Könyvek a megújuló Arany Egyszarvú patika állandó kiállítási egységének könyvtárából

Szerző: Korompai Balázs

Fotók: magángyűjtemény, Déri Múzeum

Digitális utómunka: Lukács Tihamér

Ha napjaink Debrecenében keressük az Arany Egyszarvú patikát, akkor már csak nyomait találhatjuk. Azt az épületet, melyben 1852-ig működött, 1966-ban lebontották. Helyén épül a Városháza mögötti mélygarázs. A Sas utca-Nagy Cegléd (ma Kossuth) utca sarkán még néhány évvel ezelőtt is patika működött, ott, ahová 1852 után átköltözött az Arany Egyszarvú. Mára ez is bezárt. Azonban a Városi, majd Déri Múzeum állandó kiállításaiban mindig önálló egységben mutatkozhatott be az Arany Egyszarvú patika, köszönhetően Rotschnek Emil nagylelkű ajándékának. A Cívisek világa címmel megújuló állandó kiállításunkban is önállóan, ám az eddigiektől eltérő bemutatásban várja majd továbbra is a látogatókat.

Az alábbiakban olyan könyveket mutatunk be, amelyek akár egy patikus könyvtárában is megtalálhatóak lehettek.

Házi különös orvosságok

Négy bordára fűzött, keménytáblás bőrkötésben, gerincén címkével. A bőrkötés igen használt állapotban, szakadt, szúrágta. A gerincen vaknyomásos növényi minták. A könyvtest hiányos, a címlap és a kötet utolsó lapja hiányzik. A kötéstábla belső oldalain, elől és hátul ceruzás bejegyzések, névbeírás: Kern Anna és matematikai műveletek olvashatók és láthatók. A kicsi kötetet láthatóan rengeteget használták, olvasták, forgatták. A lapok szélei töredezettek, kopottak, piszkosak, de szöveghiányt nem okoznak. Első kiadása 1761-ből ismert Kolozsvárott. A teljes cím következő volt: Szép áitatos külömb-külömbféle Magyar versek, Mellyeket más több szerzetes foglalatossági között, egykor s máskor irogatott, most pedig némely közönséges Házi-orvosságokkal együtt Nemes és Privilegiumos Jász-Apáti várossának Istenes költségével kinyomtattatott Fr. Juhász Máté, Serafikus Szent Ferencz Minorita Conventualis szerzetéből való Áldozó Pap. A cím alapján a szerző Juhász Máté ferences szerzetes volt. Versei nem hagytak mély nyomot a magyar irodalomtörténetben, de a Házi különös orvosságok több kiadást is megélt, 1763-ban, 1768-ban, 1773-ban és 1785-ben is. Ezt a kötetet Nagy Iván az Irodalomtörténeti Közleményekben így jellemezte 1893-ban: Ez az ötödik rész, mely betürendben a kuruzslással rokon orvosi tanácsokat tartalmaz, nem is tartoznék a verses gyűjteményhez, ha csak a könyvet mint a szerző összes műveinek kiadását nem akarjuk tekinteni. És röviden csak annyit jegyzünk meg róla, hogy a verses négy résznél ez volt a kapósabb, mert még a szerző halála után is ez 1773. és 1785-ben kolozsvári külön utánnyomatokban részesült. Ezt, a kuruzslással rokon orvosi tanácsokat alátámasztja, ha beleolvasunk a Hagymázról (a. m. tífusz) írtakba: Végy kender mag olajt, kend meg a’ testét, el-nem hatalmazhatik az emberen. vagy: A Lestyán gyükeret igen erős borban meg kel főzni, ’s egy lepedőt belé mártani, és abban a’ lepedőben mezítelen tartani, ’s le-fektetni, hogy izzadgyon. …

A kötet állapota igazolja Földi János (1755–1801), a Hajdúkerület főorvosa gondolatait, aki egyik orvosi körútjáról szóló jelentésében arról panaszkodott, hogy mennyit kell harcolnia a babonasággal, a kuruzslással, a javasasszonyokkal. Nem lehet véletlen, hogy az 1761-es első kiadás után még sok alkalommal újranyomták és kiadták. A további kiadások szövegében változatlanok, de tördelésük, oldalszámuk, díszítésük eltérő. A címlap hiányában további kutatást igényel majd kötetünk kiadási időpontjának meghatározása.

A könyvecske múzeumba kerülése is igen érdekes, hiszen 1984-ben ajándékozta Maklári Tibor könyvtárunknak. Maklári Tibor ásványgyűjtő volt Debrecenben és szintén a Déri Múzeumnak ajándékozta később ásványgyűjteménye kiemelkedő darabjait. Ezért 1996-ban Pro Museo Déri kitüntetést kapott. Így már komoly debreceni vonatkozása is van a kötetnek.

Az aukciós eredményeket böngészve azt találjuk, hogy 2011-ben egy 1768-as kiadását, bár ahogy a beszámolóban fogalmaznak: nem nevezhető különleges ritkaságnak, 45 ezres kikiáltásról indulva 80 ezer forinton ütöttek le.

A következő kötetünk is jogosan tart igényt a ritkaság-különlegesség besorolásra. Önmagában a kötet talán nem, mert szerencsére – bár ezt a szerzők nem így látták – rengeteg példány maradt fenn belőle. Zöld papírkötéses, gerincén vörös címke arany felirattal, kopott, gerincénél szakadt példány. Címlapján korabeli tulajdonos lehúzott névbeírása: Végh vagy Vígh István mk. Lapjai épek, végig olvasható, ám különböző foltok sok helyen előfordulnak. A 250. oldalig a lapszélen egybefüggő, szélről induló ázásnyom látható váltakozó kiterjedésben. Ez annak fényében lehet érdekes, hogy a kötetekből visszamaradt példányokat egy nedves pincében tárolták. Ez a folt is ennek lehet bizonyítéka. A 306–307. oldalak közt egy növénypréselés okozta folt miatt három sorban rövid szöveghiány látható, néhány szót és betűt érintve. A folt egészen a 334. oldalig követhető a kötetben. A 340–341. oldal között apró növényi préselmény. 370–390. oldalak közt is sárgás folt. A 424–456. oldalak közt is növénypréselés miatti sárgás folt van a lapok alsó fele közepén. Az 506–507. oldalak közt ismét növénypréselés okozta rövid szöveghiány és a folt az 530. oldalig látható. A 601–608 oldalakon található Index Generum minden tétele fekete és vörös ceruzával jelzett. A fentiek arra utalnak, hogy valaki aktívan használta a kötetet.

Diószegi Sámuel Debreczeni Prédikátor és Fazekas Mihály Fő Hadnagy Magyar Fűvész könyvéről van szó, mely Debrecenben jelent meg 1807-ben. Azonban ebben a kötetben van valami, ami egyedivé, unikálissá teszi. Ennek azonban kicsit hosszabb a története, de érdemes szánni rá néhány pillanatot. Volt egy élelmes könyves ember az 1960-as években, aki gyűjteményéből leközöltetett 1962-ben a Magyar Könyvszemlében néhány emlékexlibrist. Ezt minden bizonnyal meglátta a Déri Múzeum is és már sikerült is eladni 600 forintért, ami akkor komoly összeg volt. De mi is ez a különleges emlékexlibris? Arady Kálmán így írt róla a Régi magyar emlékexlibrisek c. közleményében: Lehetetlen bizonyos megilletődés nélkül szemlélnünk FAZEKAS István diószegi prédikátor egyetlen példányban készült exlibrisét, amit hőn szeretett bátyjának, FAZEKAS Mihály (1766—1828) ny. főhadnagynak, a Ludas Matyi írójának és a debreceni füvészkönyv társszerzőjének adományából bírt Magyar füvész könyv (Debrecen, 1807) példányába ragasztott be. Vékonypénzű ember lévén, költségesebb exlibrisre nem tellett kedves bátyja emlékét nagy becsben tartott könyvében mégis meg akarván örökíteni ezért egy szépíróval, bizonyos TÓTH Sámuellel készíttetett könyvjegyet, amelynek szép kalligrafiája szinte rézmetszetnek hat. Vékony vonal keretelte 79×98 mm rombuszalakú térben 9 sor szöveg: „Cs. K. Fő Hadnagy | FAZEKAS MIHÁLY Úrnak, | NSzK. Debreczen Városa’ Esküdtjének | és Fundualis Perceptorának, | mint kedves Báttyának | ajándékából bírja | Fazekas István | Diószegi Predik. | 1824.” A szépíró a keret jobb alsó szélén jelezte művét: ,,Scr. Sam. Tóth m. propr.” Utána vakarás nyoma, amelyből egy nagy L vagy D (Debrecen?) még kivehető. (Magyar Könyvszemle, 1962., 78. évfolyam, 1. szám, 61–62. o.)

A fenti leírás már érthetővé teszi, hogy miért rendkívüli ritkaság ez a Fűvész könyv. Azonban néhány fontos dolog a fenti leírásban nem pontos. Ilyen például a méretek kérdése! A rombusz ugyanis egyenlő oldalú négyszög! Tehát a 79×98 mm méretadatok nem fedhetnek rombuszt. A rombuszforma keret valós mérete: 62×64 mm. Nem szabályos rombusz, mivel az oldalai nem egyenlőek. Két oldala vastag, két oldala vékony vonal. Az emlékexlibris leírásában vékony vonal szerepel! Ha a méretadat csak néhány milliméterrel tér el, az még esetleg a mérési hibahatárba beszámítható. Itt azonban igen erős, több centiméteres eltérés látható. Erre nehéz magyarázatot találni.

A másik fontos kérdés az a címlapon szereplő, ám lehúzott névbeírás: Végh vagy Vígh István mk. Amennyiben Fazekas Mihály ajándékba adott egy könyvet, pontosabban egy saját maga által írott könyvet, akkor feltételezhető, hogy nem egy harmadik személy könyvét adta oda. Pedig ez a névbeírás egy harmadik személyt sejtet. Ez főleg annak ismeretében különös, hogy sajnálatos módon a Fűvész könyvből sok száz példány maradt meg, mert nem volt rá kereslet. Ez is még megválaszolandó kérdés, további kutatást igényel. A névbeírásra talán választ adhat, ha feltételezzük, hogy Fazekas István birtokából már kikerülve lett a kötet Végh vagy Vígh Istváné.

A szépíró jelzete sem egyezik már a leírással, csak a Scr. Sam. Tóth m. olvasható, aztán valóban vakarás látható. Nagyon fontos kérdésnek érzem, hogy a közlemény szerzője egyértelműen egyetlen példányban készültnek írja le, valamint szép kalligrafiája szinte rézmetszetnek hat. A kötetbe beragasztott lapon lévő emlékexlibris viszont biztosan nyomdai termék, amihez valamilyen nyomólemezt, dúcot kellett készíteni. Ebben az esetben nem beszélhetünk egyetlen példányról, hisz a lemez éppen a többszöri előállítást szolgálja. Pontosabb megfogalmazással egyetlen ismert példánya lehet Fazekas István emlékexlibrisének!

A legnagyobb probléma viszont a Magyar Könyvszemlében megjelent leírással kapcsolatban az, hogy Fazekas Mihálynak nem volt életben maradt fiútestvére! Julow Viktor Fazekas-monográfiájából is ismerhetjük, hogy két fiútestvére született, mindkettőt István névre keresztelték, de kiskorukban meghaltak. Fazekas István édesapja, a szintén Fazekas István után lett diószegi prédikátor és Julow munkája alapján unokatestvére volt Fazekas Mihálynak. Így elképzelhető, hogy az emlékexlibris soraiban olvasható mint kedves Báttyának kifejezés nem vér szerinti testvért jelent, hanem rokoni fokot, esetünkben unokabáty. Czuczor-Fogarasi: Magyar nyelv szótárában (Pest, 1862) a bátya kifejezésnél ezt írja: Szorosabb értelemben nálunk idősebb atyafi, vérrokon. Ez alapján elfogadhatónak tűnik az ajándékozáshoz készített emlékexlibris szövegezése. A név leírása is kérdéseket vethet fel, hiszen, ha alaposan megnézzük a Fazekas István névbeírást, akkor feltűnhet, hogy a keresztnévből hiányzik az s betű. Az I és a t között csak egy, a t szárának tetejéhez kapcsolódó, alulról induló ívelt vonaldíszt találunk. Ez eltér a szöveg többi s betűjének kétféle írásképétől.

A leírásban sem Arady Károly, sem később Julow Viktor nem említi, hogy a beírt név vagyis Fazekas Itván alatt tizenhárom, eltérő hosszúságú és egymástól is eltérő távolságú fekete vonal látható. Szokatlan megoldás mind az exlibrist, mind a leírást készítő részéről.

A leltárkönyvi bejegyzés sem egyértelmű a kötettel kapcsolatban, mert először könyvként jegyezték be: 1 mű 1 kötetben 608 oldalon, ezt azonban éppen Julow Viktor törölte és áttette a fénykép, egyéb anyag kategóriába.

Az emlékexlibris leírása, bemutatása eltér megfogalmazásában, stílusában, szóhasználatában Arady Károly közleményében a többi exlibrisétől. Olyannak hat, mintha valaki a piacon a portékáját dicsérné. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy Arady Károly főorvos művészettörténeti diplomával is rendelkezett, a magyar exlibris-történet legkiválóbb tudósa volt, maga is több tízezer lapos gyűjteménnyel rendelkezett. Kozocsa Sándor írt róla nekrológot a Magyar Könyszemlében 1965-ben. Nem tartom valószínűnek, hogy az adott témában mély tudással rendelkező tudós ilyen alapvető hibákat vétene egy általa is látott tárgy leírásával kapcsolatban. Inkább arról lehet szó, hogy készen kapta a leírást és beemelte készülő közleményébe, ellenőrzés nélkül.

A fenti problémákra a kötetet értékessé, egyedivé tevő emlékexlibrissel kapcsolatban pillanatnyilag nem tudunk magyarázatot találni. Az ügyben érdekeltek, így Arady Károly, Julow Viktor és a gyűjtő már halottak. Az azonban bizonyos, hogy az 1960-as években viszonylag könnyen és aránylag kevés befektetéssel lehetett régi könyvekhez hozzájutni. Egy, esetleg utólag beragasztott emlékexlibris pedig már komolyan megemelhette az adott kötet értékét.

Egy helytelenül(?) felvett méretadat esetében nem is gondolhatnánk, hogy eljuthatunk addig, hogy ez már hamisítás! Hamisítás? Korabeli a papír, korabeli a nyomtatás, korabeli a kötet is, ám mégis azt érzem, hogy valami nem illik össze a történetben.

Harmadik könyvünk témájában a gyógyszerészethez, azon belül a gyógynövények megismeréséhez kapcsolódhat. Egy 1830-ban, Pozsonyban megjelent mű, félvászon, papírkötésesben, gerincén címfelirattal, néhány ceruzás aláhúzással és bejegyzéssel. A szerző Stephan Endlicher azaz Endlicher István. Munkája fő érdeme a Jussieu-féle növényrendszertan alkalmazása, egyébként alig tér el Lumnitzer 1791-ben megjelent könyvétől.

A kötet érdekességét az előzéklapon olvasható névbeírás adja: Schuk Jóskáé. A mű 1952-ben került a múzeum gyűjteményébe, a Numizmatikai Társulat helyi (vagyis debreceni) csoportja tulajdonából, a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat érmészeti csoportjától. Schuk Józsefként édesapát és fiát ismerhetjük Debrecen szűkebb környezetéből. Az édesapa Veszprém vármegye főorvosa volt, majd az 1880-as években települtek át Hajdúhadházra. Hajdú vármegye főorvosa lett, fia később az Isteni Gondviselés gyógyszertár tulajdonosa volt Hajdúböszörményben. Idősebb Schuk József (1829–1913) az ükapám volt, ezért volt nagyon meglepő és megdöbbentő a könyvtári polcról levett könyvet kinyitva az ő névbeírásával találkozni. Feltehető, hogy a kötetben szereplő beírások is tőle származnak. Különösen fontos a 481. oldalon kezdődő Index-hez fűzött megjegyzés: Kereszttel jegyzettek saját nemei a szerzőnek, melyek Sadler és Diószegiben hiányzanak. Sadler József a Nemzeti Múzeum természetrajzi tárának vezetője volt 1821-től. 1825–26-ban jelent meg Flora Comitatus Pestiensis c. munkája. Diószegi Sámuel esetében minden bizonnyal az 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész könyvre gondolt. Ebből is levonhatjuk azt a következtetést, hogy szakirodalomban jártas ember forgatta Endlicher kötetét, azt összehasonlította kora más fontos szakkiadványaival. A családi legendárium szerint Schuk József igen sok könyvet, szakkönyvet vásárolt, sokszor családja tagjainak ajánlotta dedikálásával, de ő használta azokat. Saját gyűjteményekkel is rendelkezett, tojás- és lepkegyűjtemény mellett herbáriuma is volt. Megvizsgálva az 1952-ben bekerült további köteteket a társulattól, azok közül huszonhárom könyvben találtam névbejegyzést vagy ajándékozási sorokat. Mind az idősebb és ifjabb Schuk Józsefhez kapcsolódott. Ezek a bejegyzések igazolják a családi legendáriumot, valóban családtagjainak vásárolta a szakkönyveket, esetünkben fiának, de ő használta azokat. Néhány további kötetben nem volt beírás, de témájuk alapján (botanika, lepkészet) bizonyosan azok is a Schuk-könyvtár tagjai lehettek. Azt, hogy a kötetek (listáját lásd a Mellékletben) hogyan kerültek a fenti társulat helyi csoportjához, nem tudjuk, még nincs rá adatunk.

Az utolsó két kötet már inkább iparművészeti darab, mint tudományos munka. De mindenképpen ebbe a sorba illik, ahol szándékunk szerint olyan kötetekre kívántuk felhívni a figyelmet, amelyeket egy patikában használhattak, bennük recepteket, gyógynövények felhasználására javaslatokat találhattak. Az 1900-as Párizsi világkiállításra Debrecen városa két kötetes herbáriumot állíttatott össze Hortobágy jellegzetesebb növényei címmel. A kötetek kivitelezését Dávidházy Kálmán könyvkötőmester készítette. Impozáns, hatalmas kötetek szűrhímzésre emlékeztető bőrkötésben, aranyozott lapélekkel, városi címerrel, hátsó oldalukon réz csúsztatógombokkal ellátva készültek el. Valódi iparművészeti remekek, melyek a nagy hagyománnyal bíró debreceni könyvkötészet értékét méltán bemutató darabok. A herbárium Debrecen város ajándékaként került a Városi Múzeum gyűjteményébe 1905-ben. A kötetet a közelmúlt egyik múzeumi évkönyvében Novák Tibor József mutatta be. A bennük elhelyezett 151 faj herbáriumi lapjai csak a növények neveit tartalmazza. Fontos adatok hiányoznak ahhoz, hogy komoly tudományos értékkel bírhasson az egyébként csodálatos állapotban megmaradt herbáriumi anyag. Igy hiányzik a gyűjtés pontos helye, ideje, a gyűjtő személye is. Ezek hiányában már tudományos értékkel nem bír a kollekció. Ráadásul pontatlan meghatározásokkal is találkozhatunk. A két kötet így iparművészeti szempontból jelentős, tudományos szempontú hiányosságai ellenére is meghatározó darabok a debreceni kézművesipar történetében.

A bemutatott könyvek abban is hasonlítanak, hogy még további kutatásokat igényelnek, hogy megnyugtató válaszokat kaphassunk a felmerült kérdésekre.

A könyvek érdekes életutat futnak be, de végül a helyükre kerülnek. Ez a hely a fenti kötetek számára a Déri Múzeum, Debrecen város kulturális szövetének több mint százéves múltra visszatekintő különleges ékköve.

MELLÉKLET

1.	I.1952.160.	Frivaldszky Imre: Jellemző adatok Magyarország faunájához. Pest, 1865.
2.	I.1952.161.	Sadler József: Flora comitatus Pestiensis. Pars I-II. Pest, 1825-26.	Schuk Jóskáé
3.	I.1952.162.	Dr. Kittel Martin Balduin: Taschenbuch der Flora Deutschlands zum Gebrauche auf botanischen Excursionen,  Erste Abtheilung, Nürnberg, bei Johann Leonhard Schrag, 1844.	Schuk Joskáé
4.	I.1952.163.	Kirschbaum C. L.: Die Cicadinem der Gegend von Wiesbaden und Frankfurt a M. nebst einer Anzahl neuer oder schwer zu unterscheidener Arten aus anderen Gegenden Europa’s. Wiesbaden 1868.	Jóska fiamnak 1886ik évben névnapjára Dr Schuk
5.	I.1952.164.	Franz Then: Katalog der Österreichischen Cicadinen. Wien, 1886. Alfred Hölder
6.	I.1952.165.	Mayr Matthaeus: Tabellen zum Bestimmen der Familien und Gattungen der Cicadinen von Centraleuropa, nebst Angaben der aus diesem Gebiete bekannten Arten, Innsbruck, 1884. Wagner
7.	I.1952.166.	Mayr Matthaeus: Rhynchota Tirolensia II. Hemiptera homoptera (Cicadinen), Innsbruck, 1880.
8.	I.1952.167.	Fieber F. X.: Katalog der europäischen Cicadinen, nach Originalien mit Benutzung der neisten Literatur,  Wien 1872.
9.	I.1952.168.	Dr. August Neilreich A.: Aufzählung der in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefässpflanzen nebst einer Pflanzengeografischen Uebersicht, Wien, 1866. Wilhelm Braumüller.	1882 26/7 Schuk Jóskáé
10.	I.1952.169.	Eduard Schmidlin: Populäre Botanik oder gemeinfassliche Anleitung zum Stadium der Pflanze und des Pflanzenreiches. Stuttgart, Krais & Hoffmann, 1857.
11.	I.1952.170.	Johann Wilhelm Meigen: Deutschlands Flora oder Systematische Beschreibung der in Deutschland wildwachsenden und im Freien angebaut werdenden Pflanzen, Band I., II., III., Essen, 1836-37.	Jóska fiamnak 1886ik évben nevenapján Dr Schuk
12.	I.1952.171.	A. Karsch: Die Insektenwelt. Ein Taschenbuch zu entomologischen Exkursionen für Lehrer und Lernende. Otto Lenz, Leipzig, 1883.	Jóskának I éves gyógyszerész gyakornoknak Dr Schuk
13.	I.1952.172.	Dr. E. L. Taschenberg: Die Hymenopteren Deutschlands nach ihren Gattungen und theilweise nach ihren Arten als Wegweiser für …, Leipzig, Eduard Kummer, 1866.	Jóskának 1886i év ujév napján atyád Dr Schuk
14.	I.1952.173.	H. Heinemann: Die Schmetterlinge Deutschlands und der Schweiz, Band I-II. Braunschweig 1863-70.	Jóska fiamnak mint gyógyszerész gyakornoknak 1888ik évi születésnapjára Dr Schuk
15.	I.1952.174.	Ludwig Sorhagen: Die Kleinschmetterlinge der Mark Brandenburg und einiger angrenzenden Landschaften, Berlin, R. Friedländer&Sohn, 1886.	Jóska fiamnak 1887 ujévi ajándékul Dr Schuk
16.	I.1952.175.	Dr. R. J. Schiner: Catalogus systematicus Dipterorum Europae Vindobonae, 1864.	Schuk József
17.	I.1952.176.	Kaltenbach J. H.: Die Pflanzenfeinde aus der klasse der Insekten. Ein nach Pflanzenfamilien geordnetes Handbuch sämmtlicher auf den einheimischen Pflanzen bisher beobachteten Insekten zum Gebrauch für Entomologen, Insektensammler, Botaniker, Land- und Forstwirthe und Gartenfreunde, Stuttgart, Julius Hoffmann, 1874.
18.	I.1952.178.	Endlicher I.: Flora Posoniensis, Posonii, 1830.	Schuk Jóskáé
19.	I.1952.179.	Wágner H.: Illustrierte deutsche Flora, Stuttgart 1882.	Jóskámnak 1893 ujévi emlékül Dr Schuk
20.	I.1952.180.	Dahlbom A. G.: Hymenoptara europaea praecipue borealia. Tomus I-II. Berolini 1845, 54.	Josephus Schuk (?)
21.	I.1952.181.	Clessin S.: Deutsche Excursions-Mollusken-Fauna. Nürnberg, 1884.	Schuk Jóska
22.	I.1952.182.	Molnár István: A szőlőművelés és borászat kézikönyve. Budapest, 1897.	Schuk József gyógyszerész
23.	I.1952.183.	Schur J. F.: Enumeratio plantarum Transsilvaniae. Vindobonae, 1866.	1882 26/7 Schuk Jóka tanulóé
24.	I.1952.184.	Fieber F. X.: Die europäischen Hemiptera. Wien, 1861.	Jóskának 1886ik éve nevenapjára atyád Dr Schuk
25.	I.1952.185.	Treitschke F.: Hülfsbuch für Schmetterlingssammler. Wien, 1844.	Névbeírás nincs, de volt lepkegyűjteménye!
26.	I.1952.186.	Ban A.: Handbuch für Schmetterlings-Sammler. Magdeburg, 1886.	Jóskának
27.	I.1952.187.	Lorinser G: Botanisches Excursionsbuch, Wien, 1854.	Schuk Joskáé
28.	I.1952.188.	Schrank F.: Enumeratio insectorum Austriae indigenorum. Augsburg, 1781.	Schuk Joskáé
29.	I.1952.189.	Meigen J. W.: Systematische Beschreibung der Europäischen Schmetterlinge. Aachen und Leipzig, 1829.	Névbeírás nincs, de volt lepkegyűjteménye!
30.	I.1952.190.	Leunis J.: Synopsis der Pflanzenhunde. Hannover, 1877.	Jóska fiamnak 14ik születésnapi emlékül 1882 26/7 Dr Schuk
31.	I.1952.191	Oken: Allgemeine Naturgeschichte für alle Stände (Botanik) Band I, II, III, IV. Stuttgart, 1831.	Jóska fiamnak 1884 Karácsony ajándék Dr Schuk