Egyszer csak halljuk, hogy zug a gép, tompa dörrenések moraja rázza a földet. Most egy erősebb zugás rezegteti a talajt. Üveg csörömpöl, légnyomás vág be az ajtón. Mindenki meghül! Mi férfiak vígasztaljuk a hölgyeket: légó ágyú! Repesz darab! Lövik biztosan a gépeket stb. Ujabb dörrenések, ismét erős zugás, mintha a Péterfia felett igen alacsonyan repülne egy gép. Levente fiuk szaladnak le: a Nagyerdő felé lelőttek egy angol gépet, a pilóták kiugráltak. Ejtőernyővel szállnak lefelé…… A másik mondja: a Déri tér felől nagy füst száll fel….. Ujra hírek: a Piac utcán, a Szentannán több bomba becsapott! Én felszaladtam a II. emeletre és a lépcsőház ablakán kinéztem: nem a muzeum, sokkal messzebb ég valami az állomástól jobbra, azaz nyugatra! Megnyugodtam, visszamentem. Közben hallottam, hogy a rádió valamelyik lakásban „pihenj”-t rendel, aztán nekünk is: „légi veszély elmult” – Sziréna még nem szólt. Kiállottunk a kapuba. Halljuk, hogy az Ajtó utca 14. sz. ház telitalálatot kapott. A Pohl Ferenc lakása! Egy gyermeket a romok közül szedtek ki, nincs semmi baja. Leventék, katonák, emberek szaladnak lapátokkal, autók, biciklisták száguldanak. Az ég alja olyan poros, füstös. Dél felől nagy füst száll a Nagyerdő felé. Egyik ember a másikat kérdezi: mit tud? Állítólag 3 gépet lelőttek! Még nem bizonyos! Az izgalom tüzében ég az egész város, riadt arcok, síró asszonyok. Végre a sziréna jelezte a riadó végét. Felcipekedtünk a lakásba: Istennek legyen hála, mi megusztuk szerencsésen!

Részlet Sőregi János naplójából

A fenti idézetet, naplórészletet tavaly olvashatták a Helyi Érték olvasói. Kovács József és Ősz Attila tanulmányukban közzétették Sőregi János, egykori múzeumigazgató naplójának sorait az 1944 júniusi bombázásokról, s elkészítették az események, pontosabban a naplóíró sétaútvonalának térképes rekonstrukcióját is. A beszámoló és a térképek segítségével megidéződhetett a támadás napja, a mentés elkeseredett munkája, és átélhetővé váltak a város lakóinak érzései és tragikus élményei.

A Déri Múzeum az eseményekről egy kiállítással fog megemlékezni. Az alábbiakban az ezzel kapcsolatos felhívást tesszük közzé.

Tisztelt Látogatók!

Fontos kéréssel fordulunk most Önökhöz, nyár elején nyíló új, időszaki kiállításunk érdekében.

2024 júniusában lesz a 80. évfordulója Debrecen első bombázásának, melynek során a háború pusztításaitól addig megkímélt cívisvárost sokként érte a szövetségesek légierejének támadása. A bombázás során mind emberéletben, mind anyagiakban jelentős veszteség érte Debrecent. Voltak olyan részei, ahol az áldozatok (halottak és sebesültek) száma elérhette akár a 25% -ot is, az ipari területek (elsősorban a MÁV-hoz tartozó létesítmények) és a közüzemi szolgáltatók pedig komoly károkat szenvedtek.

Kiállításunk célja ennek a végzetes napnak és a pusztításnak a bemutatása. Ugyancsak feladatunknak érezzük, hogy megemlékezzünk a mentési munkálatokról, az áldozatokról és arról a megfeszített küzdelemről, mellyel az elszánt cívisek újra élhetővé tették a várost.

Kérésünk, hogy ha esetleg ismernek valakit, aki személyesen emlékezik a tragikus történésekre, vagy van olyan rokonuk, ismerősük, aki annak az időszaknak az eseményeiről – esetleg idősebb családtag elmondásából – emlékekkel bír, s azokat meg is osztaná velünk, írjanak nekünk a deri@derimuzeum.hu címre, vagy hívják az 52/322-207-es telefonszámon Kovács József Dénes főmuzeológust, történészt.

Segítségüket, megkeresésüket előre is tisztelettel köszönik a múzeum munkatársai!