Szerző: Váradi Katalin

Jelen sorozatunkkal egyszerre kívánunk az 1848–1849-es szabadságharc és forradalom eseményeire emlékezni, másrészt egy kis betekintést nyújtani a Déri Múzeum Történeti Tárának német nyelvű anyagai közé.

A történeti gyűjtemény jelentős kézirat- és nyomtatványállománnyal rendelkezik, a középkortól kezdve a jelenkorig. Számottevő azon dokumentumok sora, melyek a 176 és 175 évvel ezelőtti történésekhez kapcsolódnak. Közülük is kiemelkednek a nyomtatványok: különböző sajtótermékek, felhívások, kiáltványok, rendelkezések és röplapok alkotják ezek többségét.

A reformkorban, majd az 1848. márciusi tizenkét pont, illetve az 1848. évi áprilisi törvények nyomán megnövekedett a sajtó szerepe, a nyomtatás jelentősége. A sajtókiadványok segítségével tájékoztatták az embereket, a felek ezeken keresztül hirdették ki programjukat, szándékukat, s próbálták elnyerni a nép támogatását – vagyis a sajtó a nyomtatás szabad lehetősége révén egyre inkább a propaganda eszközévé vált. A forradalom és szabadságharc alatt több városban működött nyomda, melyekben több száz sajtótermék és aprónyomtatvány készült. Ezek összegyűjtése és feldolgozása nem könnyű feladat.

A szabadságharc leverése után ugyanis elkobozták, illetve megsemmisítették a forradalmi iratokat és nyomtatványokat, beleértve az ún. Kossuth-bankókat is, az egyéb szabadságharcos jelképek és fegyverek mellett. Az ismert példányok fennmaradása sok esetben egykori tulajdonosaik bátorságának köszönhető, akik dacolva a büntetéssel, elrejtették és megőrizték azokat. Ezek aztán nemzedékről nemzedékre öröklődtek, majd idővel egy részük bekerült a köz- és magángyűjteményekbe, ajándék vagy vásárlás útján.

A forradalom és szabadságharc időszakából származó nyomtatványok nagy részét kezdetektől fogva több nyelven adták ki. A német nyelvű kiadások nagyszámú jelenlétét a német nyelvű kormányzati és közigazgatási nyelv is indokolja – amely a magyar hadseregben is használatos volt az 1848–49-es események során. A más nyelven történő nyomtatás a nemzetiségiek tájékoztatását és támogatásának elnyerését szolgálta.

A Déri Múzeum gyűjteményében található német nyelvű kiadványok java része proklamáció, felhívás, rendelkezés – főként a Habsburg-kormányzat oldaláról. Ezek mellett a röplapirodalom egyes termékeit és az 1849. április 19-én közzétett függetlenségi nyilatkozat német nyelvű kiadását kell megemlíteni. Ez utóbbiakról olvashatnak most részletesebben, írásunk befejező részében.

A cenzúra eltörlésével a szabad sajtó szellemében számos röplap, brosúra és más, rövidebb terjedelmű propagandaírás látott napvilágot. A röpiratok általában szélesebb közönséghez szólnak, tömörek, figyelemfelkeltőek, az aktuális eseményekhez kötődnek. Tartalmukra nézve lehetnek ismeretterjesztő jellegűek vagy az ellenséget kigúnyoló, kifigurázó írások vagy propagandaszövegek. A bennük foglaltak alapján jól nyomon követhetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fejleményei, egyes szakaszai. A kezdeti időszakban a forradalmi eszmék és a márciusi pontok megismertetése jelentette a röplapok vezérfonalát, amelyek stílusa, nyelvezete a célközönségnek megfelelően változhatott.

Polgári ABC

Ennek egyik emléke az Allgemeines politisches Bürger-ABC, amely magyarul Általános politikai Polgár ABC címmel jelent meg először a Hetilap című ipari és közgazdasági szakújságban, 1848. március 24-én. Az ismeretlen szerzőtől származó írást később önálló formában is terjesztették s más nyelvre is lefordították. Ez esetben nem szó szerinti fordításról van szó, hiszen a német változat nem követi a magyar szövegben szereplő sorrendet. Másrészt a követelések között is akadnak különbségek, más jelmondatokra, hívószavakra helyeződik a hangsúly a német nyelvű változatban a magyar szöveghez képest.

Ilyen például a „Censura tökéletes sajtószabadságnak adjon helyet; a szabad sajtó a kormányok egyedüli tanítója, mert csak ez beszél őszintén hozzájok” tétel, melynek német megfelelője a következő: „Preßfreiheit soll bestehen; denn die freie Presse ist die einzige Lehrmeisterin der Regierungen, weil sie allein aufrichtig zu ihnen spricht.” Szabad fordításban: A sajtószabadságnak léteznie kell, mert a szabad sajtó a kormányok egyetlen tanítómestere, mert csak ez beszél egyedül őszintén hozzájuk.

Mint látható, a cenzúra és a sajtószabadság szavakat emeli ki a két szöveg; a magyar változat egyúttal a cenzúra ellen is felszólalt, míg a németben a sajtószabadság fontosságát hangsúlyozták. Mindettől függetlenül a demokrácia, a szabadság, a testvériség és az egyenlőség a vezérelve mindkét röpiratnak. A Déri Múzeumban található német nyelvű változat érdekessége, hogy azt nem gót betűvel nyomtatták. Emellett nem a teljes ABC-t tartalmazza. Valószínűleg az egy íven való elrendezés miatt maradt ki a W, X és Z betű és meghatározásaik.

Kossuth-életrajz

Az időben előrehaladva, a Habsburgokkal való szembefordulást megmagyarázó szövegek kerültek előtérbe. Ennek példája a Denkmünze auf Ludwig Kossuth című nyomtatvány, amely egyúttal a Kossuth Lajos és politikája melletti propaganda dokumentuma. A Habsburg-kormány a sajtójában sokat támadta a politikus személyét, őt tette felelőssé elsősorban az események alakulásáért. Ennek is köszönhető, hogy az idegen nyelvű dokumentumok többségének középpontjában az egykori kormányzó áll. Ilyen az a nyomtatvány is, amely valószínűleg egy német nyelvű emlékéremhez készült, s az érem főbb adatait tartalmazza, kép nélkül. A Kossuth Lajos emlékportré előlapján az egykori kormányzó születési dátuma látható (hibásan feltüntetve), szembenéző portréjával együtt, míg hátoldalán az Isten óvja Magyarországot felirat olvasható németül, Magyarország korona nélküli címere mellett. Az érem valószínűleg S. Drentwett augsburgi éremművész munkája, akinek felmenői szintén az éremművészetben jeleskedtek.

Az érem leírása után Kossuth életrajza következik, születésétől kezdve az 1849-es eseményekkel bezárólag. Felidéződik az egész reformkori pályafutása: az Országgyűlési Tudósítások szerkesztése, a börtönben töltött évei, az újságírói tevékenysége, a védegyleti mozgalom, az 1847–48-as országgyűlés és a márciusi események. Kossuth életútjának taglalása a debreceni költözéssel ér véget. A szöveg mindvégig a kossuthi (és a magyar) politika igazát és helyességét hangsúlyozza. A bécsi (pontosabban az osztrák) közönség szimpátiájának elnyerését szolgálhatta az a részlet, mely a politikus Habsburgok iránti lojalitását nyomatékosítja a márciusi követelések elfogadása, illetve törvénybe iktatása után:

„Er geht mit einer Deputation nach Wien, der Kaiser willigte in sämmtliche Forderungen, und von dieser Zeit an ist er der ehrlichste Anhänger der Dynastie Habsburg”. (Majd egy küldöttséggel Bécsbe megy, ahol a császár minden követelésbe beleegyezett, és ettől kezdve Kossuth a Habsburg-dinasztia egyik legőszintébb híve lett.)

Ez a hűség a szöveg szerint a bécsi kormányzat Magyarországot eláruló játszmájával változott meg.

Függetlenségi Nyilatkozat

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik meghatározó pontja az 1849. április 14-én a debreceni Nagytemplomban megtartott országgyűlés nyílt ülésén kimondott magyar függetlenség és a Habsburg-ház trónfosztása volt. A Függetlenségi Nyilatkozatot törvénybe iktatása napján, 1849. április 19-én tették közzé sajtóban. A fordítások kinyomtatásával és azok terjesztésével Irányi Dániel kormánybiztost bízta meg Kossuth Lajos. A Függetlenségi Nyilatkozat sajtókiadásaiból több változat is ismert: nagy részükön olvashatók a magyar nemzet törvényesen egybegyűlt főrendjei és képviselői nevében aláírók nevei, mint báró Perényi Zsigmond, a felsőház másodelnöke, Almásy Pál, a képviselőház elnöke, és Szacsvay Imre, az országgyűlés jegyzője. A név nélküli változatok általában (sajtó)lenyomatok, rendszerint nyomtatási adatok nélkül. Ez utóbbiak közé tartozik a a Függetlenségi Nyilatkozat német nyelvű kiadásának a Déri Múzeum Történeti Tárában található példánya is. A német nyelvű fordítás nem teljesen egyezik az eredeti magyar szöveggel: néhány helyen hiányoznak vagy eltérnek bizonyos szavak, kifejezések. Emellett a korabeli magyar nyelvre jellemző hosszú mondatokat is egyszerűsítette a fordító, anélkül, hogy azok értelmét, gondolatmenetét megváltoztatta volna.

A fenti dokumentumok bekerüléséről kicsivel több információ áll rendelkezésünkre, mint a korábban közzétettekről. A polgári ABC és a Kossuth életrajz 1934-ben került be a múzeumba Téglásról, gróf Degenfeld Pál révén, aki a múzeumi jelentések szerint 22 darab, a szabadságharc és Bach-korszak idejéből származó kézirattal, könyvvel, aprónyomtatvánnyal gyarapította a gyűjteményt, köztük Serényi Imre 1849. augusztus 23-án kelt levelével a debreceni csatáról. Ezeket tételesen leltározták be. A német nyelvű Függetlenségi Nyilatkozatot az 1960-as évek elején vásárolta meg a múzeum Pastinszky Miklóstól. Ugyanekkor vették meg a Füvészkönyvet is, amelyről már korábban olvashattak itt a Helyi Értéken.

---

Jelen írásunkkal is szeretnénk felhívni a figyelmet a Déri Múzeum legújabb,

175 év – 175 tárgy. 1849 – Huszárok, a szabadság katonái című időszaki kiállítására, amely 2024. június 30-ig várja a látogatókat.

A Déri Múzeum Kupolatermében és Galériáján emlékkiállítással tiszteleg a 175 éve történtek előtt. A tárlaton a legendás magyar fegyvernem, a huszárság történetéből is felvillantunk részleteket. Igyekezünk a legkorábbi könnyűlovassági hadi eszközökből, fegyverekből is válogatni, hogy a huszársághoz a közgondolkodás ne csak az 1848–49-es hadi cselekményeket kapcsolja. Az 1703-as huszárábrázolásokhoz kapcsolódva ezért láthatunk pallosokat, vagy a még korábbi időszakból láncingeket, nyakvértet, karvasakat.

Mint legfontosabb debreceni eseményre, politikatörténeti tényre, a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésére is emlékezik a kiállítás, amelyen a dokumentum különböző példányait, a hozzá kapcsolható jegyzőkönyvet tárjuk a látogatók elé.

Egy igazi kuriózumot is láthat a közönség. Ebből az időszakból ugyanis rendkívül ritka az olyan fegyver, amihez nevet is lehetséges párosítani. A kiállításban azonban helyet kaphatott az egyik aradi vértanú, Lázár Vilmos ezredes díszszablyája.