál Debrecenben, írd meg Miskolcra (Koronaszálló). Azonban kötelezettség nélkül jelzem ezt a dátumot. Attól tartok, hogy közben könyved korrektura-íveit elküldted Pestre s az most ott fekszik. Ha így volna, akkor talán írhatnál Németh Ferenc földtani intézeti portásnak, hogy küldje vissza Debrecenbe címedre és akkor ott javíthatnám át. Postámat nem küldték utánam s így nem tudok a dolgon másképp segíteni. A viszontlátásig szívélyesen üdvözöl

igaz barátod
Emil

16.,

Scherf Emil autograf zárt levelezőlapja Sőregi Jánoshoz. A 20 filléres zárt levelezőlapon még 3 darab négy filléres bélyeg van, rajtuk Budapest 932 okt. 17. postabélyegzők. Feladó: Dr Emil Scherf Budapest (Ungarn) VII. Stefánia-út 14. Geol. Címzett: Herrn Nagyságos Dr. J. Sőreghy in Ausztria Wien I. Burggasse 22. c/o. Frau Generalswitwe Augusta. A zárt levelezőlap hátsó oldalán talán Sőregi sk, ceruzás feljegyzése: Vásárhelyi Endre modellkészitő Bp. IX. Gyáli út 4 sz Orsz. Közegészségi Intézet.

Budapest, 1932. X. 17.

Kedves jó Jánoskám!

Éppen most kaptam a „Naturwissenhaftl. Verein J. Steiermark in Graz” melynek tagja vagyok, a tagdíjfizetési felhívását. Egy évre Schilling 6.50-et kell fizetnem. Nagyon leköteleznél, ha ezt az aránylag csekély összeget az én nevemben az egyesületnek beküldenéd. (Még hálásabban venném, ha mindjárt 2 évre 6.50X2= 13.00 Schillinget utalhatnál át.) Amennyiben kérésemet teljesíteni tudnád (postautalványon) a megfelelő ellenértéket a 120 pengővel együtt vagy Pesten térítem meg pengőben, vagy pedig Debrecenbe utalom át. A befizetésnek a következő címre kellene történnie: Professor K. Fabian, Graz. II. Bundesrealschule, Pestalozzistrasse 5. Zahlmeister der Naturw. Ver. J. Steiermark. (Az utalványra rá kellene írni: Mitgliedsbeitrag („A”-Mitglied) von Dr. E. Scherf Budapest VII. Stefánia-út 14. Ne haragudj a molesztálásért. K Feleségednek tiszteletteljes kézcsókomat. Ölel Emil

17.,

Scherf Emil autograf, 20 filléres, zárt levelezőlapja Sőreghy Jánoshoz. Rajta Budapest 932. nov. 2. és Debrecen 932. nov. 2. postabélyegzőkkel. Feladó: Dr. Scherf Emil Budapest VII. Stefánia-út 14. Címzett: Ngs. Sőreghy János dr múzeumőr úrnak Debrecen Déri-Múzeum.

Budapest, 1932. XI. 2.

Kedves Jánoskám! – Köszönöm a mutatóba küldött példányt és október 29.ről kelt szíves leveledet, melyet csak tegnap kaptam meg. Örülök, hogy a nyomdával rendbe jöttél s hogy értékes munkád az utánnyomás révén nem fog bibliográfiai ritkasággá válni, hanem hozzáférhető marad. A könyvecskének tőlem írt részébe a következő hibák vannak.

  1. old. 21. sor alulról régésznek írandó régészeknek helyett
  2. old. 18. ’’ ’’ löszszerű írandó lösszerű ’’
  3. old. 10. ’’ felülről hiányzik a sor … a zárójel
  4. old. 17. ” ’’ ’’ ’’ ’’ ’’
  5. old. 6. ’’ ’’ Prähistorikert írandó Prähistorischer helyett
    80 old. 17. ’’ alulról entscpricht írandó enttcpricht helyett
  6. old. 11. ’’ ’’ erőffneten ’’ erröffneten ’’
  7. old. 11. ’’ felülről deshalb után vessző teendő
  8. old. 9. alulról TREITZ írandó TRIETZ helyett.

Csak azért írom meg e hibákat, hogy esetleg egy új szedésnél kikorrigálhasd. A Tőled írt hibákat elküldés előtt ki fogom javítani. Szándékom, hogy a Stádiumnál a borítéklap szövegének megfelelő kiegészítéseket (a Te német címedet és az én magyar és német címemet) kiszedettem és a belső címlapra ráragasztom, ha akarod, Neked is küldhetek, bár ez Rád nézve nem fontos. Azt írod, hogy most 200nál több példányt is kaphatnék. Miután cserére külföldre sok példány kell s otthon is kell adni egyes kollégáknak összesen 300 példány volna a legjobb, tehát a most küldendő 100-on felül még 200-at nyomtathatsz részemre (az új címlappal). Ha ez valami okból nem konveniálna, akkor maradhatunk az összesen 200 drb.nál is s akkor a magyarok nem kapnak. Üdv és kézcsók feleségednek Emil

18.,

Scherf Emil autograf, 20 filléres, zárt levelezőlapja Sőreghy Jánoshoz. Rajta Budapest 932. nov. 5. és Debrecen 932. nov. 5 postabélyegzőkkel. Feladó: Dr. Scherf Emil, Bpest VII. Stefánia-út 14. Címzett Dr. Sőreghy János Debrecen Déri-Múzeum.

Bpest. 1932. XI. 5.

Kedves János komám!

A könyvek rendben megérkeztek. Hálás köszönet! Kozmann fényképei is megjöttek. Nem nagyon tüntette ki magát. A negatívokon sokkal több részlet van. Nagyon kemény papírost vett.
Hétfőn este Kessler barátom előadást tart az aggteleki barlang ú.n. „retek járatáról” s ehhez akartam neki képeket adni. Nagyon bosszant, hogy még mindig nincsenek meg mind a képek. Légy olyan jó szedd el Kozmanntól mind a negatívokat és küldd el sürgősen nekem. Most már 3 hét múlt el, mióta Debrecenben voltam. Eredmény: egy törött kazetta és 0 kép! Ilyen boltot nem csinálok többé!

Szervusz, …
Emil

A panyolai faépítmény a Tiszáról nézve, a 6 méter magas partfal előtt.
Panyola, Zsarókert – Kozmann Leó felvétele, 1932. október 5.

19.,

Scherf Emiltől származó boríték levél nélkül. A borítékon 4 és 16 filléres bélyeg, Budapest 932. dec 10 és Debrecen 932 dec. 11. postabélyegző. Címzett: Nagyságos Dr. Sőregi János muzeumi őr urnak Debrecen Déri-muzeum. A feladó: Dr. Scherf Emil, Bpst. VII. Stefánia-út 14. A címzés felett kék és vörös ceruzás felirások: XII. 10 A IV.ik ásatás előkészítése is. A boríték hátoldalán fekete, ceruzás, gyorsírásos, négy sor.

20.,

Surgoth Jenő egy oldalas, autograf levele Sőregi Jánosnak a Hajdúvármegyei és Debrecen városi m. kir. Gazdasági Felügyelőség Hivatal vezető feliratos, fejléces levélpapírján. Hozzá tartozó borítékján a levélpapírral egyező fejléc a hátoldalán, 10 filléres bélyeg és Debrecen 932. dec. 12. postabélyegzővel. Címzett: Nagyságos Dr. Sőregi János urnak muzeumőr Debrecen Déry Muzeum.

Kedves Barátom!

Értékes és tanulságos művedet nagy élvezettel olvastam át – és hálásan köszönöm, hogy azt kegyes voltál részemre megküldeni.

Debrecen 1932 XII. 11.

baráti híved
Surgoth Jenő

21.,

14×9 cm-es vastag papíron, tintával írt Viski Károly autograf levele Sőregi Jánosnak, Budapesten feladott, 10 filléres bélyeggel ellátva.

Nagys.
Dr. Sőregi János
múzeumőr úrnak
Debrecen
Déri Múzeum

Kedves János, köszönöm a megküldött szép tanulmányt, sok hasonlót kívánva múzeumotoknak és mindnyájunknak. Lajos bácsit, Ecsedi gazdát és Kovács mestert üdvözlöm.

Szeretettel köszönt
Viski Károly
Bp. 1932. XII. 18.

A Déri Múzeum régészeti osztályának berendezése, Sőregi János és Kovács mester, azaz ifj. Kovács János festőművész.
Debrecen – Kozmann Leó felvétele, 1930.

Jegyzetek:

  1. A méhkasalakú üregekről szóló tanulmányára egy évvel később maga Sőregi is reflektált a Déri Múzeum Évkönyvében: “melyben meggyőző érveket sorakoztattam fel amellett, hogy ezek az üregek nem lehettek sem lakások, sem élelemraktárak — mint eddig tévesen gondolták —, hanem egyszerű agyagbányák voltak azok, melyeknek nagyságát és formáját megalkotta a dolgozó ember teste, mint mechanikai műszer és a dolgozó ember szelleme, mint életét és alkotását talán babonásan féltő ősösztön. Csak másodlagos rendeltetésük volt a szemétgödör, amikor is a régészeket megtévesztő anyagok kerültek bele.” Sőregi János: A méhkasalakú földbevájt üregek problémája. In: Dr. Ecsedi István – Dr. Sőregi János (szerk.): A debreceni Déri-Múzeum évkönyve 1933. Debrecen, 1934. 56–57.


Az egykori múzeumigazgatóhoz, dr. Sőregi Jánoshoz írt levelek I. rész

Az egykori múzeumigazgatóhoz, dr. Sőregi Jánoshoz írt levelek I. rész

Déri György, Déri Györgyné és Déri Miksa levelei

Szerző: Korompai Balázs

A közelmúltban a fenntartónk jóvoltából Sőregi Jánoshoz, múzeumunk volt igazgatójához írt levelekkel gazdagodtunk. Ezek a levelek 1928–1948 közöttiek. Összesen 38 darab levélről van szó. Ezeket három csoportba osztottam. A legfontosabb csoportot azok a levelek alkotják, melyeket Déri György, Déri Györgyné és Déri Miksa írtak. A második csoport az, amely Sőregi méhkasalakú üregekkel foglalkozó feltárásaihoz kapcsolódnak. A harmadik egység pedig az egyéb témákat jelenti. A levelek forrásközlésére ebben a sorrendben kerül sor.

A levelek átírása során a nyilvánvaló helyesírási, nyelvhelyességi vagy központozási hibákat, hiányokat a jobb érthetőség miatt javítottam. Néhány esetben előfordult, hogy a kéziratos levélszövegekben egy-egy szó kiolvashatatlan volt, ezt így jeleztem: …
A levelek szövege előtt néhány sorban ismertettem az adott levelet és a hozzá tartozó borítékot is. A leveleket jellemző régies alakokat vagy egyéni írásformákat nem javítottam, mint pl. Debreczen, czím, injektió stb.

Most, a forrásközlés során, csak a levelek szövege kerül megjelenésre, három alkalommal, a fenti felosztás szerint. A levelekben foglaltak elemzése, kísérő tanulmánya később készül el. Fontosnak tartottam, hogy az érdeklődő közönség mielőbb megismerhesse ezt a rendkívül fontos levélanyagot, mivel igen sok és értékes adat található bennük.

1.,

Déri György ezredes autográf, két oldalas levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó bélelt borítékkal. 16 filléres (Mátyás-templom) bélyeggel feladva, rajta Budapest 930 jan 13 dátum és debreceni érkezési postabélyegző: Debreczen 930 jan 14. Déri, Budai László u. 6. feladóval és Nagyságos Dr. Sőregi János úrnak A Déri Muzeum 1-őre Debreczen címzéssel.

Bpest, Győr 1930. január hó 12.-én

Mélyen Tisztelt Doktor Úr!

Köszönöm szíves levele megküldését a mellékletekkel. Nagyon meghatott és örömmel telt meg a tudat, hogy megboldogult bátyám emlékét Debreczen város közönsége körében fejlesztik.
Sajnálom, hogy kívánsága egy részét nem teljesíthettem, mert a kívánt levelek stb. már nincsenek tulajdonomban. De szívesen küldöm meg a Münchenben lakó bátyám czímét:

Koloman Déri Künstmaler München
Schwanthalerstrasse No 69./III.

Még egyszer hálás köszönet becses leveléért és bocsánat a késő válaszom miatt.

Szívélyes üdvözlettel és
kiváló tisztelettel

Déri György ezredes

2.,

Déri Györgyné nyolc oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó, bélelt borítékkal együtt, melyről a bélyeget levágták. A boríték és az első négy oldal gyászkeretes. A boríték hátoldalán a feladó: özv. Déri Györgyné Budapest I. Attila utca 103. és elmosódott debreceni postabélyegző. A címzés: Dr. Sőregi János muzeumigazgató úrnak Debrecen Déri muzeum.

Budapest 1946. Szept 14.

Mélyen tisztelt Igazgató Úr!
Kedves Bátyám!

Augusztus 22-iki kedves levelét a jóleső vigasztaló szavakkal hálásan köszönöm, úgy szintén a búcsúbeszéd másolat megküldését. Nekem is az a kívánságom, hogy tartsuk fenn az állandó összeköttetést, hiszen lassan én maradtam itt mint egyedüli „Déri”. Münchenben lakó kedves sógornőm, Déri Kálmán özvegye még él ugyan, de már szintén 70-en túl van.

Bizonyosan érdekli kedves Bátyámat György utolsó napjai és általában betegségének lefolyása. Amint már régebben megírtuk, György az ostrom alatt kapott először dagadt lábakat és vérkeringési zavarok léptek fel, amiért állandóan vízelhajtó injektiokat kapott és állandóan orvosi kezelés alatt ált. Hónapokig nem járhatott le a lakásról, részint mert a házban nem járt a lift és Ő nehezen tudott járni, másrészt nagyon keveset szabad volt járnia, hiszen annál többet dagadt meg ilyenkor. Úgyhogy, amikor idén tavasszal egy betegtolószéket sikerült megvásárolnom, György ezt boldogan fogadta. Attól kezdve mindennap kitoltam szegénykét a közeli városmajorparkba, ha jó idő volt. Ennek Gyuri igen örült és már mindig sürgetett, mert a nehéz gazdasági és bevásárlási és háztartási munkáim mellett igen sokat akartam Neki is szentelni az időből, úgyis csoda volt, hogy én ezt a nagy strapát kibírtam. – Így volt ez Június 19-ikéig. Akkor lépett fel egy érelzáródás a balalsó lábszáron, azontúl feküdnie kellett már, a láb piros és kék, dagadt lett, a szívműködés azontúl gyengült, kapott szíverősítő injektiokat állandóan, de semmi nagyobb jobbulás nem mutatkozott. A közeli katasztrófát az orvos és sajnos, én is láttam. György is beszélt róla két hét a halála előtt („meglásd meghalok”) mondta. Általában nem beszélt szívesen ilyenekről, mert látta mennyire ragaszkodom hozzá. A múzeummal kapcsolatban csak mindig szerette volna még látni és igen örült a bátyám jelzett jövetelének. Mindketten igen vártuk is.

Az utolsó két héten szinte éjjel nappal az ágya mellett voltam és a karomban feküdt, úgy babusgattam, mint egy beteg gyermeket. Állandóan jajgatott, nem kapott lélegzetet, szörnyű éjjeleink voltak, semmi altató nem segített, állandóan fel le, olyan nyugtalan és gyenge volt a szív. Júl. 19-én fellépett egy tüdővizenyő, azontúl csillapítókat kapott és sokat aludt. Vasárnap este beszélt utoljára kedvesen engem magához ölelve „ich hab Dich sehr gern.” Másnap csak nagy szemekkel nézett rám, meg is értett, mikor hozzászóltam, de már nem beszélt. Kedden délután ¾ 6-kor alvás közben eltávozott tőlem, ott ültem állandóan az ágya mellett. –

Nehéz ebbe a nagy magányba bele szokni, olyan boldog, egyetértő életet éltünk mi ketten, csak a szépségnek, zenének, művészetnek és a szép természetnek éltünk. Igaz, hogy soká anyagi gondjaink nem voltak, nem úgy, mint mostanában. De borzasztó nehéz idők nehezedtek mindnyájunkra. Milyen nagy megnyugtatás ez nekem, hogy mindent meg tudtam Györgynek adni, még azokban a legnehezebb időkben is mindent tudtam neki megszerezni. Most ugyan, ami az ellátást illeti, lényegesen jobb a helyzet, viszont hiányzik a pénz hozzá.

Még nem tudom miből és hogyan fogok élni, a nyugdíjam még nem biztos és ha meg is kapom, igen kevés. A saját két öröklakásom (a 4 szobás lakatlan rom) több a kiadás. Utóbbit el akarnám adni, de avval is a pénzhiány miatt várni kell. Vannak itt még a gyűjteménynek néhány töredék tárgyai, mindenből valami, közte sok törött tárgy, rengeteg edényünk, üvegjeink eltörtek. Majd ha személyesen feljön, kedves bátyám, beszélünk róla még. Nem hiszem, hogy Debrecennek ezekre szüksége lenne, mivel ezek a példányok legtöbbnyire már megvannak. György is inkább Baját említette, mivel ezeknek népies tárgyakból semmijük nincsen.
Kedves Bátyám! A mi nap valamiképpen említette, hogy ki lett fosztva, ha jól értettem ruha kadrobból is van szó? Nem tudom, hogy nem e sértem meg, ha kérdezem, mire lenne szüksége esetleg. Én úgyis György holmiját megtartom, egyelőre fájó érzés, ha csak rájuk pillantok. Ha majd eljön, beszélünk róla.-

Hála Isten, hogy ez az egy kis lakásom ilyen rendbe tudtam hozatni, szép, jól fűthető kályhát is csináltattam, de örült szegény Gyuri, milyen jó meleg is lesz itt „a télen”, mindig mondogatta.

De milyen szomorú és fájó szív lesz itt nekem, ha a jó melegben szegényke nélkül kell itt élnem. –
Egyik jó barátba is nagyon is hamar kellett csalódnom, nagyon csúnyán viselkedett, majd egyszer elmondom, kérem, ne is írjon és ne is említsen engem Tordaynak. György őt sohasem szerette és óvott tőle mindig, nem akartam elhinni, amig ilyen rossz, fájó tapasztalatokat nem szereztem, a jó Isten idejében igy vezérelt és igy jól is van. –

Most úgy írtam, mint egy régi jó barátnak, kiöntöttem szívem bánatát nagy egyedül létemben.

Szívélyes üdvözlettel
szomorú Déri György neje

Déri György ezredes és felesége, Müller Ilona budapesti otthonában
Lükő Gábor felvétele. Budapest ,1940.

3.,

Déri Györgyné három oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó bélelt borítékkal, 60 filléres (Ipar és mezőgazdaság) bélyeggel, elmosódott budapesti és debreceni postabélyegzővel. Címzett: Dr. Sőregi János muzeumigazgató úrnak Debrecen Déri Múzeum. Feladó: Déri Györgyné ezredes özvegye Bpest. I. Attila utca 103.

Bpest 1946. X. 12.

Kedves Bátyám!

Köszönöm kedves levelét, melyet szept. 28-án hozzám intézett. Szeretem az őszinte beszédet és azért én is úgy tekintem kedves Bátyámat, mint családunk egyik régi tagját, amelynél kipanaszolhatom magamat. Sajnos, rokonaim, két fivérem külföldön élnek, Bécsben, odavaló állampolgárok és bizony ezen nehéz napjainkban sem tudtak mellettem lenni. György is igen szerette főleg Sándor öcsémet, aki jómenő vaskereskedő. Nagy üzlethelyiségei vannak IX. Hörlgasse 4. Neki is György, az én felejthetetlen drága jó uram volt a jótevője, karrierje megalapozásánál. Úgy imádja most is, állandóan annyi szeretettel ír és végtelenül siratja.

Éppen írja, hogy a Wieni Sirboltunkról Frigyes sógorom halála évfordulója napján gondoskodik, rendbe hozatta a sírt, mivel a háború okozta elég sok károk érték.

Két sirbolttal tovább nagy bombakráterek vannak, Szegény jó édesapánk sírja is teljesen eltűnt, csak egy fa jelzi még a helyet.- Másik fivérem, Albert világháborús hadirokkant százados, most a városnál valami állása van, városatya is egyúttal. Mindkettő nős, bécsi feleségük van. Távolabbi rokon több van, de ezek mind néhai mostohaanyám részéről vannak, nem igen levelezem velük. György részéről talán még Dezső öccse él U.S.A.-ban, de két hónap előtt küldött levelemre még nem válaszolt sem Ő, sem felnőtt két gyermeke. Sógornőm, Käthe, Déri Kálmán özvegye él Münchenben, szeretne jönni, de még nem engedik. Igy rokonoktól teljesen elhagyatva, egy pár igen kedves barátnőm körében éldegélek bánatosan, szomorúan. De György velem van, az ő sok-sok jóságával és nagy szeretetével. Az Ő emlékének élek, az Ő vele eltöltött gyönyörű, szép éveknek, hiszen mi annyira egyetértettünk mindenben, mindent és mindenütt együtt voltunk. Hogy gyönyörködtünk egy-egy muzeális, népies darabban, mennyire élveztük a természet mindenkori szépségeit, milyen gazdag volt Ő lelkiekben. Kevés asszonynak lehetnek ilyen szép emlékei, lássa, ez tartja bennem a lelket, mert a nagy magányomban bizony sokszor elcsüggednék.

Azt kérdi kedves Bátyám, mik a terveim? Istenem, nem tudom. Itt van kis szépen rendbehozott öröklakásom, György itt van, csak itt van az én helyem, az én otthonom. Más lenne, ha György, ahogy terveztük, Debrecenbe került volna. Kicsit bánt is, hogy nem kaphattam itt olyan kiválóan fekvő sírhelyet. Ez elég szép, szép fasorban fekszik, idyllikus hely. Ő szerény volt egész életében, szerette a népet, igy Ő is a nép között fekszik. Kedves Bátyám, személyes látogatásánál különben még beszélünk erről. Igen megnyugtató számomra hogy akkor illő, nagyon is szép temetést tudtam neki rendezni, most ez nehéz probléma lenne, akkor két jobb ékszerdarab eladásával mindenre tellett.-

Nagy csalódásban volt részem, a Honv. min. az a leirat érkezett. Mivel a férj és feleség között több mint 20 év korkülönbség fennáll, a 1921. évi ellátási törvény alapján nyugdíj nem jár. Ugyan ezt közölték velünk házasságkötéskor, de akkor nem volt probléma, elég vagyonunk volt. Utána járok most és megpróbálok személyesen elmenni a Honv. Min. úrhoz, György múzeumalapítási érdemeit is megemlítem. De kevés kilátás most, mikor a honv. nyugdíjasokat is B. listázzák, ha háztulajdonos v. más jövedelme is van. Egyenlőre van még egy kevés, miből élhetek, több féle eladni való telek, romlakás, etc. Ha megnyílik a világforgalom, könnyebb lesz nekem is. Igy szerényen össze húzodszkodva elég lesz addig. –
Hiszen, ha meg tudnám csináltatni a romlakást, jól jövedelmezhetne. De igen sokba jönne, mivel asztalosmunka, 9 ajtó hiány és az összes közfal hiányzik. Igy jobb, mint rom eladni, az én korommal, 49 éves vagyok, örököseim nincsenek, minek kínlódjak evvel, esetleg nagyon is ráfizetnék. –

Kedves Bátyám, a ruházati gondjain szeretnék segíteni. A három téli kabátból egyet kapott legrégibb tisztbarátjának százados fia, akinek édesanyja velem drága jó uramnál az utolsó két héten olyan nagy szeretettel segített ápolásában. 1 a Sándor öcsémé, és egyet Bátyámnak rendelkezésére bocsátok. Csak tessék most minél előbb érte jönni, vagy valakit küldeni, mert bizony a tél már beköszönt ma holnap. És ilyenkor a legjobban vigyázni kell. A többiről ráérünk beszélni, abból is jut valami. Ruha is kettőt már odaadott még György, Csányinak és még egy tiszt barátjának, na meg vinni is vittek eleget. De még azért jut valami. Úgy szintén fehérneműből. Sokat cseréltem el élelemért az ostrom utáni időkben, hiszen nem akartam, hogy György hiányt szenvedjen valamiben. Drága jó uracskám, de milyen jól élhetett volna, most olyan bőség van minden élelmiszerben, igaz, viszont pénz hozzá nincsen. Tehát a télikabát megvan, jó szívvel adom, viselje egészséggel és szép emlékkel felejthetetlen jó férjemre. A kabát dubl angol szövet, bélelve nincsen. György ezt a legjobban szerette és viselte. Ha hidegebb volt, bundát viselt. – Igen rossz a tintám és a tollam, úgy látszik. Annyit írtam, de még sok mindent nem mondtam el. Sok szívélyes üdvözlettel a kedves kis családjának is őszinte szívvel Déri Györgyné

Mi újság a múzeum részéről, a néprajzi anyag otthon van vagy el lett annak idején szállítva? A képes kalendárban volt ugyan szó az elszállításról. Én is megcsináltatom lassan a vitrint, vágyom a még ép maradt szép darabokat látni és gyönyörködni benne, minden darabban közös, szép emlék fűződik, hiszen én mostam kezeltem minden darabot, amikor hozzánk került.

4.,

Déri Györgyné négy oldalas, autográf levele gyászkeretes levélpapíron és a hozzá tartozó, szintén gyászkeretes borítékkal. 60 filléres (Ipar és mezőgazdaság) bélyeg, rajta Budapest 946 okt … postabélyegző. Címzett: Dr. Sőregi János muzeumigazgató úrnak Debrecen Déri Muzeum. A boríték hátoldalán a feladó: özv. Déri Györgyné. Budapest. I. Attila utca 103-105. és a debreceni postabélyegző. Mindkét postabélyegző elmosódott.

Budapest, 1946. Október 26.

Kedves Bátyám!

Sietek a ma érkezett kedves levelére válaszolni. Nagyon szívesen beleegyezem a megküldés megjelölt módjába, csak küldje el minél előbb a koffert a kulccsal. Egy aggályom van, hogy biztos e ezen küldés ma, nem dézsmálják meg? Azért jó lesz utánvétet írni (írja meg mennyi legyen ez). Én úgy is a pénzt rögtön vissza küldöm.
Én mindenhogyan kedves Bátyámnak, minden ellenszolgáltatás nélkül adom a kabátot, viselje egészséggel és emlékeztesse sokat az én drága, jó, felejthetetlen uramra, aki mindig és mindenkor csak szépet és jót cselekedett. Most érzem csak igazán, mi volt Ő énnekem és milyen sokat vesztettem én.

A nyugdíj ügyem úgy fejlődik, hogy most kegydíjra vagyok a Honv. Min. által előterjesztve, jó indulattal vannak az ügy iránt, sőt mindenütt mint (mélt. assz.) szólítanak (a napokban bent jártam utána érdeklődni). De evvel nem szeretnék megelégszeni, ezt én nem is kaphatom, amint az előírásokból látom, mert különféle bizonylatot kellene bemutatnom, (pl. vagyontalanság, munkaképtelenség, absolute rászorultságot.) Ilyeneket én nem mutathatok be. Igy ez az ügy hamarosan meg fog akadni maholnap. – Én nekem csak az kellene, hogy az „Államfő” vagy nem tudom kihez kellene fordulnom, kivételt tegyen énvelem, tekintsen el a közöttünk fennálló korkülönbségtől és engedélyezze kivételesen számomra az özvegyi nyugdíjat, férjem és családja részéről az állam és a haza iránt tett rendkívül méltánylást érdemlő voltára való tekintettel. Más semmi akadály nem áll fenn. György még nem volt 62 éves házasságkötésünkkor, én most már múltam 45. Ez tudniillik a korhatár. Annak idején Horthy tett ilyen kivételt. Talán a Debreceni Polgármester vagy a város felirata az államfőhöz segítene nekem. De addig, amig itt meg nem tudok mindent, ne tegyen semmit. Esetleg az államfőhöz fordulok és akkor Debrecen közbenjárása jó lenne. Csak végső esetben, mikor igazán rá lennék szorulva, kérnék Debrecentől, de Isten óvjon, hogy arra sor kerüljön valaha.

Várom a koffert és rögtön elindítom a küldeményt.

Szívélyes üdvözlettel köszöntöm kedves kis családjának minden tagját, szomorú
Déri György neje

Ne inkább a lakására küldjem a csomagot? Nekem mindegy, csak Bátyám szempontjából gondolom. De a Múzeumot talán a posta jobban respektálja?

5.,

Déri Györgyné két oldalas, autográf levele, boríték nélkül.

Bpest. 1946. Nov. 1.

Kedves Bátyám!

Ma reggel kaptam meg a csomagot és a levelet egyúttal. Igaz, hogy éppen az ünnep legszomorúbb napján. De mivel a nagy esőzés miatt nem mehettem csak délután az én kedves Györgyömhöz, úgy el is készült még ma a csomag és reggel feladatom.
Tartalma:
Egy téli kabát.
Egy zakó, 1 mellény
1 nappali ing
1 hálóing
1 alsó nadrág
6 gallér.
Sajnos, az öltöny nem komplett, a hozzá való mellényt és nadrágot ellopták egy házon kívüli kofferből. A fekete mellényt és hozzá fekete nadrágot viselte a férjem, de a nadrág vele ment a sírba, mert „Attilában” temettem és a tiszti nadrágok már elhasználódtak régen, így ezt adtam rá. Ez a sötétszürke öltöny majdnem egészen új, kár, hogy igy hiányzik hozzá a két darab. Téli öltönnyel rosszul állt, mert ezeket nagyon lopták. Van még 2 a testvéreim részére fenntartva.

Nekem minden darab fájó emlék, hiszen én válogattam vele mindég a szöveteket.
Viselje jó egészséggel. Mondhatom igen szépen elő volt minden készítve, így könnyű volt a csomagolás.

Szívélyes üdvözlettel Déri Györgyné

6.,

Déri Györgyné négy oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz. Mind a boríték, mind a levélpapír gyászkeretes. A borítékon 60 filléres (Ipar és mezőgazdaság) bélyeg, elmosódott bpi bélyegzéssel, hátoldalán a feladó: özv. Déri Györgyné Budapest I. Attila u. 103. és a szintén elmosódott debreceni érkezési postabélyegző. Címzett: Dr. Sőregi János muzeumigazgató-úrnak Debrecen Déri muzeum.

Budapest Dec. 18-án, 1946.

Kedves Bátyám!

Köszönöm nov. 22-én kelt kedves levelét. Örülök, hogy a küldött ruhaneműek megfelelnek és jó hasznát tudja venni.
Részletes soraiból most tudtam csak meg, hogy tulajdonképpen elég sok épületkár történt a múzeumokban. Az, hogy a tábla és vasvitrinekben nem maradt ép üveg, azt az ember a nagy rombolások után nem is várhatja másképpen. Az baj, hogy az ajtók és ablakok is szétroncsolódtak, így már hosszadalmasabb lesz a rendbehozatal. Itt is, mint mindenütt, az anyagiak jönnek leginkább számitásba, és mai világban, amikor az országnak annyi értékes épületei tönkre mentek, nem nagyon sietnek majd a múzeumok renoválásával. Nálunk a házban már eléggé szépen halad az újjáépítés, jövő télen, ha Isten segít, megint lesz központi fűtésünk.
Az én hartmuth módra rakatott cserépkályhám, melynek szegény jó uram annyira örült, jól bevált, kevés fával igen jó meleg a lakás. Szeretem az otthonomat, nem tudnék elmenni hosszabb időre, hívnak mindig mindenfelé, de én legjobban otthon érzem magamat, ahol minden az én drága jó Györgyömre emlékeztet. Féltem a hosszú estéktől egyedül, mert én vagyok az, aki sokszor magamban mondom, jobb, ha nem jönne ma senki.
Sajnos, azt hiszem nem vagyok egészen egészséges. Az orvos a múltkor (szükséges munkaképes vizsgálat volt a nyugdíjam ügyében) azt konstatálta, hogy magas a vérnyomásom (200). Érzem is sokszor azt a nyugtalan, nehéz fejű állapotot, de jobb nem törődik az ember sokat magával. Hiszen mi mindent vittem én véghez még ma egy év előtt, György mindég azt mondta: „Sie ist unermüdlich, niemals ist Ihr was zuviel.”

Kedves Bátyám! Létezik még a Múzeum barátok köre? És mennyi a tagsági díj?
Örülök, hogy megjelenik újra az évkönyv. Istenem, de sok minden történt az utolsó megjelenése óta.

Éppen írja öcsém Wienből, hogy nagyon szép idegentől letett koszorú volt a Bécsi kriptánkon. Valószínűleg a Brix család egyik tagjától (Louiza sógornőm rokonai). Kathe sógornőm Münchenből is sokat ír, érdeklődik minden iránt, a múzeum iránt is, rajtam akar segíteni. 71 éves, szeretné, ha hozzája csatlakoznék. Én inkább őt hívom ide, itt jobban tudnánk megélni, mint odaát, München még jobban rom, mint Budapest.

A nyugdíj ügyem még nincsen elintézve, megy lassan, beígérték, hogy hónapokig várni kell.
Közben egy másik ügyel kapcsolatban is sok járásom volt, be kellett szereznem a magy. állampolgársági bizony. Ki gondolt arra, hogy György, aki a magy. állam évtizedes szolgálatában ált, neki is végig kell járni azt a sok hiv. utat, még ilyen biz. Ő után megtudtam szerezni.

Sok mesélni valóm lesz kedves Bátyám, de úgy látszik a beigért jövetel már csak Isten segítségével 47. évben lesz.
Én legjobban csak úgy át szeretnék surranni ezen a sok előttünk álló ünnepnapokon, nehéz lesz a sok szép emlékkel a szívünkben egyedül lenni. Öt hónapja, így egyedül, drága Gyurim nélkül!

Kívánok az egész kis családnak nagyon meghitt, kellemes, szent karácsony ünnepeket és egy jobb, szebb és boldogabb új esztendőt

Őszinte baráti szeretettel üdvözöl
szomorú Déri György neje

7.,

Déri Györgyné négy oldalas, autográf levele gyászkeretes levélpapíron és a hozzá tartozó gyászkeretes borítékkal. 60 filléres (Ipar és mezőgazdaság) bélyeggel, rajta Budapest 47. III. 17. postabélyegző. Címzés: Dr. Sőregi János muzeumigazgató úrnak Debrecen Déri muzeum. A címzés mellett ceruzával: Válasz III. 20. A boríték hátoldalán a feladó: özv. Déry Györgyné I. Attila u. 103. Budapest és Debrecen 47. III. 18. postabélyegző. A levélen a dátum és levél szövege közti üres területen ceruzával beírva: Válasz ment III. 20.

Budapest Márc. 14.-én, 1947.

Kedves Bátyám!

Régen nem írtunk egymásnak. Közben lassan múlóban van ez a szigorú tél, amely többé-kevésbé mindenkit megviselt. Nem tudom, a kedves Debreceniek hogy voltak ellátva tüzelővel, mi szegény Pestiek nagyon fáztunk. Azaz nekem volt legalább egy meleg szobám, de biz sok kedves barátnőm idejöttek hozzám melegedni, mert otthon állandóan dideregtek. – Mi újság van? Kezdik-e ezen tavasszal már a Múzeumot renoválni? Magának, kedves Bátyám, biztos sok dolga van mindig, hallom sokszor emlegetni a Rádióban: a Déri múzeumban ez v. emez kiállítás vagy előadás etc. rendeztetik, főleg orosz nyelven emlegetik többször.

Én nekem bizony nehezen és keservesen múlnak a napok. Igyekszem elfoglalni magamat, amennyire lehet és több jótékony célt pártolok. De ez mind nem tölti ki ezt a nagy űrt, amit az én drága jó uram maga mögött hagyott. Ez csak olyan tengődés máról holnapra, öröm nélkül. Nincsen semmihez kedvem. Van még egy pár kedves, régi, jó emberem, akik sokat hívnak magukhoz, de oda is csak akkor megyek, ha idegen nincs náluk, nem bírom a nagy társaságot, nagyon szenvedek, ha jókedvű embereket látok. Majdnem mindennap azt a kérdést kell feltennem: minek?
Mondják, hogy már jobban nézek ki, már kissé híztam is, persze nem dolgozom és nem strapálom magam úgy, mint mikor szegény jó uram olyan súlyos beteg volt. – A temetőbe most is sokszor megyek. Most vittem Györgynek az első hóvirágot a sírjára.

Kedves Bátyám! Egy jó hír érkezett ma hozzám. Engedélyezték a nyugdíjamat. Ez volt a mi kedves Bartha min. az utolsó k. jótéteménye, mert igazán Ő neki köszönhetem, hiszen már hat hónap óta lett kérvényezve és csakis kegydíjról volt szó és Ő méltányolta György érdemeit és utolsó pillanatban nyugdíjra változtatta át. Örülök én is nagyon ennek a jó fordulatnak, nem sok, de mégis egy alap, amivel számitani lehet. Tudom kedves Bátyám, mint Gyurinak és nekem is jó Barátom, Maga is örül énnekem és ezért mint elsőt értesítettem is.
De mikor jön már Pestre? Annyifelé közös érdekű megbeszéléseim lennének, a György sírja miatt is szeretném a véleményét hallani. György egész betegségének lefolyását, vagyis az utolsó évek keserveit leírtam egy füzetkébe, ha majd egyszer valaki olvasni akarja.-
Fivéreim, müncheni sógornőm nagyon hívnak, de én nem tudnám még Györgyöt itt hagyni.-

Hogy van a kis családja? Szeretnék, kedves Bátyám, mint az utolsó „Déri”, a Múzeumbarátok körének tagja lenni, lehetséges ez? Mennyi a kötelező tagdíj? Mi újság a múzeum körül?

Abban a reményben, hogy k. Bátyám és kedves családja egészséges és jól vannak küldöm szívélyes üdvözletemet sok szeretettel
özv. Déryné

8.,

Déri Györgyné két oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó bélelt borítékkal. A borítékon 20 (Ipar és mezőgazdaság) és 40 (Kossuth Lajos) filléres bélyeg, rajta Budapest 947 aug 24 postabélyegzés, a hátoldalon a feladó: özv. Déri Györgyné Budapest I. Attila u. 103. és Debrecen 47 VIII 24 postabélyegzés. Címzés: Dr. Sőregi János muzeumigazgató úrnak Debrecen Déri muzeum.

Budapest, 1947. VIII/22-én.
Kedves Bátyám!

Végtelenül jól esett, hogy kedves soraival az évforduló alkalmával felkeresett. Nagyon szomorú napok voltak azok. Sok kedves ismerős jött el a misére és György sírjához, nem akartak egyedül hagyni. A sírja tele volt virággal. Jól esik az a sok szeretet, amivel körülvesznek, de nagyon szomorú és vigasztalan az életem. Sokszor elcsüggedek, de ha Györgyre gondolok és a sírjánál elpanaszolom bajaimat, érzem, hogy velem van és vezet és óv engem.
A sírja szomszédságában már lassan állítják a sírköveket, én nekem várnom kell még vele, de a sírja így is nagyon szépen van tartva, tele virággal.

Mikor jön már egyszer kedves Bátyám Pestre? Szeptember elején a határra utazom, fivérem is odajön, hogy legalább így találkozhassunk 9 év után. Innen járnak autóbuszok és György Keresztfia egy volt tiszt, benne van a vezetőségben és ingyenjegyhez hozzásegít, így érdemes az 1 ½ órai találkozás fivéremmel.
A téli szaizonra két deákleánykát szeretnék a lakásomba venni, hogy ne legyek ilyen egyedül, talán sikerül így jobban a hosszú, korai, téli estéket eltölteni. Déry János családja, távoli rokonaim és megjöttek külföldről (Lichtenstein Vaduz) és többször meglátogatnak. György nem ismerte őket.
Most hallottam csak nagy meglepetésemre, hogy Debrecenben mennyire ünnepelték annak idején Jánost és családját, mi erről akkor nem tudtunk. János írt akkoriban szép levelet és tiszteletét szerette volna tenni, de György gyengélkedő volt és elhalasztotta, mire későbben mi jelentkeztünk, Jánosék már Svájcban voltak. János most is kint él feleségével és leánykájával, de vezeti tovább a Szegedi gyárat.

Mi újság a Múzeum rendbehozatala körül? Soká lesz még mire elkészülnek? Persze előbb más, fontosabb épületeket javított a város, a múzeum nem életszükséglet.
Képzelem, milyen nagy az öröme kedves Bátyám nagy leánykája és fiacskája olyan jó gyerekek.
Feleségét sokszor üdvözlöm, ha erre jár Ő is jöjjön el, bármikor örülök a viszontlátásnak. –

Szívélyes üdvözlettel és
meleg baráti kézszorítással
özv. Déri Györgyné

9.,

Déri Györgyné öt oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz, a hozzá tartozó borítékkal, rajta 20 (Martinovics Ignác) és 60 (Táncsics Mihály) filléres bélyeg, budapesti és debreceni postabélyegzés: BUDAPEST 947 dec. 15 és Debrecen 47. XII. 16.. Címzés: Dr. Sőregi János úrnak Déri muzeum igazgatojának Debrecen Déri muzeum. Feladó: özv. Déri Györgyné Budapest. I. Attila u. 103. Eltérő kéztől származó, minden bizonnyal Sőregi sk feliratai: Érk. 1947 XII. 16. válasz XII. 18.

Mélyen tisztelt Igazgató Úr!
Kedves régi jó Barátom!

Végtelenül örültem régen várt sorainak és minden hírnek, amit a Múzeummal kapcsolatban közölt. Úgy érzem, ha Debrecenre és a múzeumra gondolok, mintha ott életem második fele vagy második otthonom lenne, Ez az érzés kicsit jogos is, mert én dolgoztam a gyűjteménnyel a legtöbbet, na és mert minden darabja Györgyömre emlékeztet.

Most pár hete csomagoltam ki egy részét az üveggyűjteménynek, oly nehéz volt a szívem visszagondolva, mennyire szerette volna György még egyszer az ő kedvencz üvegjeit látni, hogy szeretett volna bennük gyönyörködni. Élete utolsó évtizede csak a gyűjteménynek szólt, lemondott a társadalmi életről, csak kevés és csak olyan embereket tűrt meg barátainak, akik szintén érdeklődést mutattak ilyenek iránt, de legislegszívesebben velem volt.

Mi soha nem unatkoztunk kettesben, bárhová is mentünk. Nap nap után érzem hiányát az Ő végtelen jóságának és gondosságának, amivel engem mindig körülvett. Még sokszor jut a kezembe egy egy eldugott emléksor, mindenütt pár kedves sor a részemre. nem tudtam, hogy ennyire szeretett és hogy „mindene” én voltam.
Milyen nehéz így egyedül az élet!

Drága Barátom, régen nem írtunk egymásnak, sok minden mondanivalóm van, ha ugyan nem untatom vele.
Az iskolai évad óta két nagyon kedves Deák lakik velem, vagyis Márta és Laczi, egy 20-22 éves testvérpár. Kassaiak.* Édes, nagyon szép gyerekek és végtelenül boldogak, hogy nálam lehetnek. Azt nem értem ugyan el, amit szándékoztam, szóval kereset itt mellékes, élelmet otthonról nem igen kaphatnak, a mensán kosztolnak és itt nálam főzögetnek még hozzá. Nagyon szeretem őket és ők második anyjuknak is tekintenek. Szüleik jómódú orvos és szanatórium tulajdonosok voltak, de most sokat elvettek és apjuk csak egy száz holdas tanyán gazdálkodik egyik testvérével. Mint orvos, mert magyar, nem működhet. De a gyermekek igenis magyarok maradnak.
Igy lényegesen kellemessebben telnek napjaim. Márta velem ül esténként, a rádió mellett bökögettünk (kötünk etc.) Laczi, ő a fiatalabb, felhozza nekem a fát, késő estig rajzol, tanul, a műegyetemre jár. Karácsonyra haza készülnek menni.
*Egy odakerült Barátnőm gyermekei.

Én sem voltam tétlen, állandóan avval foglalkoztam gondolatban, mit is csináljak a lakásom ügyében, hogy megkönnyebbüljön a gond és a sok kiadás. Pár nap előtt egyeztem meg egy építésszel, a tavaszra megépül a romlakásom, ha a jó Isten is úgy akarja. Két drb., kétszobás, komfortos lakás épül, mindegyik külön bejárattal. Egyik enyém marad, a másik az építesz tulajdonába megy át, amiért megépíti. Ha minden jól sikerül, talán visszamegyek oda fel lakni és ezt kiadom, mindkét lakásnak szabad bérbeadási joga van. Ez volt a mostani világban a legjobb lehetőség, mert magam megépíteni nem tudtam volna és aztán ilyen nagy lakást nem keres ma senki. Havonta 150 frt. költségem van rá, amit igazán magamtól vonok meg és sokáig fizetni nem tudnám. Állandóan vannak tatarozások. A háztető nálunk is 60 ezer frtba került, amit kölcsöny útján 2 évig fizetnünk kell. Utána meg kell csináltatnunk a központi fűtés berendezést, ez újabb nagy teher a tulajdonosoknak. – A temetőbe sokat járok, nagy megnyugvást vált ki bennem. A sír eléggé szép volt, késő őszig virágos, sokat foglalkozom, hogy is legyen, itt hagyjam e Györgyöt? Az előtte való szomszédsíron (duplasír) egy nagy gyönyörű sírkövet állított egyetlen elhunyt fiának, igy György sírját majdnem eltakarja. Bánt ez engem sokszor, daczára hogy ezt a családot kedvelem és igen gyakran együtt vagyunk. Általában a körülötte levő sírok hozzátartozói úgy mind összetartunk, mindenki körülötte öntözte a György sírját is, ha előbb jött mint én, mert az öntözőre nem lehetett teljesen bízni. Itt voltak a napokban a Bajaiak. Én küldtem Nékik egy pártet (partecédula, gyászjelentés) és pár sort írtam György kívánsága szerint. Ők is akarnak egy Déri szobát létesíteni, most kapnak egy 10 szobás épületet, népies tárgyaik csak Baja környékbeli van. Hálásak lennének minden emlékért, ami a nagy Déri családra vonatkozik. Persze, nagyon tetszettek nekik a kézimunkák (van vagy 50 drb), és a szép pohárgyűjtemény. Hajlandók kívánságaimat teljesíteni, amennyiben eladásról szó lenne.- Én nem ígértem semmit, de lehet, hogy a népies tárgyakat oda fogom nekik adni, de nem pénzért, hanem talán György sírjával kapcsolatos teendőkért. Még nincs megérve az a gondolatom, még nem tudom mit tegyek. Drága Barátom! Ne higgye, hogy hűtlen akarok lenni Debrecennek, szívem minden dobbanása Debrecennek, a gyűjteménynek, Györgynek és György emlékének szól. Bár láthatnám már a „Déri gyűjteményt” kiállítva, úgy, mint régen. De hát ahogy soraiból kiveszem nagy kiharcolásba kerül minden fillér és még sok fontosabb teendőkre kell a pénz. Örülök hogy megjelenik a Képes Kalendárium.* Látom nagyon tevékeny, úgy mint mindig. –

A 48-as szoba berendezéséhez talán nekem is lenne néhány pohár, de el van még csomagolva, nem férne el ebbe az egy vitrinbe.
Ha mégis valahogy Pestre jönne, bármilyen időben is, okvetlen jöjjön el, és ha kedves felesége esetleg átutazóban Bécsbe, itt időzik, szívesen rendelkezésre állok, nálam alhatik, vagy kipihenhet, akármilyen szűkösen élek most, de kedves embereim részére mindig van hely.-

Én is tervbe vettem egy fontos utazást, ha ugyan sor kerülhet rá a mostani nagy nehézségek mellett, Meranba kellene utaznom, különféle családi emléktárgyak várnak ott hazaszálitásra. A tavaszra tervezem, de már most kell elkezdeni az iratok, engedélyek beszerzésével. Fivérem a költségekről akar gondoskodni. Most is sokszor az ő feláldozó támogatása segít ki engem. Igaz, még nem írtam meg, hogy Szeptember végén volt egy találkozásom Sándor fivéremmel és feleségével az osztrák határon. Kimondhatatlanul örültünk egymásnak 9 év utáni viszontlátásnak. Sándor kezeli a bécsi sirboltjainkat is, írja, hogy mindenszentekre teljes virágdíszben volt a Déri sirbolt is, egy idegen koszorút helyezett valaki el, bizonyos von Luize Brix hozzátartozói részéről.

Kedves Bátyám! Két kép került most hozzám Czakó államtitkár özvegye, jó barátnőm útján. Mindkettő Frigyes múzeum alapítási idejéből 1923 szept 2. – 9 személy van rajta. Ismerős: Sesztina pár, Frigyes, Czakó, Vásárhelyi (Vásári István) polgármester és azt hiszem Maga is k. bátyám. – A másik képen Sestina és Frigyes, Czakó a megboldogult házában családi körben ábrázolja. Ilyen kép több van, Czakóné szívesen felajánlja nekem, ha érdekli
*jubileumi száma biztos nagyon érdekes és szép lesz.

Szívesen küldenék a Múzeum részére belőle. Frigyes leveleket is kapok, ezek mind olyanok, amit Frigyes Czakóval váltott, annak idején. Régi szép idők emlékei!
Igen hosszúra nyúlt a levelem Kedves Bátyám, nagy lefoglaltsága mellett biztosan untatom vele, de hát az asszonyok szeretnek sokat beszélni. Egy mentségem van, nem történik meg nagyon sokszor. Itthon különben, ha barátnőim nálam vannak, én beszélek a legkevesebbet, de jó órában legyen mondva, becsülnek és szeretnek mindenhol, túl kevesellik, ritkán járok el, inkább hozzám jönnek.

Közeleg szent karácsony ünnepe, nehéz szívvel gondolok rá, a gyerekek is hazamennek, hogy is lesz eltűrhető újra György nélkül a szenteste.
A közelgő ünnepre fogadja kiscsaládjával együtt jó kívánságaimat és őszinte szívből jövő üdvözletemet.

Budapest 1947 XII. 14.én
Szeretettel
özv. Déri Györgyné

10.,

Déri Györgyné autográf, négy oldalas levele Sőregi Jánosnak. Hozzá tartozik a kézzel címzett boríték 60 (Táncsics Mihály) filléres bélyeggel. BUDAPEST 48. I. 15. és Debrecen 48. I. 16. postabélyegzővel. Feladó: Özv. Déry Györgyné I. Attila u. 103. Címzett: Dr. Sőregi János muzeumigazgató Debrecen Déri muzeum.

Kedves Bátyám!

Köszönöm dec. 18-án kelt kedves levelét az ünnepi jókívánsággal. Hála Istennek eléggé jól múltak el, igaz, hogy ez volt életem leszomorúbb karácsonya, egész egyedül voltam a szent estén, de annál többet gondolatban azokkal, akiket nagyon szerettem.-
A képes Kalendáriumot megkaptam és kedves Bátyámnak hálásan köszönöm, olvasom benne a szebbnél szebb és érdekes czikket a régi jó világból. Sok tudással van összeállítva és sok szeretettel.

Olvasom egy napi lapban, hogy Március 15-én nyílik meg a „Déri múzeumban” a 48-as szoba. Ez megint Bátyám érdeme és sok munkája. Nagyon érdekes lehet a Macartney Kossuth bankó gyűjteménye. Átnéztem a pohárgyűjtemény katalógusát, mivel emlékeztem, hogy a poharak között is van valami „Emlék” 48-ra. De azt hiszem egyáltalában tárgytalan, mivel ellenforradalmi tábornagyok poharai ezek. Jelasits, és Haynau báró osztrák tábornagyot ábrázoló képeivel vannak poharak. Aztán van egy pohár Deák Ferencz emailfestésű képével és néhány más metszet katonai portrait poharakban. Úgy gondolom, hagyjuk, nem az, ami oda kellene és nehéz is elküldeni postán.

Én most többet foglalkozom a még meglévő régi dolgokkal. Katalogizálom a népies tárgyakat, amit Bajának felajánlottam. Ezek még több részt a régi lakásban vannak és most úgyis ki kell onnan mindent rámolnom, így legjobb alkalom hozzá.
Nagyon szép levelet kaptam a Bajai polgármester úrtól. Nagyon örülnek, hogy Nékik is akarok valamit a régi, nagy gyűjteményből juttatni. Készül már az új múzeum épülete és méltó helyet kap ez a pár tárgy. Persze Ők a szép poharakra is spitzelnek, az urak itt látták. De arról most nincs szó, egyelőre meg akarom magamnak tartani. Szeretem nagyon. Ez drága jó uram kívánsága volt így. Azt mondta ez Bajáé, csak ha nagyon meg vagy szorulva add el. Szerettem volna a György sírjával kapcsolatosan ezt valahogy elintézni, de eltérek attól. Írja a Bajai Polgármester, hogy a tavaszra emléktáblával óhajtják azt a házat megjelölni, amelyben György és Frigyes született. Így van nekem is elfoglaltságom, nem unatkozom és emlékekkel dolgozom.

Lassan leépítem a sok öregasszony barátnőket, nincs értelme az a folytonos jajgatás, panaszkodás ebben a gondterhelt, szomorú életben. Inkább jó könyvet olvasok, vagy rádiót hallgatok. Később a lakás ügyemet kell elintéznem, szeretném, ha már építkeznének. A vérmezőt, a tavaszra tervbe van véve a parkírozása és ahová mostani lakásom ablakai néznek, lebontják a romházat, így itt is jobb kilátás lesz. –

Remélem, kedves Bátyám, ebben az évben mégis csak megadatik egyszer a lehetőség, hogy meglátogat egyszer? Örülök mindig, ha ír és elmeséli az új eseményeket. Gondolatban sokat vagyok Debrecenben és az én kedves jó embereimnél.
Isten adjon jó egészséget Mindnyájuknak. Sok szeretettel üdvözli kis családjával együtt

őszinte szívből
Déri Györgyné
Bpest. 1948 I/12én.

11.,

Déri Györgyné négy oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó borítékkal. A borítékon három 20 filléres (Martinovics Ignác) bélyeg, budapesti: BUDAPEST 48. V. 18. és debreceni: Debrecen 48. V. 18. postabélyegzéssel. Címzett: Dr. Sőregi János muzeum igazgato-úrnak Debrecen Déri Muzeum. Feladó: özv. Déri Györgyné I. Attila u. 103.

Budapest 1948. V. 16.

Kedves Bátyám!

Először is szívből köszönöm még a húsvétkor küldött két füzet példányt és hozzá a kedves sorokat. Biztosan azt hiszi rólam, elhanyagolom, mert oly soká nem válaszoltam, pedig gondolatban sokat járok Debrecenben, régi kedvenc gyűjteménytárgyaim és kedves embereim között. Hiába, engem csak az emlékek tartanak, azoknak a boldog, szép, soha vissza nem térő időknek.

Semmi változás nincsen az életemben, a két gyermeket nagyon megszerettem. Velük vagyok, jön megy az ifjúság körülöttem, a télen egypárszor hívtunk társaságot, keresztlányom is sokat volt nálam. Jó barátnője az én lánykámnak. Így tűrhetően teltek napjaim, mondhatnám sok örömben is. Ebből semmi hasznom nincsen, túl jó vagyok, strapálom magam, főzök nékik mert a mensa koszt rossz és nem elég. Csak egy van, hogy nem vagyok egyedül és nagyon szeretnek és becsülnek a gyerekek.
Oly gyönyörű két emberpéldány, 21-22 éves testvérpár. Magas, nagyon szép leány és fiú. A fiút sajnos elveszítjük, mert otthon besorozták és haza kell mennie. –
A nyáron hogy lesz, nem tudom, elutazni nem igen lehet, rokonaim vidéken nincsenek, és fizetővendégképpen is sokba jön, ezt egy nyugd. özvegy nem bírja a mai nehéz időkben. Eddig is csodálatos és Istentől nagy kegy, hogy így volt miből élnem, de meddig bírom, mindig a készből költekezni? Szeretnék valamihez kezdeni, valami kereseti lehetőséget találni. –
György bizony nem így képzelte nekem a jövőt. De érzem sokszor és minduntalan az Ő vezetését, irányítását.
Most jól nézek ki, kissé összeszedtem magam, mindenki mondja fiatal és csinos vagyok, kár így az életemet otthoni hamupipőként eltölteni.
Menni kellene társaságba és nem mindig az öreg barátnők között lenni, akik még gondterheltebbek és túl öregek hozzám. Majd csak lesz valahogy.
Sok gondom van a romlakással, megbízhatatlan építesz kezébe kerültem, kevés asztalos munkát végzett eddig csupán, holott már május 15-re készen kellett volna lennie az egész építkezéssel, folyton húzza halassza, mert valószínűleg nincsen pénze. Az államosítás és a nagy pénztelenség is az oka, nem vesz most senki semmit. –

Kedves Bátyámék is állami tisztviselők lettek, olvasom, hogy a vidéki múzeumokat is államosítják. Örülök, hogy lassan újjáépülnek a múzeumok, talán egy két év múlva még meg is nyílhatik egyik vagy másik Déry múzeum. Adná az Isten, hogy ez minél előbb bekövetkezzen és én is még gyönyörködhessek benne.
Nagyon élveztem a két füzet érdekes leírását, minden szóból sok szeretet sugároz ki, nagyon köszönöm, hogy elküldte nekem.
Mindenkor örülök ha kedves Bátyámékról hírt kapok és a mindekori eseményekről informál.- Hogy van a kedves Família? Talán a vásár alkalmával feljön mégis egyszer Budapestre is. Igazán nagyon örülnék már a beigért viszontlátásnak. –

Istentől jó egészséget kívánva sok szeretettel küldöm üdvözletemet az egész famíliának és minden kedves ismerősnek. Régi barátsággal:
Déri Györgyné

12.,

Déri Györgyné autográf, öt oldalas levele Sőregi Jánoshoz. Az oldalak közül csak az V. és a VI. számozása látható a lapok tetején. Oldalszám alapján jó az V., de beírt oldalként csak a IV. lenne. A papír, az íráskép, a tinta ugyanaz, így egy levélként kezeltem, amit a tartalom és a dátum is igazol. Hozzá tartozik a kézzel címzett boríték, 20 (Martinovics Ignác) és 40 (48-as lobogó) filléres bélyeggel. Elmosódott budapesti és DEBRECEN 48. X. 9. postabélyegzővel. Feladó: özv. Déri Györgyné I. Attila u. 103. Címzett: Dr. Sőreghy János igazgató úrnak Debrecen Déri muzeum. A boríték hátoldalán későbbi ceruzás feljegyzések: Déri Györgyné levelei Rokoncznyik levelei (áthúzva) Déri Miksa levele Meranból. Sőregi János naplója alapján leánya, Sőregi Sára és Morvay Imre polgári esküvője 1948. október 8-án volt, majd egy nappal később, október 9-én az egyházi esküvő is megtörtént. Itt köszönöm meg Kovács József Dénes kollégám szíves adatközlését az esküvővel kapcsolatban.

Bpest 1948 X/6án

Kedves Bátyám!

Hálás köszönet a jól sikerült évkönyv beküldéséért, nagyon örültem neki és végtelen kedves meglepetés volt, hogy éppen drága Györgyöm halotti napjára (23.) kaptam kézhez. A kedves, kegyeletes megemlékezési sorok nagyon meghatottak és egész nap sírva jártam, visszaidézve a szép, régi napokat, Györgyöm emlékét.
Múlnak bizony az idők, ide s tova már több mint két éve, s mi minden történt azóta! Nekem ebbe a keserves sorsba bele kellett nyugodnom és nélküle boldogulni, úgy a hogy.
Én körülöttem lényeges változás nincsen. A lakásom úgy ahogy tervbe lett véve, nagy nehezen elkészült és nagyon szép lett. Éppen most bérlő után nézek, tekintve, hogy én építettem fel, a szabadrendelkezésijog fennáll és a szabad bérbe adás is. Szándékom volt felköltözni, a régi emlékek és a napos, szép kilátásos új lakás nagyon is csalogatott, de az érdek az súgta: nem. Ki tudja mi a jobb, nem tudni mit hoz a jövő. – Annyira megszoktam, hogy ne legyek egyedül és oda fel nem tudnék magam mellé könnyen valakit vinni, hiányzik a cselédszoba.
A diákfiú már nincs nálam. Prágában tanul tovább, épp ma írt. A Nővére, Márta, tovább nálam maradt, varrodába jár, nincs értelme az egyet. tanulásnak, így többet kereshet, Bpest legelőkelőbb szalonjában dolgozik, nagy sikerrel, ahol egy-egy fazonért 6-700 frt. kérnek. Igen szerettem ezt a gyönyörű leánykát, úgy élünk ketten, mint anya és leánya, vagy tán még szebben. Ő is nagyon szeret és ragaszkodik hozzám. –
Néha elmegyek velük valahova, jönnek fiatalok látogatóba hozzánk vagy én viszem az én társaságomban. Kereset nincs ebből, sőt én nagyon is ráfizetek, mert megosztom minden jobb falatomat vele és szinte mindent használ, a lakásban otthon van.
A nyáron 2 hétig a Balaton mellett voltam egy kedves barátnőm mellett fizető vendégképpen, jól esett ez a pár békés nap és a kikapcsolás.

Kedves Bátyámat vasárnap nagyon vártam, még ebéddel is. Sajnálom, hogy nem jött el. Igazán, már nagyon szeretném látni és személyesen lehetne egyet mást megbeszélni.
Tehát szánjon nekem egyszer egy pár órát, akár átutazóban is.
Már én is jöttem volna, de tekintve, hogy minden kedves régi ismerősöm hiányzik Debrecenből és a gyűjteményt sem láthatnám, úgy nem szeretnék senkinek terhére lenni.

V.
Kedves Bátyámék gyönyörű örömünnep előtt állnak, áldja meg az Isten a szép fiatal párt és legyenek nagyon, de nagyon boldogak. Kedves Bátyámnak és bájos, kedves feleségének meg a fiatalok boldogságában legyen sok örömük. Szívből gratulálok, gondolatban ott leszek Önöknél. Isten éltesse a fiatalokat boldogságban megelégedetten.
Még sok mindenről elcsevegnék, de jobb lesz egyszer személyesen, remélem be tartja régen beigért látogatását, kedves Bátyám.
A Bajai Múzeum igazgatójával is összeköttetésben vagyok, néha ellátogat hozzám. Ő elég gyakran van Budapesten, készül ott is egy újonnan épített múzeum, melyben egy kis néprajzi részt is szándékoznak felállíttatni.
VI.
és amelynek a megnyitó ünnepélyére engem meg akarnak hívni. Szándékoznak a Déri szülőházra emléktábla leleplezést készíttetni. – Nem tudom, hogy elmenjek-e? De hát mire elkészülnek, van még idő gondolkodni felőle.

Szerényen éldegélek, sokat vagyok otthon, szeretem az otthonomat, az emlékeknek élek, mindig érzem, drága Györgyöm vezet és irányít és segít. Mert mindig az van előttem, amit Goethe mondott:
Was einmal war, komt nie wieder,
geht es aber leuchtend nieder,
leuchtets lange noch zurück.

Sok szeretettel küldöm üdvözletemet az egész családnak, a fiatal párnak ölelésemet
régi hű barátsággal
üdvözli Dériné Helén

Déri Györgyné Sőregi János és felesége társaságában
Fekete Gáborné felvétele. Debrecen, 1977.

13.,

Déri Miksa három oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz, a hozzá tartozó bélelt borítékkal. Rajta 30 gr értékű osztrák bélyeg és elmosódott osztrák (Baden) postabélyegző és debreceni: Debreczen 929 nov 8. Feladó: Dr. ing. Max Déri Merano Maja Alta „Erlach”. Címzés: Nagyságos Dr. Sőregi János muzeumőr Déri Muzeum Debrecen (Ungarn).

Dr. ing. h. c. Déri Miksa
Badenb. Wien 1929 nov. 6.

Igen tisztelt Uram!

Fogadja hálás köszönetemet, hogy szíves volt, m. h. 29iki becses levelével közleményeit, melyek családunkra vonatkoznak, nekem megküldeni.
Bennünket rendkívül lekötelezett azzal, hogy nem csak hűséges kegyelettel őrzi boldogult Frigyes testvérünk emlékét, hanem azt buzgón ébren is tartja Debrecen közönségénél.

Én jelenleg nehány hetet töltök gyógykezelés végett Badenben, Bécs mellett, ezért most nem teljesíthetem kívánságát, de mihelyt visszatértem Meranoba, azon leszek, hogy talán megfelelő írást vagy fényképet küldhessek.
A boldogultnak életére vonatkozó bővebb adatokat alig fogok adhatni, többet mint a mennyit ő maga, tudtommal, vagy Önnek vagy kollégájának adott volt. Becses cikkeiből látom, hogy Nagyságod máris ez iránt helyesen és kimerítőleg informálva van.
Különben úgy hiszem, a boldogult szerény jellemének nem is felelne meg, ha érdemeit még jobban magasztalnák.
Mi személyemet illeti, egy tévedést kell helyre igazítani: Ama Déri M, kinek művészeti tanulmányai és felolvasásai Németországban sikert arattak, az nem én vagyok. Őt személyesen nem ismerem, vele rokoni viszonyban sem vagyok. Én 1877 óta okleveles mérnök vagyok. Előbb a m. k. Közlekedési Ministeriumban, majd a budapesti és szegedi folyammérnöki hivatalokban működtem. Később a Ganz és társa elektromos osztályában mérnök, azután a cég képviselője Bécsben voltam. 1889-től kezdve az Internationale Elektricitäts Gesellschaft szervező és vezénylő igazgatója és utóbb a Magy. Villamossági R. T. alelnöke is voltam. A Ganz-féle világhírű elektromos rendszere, nagy részben az én nevem és vezetésem alatt terjedt el országszerte, sőt világszerte.
20 év óta szakbeli érdemeim elismeréséül első sorban „Doctor ingenient honoris causa” akad. rangra lettem avatva… „in Anerkennung seiner richtunggebenden Erfindungen und wissenschaftlichen Arbeiten auf elektrotechnischen Gebiete”. Közhasznú működésem m. k. udvari tanácsos címével lett jutalmazva. Több elektrotechn. egyesületnek tiszteletbeli tagja lettem stb.
A háború kezdete után visszavonultam Bécs melletti Badenbe és 7 év előtt, 68 éves koromban teljes nyugalomba Meranoban telepedtem le, miután minden tisztségről (a bécsi Unionbank és nagyobb számú iparvállalat igazgatósági tagja, a bécsi műegyetem államvizsgázó bizottságának tagja stb.) lemondottam.

Remélem, hogy a fenti adatokkal sikerült becses kívánságának megfelelnem. Tiszteletteljesen vagyok Nagyságodnak kész híve
Dr. Déri

Déri Miksa (reprodukció)

Jegyzetek:

  1. „ich hab Dich sehr gern.” – Én nagyon szeretlek
  2. „Sie ist unermüdlich, niemals ist Ihr was zuviel.” – Ő fáradhatatlan, sosincs neki olyan, hogy túl sok.
  3. Was einmal war, komt nie wieder,/ geht es aber leuchtend nieder,/ leuchtets lange noch zurück. – A levélben szereplő idézet nem teljesen pontos, az eredeti sorok a következők: Was vergangen, kehrt nicht wieder;/ Aber ging es leuchtend nieder,/ Leuchtet’s lange noch zurück! A Goethe-nek tulajdonított sorok valójában egy népdalból származnak, amelyet Karl Förster, német költő dolgozott fel, s tévesen tulajdonítják kortársának, Johann Wolfgang von Goethe-nek. Szabad fordításban a következőképp hangzik: Ami elmúlt, nem tér vissza, de ha elmúlása dicső volt, fénye még soká ragyog. Az idézet történetének felderítésében és fordításában ezúton is köszönjük a segítséget Dallos Emesének!
  4. Internationale Elektricitäts Gesellschaft – Nemzetközi Villamossági (Részvény)Társaság
  5. „in Anerkennung seiner richtunggebenden Erfindungen und wissenschaftlichen Arbeiten auf elektrotechnischen Gebiete” – az úttörő találmányai és az elektrotechnika területén végzett tudományos munkája elismeréseként

A fordításokat és jegyzeteket Váradi Katalin készítette.

A bocskaikonyvtar.hu honlapról

A bocskaikonyvtar.hu honlapról

Szerző: Czeglédiné Dr. Lovas Enikő könyvtáros 

A Magyar Honvédség Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandár Könyvtára nyilvános szakkönyvtárként az alakulat közművelődési központjának részét képezi, a Csapatmúzeum és a Rendezvényterem mellett. Legfőbb feladata, hogy gyűjteményével és tájékoztató munkájával elsődlegesen az alakulatnál szolgáló személyi állomány szakmai felkészültségét és kulturális tájékozódását segítse. Egyúttal lehetőséget nyújt az érdeklődő civil könyvtárhasználók számára, hogy katonai jellegű témákban tájékozódhassanak, vagy akár kutathassanak. Munkatársaink egyéb irányú feladataik mellett napi szinten foglalkoznak had- és helytörténeti témák kutatásával, emellett támogatnak hadtudományi, hely- és hadtörténeti témával foglalkozó kutatókat, civileket és katonákat egyaránt. Eredményeik publikálására örömmel nyújtunk lehetőséget könyvtári honlapunkon, a bocskaikonyvtar.hu weboldalon.

Ezen a felületen a hagyományos könyvtári szolgáltatások online kiegészítése mellett egyéb irányú kulturális tevékenységeinkről is tájékoztatjuk az érdeklődőket. Honlapunk főoldalán tematikus csoportokban mutatjuk be főbb tevékenységeinket, adunk válogatást legfrissebb híreinkből, eredményeinkből. Ezeket részletesebben kapcsolódó aloldalainkon közvetítjük olvasóink felé.

Weboldalunk tartalmában nagy súlyt képvisel hadtörténeti oldalunk, ahol részint tematikus gyűjtésben, szerteágazó témában és terjedelemben közlünk önálló tanulmányokat, publikálunk cikkeket, és bibliográfiában gyűjtjük össze a más közlésben megjelent hely- és hadtörténeti írások hozzáférhetőségét. Katonai szakirányunk jegyében hadtudományi publikációk gyűjtésével, online hozzáférhetővé tételével kiemelt feladatként foglalkozunk.

A katonai etika igen fontos része az emlékőrzés, ezért is tulajdonítunk nagy jelentőséget a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Debreceni Szervezete “Elfeledett emlékezet” háborús kegyeleti kutatócsoport munkájának. A csoport tagjai katonák, közalkalmazottak és civil kutatók, munkájukat történész-szakmai szempontból Dr. Mazsu János, a történettudományok kandidátusa, egyetemi docens; levéltár-szakmai szempontból Szendiné Dr. Orvos Erzsébet, a Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltár igazgatója, és kutatásvezetőként Csákvári Sándor felügyelik.

A kutatócsoport kiemelt célkitűzése feltárni és adattárak formájában közzétenni a rendelkezésre álló források alapján a háborús veszteségeket. A veszteségkutatáshoz kapcsolódóan egyúttal változatos témájú tanulmányokat is szívesen teszünk közzé. A dandár közművelődési intézményének Csapatmúzeuma hely- és hadtörténeti gyűjteményével kiemelt fontosságot tulajdonít a történelmi ismeretek elmélyítésének és a hazafias gondolkodás erősítésének. A kiállított anyagok és a hozzájuk fűződő előadások nagyon népszerűek többek között a Hajdú-Bihar vármegyei közoktatási intézmények körében, az itt folyó munkánkról múzeumi híreinkben számolunk be. A gyűjtemény szakmai felügyelője a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete és Múzeuma.

Szeretettel várjuk az érdeklődő látogatókat, tekintsék meg honlapunkat!

Nagylelkű leszármazottak

Nagylelkű leszármazottak

Szerző: Ormosi Viktória

Az alábbiakban érdekes és értékes találkozásokról esik szó.

Vissza 2020-ba:

2020 februárjában elektronikus levél formájában megkereste az iparművészeti gyűjteményt Dr. Drén Csabáné, miszerint műtárgyakat ajándékozna a Déri Múzeum számára. Nagy örömmel vettem, ám a beköszönő világjárvány miatt a találkozásra nyárig várnunk kellett. Addig levelezések és telefonbeszélgetések révén egyre többet tudtam meg a műtárgyakról és a kedves ajándékozóról. Kiderült az is, hogy édesapja, Dr. Radó András vadkacsa preparátumaival a természettudományi tár még az 1980-as években gyarapodott. Ornitológiai gyűjteményéről pedig Lovas Márton Levente írt egy tanulmányt a 2008/09-es Déri Múzeum Évkönyvébe.

Leánya a helytörténeti gyűjtemény számára egy debreceni, Orsós Ferenc patológus professzor által készített festményt ajándékozott. A gyűjtemény a katyn-i feltárás résztvevőjének egy balatoni tájképet ábrázoló alkotásával gazdagodott.

A korábban az iparművészeti osztályra került vállkendőnek szintén nagyon érdekes – helytörténeti tekintetben is számottevő – háttértörténete van.

Vissza az 1700-as évekbe:

Az 1700-as években Spah Sámuel Kassáról került Debrecenbe, kereskedelmi tanulmányok folytatása céljából. Első felesége Vanner Mátyás özvegye volt. Spahné öt év múlva elhunyt, így az üzlete az urára és az első házasságából származó leányára, Laki Juliannára szállt. Spah Sámuel 1776-ban újra nősült. Házassága révén három alapból összeolvadt nagy üzletben tevékenykedett. Két házasságából két fia született, aki szintén kereskedők voltak, ám sajnos korán elhunytak, így a nagy vagyon Laki Juliannára szállt. Spah Sámuel mostoha leányát nemes Molnár Sámuel debreceni kalmár vette el, aki szintén korán elhunyt. Julianna második férje Balogh Péter kalmár volt. 1806-ban egy leányuk született Balogh Terézia, Dr. Drén Csabáné szépanyja. Meglehetősen jó módban éltek, Terézia Bécsben is folytatott tanulmányokat. 1817-ben Sámuel halálával a vagyon Teréziára szállt. A kezét Pfannschmidt Károly debreceni szenátor nyerte el. Öt gyermekük született. Terézia, amikor a ruháját és a vállkendőt hordta, rendkívül fiatal lehetett és meglehetősen alacsony növésű.

Az ajándékozó és nővére az elegáns báli öltözetet kislánykorukban jelmezbálban viselték. A rózsaszín, bordó selyemruha 1985-ben került a múzeumba, Dr. Drén Csabáné édesanyja, Dr. Radó Andrásné révén. Éveken keresztül az állandó kiállításban is helyet kapott. A szép csipke empire vállkendő az ajándékozó nővérének halálát követően került újra elő. Nagy becsben, selyempapírba csomagolva volt tárolva.

Empire stílusú vállkendő,19. század eleje
Fotó: Lukács Tihamér

A múzeumi állománygyarapítás egyik legszebb példája alakult ki ez által, hogy évtizedek múlva egy összetartozó műtárgyegyüttes újra „egymásra talál” és tovább él, idővel akár kiállítás formájában.

Szintén a 2020-as esztendőben, csak ősszel, Dr. Cserháti Lászlóné Nagybákay Krisztina a könyvtárnak adott több értékes könyv mellett két főkötőt ajándékozott az iparművészeti osztálynak. Ezeknek kiemelt helye volt – a megye vidéki múzeumaiban is megrendezésre kerülő – Polgári sikk kiállításokon. Az egyik ajándék kuriózuma, hogy az apró gyöngyökkel dúsított fejfedő gyermeké volt. Ilyen díszes darab, ebből a korszakból nem volt található eddig a múzeumban. A másik ruhadarabot pedig Sesztina Lajosné Beőr Julianna viselte. Sesztina Lajos és Sesztina Jenő Debrecen nagyvárossá alakulásának hajtóerői voltak, mind anyagi, mind kulturális tekintetben.

Gyermek főkötő, 19. század eleje
Fotó: Lukács Tiharmér
Női főkötő, 19. század eleje
Fotó: Lukács Tihamér

Ismét a jelenben:

2023 tavaszán Nagybákay Krisztina e-mailben keresett, és ismét nagyszerű ajándékkal állt elő: egy szép városi férfi bundát ajándékozott a múzeumnak. Nem is akárki viselete! Nagybákay (Rickl ) Antalé volt – Szedlák és Vámos úriszabók műhelyében készült. Terveim alapján erről a remekbeszabott darabról külön kutatás után fogok szót ejteni.

Ezen adományok kapcsán is látszik, hogy leszármazottjaik hasonló szép támogató szellemiség szerint állnak a múzeumhoz, mint jeles elődeik. A találkozások pedig az ajándékokon túl is sokat adtak nekem.

A Pfannschmidtekkel – egyéb kitűnő debreceni kötődésű családokkal egyetemben – a megújult állandó helytörténeti kiállításunkban, a „Szép mesterségek” résznél festmények formájában találkozhatnak a Déri Múzeumot felkeresők.

56/67/2023 – Múzeumpedagógiai lehetőségek 1956 bemutatásával kapcsolatban

56/67/2023 – Múzeumpedagógiai lehetőségek 1956 bemutatásával kapcsolatban

Szerző: Korompai Balázs

Számomra 1956 mindig fontos eseménye volt a magyar közelmúltnak. Nagyon sok családi kapcsolódási pont mellett az iskolai tananyag hatása és az is, hogy debreceni vagyok, erősítették ’56-tal kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat.

Anyai nagyapám testvére a nyíregyházi események központi alakja, Rácz István volt, aki 56 után tanárként többet már nem dolgozhatott. Nagyapám 1956-ban súlyos beteg volt és a forradalom vérbe fojtását legyengült szervezete már nem bírta el. Nagynéném férje ’56 után elhagyta Magyarországot és csak 1963 után jött vissza, hogy magával vigye az Egyesült Államokba menyasszonyát. Nagybátyám egy teherautó lámpájával világított az egyik szovjet emlékmű ledöntésénél. Amikor keresni kezdték, a már lezárt határon menekült át Ausztriába úgy, hogy mellette emberek estek el a határőrök lövéseitől. Ő Kanada nyugati partvidékén telepedett le. Édesapám 1956-ban felvételizett egyetemre, de “családi okokból” létszámfeletti lett. Budapestre került egy kis üzembe segéd- vagy betanított munkásnak. Kicsi albérleti szobája az Üllői úton volt, éppen szemben a Kilián-laktanyával. A lakást kilőtték, szinte mindene ottveszett a romokban, a pincébe leköltözve éltek. Fegyveresen nem vett részt a történésekben, de mindent látott, hisz szemben a Kilián, mellettük a Corvin köz volt. Testvére, aki egy élelmiszersegélyt szállító teherautót vezetett a fővárosba, mentette ki november 1-jén vagy 2-án a hazainduló gépkocsival Pestről. Emlékeik szerint órákon át orosz alakulatok, páncélozott járművek és harckocsik között vezetett az útjuk, akik mind Budapest felé mentek. Édesapámat 1957 februárjában behívták sorozásra. Leültették egy kis szobában és tíz perc múlva egy egyenruhás férfi ment be hozzá. A tiszt fejből, papír nélkül elmondta Édesapámnak, hogy október 23-án, attól a pillanattól kezdve, hogy kiment az üzem kapuján, egészen addig, hogy felült a teherautó platójára és elhagyta Pestet, mikor és hol volt, mit csinált, kivel beszélt vagy találkozott, hová ment. Három hónap alatt összegyűjtöttek minden információt egy olyan fiatalemberről is, aki tevőlegesen nem vett részt harcokban, nem ragasztott plakátokat, nem gyűjtött lőszert, csak szemtanú volt és vigyázott az idős házaspárra az Üllői úti pincében, akiknél az albérlete volt. Bűne nem volt, de jelezték neki, hogy mindent tudunk! Szerencsénkre, a rendszer ennyivel beérte.

Az első iskolai “élményem” 1956-ról általános iskolásként ért. Már felső tagozatos voltam és az egyik irodalom órán a tanárnő, arra nem emlékszem, hogy milyen gondolatsor mentén jutott el ’56-hoz, de vöröslő fejjel üvöltötte nekünk, hetedikes gyerekeknek a következőt: “Jegyezzétek meg, ha ’56-ban 5 kommunista maradt volna az országban, akkor én köztük lettem volna!”

A Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumában kiváló történelemtanárok oktattak minket. Tibori János Tanár Úr (szándékosan nagybetűvel írva) 1985-ben azt mondta nekünk, amikor az ’56-os fejezethez értünk, hogy: “Csukják be a tankönyvet, mert abban nem az igazság van!”

Amikor a Déri Múzeum 2016-os 1956-os kiállításának rendezésére készültem, elkértem a fiam 8. osztályos történelem tankönyvét. Kíváncsi voltam, hogy Debrecen és a debreceni események hogyan szerepelnek a gyerekek által napjainkban használt tankönyvben. A főszövegben egy szó sem esett Debrecenről! Ez azért is megdöbbentő, mert az első, nagy tömegmegmozdulás Debrecenben volt október 23-án és ez órákkal megelőzte a budapesti felvonulást. De az első halálos áldozatokat követelő ÁVH-s sortűz is a debreceni Kossuth utcán dördült el még aznap délután. Ezek nemcsak a debreceni események között kiemelkedőek, hanem 1956 országos eseménytörténetében is kiemelt helyet foglalnak el. Ehhez képest a 68. oldalon csak az apróbetűs, kiegészítő szövegben szerepelnek a következő, egészen elképesztő tudatlanságról tanúbizonyságot tevő mondatok Debrecen szerepével kapcsolatban:

“Miközben a vidéki szovjet alakulatok bevonultak Budapestre, 24-én hajnaltól kezdve szinte megállás nélkül újabb és újabb egységek lépték át Magyarország keleti határát. Kezdetben a harckocsioszlopok akadálytalanul haladtak a főváros irányába, később több helyütt a lakosság ellenállásába ütköztek. Debrecenben a tömeg nemzeti zászlókat lobogtatva “élő falként” zárta el a főútvonalat. A szovjet katonák ekkor még kerülték az összetűzést a lakossággal, tűzparancsuk sem volt. Debrecen mellett arra kényszerültek, hogy mellékutakon folytassák útjukat.”

Horváth Péter – Ispánovity Márta: Történelem az általános iskolások számára 8. Olvasmányos történelem, OFI, 2016. 68.

Debrecenben, a Városháza melletti Kossuth utca-Széchenyi utca útvonalon napokon át csörömpölt végig a szovjet haderő jórészt páncélosokból álló konvoja. Szó sem volt semmilyen “élő falról”, hiszen a debreceni Forradalmi Bizottmány vezetője egyben a debreceni Helyőrség parancsnoka is volt, Csorba alezredes. Ő tökéletesen tisztában volt a fegyveres helyzettel és tudta, hogy egy ilyen “élő fal” csak véres tragédiába torkollhat. A debreceni 56-ról mostanra nagyon sok értékes munka jelent meg. Ezek egyikében sem szerepel ehhez hasonló eset. Olyan viszont igen, hogy a Piac utcán összegyűlt tömeget megkérték a Városháza ablakaiból, hogy az átvonuló szovjet csapatokkal semmilyen formában ne lépjenek kapcsolatba. Hadtörténészekkel, levéltárosokkal beszélgetve is felvetettem ezt a kérdést, ők sem tudtak magyarázatot adni, hogy ennek a tévhírnek mi lehet az alapja. Mélyen megdöbbentett, hogy ez a történelem könyv 2016. március 17-től tankönyvi engedélyt kapott, éppen a 60. évforduló évében. Pedig a kötetnek van két szerzője, szintén két szakértője, négy lektora és egy felelős szerkesztője. De egyiküknek sem tűnt fel egy ilyen kapitális hiba. Elkeserítő arra gondolni, hogy mi a helyzet, ha nem ez az egyetlen ilyen baklövése ennek a tankönyvnek?

A 2016-os évfordulóval kapcsolatban nagyon sok előadást, rendhagyó órát tartottam általános és középiskolásoknak egyaránt. 1956-tal összefüggően szinte semmilyen ismeretanyaggal nem rendelkeztek, a kor fontos szereplőinek, politikusainak neve, akár magyar, akár külföldi személyről volt szó… és a többi néma csend! Szívszorító volt a csend! Az azóta eltelt hét év talán változtatott ezen. Remélem, hogy most, 2023-ban már több kérdésemre kapnék választ.

A múzeumpedagógia számomra mindig azt jelentette, hogy ne iskolai körülmények közt adjak/adhassak át ismeretanyagot az életfogytig tartó tanulás folyamatában. Minden korosztály számára van olyan módszer, melyekkel megismertethetünk velük olyan eseményeket, történéseket, amiről még nem tanultak, amit nem ismertek, amiről nem hallottak. Általános iskolásoktól a felnőttekig sok csoport kért vezetést a Déri Múzeum ’56-os kiállításában. Életkortól függően fél órás foglalkozástól a két órás közös felfedezésig terjedt a kiállításra szánt időkeret.

Ezekre az előadásokra, rendhagyó órákra készülve állítottam össze egy 10-12 képből álló sorozatot. Ezzel az volt a célom, hogy a diákoknak, a résztvevőknek a tankönyvi vagy szakirodalmi anyagtól eltérően, más környezetben és megközelítéssel mutassam be, elevenítsem fel számukra azt a korszakot, amiről esetleg már csak a nagyszüleikkel vagy az egyre kevesebb szemtanúval tudnának egy-egy mondatot váltani. A fotósorozatot úgy gyűjtöttem össze, hogy felfedezhessük közösen azt, hogy 1956-tal nemcsak a történelem órán lehet foglalkozni, hanem sok más oktatási területen is érdemes időt szánni a magyar történelem eme kiemelt eseményére.

Hidrológiai Közlöny, 1953. március-április

Az első felvételen Joszif Visszarionovics Sztálin látható. Az általános iskolások nem ismerték fel, de volt, aki már a nevet hallotta. Középiskolások esetében már többen felismerték és a nevét majd mindenki hallotta. Felnőtt csoportok tagjainak túlnyomó többsége tudta, kiről van szó. A beszélgetések során a diákokban felmerült a kérdés, hogy miért van itt Sztálin, hiszen 1953-ban már meghalt, mi pedig most 1956-tal foglalkozunk. Jogosnak érezhető kérdésük jó alapot adott az 50-es évek világának bemutatására. Ezt a kép forrásával kezdtem. Ez a gyászhír ugyanis nem egy politikai napilapban jelent meg, hanem a Hidrológiai Közlöny 1953. március-április számában. [1] Ez egy szűk körhöz eljutó, napjainkban is élő szakfolyóirat, de ebben is meg kellett jelennie a “bölcs vezér” halálhírének. Ez kiváló kiindulópont az ’50-es évek megismeréséhez, hiszen a mai fiatalok nem tudják elképzelni mi az, hogy Szabad Nép-félórák, ünnepségeken felállva tapsolni, viccért börtönbüntetést kapni vagy mi is a személyi kultusz! Tehát ehhez a képhez az 50-es évek általános bemutatása kapcsolódott, ami messze túlmutat egy történelem óra keretein.

A második kép klasszikus értelemben ismét nem a történelem oldala felől közelít a témához, hanem a szépirodalom a segítőnk. Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. verse esetében már nem kellett magyarázni, hogy ez is korábbi keltezésű, mint ’56. Tudtunk építeni az előzőekben elhangzott általános bemutatásra. Néhány versszak közös értelmezésén túl lehetőség volt további szépirodalmi alkotások megismerésére 1956-tal kapcsolatban. Így a Gloria victis és az Októberi tűzvirág c. antológiákat, melyekben a magyar szerzők mellett a külföldi alkotók költeményei is szerepelnek. A külföldiek közül kiemelten foglalkoztunk a lengyel alkotásokkal és Albert Camus írásával és hatásával. Ez lehetőséget teremtett többek között a nemzetközi helyzet, a lengyel–magyar kapcsolatok, barátság, a nyugat-európai kommunista pártok helyzete vagy akár a segélynyújtás megismerésére.

A harmadik kép 1956 szimbólumát: a lyukas, nemzetiszín zászlót mutatja be. Ennél a képnél a magyarság szimbólumrendszeréről, a zászlókról, a Rákosi-címerről, a Kossuth-címerről (4. kép) lehet beszélgetni. Kereshetünk más jelképeket is a forradalommal kapcsolatban, pl. a Ruszkik haza! feliratok magyarul és oroszul vagy a jellegzetes viseleteket. A zászlók megmaradása már a forradalom utáni időszak megtorlásaihoz is elvezet, hisz egy lyukas zászló nagyon komoly retorziót vont maga után a hatalom részéről. Párhuzamot vonhatunk a 1848-as szabadságharc bukása utáni időszakkal is, hiszen akkor is és ’56 után is bármilyen forradalmi tárgy birtoklása, megőrzése komoly veszélyekkel járt.

Az 5. kép egy kotta. Ezen sokan meglepődtek, hogy a zene hogyan kapcsolódhat ’56-hoz. Itt a Rádió szerepét lehetett kiemelni, a hírek, az újságírás világát, a fotóriporteri munkát és magyarázatot adni arra, hogy miért Beethoven Egmont nyitányának kottája került bemutatásra. A diákoknak nagyon tetszett, amikor bejátszottam a római Lazio focicsapatának egyik indulóját és elmondtam, hogy miről énekelnek napjainkig is az olasz drukkerek. 1956 és a zene kapcsolata a komolyzenében is nyomon követhető. A forradalom leverése után külföldre menekült komolyzenészekből alakult egy szimfonikus zenekar, a Philharmonia Hungarica. A zenekar egészen 2001-ig működött. Doráti Antal karnagy vezetésével Haydn összes szimfóniáját lemezre vették. Könnyűzenei területről meghallgattuk Cseh Tamás, Ákos, az East együttes egy-egy dalát is.

A 6. kép egy nemzetőr igazolvány. Ez az aprócska történelmi dokumentum rendkívül fontos és ritka darab az 56-os relikviák között. Itt a forradalom katonai erejéről, felszereléséről, a bevonuló szovjet csapatokról, a városi harcokról, a fegyverzetről, harckocsikról, a pesti srácokról és a hivatásos katonákról lehet hosszasan beszélgetni. A mai fiataloknak már természetes, hogy nincs sorkatonai szolgálat, ezért a katonai életről is kevés információval rendelkeznek. A rendszer elnyomó erőszakszervezeteivel szintén ez a helyzet, ÁVO-ÁVH kérdése is ilyen. Felmerült, hogy az utca embere, a pesti srácok honnan szerezhettek fegyvert, felszerelést, muníciót.

A 7. felvétel is egy olyan tárgyat mutat be, amely szintén a tiltott kategóriában volt évtizedeken át. Ez a tárgy egy kisplasztika [2], amely az Egyesült Államokba kikerült magyar diákok szervezete készíttetett el az 1956-os forradalom és szabadságharc 5. évfordulójára. Ez a kicsiny tárgy lehetőséget teremtett arra, hogy az ’56 utáni emigrációról, a hatalmas menekülthullámról beszélhessünk. Jóval több, mint kétszázezer ember hagyta el országunkat. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának ez volt az első komoly próbatétele az 1950-es megalakulása után. Az országot elhagyni kényszerülteknek csak töredéke tért vissza, hogy aztán szembesüljön a visszaálló rendszer aljasságával. Az állítólagos büntetlenség helyett zaklatások, beszervezési kísérletek, kémperek sokasága indult ellenük. A kisplasztika mellett szó esett még az ’56-os kitüntetésekről, egyéb numizmatikai anyagokról is.

A következő felvétel már a festészet világába visz bennünket. A lengyel–magyar barátság újabb szép példája a Kék galamb vagy Síró galamb című alkotás. Franciszek Starowieyski litográfiája elvezetett bennünket a galamb szimbolikájához és színhasználat jelentésrétegeihez is. A magyar művészek alkotásai közül megemlítettem Csizmadia Zoltán, az átélő szemtanú megrendítő erejű festményeit is.

A következő két kép a korszak nagy, külföldi, óriási példányszámban megjelent magazinjaiból mutat címlapokat. A Life magazin nyitóképén egy idilli állapotot sugalló fénykép látszik, hiszen az Egyesült Államok akkori alelnöke, Richard Nixon mosolyogva emel magához két, menekült magyar kislányt. A kép alapján joggal hihetnénk, hogy a hazájukat elhagyó rengeteg emberrel minden a legnagyobb rendben volt. Ausztria nem volt és nem is lehetett felkészülve arra, hogy hacsak ideiglenesen is, de befogadja és ellássa a magyarok tízezreit. A tábori körülmények hosszú ideig egyáltalán nem voltak megfelelőek.

Egy idős úr, a kiállításunkban meglátva ezt a képet, elmosolyodott és elmesélte, hogy miért. Ő is abban a táborban volt, amit az alelnök meglátogatott. Húsz éves fiatalként kevesellte az ellátást és társaival együtt igen elcsodálkozott az egyik étkezésnél, hogy csoki is került a reggeli mellé. Az alelnöki látogatás után már ez nem fordult elő többet.

A másik magazin, a Time 1957. január 7-én megjelent példánya. A címlap önmagáért beszél: Man of the year Hungarian Freedom Fighter. A nyugati világot 1956 döbbentette rá a szovjet rendszer valódi arcára. Számukra talán a szabadság tisztelete jelentette a legtöbbet és ezt látták most véres kegyetlenséggel eltiporni. Az elöl álló harcos mögött ott áll egy nő is, fegyverrel. A kép összeállítója ismerte a pesti eseményeket és nyilvánvalóan tudta, hogy mennyi fiatal lány és asszony vett részt a fegyveres harcokban. A háttérben pedig a városi harc egy jellegzetes pillanata rajzolódik ki. Az egészet pedig a lyukas nemzetiszín zászló teszi még hitelesebbé. A lapban több oldalas írás foglalkozik a magyar üggyel, benne többek közt Quisling-ként említve Kádárt.

Zádor Ervin, a magyar vízilabda-válogatott legfiatalabb tagja, 1956.

A sport sem marad ki ’56 történetéből. A XVI. Nyári Olimpiai Játékokat Melbourne-ben rendezték meg 1956. november 22. és december 8. között. Magyar szempontból rendkívül sikeres volt, hisz az összesített éremtáblázat negyedik helyezettje lett hazánk küldöttsége. Volt egy sportesemény, ami minden sportszerető számára biztos, hogy több volt, mint egy egyszerű mérkőzés. Ez a magyar–szovjet vízilabda mérkőzés volt december 6-án. Csapatunk fölényesen vezetett és ez már sok volt az ellenfél egyik játékosának. A csapatunk legfiatalabbja, Zádor Ervin kapott nagy ütést a szemöldökére, amely felhasadt és erősen vérzett. Zádor a társai utasítására a tribün felé úszott ki a medencéből vércsíkot húzva maga után. Ezzel elszabadult a pokol, több ezer néző követelte a szovjet játékosok fejét, akiket csak rendőri védelemmel tudtak kimenekíteni. Mindenki tudta, hogy ez a mérkőzés mit jelentett: a megalázó vereség visszavágás volt a szovjet csapatok véres megszállásáért.

Az összeállítással az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy 1956 történetével nem kizárólagosan csak a történelem óra keretein belül lehet foglalkozni. Több tantárgy is lehetőséget ad arra, hogy ismereteket adhassunk át az 1956-os forradalom és szabadságharcról. A múzeumi foglalkozások, a rendhagyó történelem órák során természetesen nem volt lehetőség egyszerre a sorozat összes felvételét megnézni és megbeszélni, hiszen egy-egy darabra is felépíthető egy teljes foglalkozás.


Jegyzetek

1.         Itt szeretném megköszönni Mező Szilveszter kollégámnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a dokumentumra.

2.         A kisplasztika, a nemzetőr igazolvány, a Kossuth-címer és a Beethoven kotta Máday Norbert 1956-os gyűjteményéből származik, akinek szívességéért ezúton mondok köszönetet.