Szerzők: Kovács József Dénes – Ősz Attila

Tanulmányunkban Debrecen újkori történetének egyik legtragikusabb eseményét, az 1944. június 2-i bombázást és következményeit mutatjuk be egy szemtanú, Sőregi János visszaemlékezései alapján.

Bár magával a légitámadással számos kutató foglalkozott az elmúlt évtizedekben, írásaik középpontjába elsősorban a technikai és repüléstörténeti részleteket állították. Ezzel szemben az események lélektani hatásáról, vagyis a cívisváros polgárainak életében bekövetkezett drámai fordulatról és sokkhatásról a mai napig igen keveset tudunk. Ez azért meglepő, mert az amerikai bombázók egyrészt olyan célpontokat támadtak, melyek a lakosság mindennapjaiban is meghatározóak voltak (pl. vasút, feldolgozó üzemek, közszolgáltató telephelyek), másrészt a bombázás során elhunytak döntő többsége (több mint 80%) civil volt.

Ezt a történettudományi adósságot szerettük volna törleszteni azzal, hogy a Sőregi-féle Napló részleteinek segítségével felidézzük a támadás napját, az azt követő elkeseredett mentési munkálatokat, valamint a cívisváros lakói között eluralkodó kétségbeesést. A feljegyzéseket Horváth Attila adataival[1] egészítettük ki.

Sőregi János és Naplója (Kovács József Dénes)

Sőregi János (1892 – 1982), a Déri Múzeum igazgatója, lelkes és precíz Naplóíró volt. 1922-ben kezdett hozzá a Debreceni Napló írásához, melyet egészen 1960-ig folytatott. Ha módjában állt, a szöveget fotókkal, levelekkel és egyéb korabeli dokumentumok eredeti példányaival is kiegészítette. Az így született, jelenleg 42 ismert kötetet tartalmazó életmű a magyar kultúrtörténeti kutatások felbecsülhetetlen forrása. A több ezer oldalas kézirat ugyanis egyaránt tartalmaz értékes múzeum-, irodalom-, és helytörténeti adatokat is.

Mivel egyfajta ego-dokumentumról van szó, felmerül a forráskritika kérdése, hiszen számos alkalommal – főleg személyes érintettség esetén – az írásokban szubjektív elemek is megjelennek. Az írás feldolgozása során kiindulópontként fogadtam el Katona Csaba és Kovács Eleonóra véleményét, miszerint a magániratok „a személyes emlékezet dokumentumaiként sajátos módon, az egyes ember szemszögéből ábrázolnak tényeket, és azon túl, hogy belőlük az információk egy speciális csoportja nyerhető, komoly kiegészítői és néha még értelmezői is a hivatalos iratokból származó adatoknak, sőt azokkal egyenértékű források. Egyes értelmezések szerint még értékesebbek is, mivel azok csak a hivatalos álláspontot tükrözik, ekképp csupán a történelem egy szeletét: »A korabeli hivatalokban keletkezett […] levéltári források elsősorban a hatalom ideológiáját, normáit tükrözik és csak ennek tükrében értelmezhetőek«”.[2]

A kéziratban foglaltak hitelességének vizsgálatakor fontos hangsúlyozni, hogy Sőregi János az összes kortörténeti és szakmai állítását igyekezett dokumentumokkal és hivatkozásokkal alátámasztani. Stílusára jellemző a kíméletlen őszinteség, amellyel az eseményekről, a környezetéről és önmagáról is írt. Amennyiben olyan információt közöl, aminek valóságtartalmát nem tudta teljes mértékben megítélni, a Naplóban jelezte. Mindemellett a kötetek egyik visszatérő eleme azon vágyának hangoztatása, miszerint a feljegyzéseit a jövő történészei használni fogják: „Pausanias leírása megerősítette bennem a hitet, hogy az én muzeumban vezetett Naplóim 1930-tól, valamikor értékesek lesznek.”[3]

Mindezek ismeretében a múlt tudatos megszépítése nem feltételezhető a szerzőről. Ha olykor téved is kisebb dolgokban, mindenképpen szavahihető szemtanúnak tekinthető. Az általa megörökített történések hitelessége könnyen ellenőrizhető, a kutatás során egyetlen állítását sem kellett megcáfolni.

Az 1944. június 2-i tragikus eseményeket és következményeit a Napló-sorozat 19. kötete[4] mutatja be. A feljegyzéseket az eredeti helyesírással idézzük.

Sőregi János terepbejárásainak rekonstrukciója Naplója alapján (Ősz Attila)

Sőregi János Naplójának elbeszélése alapján, filmszerűen elevenedik meg előttünk a június 2-i bombázások szomorú és tragikus végkifejlete. Élményeit, megfigyeléseit, tapasztalatait, esetleg mások közléseit sűrű egymásutániságban tárja az olvasó elé. A Napló írója megfelelő idő- és térbeli felbontásban mutatja be az egyes helyszíneket és az azokhoz kötődő élményeit, vagy a különböző mellékszálakat. Ez a pontosságra való törekvés, a részletező és hiteles bemutatás bátorított minket arra, hogy megpróbáljuk a leírt helyszíneket a korabeli földrajzi térben elhelyezni és azt közérthető módon bemutatni. Kézenfekvő volt, hogy topológiai módszerekkel, térképek megrajzolásával fogjuk a földrajzi adatokat közölni. Egyedül azokat az objektumokat kívántuk megjeleníteni, amelyeket a szerző sétái során érintett, saját szemével látott és tulajdon benyomásai alapján vethetett papírra, ugyanis első számú célunk a terepbejárások útvonalának felkutatása volt, kiegészítve természetesen a leírt helyszínek, mint pontok, vonalas elemek vagy területek feltüntetésével. Az áttekinthetőség kedvéért a Sőregi által szemrevételezett helyszínek minden esetben pontként kerültek a térképre, még akkor is, ha esetleg nagyobb kiterjedésű területeket említett meg.

A feldolgozás során szükségünk volt megfelelő háttértérképre[5] a saját térképeink megszerkesztéséhez. A nyers raszteres állományt georeferáltam, így azt földrajzi koordinátarendszerbe helyeztem. A digitalizálás során WGS 84/Pseudo Mercator koordinátarendszert[6] használtam, a georeferálás elindítása előtt legalább 15 referenciapontot vettem föl, annak érdekében, hogy minél pontosabb legyen a vetületi transzformáció. Ennek eredményeként a szabályozási térkép mintegy 3 fokkal fordul el jobbra, továbbá enyhe torzulást is szenvedett. A georeferált rasztertérkép pontossága kb. 1-8 m közé tehető, ez az ábrázolás szempontjából még elfogadható mértékű pontatlanságot eredményezhet. Ezután már átrajzolhattuk a kiválasztott térképkivágatot. A bemutatott területet négy területhasználati kategóriára osztottam – hasonlóan Borsos besorolásához – belterületre, kertségre, temetőre és közparkra. A könnyebb tájékozódás érdekében a fontosabb debreceni épületeket (közintézmények, iskolák, egyházi ingatlanok, gyárépületek, laktanyák, kórházak, stb.) külön jelöltem. A városrészek neve, az egyes vonalas infrastrukturális elemek (MÁV/HÉV vonal), vagy a fontosabb utcanevek szintén felkerültek a térképekre. A tanulmányunkban közölt Naplórészlet négy olyan napot tartalmaz, amikor Sőregi János elindult, hogy megszemlélje Debrecen letarolt városrészeit és az elszórt becsapódások okozta pusztítások nyomait. Az egyes napokon történt eseményeket – a könnyebb áttekinthetőség érdekében – más-más térképen ábrázoltuk. Azok a területek, ahol sűrűn, egymáshoz közel jelennek meg a pontok a térképen, külön kinagyítottuk.

Szeretnénk külön megköszönni Papp József segítségét, aki amellett, hogy a Borsos-féle szabályozási térképet a rendelkezésünkre bocsátotta, több kérdéses helyszín beazonosításában mutatott helyes irányt. Horváth Attila a debreceni bombázások feltárásában végzett kutatásai révén pedig nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy csupán jelentéktelen számú fehér folt maradt a térképeinken, amit későbbi kutatásaink révén szeretnénk teljesen eltüntetni. A Debreceni Református Ispotály történetét nagy alapossággal kutató vitéz Csizmadia József írásaiból is sokat meríthettünk.

I. A bombázás eseménytörténete és a felhasznált adatbázis

Tanulmányunk megírása során szükségünk volt olyan megbízható eseménytörténeti leírásra és adatbázisra, aminek segítségével igazolhattuk vagy kiegészíthettük Sőregi János Naplóját. Erre a feladatra Horváth Attila Magyarország amerikai bombázása a II. világháborúban – A Debrecen elleni első amerikai légitámadás 1944. június 2. című könyve bizonyult a legmegfelelőbbnek. A szerző ugyanis munkájában olyan magyar és angolszász forrásokat dolgoz fel, melyekkel az eddigi legteljesebb képet sikerült kialakítania az 1944. június 2-i támadás hadtörténeti hátteréről és veszteségeiről. Kutatási eredményei és rendkívül részletes adatbázisai alkalmasak arra, hogy a bombázás hadtörténeti hátterét megismerjük, Sőregi János visszaemlékezéseihez pedig további információkat szolgáltassanak.

A bombázás eseménytörténete

Az 1944. június 2-i, Debrecen elleni légitámadást az Egyesült Államok 15. légihadseregének (15. AAF – Army Air Force) bombázói hajtották végre a Frantic Joe hadművelet[7] nyitányaként. Az 5. bombázóezred 2., 97., 99. és 483. bombázó osztályai olaszországi repterekről szálltak fel. A feladat jelentőségét érzékelteti, hogy a bevetésen személyesen vett részt két osztályparancsnok (Herbert E. Rice ezredes és Paul L. Barton ezredes), valamint Ira C. Eaker altábornagy, a Mediterranean Allied Air Forces (MAAF) főparancsnoka.[8] A 130 darab B17-es bombázókat a 306. vadászrepülő ezred 70 P51-es (Mustang) vadászgépe biztosította.

A kötelék a Foggai-Testa del Gargano – Sipan-sziget – Podgrab – Dunacséb – Dévaványa – Berettyóújfalu irányból közelítette meg Debrecent. A bombázást 9:20-kor kellett volna megkezdeniük 6500-6900 méter magasságban, azonban – mint látni fogjuk – már 9:00 előtt elérték a várost. A támadást a 99. bombázó osztály kezdte a Nagyállomás ellen. A következő hullámban a 97-esek következtek, de a robbanások okozta nagy por miatt nem tudtak célozni, így a támadást meg kellett ismételni. A harmadik hullámban érkező 2. bombázó osztály szintén a Nagyállomást bombázta, a 483-oknak pedig a Nagyállomás mellett a Vagongyár is célpontja volt. A hadműveleti tervekkel ellentétben egy ötödik hullám is a város fölé érkezett: a Berettyóújfalunál eltévedt, a támadásban eredetileg részt nem vevő 463. bombázóosztály is Debrecenre oldotta ki bombáit.

Az amerikai pilóták visszaemlékezései szerint a támadás során nem ütköztek légvédelembe, így a B 17 bombázás zavartalan volt. (Sőregi János visszaemlékezése kicsit árnyal a képen, de ő sem számol be jelentős ellenállásról.) A bombázók mindössze egyetlen gépet vesztettek: Alfred E. Bond hadnagy B17-ese műszaki hiba miatt kigyulladt, majd felrobbant a Pallagi út – Monostor erdő térségében. Mindössze négyen tudták ejtőernyővel elhagyni a gépet.

A bombázó kötelék végül sikeresen megérkezett a Szovjetunióba, ahol a poltavai és a mirgorodi reptereken szálltak le. A vadászrepülők Pirjatyinban landoltak.

Debrecenben a légiriadót 10:42-kor fújták le, és 440 légoltalmi szolgálatost azonnal behívtak. A munkájukat segítette több katonai század, 250 munkaszolgálatos, a gettó munkaképes férfiai, valamint leventék. Június 8-án már hozzávetőlegesen 2000 ember végezte hivatalosan a mentési, helyreállítási és romeltakarítási munkákat.

A bombázás során közel 1000 bombát dobtak le (többségük 500 fontos volt, de 1000 fontos bombát is oldottak ki). A támadásban több mint 500 embert halt meg, emellett kb. 800 sérültet láttak el. A házak közül 280 megsemmisült, 380-at pedig le kellett bontani. 800 épület sérült meg könnyebben.[9]

A mai napig nem tisztázott, hogy mi volt az oka a rendkívül sok civil áldozatnak és elpusztult lakóháznak. A legvalószínűbb magyarázat a bombák ívének szeles időjárás miatti megváltozása, ill. a bombázók által alkalmazott ún. „kényszervetés”[10] lehet.

II. Sőregi János feljegyzései a bombázásról

Június. 2.

„A elmúlt éjjel éjfélig nyugodtan voltunk, lefeküdtünk. ¼ 1-kor szól a csengő. A riasztó ügyeletes beszólott: Várad zavaró repülés, Budapesten riadó! Erre beállítottuk a rádiót. Aludtunk is, nem is. A feleségem alig valamit pihent. Egy anya a gyermekeiért él!

1/2 8-kor keltem fel. Épen fürödtem, mikor halljuk, hogy a rádió közvetítést megszakítják. Ez a szokatlan jelzés gyanússá vált. Gyorsan következtek a dél felől felhatoló zavarás jelentések, mikor Szolnok,[11] Karcag került sorra, plane riadóval, (Lego. Vigyázz!), tudtuk, hogy mi jövünk, Várad! Gyorsan felöltözködtünk, a kész csomagokat összeraktuk és én kezdtem a pincébe hordani egyetmást. Mindössze egyszer fordultam, mikor megszólalt a sziréna.[12] Családom lecipekedett a csomagokkal, magam vagy 3-szor fordultam, gyorsan, csomagokkal, meg is melegedtem. Már mindenki az óvó helyen volt, én az udvaron a napsugárban fürdőztem vagy 10 percig. Csendesség volt, a forgalom megszűnt. Lementem én is a pincébe. A ládából kivettem az átmeneti kabátom és a kézitáskámat az okmányokkal és az óvóhelyre mentem. A ház lakói együtt voltunk, asszonyok, lányok. A legkisebb az én kisfiam, vitéz Katona alezredes, Sztehló egyet. prof.[13] és családjaik, stb. Egyszer csak halljuk, hogy zug a gép, tompa dörrenések moraja rázza a földet. Most egy erősebb zugás rezegteti a talajt. Üveg csörömpöl, légnyomás vág be az ajtón. Mindenki meghül! Mi férfiak vígasztaljuk a hölgyeket: légó ágyú! Repesz darab! Lövik biztosan a gépeket stb.[14] Ujabb dörrenések, ismét erős zugás, mintha a Péterfia felett igen alacsonyan repülne egy gép. Levente fiuk szaladnak le: a Nagyerdő felé lelőttek egy angol gépet, a pilóták kiugráltak.[15] Ejtőernyővel szállnak lefelé…… A másik mondja: a Déri tér felől nagy füst száll fel….. Ujra hírek: a Piac utcán, a Szentannán több bomba becsapott! Én felszaladtam a II. emeletre és a lépcsőház ablakán kinéztem: nem a muzeum, sokkal messzebb ég valami az állomástól jobbra, azaz nyugatra! Megnyugodtam, visszamentem. Közben hallottam, hogy a rádió valamelyik lakásban „pihenj”-t rendel, aztán nekünk is: „légi veszély elmult” – Sziréna még nem szólt. Kiállottunk a kapuba. Halljuk, hogy az Ajtó utca 14. sz. ház telitalálatot kapott. A Pohl Ferenc[16] lakása! Egy gyermeket a romok közül szedtek ki, nincs semmi baja. Leventék, katonák, emberek szaladnak lapátokkal, autók, biciklisták száguldanak. Az ég alja olyan poros, füstös. Dél felől nagy füst száll a Nagyerdő felé. Egyik ember a másikat kérdezi: mit tud? Állítólag 3 gépet lelőttek! Még nem bizonyos! Az izgalom tüzében ég az egész város, riadt arcok, síró asszonyok. Végre a sziréna jelezte a riadó végét.[17] Felcipekedtünk a lakásba: Istennek legyen hála, mi megusztuk szerencsésen!

Családomat rendben hagyva, siettem a muzeumba. A Kollégium elől láttam, hogy a Piac-u. tul a Kistemplom fekete füstben-porban áll. Az emberek tömegével özönlenek arra felé! Autók sebesültekkel haladnak a Péterfia felé. Egy nagy füstoszlop ferdén hajlik a városra és leszakadt végeit pipálja az egyetem felé. Ez a tűz az állomástól nyugatra lehet![18]

Szétnéztem a muzeumban. Akik lenn voltak az óvóhelyen, Lükő,[19] Balogh,[20] Vincze[21] a hölgyek mind és a hajduk, már részben haza mentek családjukhoz, megnézni, nincs-e valami bajuk?

Lükő mint lego.parancsnok Vinczével végignézte a padlásteret, nincs-e valami baj? Semmi bajt nem találtak. […][22]

Magam elsétáltam a városháza elé, szétnézni. Innen tul nem engedtek. A sarokról jól lehetett látni, hogy a Hangya palotán tul, a Pannonia szálló épülete teli találatot kapott, a közepe földig hiányzik. A romon dolgoznak, a forgalom igen nagy! Sebesülteket visznek az autók. Ideges emberek civakodnak a rendfenntartókkal. Senkit nem engednek a rom felé. De a járművek jönnek-mennek, német rendőr is áll az ut közepén, irányítja az is a forgalmat. Szuronyos baka sétál körülte, karszallagos izzadt emberek rekedtre kiabálják magukat.

Az emberek rémült arccal néznek a város nagy sebe felé, mely körül por, füst ül az utcán, csak a vármegyeháza emelkedik tul a sárgás-szürke ködön, melyet a forgalom ver fel! Bizony, borzalmas látvány! A Széchenyi-utca-felé is mennek levente-csapatok. Tul a sorompón ott is estek bombák, aztán az Arany János utcán. A Tóth Árpád[23] utcán több ház ég. A Hajlított bútorgyár is égne. Innen a sarokról elmentem a Kossuth utcán át a Batthyányi-utcára. Már az utca közepéről láttam a borzalmas rombolását egy az utca keresztezésre esett aknának. A Batthyányi utca 14. sz. háztól kezdve minden ablak betört. Üveg cserepek fedték a járdát. A szentanna-utcai nagy bérház minden redőnye és ablaka bezúzva, összegörbítve.[24] Az Antalffy könyvkereskedés és a Szent István könyvkereskedés kirakatai porrá törve, a könyvek romokban. A sarokra kiszögelő öreg debreceni ház, a piaristák rendháza, a templom eleje erősen megrongálva. A lakásokban szomoru asszonyok sepregetik az üvegcserepeket és nézik a pusztulást. Az utca közepén egy kb. 80 cm mély és 2 m átmérőjű behorpadás.[25] Ott robbant az akna. Mellette rendőr áll és a gödör felé léceket állítottak. Kiváncsi emberek jönnek-mennek, nyüzsög az utca. Egy német repülő[26] gép alacsonyan kering a város felett… Por, füst csap az ember orrába és elgondolkozunk az egész rombolás felett! Ártatlan emberek szenvednek, csak épen nem azok, akik ezt a háborút előidézték!

Hazajöttem a hivatalba. Utközben látom, hogy az emberek megszaladnak. Hire terjed, hogy ismét riadó van. Siettem. Bebizonyosodott, hogy vaklárma. Később ez még egyszer megismétlődött. […]

2 óra után elmentem megnézni az Ajtó u. 14. sz. házat.[27] Az egész utcában ez volt az egyetlen bombalecsapás.[28] 8-10 ember hosszu kötéllel rángatta az összeomlott ház rozogán álló falmaradványait, mely után nagy porzással szakadt alá néhány fagerenda. Ilyen kis házban szörnyű egy bomba hatása. A pince fenéken mélyen alól vágódik a földbe és mindent összegyur, mint egy zuzomalom. A közeli házak tetőzete, ablakzata betörve.

Kiváncsi emberekkel küzd a rendőr, járműveket visszatérit. A rendőr mondta: Pohl Ferencné[29] meghalt, valaki még megsebesült. Maga Pohl tényleg nem volt otthol, a kertészetben járt.

[…] A lelőtt gép a Nagyerdőbe zuhant. 3 pilótát elfogtak, a gép roncsait már összeszedték. Később hallottam, hogy a hadtestparancsnokságon vallatás közben bőven kaptak a foglyok.

[…] A Bika előtt Kölcsey polgm.[30] szólított meg. Érdeklődött a muzeum után. Nincs semmi bajunk. Aztán találkoztam Pálfy Józseffel,[31] a Debrecen volt szerkesztőjével. Ő is szemleútra indul. Együtt mentünk.

A Piac utcán a Pannonia hotelt szörnyen szét vágta a bomba. Az emberek nyüzsögtek rajta: folyt a takarítás. A Pannonia és az ut elágazás közt az uttesten óriási tölcsér, mely a villamos sineket, mint a drótot elgörbülve tartotta peremén. Kirakatok, ablakok betörve, tetők, párkányok összezuzva mindenütt. Némelyik üzlet már bedeszkázta kirakatát, elhagyott zsidóüzletekben ott van most is porosan, piszkosan összedűlve a sok portéka. Innen mentünk a Hunyadi utca[32] felé. Ez rettenetesen össze van rombolva.[33] Egész különös, hogy a romboló bombák az uttestre estek, talán négy-öt is egymásután, sorban, de balra, jobbra teletalálatok is voltak. A házak vakolata leszedve ablakok, ajtók szörnyen szétzuzva. A bombatölcsérekben aszfalttömbök összeborulva. A villamos sinek kiemelve a földből, elgörbülve, vezetékek szétszaggatva.

Nehezen, de a rendőrök mégis átengedtek. Ugy mentünk, mintha hegyes terepen járnánk. Egy autó leborotválva állott a járda mellett, egy szekér felborulva, földdel, romladékkal betemetve, szintén a gyalogjárón. Mellette egy félredőlt, megperzselt fa. Az ágairól egy guba lógott alá porral lepve. A lovat nem láttam, lehet, hogy a föld alatt feküdt. Horváth műszerész[34] háza[35] teletalálatot kapott. Sok ember dolgozott a romokon. Óvóhely után kutattak, vagy már szedték is ki a szerencsétleneket. Nem mentem közel. Irtóztam. – A Tóth Árpád utca déli sora és idevaló eleje: tiszta rom. Ugyanúgy az Erzsébet utca.[36] A HEV háza jobbra összerepedezve, körülte szörnyü tölcsérek. Valami 6 bomba vágódott közvetlen a tövébe.[37]

Egy Horváth nevű tisztviselő beszélte, hogy az óvóhely is egyik oldalán bedőlt. Két halott és több sebesült. Ezek közt Tarján Oszkár. – Lábát törte Sallay Lajos Máv. tanácsos.

Két villamoskocsi a HEV előtt, 2 a nagy állomás összebombázott épülete előtt rostává lőve.[38] Jobbra az Ispotály templom tornyának fél oldala leomlott. Később hallottam, hogy este össze is dőlt. [Sőregi János későbbi korrektúrája: „Nem, hanem június 4-én reggel felrobbantották.”]. A parókia [39] megrongálódott. Az állomás főépületének is csak a külső falai állanak, belseje, teteje rom. Szörnyű látvány! A Petőfi téren, a parkban is hatalmas tölcsér,[40] és a nagy állomással szemben a Kis Pipa[41] szintén rom teletalálat folytán.

A piac utcai Pannonia Hotel romjain sárgacsillagos zsidók dolgoztak. Volt egy jó századnyi.

Árvay Anna[42] beteget jelentett. Anyja a Szappanos u. 7. sz. alatt, a hátsó keresztépületben a pincébe menekült a bombázás alatt és egy vasfazikot huzott a fejére. Ugy feküdt a földön.”

Június 3.

„Reggel mikor hivatalba indultam ½ 9 óra körül, szalad fel a cselédem: ne tessék menni sehová, riadó van! Az emberek ide-oda szaladnak, autók száguldanak: riadó! Elromlott a sziréna! Jönnek a terrorbombázók! Katonatisztek kergetik be az utcáról az embereket!

Nekem gyanús volt, mert a rádió rendben adta a szokásos műsorát. Lehetetlen! Miért nem verik félre a harangot?!

Valóban, csak vaklárma volt ujra. Biztosan kémek vagy félőrült asszonyok terjesztik a rémhíreket. Egy ilyen asszony tegnap is ordítozott az utcán. […]

Van olyan ember, aki ilyenkor csak bírál és szidja a hatósági közegeket a nem kielégítő intézkedések miatt, anélkül, hogy megfontolná, mit mond. Mert bizonyos, hogy ilyen rombolás még sohasem érte ezt a várost és annyi a teendő, hogy egyszerre mindent elintézni nem lehet. Annyi a rom, hogy egyszerre elhordani nem tudják. Az életmentés a legfontosabb s aztán jönnek a romok. – Van, aki szentül hiszi, hogy az a gép is, ami lezuhant, öngyulladás következtében pusztult el. Minek visel az állam háborut, ha nincs felszerelése, mert egyetlen vadászgép sem volt felszállva – szerinte. – Ideges mindenki és durva!”

Június 4.

„Az elmúlt éjjel nem sokat aludtunk, bár zavarás nem volt. Éjfélig fenmaradtunk. Én magam 1 – ½ 4-ig szolgálatban[43] voltam. Előtte is, utána is keveset aludtam. Reggel fürödni se mer az ember, mert a fürdő kádat állandóan vízzel telve tartjuk s nem merjuk a vizet egy órára se kiengedni. A gáz olyan gyenge nyomás alatt van, a víz pedig olyan véknyan folyik, hogy a fürdés különben is alig volna lehetséges.

Mivel a vágóhíd és a hűtőház is találatot kapott,[44] szombaton d. e. a szokásos marha – vagy bornyu hust nem kaptuk meg s így hus nélkül ment el a vasárnap is. Aki hentes pénteken kora reggel elhozta a hust a vágóhídról, annak volt mit kimérni, de a terrortámadás után már csak a romok alól lehetett hust kiásni. Az én hentesem és mészárosom özv. Gáborné ezt nem tette. Szerencse, hogy Bődénél kaptak tegnap d. u. valami pariser-félét s azt rántották ki.

Ma d. e. a muzeumban óvóhelyet nyitottam és utána elsétáltam a Piac-utcára, szétnézni. Egy padon ült Bertók Lajos,[45] a Gambrinus táján. Ő az István-uton lakik. Közelökbe hullott a bomba. A németek benzin telepe felgyúlt, bomba érte. Egy német kórház arrafelé teli találatot kapott.[46] 20 német halott volt benne. A Bertók háza felett légi csata is volt. Két vadász géppuskázott egymásra, de nem lőtték le egymást.[47] Ez is bizonyítja, hogy volt némi ellenállás. Bertók úgy tudja, hogy a vallatott amerikai pilóták semmit nem árulnak el. Mind a négy amerikai angol, kitűnő felszereléssel, jó ruhában.

Ujra nézegetettem a Pannonia-szálló romba dőlt épületét. Az embereket ugyan nem engedik csoportosulni. A romon keresztül látszik a Szentanna-utcai kath. templom két tornya. Sok tégla, gerenda rendbe rakva. Ma is dolgoztak a romokon, de nem sokan. A Kántor-féle bazárból,[48] mely az épület jobboldala felé volt, sok játékot, gyerekkocsikat kimentettek. Láttam: egy rakott nagy szekér után tologattak ilyen megmentett gyermekkocsikat. Mentek a Nagytemplom felé. Szegény Kántor búsan ment utánok. A Szentanna utca kiszélesítése most már nem fog okozni nehézséget, mert az a két földszintes ház is, mely a Pannonia és a Szentanna-utca közt van, tetőzetén erősen megrongálódott.

Megnéztem ujra az akna rombolását a Szentannán. A lakások üresek már. Találkoztam épen Antalffy könyvkereskedővel. Elmondta, hogy június 2-án már éppen bennvoltak a hivatalban, de a szirénajelzésre levonultak a pincébe. Igy senkinek baja nem történt. Három raktárhelyiséget és kirakatot már rendbe szedtek. Hétfőn folytatják a munkát. Hatósági embert nem kap. Betört kirakatait lécekkel, deszkákkal torlaszolta el. A piarista rendházban sem történt senkinek se baja. Az öreg d-i házban, mely az akna torkában volt, és amelynek vakolata, teteje nem maradt, egy makacs borbély[49] nem ment óvóhelyre. A légnyomástól súlyos betegen fekszik a klinikán.

Antalffy lekísért a Varga-utcán a tímár-utcai romboláshoz. Kb. ott, ahol a Tímár-u. a Varga-utcával összeér, mintegy négy hatalmas bomba zuhant alá![50] Szörnyű föld kráter, lehetett 15 m átmérőjű és 5 m mély, egy kádármester udvarára esett. Körös körül a házak elrombolva. Szembe, a Timár-u. másik oldalán kis házakra esett a bomba. A mélyből felturt földdel összekeveredve minden: tégla, cserép, deszka, gerenda, tövestől kiszakított nagy fák, villanyoszlopok… Irtózatos még nézni is! Az egyik ház alatti pincében 9-en haltak meg.[51] Talán két ember maradt élve. A halottakra akkor szakadt rá a pince teteje, mikor már bontották ki őket. Ezért a hírterjesztés azt is mondta, hogy a bontással történt a baj. Azonban ezt megcáfolták. Ezt mondták: a mentők a pincét felülről kezdték kibontani. Akkor odament Nagy József r. főtanácsos, lego. liga vezető és elrendelte, hogy oldalról hatoljanak be. Igy csinálták és emiatt a pince beomlott, az emberek, az élők meghaltak. A szomszédban lakó Gombácsi festő mester azonban állítja, hogy csak két embert szabadítottak ki élve, a többi halott volt és azokra omlott le a törmelék.

Gombácsi, aki a Varga-u. 31. sz. alatt lakik, házának ablakait, és a féltetőzetet vesztette el. Udvarán több baromfi elpusztult, de a disznó nem. Lakása telement porral, üvegszilánkkal. Ők az óvóhelyen sértetlenek maradtak. Lakásukba benéztem.

A timár utcai romoknál összetalálkoztam Király József városi vámhivatalnokkal, aki a további sétához hozzám szegődött. Elmentünk innen a Verbőczy-utcára és bementünk a kir. törvényszék udvarára. A kapuőr szívesen beengedett. A rabok épületét érte teletalálat. Hatalmas rombolást végzett a keresztépület derekában, azt jóformán ketté vágta, de a kétemeletes épület úgy felfogta a bomba erejét, hogy a földszint padlásán robbanhatott a bomba és az alagsori pincékben lévő raboknak semmi baja nem lett.

A szemben lévő keresztépület falán, ablakaiban természetesen erős rombolás nyomai.

Innen mentünk a Deák Ferenc-utcára s onnan az állomás előtt elhaladva, az Ispotály-felé, melynek tornya most már nem látszott.

A 2. sz. állomási főposta[52] előtt hatalmas bombatölcsér, feneke tele vízzel. Akna robban az állomás balfele előtt is, mely a W.C. házat[53] teljesen elseperte. A Petőfi-park óvóhelye sértetlenül állott. A bomba, mely a park ék-i sarkában robbant, állítólag több embert megölt.

A HÉV épületét emberek szedték szét. Megrepedt falait döntögették ki. A romokból könyveket, butorokat szedtek elő. Egy vasutas a megrongált síneken azt magyarázta, hogy az amerikaik termitbombákat dobtak a sínekre, mert csak az tudja a síneket úgy kiolvasztani, mint ahogy azt néhány gödröcske a síntestben mutatta. A főállomás úgy volt, ahogy jún. 2-án estefelé láttam.

Közeledve az Ispotálytemplom felé, egyre sürvebb lett a bombatölcsér. Szerencse, hogy sok az utra és a fák közé esett. Az ispotályi szegényház[54] két teletalálatot kapott, a templom pedig keleti oldala mellett kapta a hatalmas robbanó bombát.[55] Ez a templom féloldalát és a torony keleti falát fel magasan olyan erősen szétrombolta, hogy ma, jún. 4-én fel kellett robbantani. Erre a torony és a féltemplom darabokra szétomolva fekszik a földön. Csak a hajó hátsó része áll még, az is nagy repedésekkel. Szomoru látvány! Ennek az öreg Istenházának más sorsot is juttathatott volna a Teremtő!? A parochia a légnyomástól lakatlanná lett.

A nagyobbik harang a romokra zuhant, a kisebbik, melyet csak nem régen, 1936-ban helyeztek fel, a város felé a füre kivágódott. Ugyanarra zuhant le a toronysisak is, a szélvitorla rudjával és a gömb.

A templom romot két fegyveres rendőr őrizte. Csak akkor engedtek közel, mikor megmondtam, ki vagyok.

A templomtól nyugatra fekvő épület is tele találatot kapott. Az ispotályon emberek dolgoztak. A kárvallottak szedegetik a romokból, ami maradt. Ez előtt a ház előtt halt meg Makláry orvos,[56] mert feljött a pincéből egy mentőládáért és a 2-ik v. 3-ik hullám bombája kint kapta.

Kár, hogy fényképezésre nem kértem engedélyt, de úgy tudom, Aszmann Ferenc kért és csinálja is erősen. Ezért nyugodt vagyok.

A sürü bombatölcséreket kerülgetve, a távolból is jól látható rombolásokat nézve átmentünk a Tóth Árpád-utcára. Ez az utca a szó szoros értelmében romokban hever. Kis házak helyén mély gödrök ásítanak, vakolatlan falmaradványok közt siró asszonyok panaszkodnak egymásnak. Poros emberek csákánnyal piszkálják a romokat. Ha találnak valamit, lerázzák róla port, a földet és félre rakják csomóba családi tüzhelyük megmaradt darabjait. Nézegetik, lehet-e hasznát venni még, vagy sem?

„Ez a szegény megboldogult feleségem ridikülje” – mondja egy munkásféle ember.

Nézi, van-e benne valami? Nincs semmi! Leteszi a többi holmira.

Az utcán vastagon fekszik a por. Lapátos munkás csapatok mennek, teherautók jönnek, nagy port vernek fel. Szerencse, hogy fuj a szél, elviszi hamar. Sokan azt mondják, hogy 2-án is volt szél és az állomásnak szánt bombát ide fujta a Tóth Árpád- és Erzsébet-utcára. Ezért kellett ennek a sok apró háznak eltűnni a föld színéről.

Nem a Tóth Árpád-, hanem az Erzsébet-utcán mentünk végig, mert a Tóth Á.-utcát lezárták. Az Erzsébet-u. épen olyan borzalmasan szét van rombolva. Ezen a két utcán ép ház egyáltalában nem maradt. Tökéletes, 100% os könyörtelen pusztulás! Az emberben sír a lélek és végigborzong a háta, mikor a romokon turkáló szegényembereket látja.

„Azon a tájon lakott egy ismerősöm – beszéli Király bácsi – Volt egy 16 éves leánya. Talán az volt ennek a városnak a legszebb teremtése. Anyjával együtt elpusztult! Hamvas üde arcában gyönyörű kék szemei ragyogtak! Most ott fekszik a Központi temetőben, a sorban, anyjával együtt!”[57]

Mondják, hogy a halottak száma meghaladja a 300-at. Kint a temetőben sorban le vannak fektetve, mint körvadászat után a nyulak. A temetetlen testek természetesen erős bűzt árasztanak magukból. Ezek megnézésére már nem vállalkoznék.

A Hunyadi-u., melyen egyszer már végig mentem, teljesen le van zárva, el van rekesztve mind a ki-, mind a bejárata. Mondják, hogy egy Horváth műszerész megőrült. Felesége[58] megőszülve halt meg a rom alatt ott a Hunyadi utcán.

Megnéztem az OTI bérház[59] esetét is. Egy bomba a palota déli oldalán ferde irányban, de alól begörbülve a párkány után több erkélyt átlyukasztott és a legalsóban megrekedt. Ott csavarták ki a fel nem robbant bomba gyujtószerkezetét. […]

D. u. ujra elmentem kisfiammal az Ajtó-utcára, megmutattam neki a romot. Hadd emlékezzen a gyermek is majd erre a szörnyű eseményre. Itt a romokat lehetőleg már rendezték. Két cserépkályha épen áll benn a lakásban. Beszéltem a rommal épen szemben lakó Szabó Gyula rendőrtanácsossal, aki az ablakon kinézett. Ablakait bevágta a robbanás ereje és a belső ajtókat is kiforgatta, ellenben butorait csak az üveg szilánkok sértették meg. Szabó tanácsos beszélte, hogy a Pohl felesége többed magával volt az óvóhelyen. Nem az óvóhely szakadt rá, hanem a robbanás alatt szivszédülést kapott s ugy halt meg.[60] Bohusnénak és másoknak nem lett baja. […]

Innen elmentem a Pereces-utcára összetalálkozva Erdős Béla városi tisztviselő barátommal. Itt az utca közepére egy légi akna esett. Behorpasztotta az uttestet és a környéken levő kis házakat borzalmasan összeszaggatta, a szétdult tetőket a földre fektette. Messze, amerre a szem ellát, a cseréptetők felborzolva, az ablakok szilánkokra nyomva.[61] Itt is a szokásos kép: öreg, beteg asszonyok ülnek az udvaron maguk elé meredve, leírhatatlan búsan; a gazda csákánnyal kopargál a romok között, szedegeti azt, ami maradt: butor, edény, szerszám, főleg fémtárgyak… Mindig jönnek uj és uj nézők. Mindenki kérdez: hányan haltak meg? Ki halt meg? Van-e már lakása? Istenem! Istenem! Milyen borzalom? – Jön egy teherautó, tele leventékkel. Alig tud elmenni az uttestre huzott gerendák között. A porral vastagon fedett uttesten valóságos porfelhőt kavar fel, az emberek szétállanak s aztán ujra beszélgetnek… A vakolatlan téglafaldarabok, melyek itt-ott állanak, vigyorognak, mint a csontváz fogsora és az elégett udvari vagy utcai fák zörögnek, mint az őszi nádas… Csak a juniusi ég ragyog kéken, felhőtlenül és a puszta telkeken, az udvarok végén gyermekek játszadoznak…

A Pereces-utcáról elmentem a Gólya-utcára. Mindjárt az utca elején, jobbkéz felől veszedelmesen félredült házfal után az utca fele rommal tele, de már lécekkel körülkerítve. Hatalmas bomba két házat[62] pusztított el. Mondják, hogy a Szappanos u. 13. sz. ház udvarára is esett bomba. Ezt nem néztem meg, mert a kis fiam, 5 éves gyermek, tulságosan a szívére vette a rombolás hatását. Kezdett szepegni, azért haza tértem.”

Június 5.

„Vincze gépész fennjárt a muzeum padlásán és megnézte azt a betört padablakot, melynek csörömpölését jun. 2-án az óvóhelyen, a bombázás alatt hallották. A vasrámát ütötte keresztül a golyó, amit meg is talált. Bizonyos tehát, hogy légiharcban került ide ez a rézburkolati, kurta ólomlöveg; legalábbis a szine réz.

Az elmúlt éjjel nyugodtan hagytak bennünket. […]

D .u. 5 órakor – mivel a terrortámadás halottjainak temetésére nem mentem, mert későn ebédeltem s elkéstem – azért folytattam városi sétámat. Elmentem ezuttal az Arany János-utcára, az ottani bombapusztítást megnézni. Jobbfelől a 25. sz. ház[63] dőlt romba egy teli találat következtében.

Innen elmentem a Postakertbe. Mindjárt a Postakert-u. jobb sarkában hatalmas, vizzel telt bombatölcsér. Balfelől a régi textilgyár épülete,[64] melynek bejáratát most katona őrzi, teletalálatot kapott. Tovább jobbra a Horváth Rezső villája teletalálattal teljesen szétrombolva. Idébb bent a kertben öreg fák összetörve és perzselve talán aknarobbanástól. A Horváth-villával szemben egy vasutas most rakosgatja fel kis házára a cserepet. Ablakai megsemmisültek.

A Horváth-villa romjain senkit sem láttam. Vesszőszékek, butorok, tető, fal, kő, tégla szörnyű kavarodásban. Továbbmenve a vizekig,[65] nem láttam ott több rombolást. Visszatértem az Erzsébet-utcára és mentem az állomás felé.

A régi textilgyár udvarára nem mentem be. Bizonyára valami katonai raktár volt ott, be se engedtek volna szuronyos katonák. Mellette […] fatelep[66] van. Jó hogy fel nem gyult, mert úgy láttam, a textilgyár épületei le is égtek.

Borzalmas pusztítást végzett a bomba az Erzsébet-ut 21-23-25 sz. házaiban és ezeken tul hátul a Debreceni Müjéggyár R.T. épületében.[67] Tökéletesen megsemmisült.[68] Egy öreg néni libákat őrzött az utca gyepén, az siránkozott a feltett kérdéseimre. Halottak voltak és mi lehet még az óriási romok alatt?!

Innen tovább menve elértem addig a pontig, melyet már előző nap az Ispotálytemplom felől megnéztem. Ezért visszatértem és bementem a Barna utcára. Ez az egész utca épen úgy elpusztult, mint a Tóth Árpád-utca, legalább is az utca nyugat felé eső része.[69] Az összerepedezett házakból most hordják ki a butorokat. Egy öreg néni jajgatva mondja, nehéz lélegzéssel, rettenetes élményeit. Kis kocsikon, targoncákon viszik az ágyneműt, koffereket, főzőedényeket a hajléktalanok oda, ahová a lakáshivatal őket utalta.

A Barna utcáról visszajöttem az Erzsébet-u felé és a Nagyvárad-u-án mentem át a Miklós-utcára. Ennek vége felé, a nyugati oldalon látszott egy rombolás törmeléke.[70] A bomba a telken robbant, kivülről nem látszott a tölcsér.

A Miklós-utcán felfelé, a Piac-u. felé haladva hamarosan elértem a rombolás helyére. Ahol a Szálkai-u. a Miklós-utcába torkolik, ott két hatalmas bomba tölcsér szakitotta fel az uttestett és rombolta el az uttestben lévő vezetékeket. Egy tölcsért a sárga csillagos zsidók már épen betakartak. Tovább egy harmadik tölcsérben a nagy vízcsatorna már kivolt javítva, de gödör még temetetlen volt. A középső tölcsér szakadt csövei még érintetlenül állanak. Műszaki emberek dolgoztak. A Miklós u. 18 és 29 sz. házak romokban. Környékük is erősen megrongálva. Az egyik ház romjain német szuronyos katona állott. Dr. Balla Bertalan fj. háza, Miklós 23, melynek udvarán van a XII. ü. osztály, szintén megrongálódott. Utcai ablakainak redőnyei összehasgatva, a tető is megrongálva.

A Miklós-utcáról kijöttem a Piac-u-ra és a Pannonia-hotel melletti uj Hangya-palota udvarára mentem be. Előlről ennek a Hangya-palotának egyetlen ablaka be nem tört, ellenben az udvar felől már sok az üveg kár. Ugyanis a Piac 42 és 44 sz. telkek belől is több hatalmas bombát kaptak és innen a Hangya-átjáróról látszik csak a rombolás hatalmas volta. Egy Balogh nevű felügyelő-féle embert megkértem, hogy mutogasson meg egyetmást. Egy tömeg fonott üvegkorsó romjai felett kettős gerenda palló vezetett fel a romokra, ott, ahol a Piac 42. ház autógarázsa összerombolt tetőzete leszakadt. Innen látszott a szörnyü pusztulás, mint valami omladékos sziklákkal fedett karszt-vidék.

Vezetőm elmondta, hogy aki az óvó helyen volt, annak semmi baja nem lett. A Piac 42-es kapusa a tornácon állott, meghalt. Egy zászlós és felesége[71] – bár felszaladtak hozzá, hogy azonnal jöjjön le – nem hallgatott a szóra, sőt durván válaszolt. Teletalálat érte a lakását. Csak ma reggel lelték meg lent a pincében összeroncsolva feleségével együtt. Ha lement volna az óvó helyre, most kutya baja volna. Az utca felőli rész alagsora beszakadt. Vezetőm szerint egy öregasszony és 2 gyerek krumplit csiráztak, azok épen megmaradtak, mert hátrább az udvar felé dolgoztak, de lehet, hogy az utca felé eső részen még lesznek halottak. [Most, hogy e sorokat írom (6-án d. e.) hallom a Méliusz emberétől, hogy most vittek el a Piac 42. sz. ház pincéjéből 10 már egészen büzlő halottat.]

Az autógarázsban több jármű elpusztult. A németek már kimentettek mindent, amit lehetett, de a benzin raktárnak[72] hátul semmi baja, sőt a garázs hátsó része épen is maradt. Én is láttam benne pár poros gépkocsit, a romok alatt egy motorkerékpárt, több kocsi roncsa mutatkozott.

Szemben, a másik telken, ahol a Kántor játékkereskedés volt, végig az egész hosszu épület elpusztult. László közjegyző, akit én is ismerek jól, épen a romok felett most irányítja a mentési munkálatokat. Minden irata elpusztult. Csupán a végrendeletek maradtak meg egy páncélszekrényben. A romok közt találkoztam Varga Lajos ügyvéddel. Neki itt volt az irodája a 24. sz. ház udvarán.[73] Mutatta a lakását. Rom benne minden. Egy könyvszekrény áll a hátsó falnál, melyről a Révai Lexikon kötetei sárgálnak ki a pusztulás felé. – Az ügyvéd lakásán tul volt az ujságírók egyesületének a klubja. A szoba felső ény-i szögletében egy hatalmas áttört lyuk, kerek nyilás. Vezetőm szerint egy akna szilánkja vagy része vágta szét a falat. Nem hinném. Inkább egy ferdén lezuhanó bomba üthette át, mely a szobán át kivágódott az udvarra. Lehet, hogy most is ott van a romok közt, vagy az udvaron felrobbant. – Állítólag a romok felett, az összeroncsolt tetőn is van hulla. A bomba ereje vetette fel. De senki nem mer oda menni. Azt csak tűzoltó létráról lehet majd leszedni.

Bizonyos, hogy ez a 3-4 bomba egyszersmindenkorra hozzájárult a Szentanna-utca torkolatának kiszélesítési munkájához, mert ezt a négy telket le kell bontani.

A romok eltakarítása nagyobb erővel is folyhatna. Először kijáratot kellene nyitni. Belől az udvaron, mindössze két embert láttam a kapu alatt dolgozni. Hordták a törmelékeket el a kapu alól. Elférne 3-4 pár ember ott.

Ilyen nagyméretű pusztulási felület talán egy sincs. Hasonló hozzá a müjéggyár az Erzsébet utcán, de ott az épületek mégis kisebbek voltak.

Hazafelé menve találkoztam Kürthy Zoltán MÁV gépgyári mérnök barátommal. Elmondta, hogy náluk is nagy a kár, de mégse totális. Ha az épületek össze is omlottak, a gépekben nincs olyan nagy kár, mintahogy távolról látszik. Neki 19 mozdonya épen megmaradt. Az egyik gyárrészt már holnap reggel üzembe helyezik ujra. „Olyan ez – mondta – mintha valaki lövést kap a lábába, de csak a vastag hust üti át a golyó, csontot nem ér!” Hála Istennek!! […]

Este 11 óra körül ülünk a rádió mellett és hallgatjuk a leadást. Egyszer csak megszólal a sziréna. Mi ez? Családom halálra rémül. Az épen lefektetett kis fiam el kezd szepegni: ugye bombáznak? Gyorsan kapkodunk, öltözünk és csomagolunk. Pár perc mulva cipekedünk lefelé a lépcsőn. Én vissza szaladok még a lakásba. Kinyitok minden ablakot, a redőnyeket ritkásra huzom és ujra lemegyek. Mindenki kételkedik, de közben a rádió mégis zavaró repülést jelez. Alig vagyunk 40 percig az óvó helyen: szól a sziréna ujra. Lefujták a riadót. Most meg már ezt nem akarjuk hinni. Szóval bolond a világ!! Ideges mindenki, kapkod, kételkedik és fél! Az a csoda, hogy az ember ennyire vasból van, ennyit bír testileg-lelkileg?!?

Éjfél után a zavaró repüléseket mégis csak pihentették. Reggelig aludtunk úgy, ahogy.

Ma is hallottam egy embertől, hogy nyugaton az invázió folyik.

Azok az események, melyek Olaszországban folynak, Róma feladása, a németek visszavonulása, szintén erősen foglalkoztatják az embereket. De sok ember azt mondja: mit bánom én Róma sorsát!? Az én életem: Debrecen! Csak ez maradna meg úgy, ahogy!? Igazuk van! A kollégiumi nagykönyvtár, a Déri Muzeum anyaga több nekem, mint Róma minden műkincse!! […]”

Június 6.

„[…] A magyar és német vadászgépek zöme a Dunántul volt junius 2-án.[74] Egy Győrben levő német parancsnok a jun. 2-án jövő ellenséges gépekről biztosra vette, hogy azok Németország ellen fognak kanyarodni. Csak mikor már Szolnokot bombázták, akkor indultak el. Szolnokról elkéstek, csak a füst szállott felfelé. Akkor jöttek Debrecen felé. Innen is elkéstek. A vadászok dühökben a körmüket rágták. – Ma itt járt két harctérről erre jött német parancsnok és megnézte a rombolásokat. Mindkettő a fejét rázta. Hogy lehetett a várost így védtelenül hagyni! […]”

Június 7.

„[…] Egy fiatal rendőr, aki ma ide jött, beszéli, hogy a Homokkertben, a Kiss Áron utcán 90 bombatölcsért számoltak meg. Ezek az utcán és a házak között estek. Nem sok halott lett, mert az első hullám után kiszaladtak a mezőre. – Szerinte 240 gép jött Debrecen felé. A vágóhid udvarán 50 tehén volt, de úgy, hogy az udvar közepét üresen hagyták. Ebbe az üres helybe esett a bomba. Egy tehénnek se lett semmi baja. A hűtőház két találatot kapott. Sok hust el kellett a földbe ásni.

Délután elmentem folytatni szemlémet. A Piac-utcán lefelé haladva elsősorban is feltünt, milyen kevés német katonát és német autót lehet látni. Nagy részöknek el kellett menniök. […]

A Piac u. 42-44 sz. takarítása előrehaladt. Az utcára kirakott téglát, gerendákat már elhordták. A szállítás most is folyik. Sárga csillagos zsidók nagyobb számmal dolgoztak.

Műszaki emberek a piac-utcai kráter villamos sínpárjait szedik ki és a mélyben a vezetékeket ássák fel, bizonyára gáz- és vízcsöveket, melyeket a bomba szétroncsolt. – Láttam, hogy most már az összetört kirakatok is rendben vannak, t.i. kiseperve és kiürítve, a nyilások lécekkel, deszkákkal elrekesztve.

A Hunyadi-utcán szintén dolgoznak. Hosszu árok vonul az állomás felé. Műszaki javítások folynak. Az utca előtt álló ismerős rendőr mondta, hogy ma reggel is találtak egy kapu alatt egy vidéki tanítót.[75] A zsebében lévő okmányból tudták megállapítani kilétét. Állítólag a Horváth műszerész üzletében volt épen a támadás alatt.

A Deák Ferenc-utcán át mentem az állomás felé. A forgalom már megindult a pályaudvaron. Vonatok jönnek-mennek.[76] Felmentem a gázgyár melletti vasuti átjáróra. A légó ágyúk talapzata üresen áll.[77] Az átjáró közepéről jó kilátás nyilik a nagy pályaudvarra, mely sokkal épebb, minthogy gondoltam. A nagy állomás II. o. váróterme telitalálatot kapott, de a többi bomba eléje esett. Közvetlen az épület keleti szárnya előtt a bombatölcsért már elrendezték. Mozdonyok jönnek ide-oda. A vonatok előtt publikum vár a beszállásra. A nagy pályaudvaron, amennyire innen ki lehetett venni, két helyen egymásra ágaskodó vaggonokat láttam. […] A gázgyár szerencsés. Itt keleti oldala előtt, vagy kétszáz méterre tőle, két hatalmas bombatölcsér.[78] Bizonyos, hogy a gázgyárnak volt szánva. […] felkerestem a Wesselényi-utcán és annak két oldalán látható bombatölcséreket. A fővonal kelet felé több találatot kapott, de már kijavították. Most is dolgoztak rajta. A Bánk-u. és a Teleki-utca keresztezésénél, a keresztezés keleti oldalán két teli találat a kis házak között. A szokásos rombolás borzalmas jelei. Az utca keresztezés nyugati oldalán, a sarki iskola[79] német Verpflegüngs stellé.[80] Láttam az ablakon át, tele van telezsákokkal. Ennek az iskolának semmi baja nem lett. 25-30 méterre tőle vágott le a bomba.[81] –

Innen elsétáltam a Wesselényi-utcán végig a régi Bába képezdéhez. Az uttest egy helyen találatot kapott.[82] A Mező Ármin-féle fatelepen[83] német teherautók. […]

A régi Bába képezde, most szociális ü.osztály, mellett felmentem a vasuti átjáróra. Itt sem a sineken, sem az uttesten nem láttam romokat. Ugy látszik, a dohánygyár is ép. A vágóhidhoz most nem mentem ki. Lent a sinek mellett német autóparkot láttam.

A görög katolikus templom körül semmi baj, de a Teleki-u. elején, baloldalon, talán a 6. ház teletalálattal szétrombolva.[84] Hátul egy kis rész megmaradt. Öreg házas pár csoszmogott ide-oda a romok közt. A szomszédos házak épek maradtak ablak- és tetőkártól eltekintve. – Ezzel mai sétámat befejeztem. Hazatértem. – Ha az ember elhalad beszélgetőcsoportok mellett, mindenik csak a bombakárokat tárgyalja. Ki-ki elmondja élményeit, mindazt, mit hall és látott. Itt-ott a házak előtt megrakott szekerek állanak. Ing nélküli zsidók vagy leventék viszik, hordják befelé a sokszor összetört tárgyat, lim-lomot, ami valahol a törmelékből kikapargatott a szegény kárvallott. De költöznek sokan, nem kárvallottak is vidékre. Félnek a további bombázástól.”

Június 9.

„[…] A lezuhant 4 motoros bombázó öngyulladás következtében robbant fel a levegőben és 3 darabra szakadt.[85] Egy darab Józsa alatt, egy a Nagyerdőn és egy megint másfelé zuhant le. Ezért hitték, hogy 3 gépet lőttek le. Bencze szerint a bombázók alacsonyan jártak, mert semmi ellenállás nem volt. – Bencze szerint Kölcsey hibája, hogy a zsidó-templom és a széchenyi utcai beton vízmedencékben, bár jun. 2-ika előtt már egy héttel készen volt, semmi víz nem állott. Én is láttam: üresen vannak. Szerencse, hogy a vízművek nem pusztultak el. […]

Beszélik, hogy az óvóhelyen sokan azért haltak meg, mert az emberek ülnek vagy állnak és a légnyomás falnak vágta őket. Vizes kendőt senki nem kötött a szájára. Az emberek megfultak a belélegzett portól, homoktól.[86] Német katonák kitanították az embereket, hogy óvóhelyen le kell hasalni, szájat nyitva kell tartani és a bejáratokat, ablakokat nyitva kell tartani, hogy a légnyomás kisebb hatásu legyen. – Egy hadnagy[87] tüdeje tele volt porral, homokkal. Megfult.

Gulyás Sarolta[88] mondja, hogy a gázgyárban a széntartály kapott két találatot. A környékre szétvágta mindenfelé a szenet. Egy akna a gázgyártelep délkeleti sarkánál robbant. A gázgyár területén jelentéktelen épület még egy harmadik bombát is kapott. Kívülről nem látszik mindez. […]

Asszonyokat, gyermekeket harmad-, negyed napra a bombázás után hányás fogja el. A család azt hiszi, valami járvány, pedig ez mind a bombázás utóhatása. […]

Az itt lévő rendőr, aki az éjjel a Hunyadi-utcán volt, beszéli, hogy a Tóth Árpád utcán tegnap még 7 emberre akadtak a romok alatt, egy pincében. Ezek tehát már 6 napig voltak a világtól elzárva, az éhségtől félholtra válva, teljesen elernyedve.

A Piac 42-44 sz. házak romjai alól – a rendőr szerint – még mindig hallani kopogtatást. Ott még emberek vannak. De annyi ott a rom, hogy azt se tudják, hol kezdjék a bontást.

Ma d. u. nem mentem semerre, egy kissé már belefáradtam. Pihentem.”

Június 12.

„Tegnap beszéltem Bohuss Károly ny. postafőnökkel, aki végre hitelesen elmondta az Ajtó u. 14. sz. alatti Pohl-féle ház jun. 2-iki pusztulását.

Maga Bohuss nem volt otthol, csak a felesége és a leánya voltak az óvóhelyen Póhlnéval, a cselédekkel stb. összesen heten. Póhlnak kettő, Bohussnak egy szobája volt az utca felé. E 3 szoba alatti pincében voltak a ┐ jelzett helyen [megj.: Naplóban vázlaton jelölve] a sarokban. Két lócán ültek. A bomba ferdén ÉK felől esett és a *jelzett helyen a Póhl lakásába csapódott. Isteni csoda, hogy a robbanás ereje nem ölte meg a szerencsés embereket! Senki se akarja elhinni! Bohuss szerint a felrobbant bomba a pince aljából felszakított földdel vállig betakarta a 7 embert s talán ez fogta fel a légnyomás erejét. De vastag válaszfal is volt a pincében, melyet a robbanás elmozdított, de nem döntött fel. Póhlné a robbanás pillanatában meghalt. A többieket másfél óra mulva a robbanás után kiszabadították a törmelékből. Kisebb zuzódásokat valamennyien szenvedtek tégladaraboktól, az idegeket pedig rettenetesen megviselte. Bohuss Boriska azóta iszonyodik minden jeladástól, mely repülők közeledését jelzi.

Hogy e sorokat írtam, épen bejött Pohl Ferenc talpig feketében. Elpanaszolta baját. Jóformán mindene odaveszett. Okmányait, pénzét a felesége ölében találták meg, abban a táskában, amit magával vitt az óvóhelyre. Csupán könyvszekrénye maradt meg ugy-ahogy. […]

A városból nagyon sokan vidékre utaznak. Az emberek elijesztik egymást. Különösen az asszonyok idegesek. Sokan elhagyják lakásukat és azokat egyre-másra rabolják ki. Különösen a kertségekben elhagyott lakásokat. A háztömb parancsnokok összejövetelt tartanak és megbeszéléseket folytatnak. Ujabban az óvóhelyek bejárata és ablakai előtt mésszel egy széles sávot meszelnek a járdára, hogy ha betemeti a rom, tudják a rom eltakarítói, hogy jó helyen kutatnak.”

Június 13.

Az Ispotályból kaptam egy bombarepeszt, melynek sulya 13.70 kg. Molnár Gyula s. lelkész juttatta ide, aki leventékkel dolgozott ott. Molnár beszélte, hogy az ispotályi iskolában németek voltak. A teletalálat miatt sok meghalt közülök. A kertben futóárokban is voltak, ott is pusztultak többen. Még most is lehetnek a romok alatt.

A Piac 42. sz. épület romjai alatt még élő embereket találtak a pincében. A Marx sütöde kekszét ették és u. o. bort is találtak. Igy megmaradtak. Egy lyukon szénsavas palackot adtak be nekik. Mindezt hallottam, ahogy leírtam. Bizonyos, hogy junius 2-a nagy esemény volt a város életében. Az emberek lelkére, idegeire óriási hatása van. 12 nappal utána még mindenki arról beszél és aki teheti, megy innen elfelé…

Azt mondják, hogy a debreceni halottak száma közeledik az ezerhez. Ez talán tulzás?! Bizonyos, hogy ma is láttam az utcán egy uj koszorúkkal megrakott társzekeret a városba menni. A sulyos sebesültek közül is halnak meg. […]

Épen most volt itt Szabó Barna, aki a Tóth Árpád utcában lakott. A háza (50. sz.), abban felesége[89] teljesen elpusztult. Az egész utcában lakható ház nincs. Felesége mosott, a ruha a kezében maradt. Egy bejáró asszonyt a robbanás ereje egy szőnyegbe csavart be. Hatod napra találtak rá. Maga Szabó nem volt otthol. Két fia Amerikában van besorozva. Az egyik főhadnagy. Hogy merre lehetnek, nem tudja. Bizonyára – mondja – az első vonalba küldik őket. […]”

---

[1]     HORVÁTH Attila: Magyarország amerikai bombázása a II. világháborúban – A Debrecen elleni első amerikai légitámadás 1944. június 2. Lícium-Art Könyvkiadó- és Kereskedelmi Kft., Debrecen, 2014.

[2]     KATONA Csaba – KOVÁCS Eleonóra: A személyes emlékezet dokumentumai. Turul, LXXXVII. évf., 2014/2., 41.

[3]     Debreceni Napló, DEENK, Ms 13/35.

[4]     DEENK Kézirattár, Ms. 13/19.

[5]     A térképeink megszerkesztéséhez használt háttértérképet Papp Józseftől kaptuk felhasználásra. A Borsos-féle szabályozási térkép (BORSOS József, Debrecen Szab. Kir. Város Szabályozási Térképe: mérete=1:10.000, Debrecen, M. Kir. Állami Térképészet, 1930.)  nagy előnye, hogy rendkívül részletgazdag, az utcák futása jól nyomon követhető, valamint a telekhatárokat is feltünteti házszámmal együtt. Hátránya viszont az, hogy a készítéstől (1930) a júniusi bombázásokig 14 év telt el, és ez idő alatt a város utcahálózata sokat változott, mivel szabályozási térképről van szó, piros színnel jelölték a jövőben megnyitandó utcákat, tereket és utcafronti kiigazításokat. A szabályozási javaslatok egy része idővel megvalósult, jó példa erre a Postakert utca megnyitása. Összehasonlításként a Horváth Attila által közölt légifotókat használtam. Ahol a füst és porfelhő nem takarta el a város vizsgálat alá vett részeit, ott viszonylag jól kirajzolódnak az utcák, sőt egyes épületek is beazonosíthatóvá váltak.

[6]     A népszerű Google Maps és OpenStreetMap térképek is ebben a koordináta-rendszerben vannak elhelyezve. A GPS készülékek szintén ezt a dátumot használják.

[7]     Ez volt az ún. ingázó bombázás kezdete. Lényege, hogy a nyugat-európai támaszpontokról indított repülők a támadás végrehajtása után nem tértek vissza a bázisukra, hanem szovjet reptereken szálltak le. Ezzel a módszerrel olyan célpontokat is elértek, melyek eddig kívül esetek a bombázókötelékek hatósugarán.

[8]     A 97. bombázó osztály 414. századának egyik gépén foglalt helyet, utasként. „…több forrás szerint személyesen vezette a támadást.” HORVÁTH, 16.

[9]     A támadás után 10 nappal készült jelentés. HORVÁTH, 34.

[10]   A fel nem használt – olykor élesített – bombák kiszórása. Főleg akkor használták, ha tartani szerették volna a repülési magasságot vagy sebességet.

[11]   Szolnokon 8:16-kor rendelték el a légiriadót. HORVÁTH, 20.

[12]   8:22-kor szólaltak meg a szirénák. (u. o.)

[13]   Sztehlo Zoltán (1889 – 1975), jogász, egyetemi tanár. A Debreceni Tudományegyetem Római jogi tanszékének ny. r. tanára 1938 és 1949 között.

[14]   Sőregi János jól ismerte Debrecent, így minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy voltak-e elhelyezve Debrecenben légvédelmi lövegek, vagy sem. Az idézett visszaemlékezés alapján a város egyes pontjain mindenképpen kellett lennie néhány „légo-ütegnek”. Mint látni fogjuk, ezt erősíti meg a szemtanú június 7-i feljegyzése is.

[15]   A bevezetőben említett 42-30319 gyártási számú B17-es.

[16]   Pohl Ferenc (1883 – 1961), 1920 és 1949 között Debrecen főkertésze. Javaslatára történt többek között a Déri Múzeum előtti süllyesztett kert kialakítása.

[17]   10:42-kor. HORVÁTH, 21.

[18]   Feltehetőleg a kigyulladt Hajlított Bútorgyár és Fakereskedelmi Rt. telephelyei ill. a Déli soron találatot kapott ásványi olaj telepek okozták a nagy füstöt. HORVÁTH, 27-28., 32.

[19]   Lükő Gábor (1909 – 2001) néprajzkutató, múzeumőr, a Déri Múzeum munkatársa.

[20]   Balogh István (1912 – 2007), történész, segéd múzeumőr, a Déri Múzeum munkatársa.

[21]   Vincze József, a Déri Múzeum portása és gépésze.

[22]   […]-tal jeleztük a Napló azon, itt nem közölt részeit, melyek nem a témához kapcsolódtak.

[23]   Balogh László: Debrecen város utcanév-katasztere. Debrecen, 2007. 405. A Tóth Árpád utca neve korábban Késes utca volt. Egy 1938-ban kelt közgyűlési határozattal változtatták meg a nevét, tisztelegve a költő előtt aki édesapja Késes utca 32. szám alatti házában nevelkedett.

[24]   A Szent Anna utcai nagy bérház a Szent Anna utca (10-12. szám) és a Batthyány utca nyugati sarkára épített városi bérház (Papp József személyes közlése alapján).

[25]   Ez nem számít nagy kráternek, ugyanis a 10-15 m átmérőjű és 5 m mély bombatölcsérek sem voltak ritkák. A bomba mégis kárt tett a gázhálózatban. PÁSZTI László: Debrecenben jártunk 2. Egy város tragédiája 1944 nyarán. https://blog.oszk.hu/foldabrosz/debrecenben-jartunk-2-egy-varos-tragediaja-1944-nyaran (Letöltés ideje: 2019.04.02.)

[26]   Rahl Frigyes műszaki hadnagy szemrevételezte a károkat egy Bücker típusú repülőgépről, mely az epreskerti repülőtérről szállt fel. HORVÁTH, 35.

[27]   Horváth Attila könyvében Ajtó utca 12. számot ír, ez azonban téves. Az 1940-es debreceni címtárban (Debreceni Kereskedő Társulat 1695. Debreceni címtára, 1940.) Pohl Ferenc lakhelyeként az Ajtó utca 14. szám van megjelölve. Ennek megfelelően Sőregi János is összes Napló-bejegyzésében következesen ezt a címet használja.

[28]   Pohl háza 2220 méterre, északra található a felvételi épület Petőfi térre néző főbejáratától. Logikusnak tűnik az a megállapítás, hogy a beragadt, későn kioldott bombák pusztíthattak a Szentlászlófalva városrészben. Horváth Attila szerint a B-17-esek utazósebessége 300 km/h volt (HORVÁTH, 13.). Ebből következik, hogy a Pereces utca környékére szóródott bombák mintegy 26 másodperces késéssel kerültek kioldásra.

[29]   Pohl Ferencné Paczelt Emma (54…).

[30]   dr. Kölcsey Sándor, 1935-1944 között Debrecen polgármestere.

[31]   Pálfy József (1888 – 1976), újságíró, szerkesztő. 1924 és 1949 között a Debreczen újság, majd annak utódja, a Keletmagyarországi Napló felelős szerkesztője. Vö. Magyar Életrajzi Lexikon

[32]   Az egykori Hunyadi utca a Nagyállomás közelében húzódott. A jelenlegi Petőfi teret részben a szétbombázott Hunyadi utcai házak helyén alakították ki.

[33]   Horváth Attila összesítése szerint 20 ház semmisült meg vagy vált lakhatatlanná.

[34]   Horváth Sándor rádió villamossági kereskedő.

[35]   Hunyadi utca 18.

[36]   Horváth Attila összesítése szerint a Tóth Árpád (Késes) utcán 50, az Erzsébet utcán 49 ház semmisült meg vagy vált lakhatatlanná.

[37]   Papp József közlése alapján: a régi felvételi épület előtt állt, magányosan, az egykori Petőfi tér 14. szám alatt. A Borsos-féle szabályozási terven pontosan berajzolták a HÉV székházat. A székház a Debrecen-Nyírbátor Helyiérdekű Vasút Rt. központja volt.

[38]   A leírás alapján elképzelhető, hogy a bombázókat kísérő vadászgépek a stratégiai célpontokat végiggéppuskázták. Ennek megállapítása további kutatásokat igényel.

[39]   A református lelkészlak a templomtól mintegy 40 méterre, északkeletre foglalt helyet.

[40]   A Petőfi téren „Z” alakú árkokat ástak, hogy a téren és az állomáson tartózkodóknak legyen hova behúzódniuk. A teret több bombatalálat is érte, számos áldozatot szedve. HORVÁTH, 26.

[41]   Papp József segített a vendéglő helyének felkutatásában. A Kispipa a Petőfi tér északkeleti sarkában, a Tóth Árpád utca és az Erzsébet utca közötti tömbben, a Nagyállomással szemben helyezkedett el. Az 1930-as szabályozási terv szerint az Erzsébet utca 117. szám alatt működött a Kispipa. Vitéz Csizmadia József honlapján található fotó a Kispipáról.

[42]   Árvay Anna, múzeumi alkalmazott, állandó napidíjas.

[43]   A lakók felváltva virrasztottak, hogy egy esetleges légitámadás esetén időben fel tudjanak ébreszteni mindenkit a házban. (A Sőregi család a Thaly Kálmán – Péterfia utca sarkán álló társasházban lakott.)

[44]   Két bomba találta el a Közvágóhidat, melyek romba döntötték az előhűtő emeletes épületét és a marhavágó csarnokot. Szerencsére a berendezések kis mértékben sérültek meg, a hűtőházban tárolt hús jelentős részét pedig meg tudták menteni. HORVÁTH, 27.

[45]   Könyvkereskedő, Sőregi János közeli ismerőse.

[46]   Ezt az állítást támaszthatja alá az a tény, hogy a veszteséglistán jelentős számban találhatók német szanitécek. HORVÁTH, 50-130.

[47]   Ez a bejegyzés újabb bizonyíték, hogy minimális légvédelmi ellenállás volt Debrecenben.

[48]   A Gyermekkocsi- és játékkereskedés tulajdonosai, Kántor Ernő és társa a Debreceni Címtárban külön hirdetésben hívják fel a figyelmet kereskedésükre, így reklámozva portékáikat. Az üzletük helye: „Piac ucca 44. szám.” Debrecen címtára, 101.

[49]   A címtárban szerepel egy bizonyos Hajdu László borbély-férfifodrász neve, akinek a vállalkozása a Szent Anna utca 14. szám alatti ingatlanra volt bejelentve (Debrecen címtára, 340.). Könnyen lehet, hogy ő volt a szerencsétlenül járt borbély, akit Sőregi megemlített. A Horváth Attila által felsorolt halottak között nem szerepel a neve, így ha később bele is halt a sérüléseibe, az nem a légitámadást követő napokban történt.

[50]   A visszaemlékezés pontos. Mind a Varga utcát (24. és 28. sz.), mind pedig a Tímár utcát (46. és 48. sz.) 2 találat érte.

[51]   Minden bizonnyal a Tímár utca 46. számról van szó. Horváth Attila összesítésében egyelőre 7 áldozatot sikerült azonosítani, akinek itt volt a bejelentett lakcíme: özv. Bálint Jánosné, Begnics Mária (81…); Bálint Juliánna (72…); Surányi Emőke (11 hónap…); Surányi Lászlóné, Tóth Mária (37…); Szőlősy Zoltán (8 hónap…); Szőlősy Zoltánné, László Matild (22…); özv. Tajthy Istvánné, Bálint Karolina (70…). Az egykori kis házak helyén ma újépítésű társasházak állnak (Tímár utca 14-16.)

[52]   Papp József személyes közlése révén, valamint Horváth Attila munkája alapján feltételezhető, hogy a posta épülete különálló épület volt, ami nem volt összeköttetésben a felvételi épülettel. HORVÁTH, 22-23.

[53]   Horváth Attila szerint a WC-ház a felvételi épület előtt állt, annak északnyugati sarkához közel. HORVÁTH, 22.

[54]   A női ispotály és a tőle keletre fekvő épületek súlyos károkat szenvedtek. Idővel ezeket is lebontották.

[55]   Horváth Attila kutatásai szerint a templom telitalálatot kapott. A bomba a templom hajójába csapódott, ami – Sőregi leírásához hasonló módon – elpusztította a falakat és a torony egy részét. A bombázás után sok felvétel készült a még megmaradt toronycsonkról, melyek jól bizonyítják a bejegyzés hitelességét. 2015. szeptember 20-án avatták fel azt az emlékoszlopot, amely pontosan az egykori templomtorony helyén áll az Ispotály Lakópark előkertjében.

[56]   dr. Makláry Elek (48…), városi tisztiorvos, IV. légó alkörzet mentőállomás parancsnok. (HORVÁTH, 90.) Három társával együtt akkor halt meg, amikor két hullám között felszaladtak kötszerért. Társai: Horgonyi Sándor (50…) fodrászmester, légoltalmi egészségügyi szolgálatos (HORVÁTH, 72.); Korsós Géza (40…) műstoppoló, légoltalmi egészségügyi segédszolgálatos (HORVÁTH, 82.); Pótor László (32…) bornagykereskedő, légoltalmi egészségügyi szolgálatos (HORVÁTH, 105.)

[57]   A leírás alapján feltételezhető, hogy a szemtanú visszaemlékezése György Magdára (16…) és György Károlyné, Sápi Máriára (53…), esetleg Molnár Eszterre (18) és Molnár Erzsébetre (38…) vonatkozott. Mindkét család az Erzsébet utcán lakott. (HORVÁTH 69., 93-94.)

[58]   Horváth Sándorné Marton Katalin (33…). HORVÁTH, 72.

[59]   Hunyadi – Erzsébet – Deák Ferenc utcák által határolt terület. HORVÁTH, 26.

[60]   Horváth Attila feljegyzése szerint Pohl Ferencné a Horthy Miklós Közkórházban (Simonyi út 1.) halt meg. Sőregi feljegyzését azonban, mely szerint a hölgy a helyszínen életét vesztette, igazolja a Naplójához csatolt gyászjelentés. Ebben ugyanis ez olvasható: „terrortámadás alkalmával, otthonát is elveszítve, hirtelen meghalt.”

[61]   Horváth Attila összesítése szerint a Pereces utcán 11 ház semmisült meg vagy vált lakhatatlanná.

[62]   Gólya utca 7. és 9. sz. HORVÁTH, 135.

[63]   Ez a házszám hiányzik Horváth Attila összesítéséből.

[64]   A régi Külső Vásártér utca 16-17. szám alatt az „Első Debreceni Textilárugyár Rt.” telephelye volt. Debrecen címtára, 525.

[65]   Debrecen felszíne – durva közelítéssel – keletről nyugat felé enyhén lejt. A Tócóskerttől délre és délnyugatra fekvő területek már alacsonyabb térszíneket jelölnek. Ezeken a lápokon, réteken és legelőkön keresztül vezették le korábban a város vizeit a Tócóba. Az első katonai térképen még látszik, hogy a mai Postakert délnyugati kiszögellése (a Shell töltőállomás környéke) még vízjárta terület volt. Így valószínű, hogy Sőregi a Szoboszlói út mentén haladt a város – akkor még ritkán lakott – része felé.

[66]   A „Debreceni Műbútorgyár és Fakereskedelmi Rt.” telephelye a Külső Vásártér utca 15. szám alatt működött. Debrecen címtára, 525.

[67]   A „Műjég és Szikvízgyár Rt.” az Erzsébet utca 27-29. sz. alatt végezte tevékenységét. Debrecen címtára, 252., 327.

[68]   A Műjég és Szikvízgyár bombatalálatot kapott és ki is gyulladt. HORVÁTH, 31.

[69]   Ennek némileg ellentmond Horváth Attila kutatása, mely szerint „mindössze” 5 ház semmisült meg vagy vált lakhatatlanná.

[70]   Az utca végén a Miklós utca 46. szám alatt keletkezett kár. HORVÁTH, 139.

[71]   dr. Jagicza András tartalékos huszár zászlós (29…) és dr. Jagicza Andrásné Fenyves Ilona (22…).

[72]   Annyit tudunk, hogy a „garage” tulajdonosa Szikszay Sándor volt 1940-ben. Ugyanitt volt a benzinraktár is. A kereskedés a Magyar Fantó Művek Rt. birtokában volt. Debrecen címtára, 290, 259.

[73]   Sőregi Naplójában azt írja, hogy Varga Lajos ügyvédnek itt volt irodája a 24. számú ház udvarán. Ebben az esetben tévedhetett, vagy elírhatta a házszámot, mert Dr. Varga Lajos ügyvéd a Ferenc József út (Piac utca) 42. számban fogadta ügyfeleit. Debrecen címtára, 121. A Kántor kereskedés sem szemben, hanem a szomszédban, a 44 szám alatt volt.

[74]   A bombázók elfogására a veszprémi 101. vadászrepülő-osztály és a Bécs-környéki reptereken állomásozó 8. vadászrepülő hadosztály gépei szálltak fel. A nem megfelelő központi irányítás miatt nem érték el az angolszász bombázókat, így összecsapásra nem került sor. Bővebben: HORVÁTH, 18-19.; M. SZABÓ Miklós: A Magyar Királyi Honvéd légierő 1938-1945. Zrínyi, Budapest, 1999, 240.

[75]   Paál Gyula (58…), a tornyospálcai református iskola igazgatója és tanítója.

[76]   5 nap alatt sikerült a honvédség segítségével egy átmenő vágánypárt helyreállítani, így a vasúti forgalom megindulhatott. HORVÁTH 24., 47.

[77]   A feljegyzés újabb bizonyíték arra, hogy Debrecenbe voltak telepítve légvédelmi ütegek.

[78]   Horváth Attila kárhely táblázatából tudjuk, hogy a Híd utca környékére érkeztek bombák. A Híd utca 6. számú telkére 3 bomba esett, egy az épületben tett kárt, kettő pedig a telken robbant. (HORVÁTH, 136.). Ez az ingatlan kb. 160 m-re található a gázgyártól. Sőregi lehet, hogy ezen a birtokon látta a két bombatölcsért.

[79]   Bánk utca 3. szám.

[80]   Segélyhely, élelmiszer lerakat.

[81]   A megsérült vízhálózatot bemutató térképen az látszik, hogy az iskola sarkától 40 méterre a robbanás hatására szétcsúszott a vízvezeték (PÁSZTI i.m.). Sőregi állítása igaznak bizonyult. A bomba pontosan ott robbant föl, ahol ma a Sumen utcai felüljáró alatti átjáró van.

[82]   A közműtérképen látszik a találat pontos helye. A Wesselényi utcán a mai Keletterv irodaépülettől mintegy 200 méterre csapódott be egy bomba, ami csőtörést okozott. PÁSZTI i.m.

[83]   Mező Ármin kereskedése az Irinyi utca 6. szám alatt volt a mai Keletterv irodaház mellett. Debrecen címtára, 278.

[84]   A 6. ház a páros oldalon a 12. számú házzal azonos. Ezzel a házzal szemben a vízvezetéket karmantyúlazulás tette tönkre, ilyen mértékű károkat csak egy nagyobb erejű robbanás idézhet elő. Horváth Attila táblázatában a Teleki utca 6. számot jelöli kárhelyszínként, majd a következőt írja: „egy bomba telitalálat (forrás: Sőregi Napló)” HORVÁTH, 140.

[85]   Bencze Mihály újságíró értesülései szerint.

[86]   A bombázás alatt például különösen sokan haltak meg fulladás miatt a magyar VII. hadtest VII. tüzér-és fegyverjavító műhely állományából.

[87]   Feltehetően bilkei Kövesdi Lajos tartalékos huszár főhadnagyról (48…) van szó, aki a 601. pályaudvar parancsnokságon szolgált. HORVÁTH, 85.

[88]   Gulyás Sarolta, múzeumi alkalmazott, könyvtáros.

[89]   Szabó Barnáné Baross Mária (57…).

Felhasznált irodalom

BALOGH László (összeáll.), Utcanévi adattár. In: BALOGH László, Debrecen város utcanévkatasztere, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, Debrecen, 2007, 21-[452].

BORSOS József, Debrecen Szab. Kir. Város Szabályozási Térképe: mérete=1:10.000, Debrecen, M. Kir. Állami Térképészet, 1930.

CSIZMADIA József honlapja:

http://vcsj.hu/debreceni-emlekek-emlekkepek/ (Letöltés ideje: 2019.04.02.)

http://vcsj.hu/lebombazott-templom-tonkretett-ispotaly/ (Letöltés ideje: 2019.04.02.)

Debrecen címtára, Debreceni Kereskedő Társulat, Debrecen, [cca. 1940], 2. kiad.

HORVÁTH Attila, Légitámadás a debreceni Nagyállomás ellen 1944. szeptember elsején, Új nézőpont, 2014/1, 37-59.

HORVÁTH Attila: Magyarország amerikai bombázása a II. világháborúban – A Debrecen elleni első amerikai légitámadás 1944. június 2. Lícium-Art Könyvkiadó- és Kereskedelmi Kft., Debrecen, 2014.

http://vcsj.hu/debreceni-emlekek-emlekkepek/ (Letöltés ideje: 2019.04.02.)

http://vcsj.hu/lebombazott-templom-tonkretett-ispotaly/ (Letöltés ideje: 2019.04.02.)

LÉNÁRT István – JAKAB Sándor (szerk.), Debreczen törvéh.joggal felrtt.szab.kir.város Régi és új belsőségének és telepeinek tájékoztató térképe 1925. évben: méretarány 1:10.000, Antalfy József Könyv- és papírkereskedése, Debreczen, 1925.

PÁSZTI László, Debrecenben jártunk 2. Egy város tragédiája 1944 nyarán:

https://blog.oszk.hu/foldabrosz/debrecenben-jartunk-2-egy-varos-tragediaja-1944-nyaran (Letöltés ideje: 2019.04.02.)