Debrecen kulturális életében különösen jelentős helyet foglal el az 1920. június 4-e és 1930. május 25-e közötti időszak. Amikor az ország a trianoni szerződés okozta veszteség bénultságában élte mindennapjait, Debrecenben a város arculatát évszázadokra meghatározó oktatási és művelődési intézmények kezdték meg működésüket: a Tisza István Egyetem és a Déri Múzeum. A szomorú emlékű diktátum hatására az oktatás és a múzeumügy is súlyos veszteséget szenvedett. Az egyetemektől több intézményt elcsatoltak, a múzeumok közül pedig több mint hatvan került Magyarország határain kívülre, felbecsülhetetlen értékű műkincseikkel együtt.
Ennek fényében különösen jelentős lépés volt Déri Frigyes nagylelkű felajánlása, amellyel Debrecent választotta a gyűjteményét bemutató múzeum helyszínéül. Támogatása nemcsak az ajándékozásra terjedt ki, a múzeum felépítésére is jelentős összeget különített el. Sajnos, a helyszín kijelölése elhúzódott, s eközben az építkezésre szánt pénz elértéktelenedett, így végül Debrecen városa vállalta magára a múzeum felépítését.
A döntés
Több körülményt is figyelembe kellett vennie a múzeumi bizottságnak a helyszín kijelölésekor. Déri Frigyes ragaszkodott a belvároshoz, azt kívánva, hogy a múzeum a Nagytemplommal és a Kollégiummal alkosson kulturális központot.
A tárgyak speciális igényei is befolyásolták a döntést. Ezt vették figyelembe akkor, amikor a vasútállomás közelében lévő telekről lemondtak „zajossága, illetve a vonatok által kibocsájtott füst” miatt. Felmerült még a Csokonai szobor mögötti egykori Egyháztér is, ma Kálvin tér, de a húszas években Debrecenbe menekültek elhelyezése – az itt álló lakóházak elbontását követően – nehezen lett volna megoldható. Szó volt a város tulajdonában lévő Degenfeld tér területéről, de ez gazdasági szempontok miatt nem felelt meg. Bizonyos érdekkörök szívesen látták volna az újonnan épült Tisza István Egyetem közelében, a Nagyerdőből elvett területen. Végül is Déri Frigyes határozott kérése segített a döntésben, amely a város centrumában látta egyedül felépíthetőnek a gyűjteményének helyet adó épületet. Így esett a választás az egykori Füvészkert a 19. század második felének modern, 1923-ra megkopott üvegházának és növénykertjének helyet adó telekre. Miután a város megoldotta a Füvészkert más helyre telepítését, tervezhetővé vált az új kultúrpalota épülete. Alapkövének letételét hatalmas ünnepély kísérte. Helyi és országos lapok vezércikkben számoltak be az eseményről, így a Hajdúföld is az alábbi módon tájékoztatta olvasóit.
Az alapkő elhelyezése
A Füvészkert ünnepi díszben:
A Déri Frigyes nemes adományából keletkezett múzeum alapkövének ünnepélyes letétele szeptember huszonharmadikán délután négy órakor kezdődött a kollégiumi Füvészkertben.
A kert kapujától egészen a gyep pázsittal és zöld girlandokkal feldíszített s lobogódíszbe öltöztetett üvegházig – hol az ünnepélyes aktusnak kellett lefolynia – debreceni középiskolások cserkészcsapatának kettős sorfala fogadta a vendégeket. Azon a helyen, hol rövid egy két év alatta a hatalmas Déri-palota kupolája fog az ég felé domborodni, egy kicsiny üreges téglakocka volt építve. Mellette egy asztalra helyezve a szürke márványból készült díszes fedőlap s rajta nagy sötét betűkkel D.F. M. 1923
A „Déri Frigyes Múzeum” 1923. szeptember 23-án lerakott alapköve – ma a múzeum alagsorának falába építve. Lukács Tihamér felvétele
Jóval négy óra előtt teljesen megtöltötte az ünnepségre meghívott közönség az alapkő körül elhelyezett egy pár száz ülőhelyet. A kultuszminiszter, valamint a többi előkelőség társaságában néhány perccel négy óra után érkezett meg Déri Frigyes kormányfőtanácsos, akit a közönség lelkes éljenzéssel fogadott.
A Déri Múzeum alapkő-letételi ünnepsége a Fűvészkertben, 1923. szeptember 23-án. Takács Vince fényképész felvétele
Az üvegház előtt rögtönzött pódiumon foglaltak helyet: középen Déri Frigyes és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, dr. Czakó Elemér államtitkár, dr Orsós Ferenc, a Tisza István Egyetem rektor magnifikusza, dr. Láng Nándor egyetemi professzor, Hadházy Zsigmond főispán, Csóka Sámuel polgármester, gróf Degenfeld József református egyházkerületi főgondnok, dr. Révész Imre református lelkész, egyházkerületi főjegyző és még többen. A közönség soraiban ott láttuk a Debrecen város előkelő társadalmának legnagyobb részét, a polgári és katonai hatóságok képviselőit, az egyetem tanári karát és még számos előkelő személyiséget.
A szónokló Klebelsberg Kunó kultuszminiszter mellett balra Déri Frigyes ül. Háttérben az ez alkalomra feldíszített üvegház – ennek a helyére épült a múzeum. Takács Vince fényképész felvétele
Az ünnepélyes programot a Himnusz vezette be, azután Klebelsberg Kunó „Új mecénása támadt a nemzetnek” köszönő szavaival méltatta Déri Frigyes múzeumalapító szándékát, majd Degenfeld József beszélt a nemes szívű adományozóról. Az alapítási jegyzőkönyvet Czakó Elemér államtitkár olvasta fel.
Az alapkő elhelyezésekor készült díszokirat nyomtatványtervezete
Az alapító okiratot elsőként a kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó, majd Déri Frigyes, Csóka Sámuel polgármester-helyettes, Hajdú vármegye képviseletében Hadházy Zsigmond főispán, a tiszántúli egyház nevében Degenfeld József, végül Czakó Elemér államtitkár és Csürös Ferenc kultúrtanácsnok írta alá. A dokumentumot ezután Déri Frigyes helyezte el az e célra készült vörösréz hengerben.
A szónokló Klebelsberg Kunó kultuszminiszter mellett balra Déri Frigyes ül. Háttérben az ez alkalomra feldíszített üvegház előtérben a díszokirat elhelyezésére kialakított üreges oszlop és az alapkő rajta a kalapács. Takács Vince fényképész felvétele
Ünnepélyes, megható pillanatok következnek ezután, Györgyi Dénes és Münnich Aladár építészek a rézhengert lehelyezik az alapkőbe és ráteszik a súlyos szürke márványlapot. Ezután elsőnek a kultuszminiszter lép oda kalapáccsal kezében s hármat üt a kőlapra, e szavak kíséretében ”Alkossunk, építsünk”. Majd az ősz Déri Frigyes áll meg az előtt a pár téglakocka előtt, amely alapját fogja képezni élete nagy alkotásának…Nagy, néma csönd… Mindenki érzi ennek a pillanatnak az ünnepélyességét s az ősi Füvészkert fái, bokrai között egy halk áhítatos ima száll, Déri Frigyes imádkozik… Aztán a kőlapon háromszor cseng a kalapács s Déri Frigyes emelthangon mondja: – A magasságos Isten adja áldását e kulturális művünkre és vegye oltalmába szeretett hazánkat. Ebben a pillanatban az egész közönség feláll és percekig viharosan ünnepli Déri Frigyest, aki könnyes szemekkel áll a szeretetnek és tiszteletnek ebben az elemi erővel feltörő nagy megnyilvánulásában.
Az ünneplés lecsillapultával Láng Nándor egyetemi tanár mondott a Tisza István tudományegyetem képviseletében ünnepi beszédet. – Az egyetem nevében szólalok fel, egyrészt, hogy hódolatunknak adjak kifejezést a magyar kultúra nagy Mecénása iránt, másrészt, hogy egyetemünket elkötelezzem az immár megalapozott Déri múzeummal. Nagy örömmel fogadtuk a Déri múzeum megalakítását és a legnagyobb örömmel és készséggel ajánljuk most fel az egyetem tanárainak, valamint tanuló ifjúságnak közreműködését minden tudományos kutatómunkában, minden ebből folyó muzeális működésben. Tudjuk, hogy Déri Frigyesnek választása sok tekintetben azért esett Debrecenre, hogy Debrecenek egyeteme van. Az egyetem tudja ebből folyó kötelezettségeit a Déri múzeummal szemben, amelyeknek mindig örömest fog eleget tenni. Az egyetem képviseletében elhangzott beszéd után a város polgármester-helyettese, Csóka Sámuel köszöntötte Déri Frigyest és közvetítette a maga és Debrecen háláját nemes adományozásáért.A Dalegylet végül a Szózatot énekelte el.
A teljes szövegrészlet a Hajdúföld, 1923. szeptember 25. (Debreczen V. évf. 216.) számából származik.
Az ünnepélyes alapkőletételt követően még hosszú évek munkájára volt szükség ahhoz, hogy a Déri Múzeum 1930. május 25-én, az ország legmodernebb múzeumaként megnyílhasson. A szervezési és tervezési munkákban résztvevők közül sokan nem élhették meg ezt a pillanatot, így fájdalmas veszteség volt, hogy maga Déri Frigyes sem tudott jelen lenni. Álmai mégis valóra váltak, hiszen nagyszerű gyűjteménye Debrecen kulturális életének szerves részévé vált.
Az alapítási emlékirat
Mi alulírottak, a magyar királyi kormány, Debrecen szab. kir. város és a magyar tudományos és közművelődési intézmények gondozóinak képviseletében írásban adjuk a mai és jövő nemzedéknek tudomására és okulására, hogy az Úr egyezerkilencszázhuszonharmadik esztendejének Szent-Mihály hava huszonharmadik napján a debreceni Déri-múzeum alapkövét a debreceni református Kollégium száz éves Füvészkertjének területén elhelyeztük s ezáltal a régi tiszteletreméltó kultúra helyén egy újabb művelődési gondolat megvalósítását indítottuk meg.
Déri Frigyes, a múzeum alapítója, Bajáról elszármazva, félszázadot töltött Bécsben, idegenben is hü fia maradt hazájának. Élete nagy munkájával létrejött értékes muzeális gyűjteményét a magyar nemzet művelődésének emelésére ajánlotta fel s azt örök ajándékképpen magyar államnak adta, azzal a céllal, hogy a gyűjteményt a magyar nemzeti hagyományok ősi városában, Debrecenben helyezzék el.
További áldozatkészségével Déri Frigyes biztosította a Déri múzeum kultúrpalotájának építési költségeit. Az ev. ref. egyházkerület pedig a Füvészkert telkét csereképen engedte át Debrecen szab. kir. városának építkezés számára. A Déri múzeum terveit Györgyi Dénes és Münnich Aladár építészek készítettek Czakó Elemér muzeológiai irányítása mellett. Az épületben a Déri gyűjteményen kívül a városi múzeum, a városi közkönyvtár, az állami letétkép kezelt képtár, a debreceni irodalmi és tudományos társulatoknak szánt helyiségek s a nagy előadó terem nyer elhelyezést.
Megegyezés készül afelől, hogy a különféle tulajdonjogi viszonylat – a debreceni Déri múzeum felállítása, berendezése s befejezése után – egy külön jogi személy alakításával rendeztessék. A tervezet szerint az állam, a város és Déri Frigyes hozzájárulásával a múzeum összessége, anyagával, telkével és épületével együtt, mint alapítványi vagyon fog kezeltetni, az összes illetékes és érdekelt faktorokból álló kuratóriummal az élén.
Szolgáljon e mű a magyarság szellemi fegyvertárául és segítse elő porig alázott és széttépett országunk lelki egységbe foglalását és fölemelését.
Az utóbbi két-három évben a szeptember közepe Debrecen város kulturális életében igen aktív és élénk időszak – a Térey Könyvünnep és a Kulturális Örökség Napjai programsorozatoknak köszönhetően. Ez utóbbihoz kapcsolódva a Déri Múzeum az Örökségünk Debrecen II. rendezvény keretében számos érdekes programmal várta az érdeklődőket 2023. szeptember 18. és 20. között. A kezdeményezés a Cívisportától származik, amelyhez az idei évben – várhatóan hagyományteremtő jelleggel – a Déri Múzeum is csatlakozott befogadóként.
Szeptember 18. Tudományos konferencia a cívisváros helytörténeti értékeiről
Az előadások rezüméi
Az egész napos tanácskozás 9 órakor vette kezdetét. Az előadókat és az érdeklődőket dr. Puskás István Debrecen kultúráért felelős alpolgármestere, valamint dr. Lakner Lajos a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettes köszöntötte. A délelőtti szekciókban számos érdekes témában hangzottak el előadások, melyek megmutatták mennyire színes és széles témakörben folynak helytörténeti kutatások. Izgalmas és kevésbé ismertebb adalékok hangoztak el például Csokonai Vitéz Mihály költő debreceni éveiről, a helyi sörkészítésről, valamint a Zsuzsi kisvasút megszűnéséről, majd „feltámadásáról”. Mindegyik kutató bizonyította alaposságát a források megszólaltatásával.
A konferencia nagyobb részét az Építészet szekció tette ki: a prezentációk közös vonása a helyi építészeti értékek bemutatása, azok megőrzésére való felhívás, illetve értékvédelmi szempontokat figyelembevevő felújítások és újjáépítések voltak. A Csapó utca 27. – ahol jelenleg a Roncsbár működik –, a Dósa nádor tér 3. szám alatt álló ún. Zilahy-ház, az egykori császári és királyi Pavillon gyalogsági laktanya – a mai DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium – és a Novella csapszék nemcsupán történeti szempontból, hanem építészeti szempontból is jelentős, komoly múlttal rendelkező épületek.
Délután kerültek sorra a Debreceni kult-negyed szekcióinak előadói, akik közül többen a Déri Múzeum munkatársai voltak. A konferencia jó alkalmat adott arra, hogy a hallgatóság betekintést kapjon a múzeumi munkálatokba: a gyűjteményi anyagok tudományos feldolgozásába, a kiállítást megelőző és a műtárgyak történetére vonatkozó kutatásokba, valamint a legújabb helytörténeti újdonságokba – úgymint a megújult állandó kiállítás, a Cívisek világa és várostörténeti fórum, a Helyi Érték blog. Az előadásokat a kiállítás közös megtekintése követte.
Az esemény fényét emelte, hogy a konferencia kötelékében adták át az Év cívisháza díjat, amelyet Debrecen polgármestere, dr. Papp László és főépítésze, Gábor István adott át a nyertesnek. A díjátadó során nemcsak az első helyezést elérő, a Szepességi utca 51. alatt álló cívisházat méltatták, hanem bemutatták a többi pályázatot is. Mindegyik épület jól láthatóan megőrizte a cívisházakra jellemző főbb építészeti karaktereket. A hagyományteremtő szándékkal létrehozott elismerés célja, hogy ösztönözze az épített örökség megőrzését, a hagyományok tiszteletben tartását – mindezt a korszerű igényeknek megfelelően.
Szeptember 19. Rejtett Debrecen – a jelenlegi régészeti feltárások eredményei Kerekasztal-beszélgetés D. Szabó László régésszel, a Föld alatti Debrecen kiállítás megtekintése
Az érdeklődők a Déri Múzeum régész főmuzeológusa, D. Szabó László vezetése mellett fedezhették fel a megújult Föld alatti Debrecen kiállítást. Az újkőkortól kezdve az újkorral bezárólag csaknem minden jelentősebb korszakból kerültek elő olyan régészeti leletek az utóbbi egy-két évtized feltárásaiból, melyek módosították a korábbi feltevéseket, ismereteket Debrecen kezdeti történetéről. Ilyen például a két éve Barna utcában talált vaskori aranykincs, amely a szkíták jelenlétét mutatja Debrecen belvárosában. Többségében használati tárgyak, viseleti tárgyak kerültek elő az adott koroka jellemző díszítési motívummal, a bronzkorból kardot is feltártak, míg az első pénzek, érmék a római korból származnak. A tárlatvezetés egy rövid előadással és kötetlen beszélgetéssel folytatódott. A hallgatóság számos kérdést tett fel, melynek során olyan izgalmas témák is felvetődtek, mint például a hipotézisek és a régészeti ásatások eredményeinek viszonya vagy a magyar örökségvédelmi szabályok összevetése más európai ország jogszabályozásaival.
Szeptember 20. A cívisváros modern építészete 1945–1975 között, valamint Debrecen paneles lakótelepei – Debrecen modern építészetéről szóló kiadványok bemutatása Kerekasztal-beszélgetés Kovács Péterrel (DE Építészmérnöki Tanszék)
Ez alkalmon három kötet került bemutatásra Kovács Péter, a kiadványok szerkesztője jóvoltából, amelyek létrejöttében, elkészítésében aktívan kivették részüket a hallgatók. A gazdag fényképmelléklettel ellátott kötetek az 1970-es évek beton Debrecenéről alkotott sematikus képet igyekeznek árnyalni. Az 1945 utáni építkezések alapját a második világháborús bombázások jelentették, a megsérült és lerombolt ingatlanok, telkek helyén húzták fel az új épületeket. A kezdeti időszakban több egyedi megoldásokat tartalmazó létesítményt terveztek. Ezeket az első kötetben egy-egy építészhez kapcsolódón mutatják be a szerzők – közülük megemlítendő Mikolás Tibor „komponált modernizmus” szellemében készült Centrum áruház, a volt Alexandra könyvesbolt épülete –, míg a második kötetben a tervezőirodák alkotásait vették számba. A nagy panelépítkezési program az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején vette kezdetét az akkori gazdasági politika terveinek és előírásainak megfelelően. Kovács Péter hangsúlyozta a panelekhez való viszonyulás mai napig emocionális alapú, a kötet ennek objektív vizsgálatát, megértését tűzte ki célul. A könyvbemutató végén a közönségnek lehetősége nyílt kérdéseket feltenni, s a kötetekbe belelapozni.
Bízunk benne, valamennyi eseményen jól érezték magukat a résztvevők, s új ismeretekkel, élményekkel gazdagodtak.
Tudományos konferencia a cívisváros helytörténeti értékeiről a Déri Múzeumban
Örökségünk Debrecen címmel 2022 szeptemberében indult útjára a dr. Horváth Péter, a városi Főépítészi Iroda Építészeti Archívum – Tervtár munkatársa által megálmodott tudományos konferencia. A rendezvény a Kulturális Örökség Napjaihoz, a Polgármesteri Hivatal, a Debreceni Zsidó Hitközség, a Debreceni Zsidó Kulturális és Tudományos Kutatóintézet, a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara, valamint a Cívisporta Egyesület közreműködésében tavaly megrendezett Közös Múltunk nyomában helytörténeti kiállításhoz kapcsolódott. Itt, a Debreceni Városházán 100 éve működő Tervtár és Építészeti Archívum anyagát tekinthették meg az érdeklődők.
A konferencián a cívisváros helytörténeti értékeiről és érdekességeiről, valamint a debreceni identitásról osztották meg tudományos eredményeiket az előadók. A szervezők a rendezvénnyel szerették volna összefogni a helytörténettel foglalkozó kutatókat és intézményeket, hogy megismerhessék egymás munkásságát illetve, hogy párbeszédet folytathassanak egymással. A Pásti utcai zsinagógában tartott esemény sok előadót és érdeklődőt vonzott.
A programsorozatot idén – várhatóan hagyományteremtő jelleggel –, a Déri Múzeum fogadja be. Ebben az évben is színes és széles paletta várja a helytörténeti kérdések iránt érdeklődőket, a Cívisporta egyesület előadói többek között a debreceni irodalom-, építészet- és közlekedéstörténet érdekességeiről számolnak be. Az utóbbi időkben előrehaladottá váltak a cívisváros gasztronómiájával és vendéglátásával kapcsolatos kutatások, ezen az alkalmon a debreceni sörfőzés fejezeteibe és helyi serfőzőházak működésébe kapunk bepillantást.
A korábbi évhez hasonlóan teret kap az építészethez kötődő kutatási eredmények bemutatása. Megismerjük az egykori császári és királyi Pavillon gyalogsági laktanya, azaz a mostani Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium, a Dósa nádor tér 3. szám alatt álló Zilahy-ház, valamint a Novella csapszék történetét. Ez utóbbi esetében érdekes építőanyag vizsgálatokba is betekintést nyerhetünk. A debreceni kertségek sorsáról, védelméről is elhangzik egy előadás. Emellett konkrét példákon keresztül láthatjuk, a mai építészet miként reflektál az értékvédelemre, miként használja a történelmi és építészeti múlttal bíró épületeket, hogyan újítja fel, alakítja át azokat.
Végezetül a Déri Múzeum munkatársai mutatják be a megújult állandó helytörténeti kiállítással kapcsolatos projekteket és kutatásokat. A kiállítással párhuzamosan útjára indult a Helyi Érték blog, amely a késő 19. és 20. századi eseményeket, szereplőket, folyamatokat szeretné közös helytörténeti fórumként bemutatni. Előadások hangzanak el a Sárváry levelezés izgalmas témáiról, az egykori Arany Egyszarvú Patika érdekes tárgyairól, valamint a katolikusok debreceni történetéről és hatásáról.
Papp László, Debrecen város polgármestere a konferencia keretében hagyományteremtő jelleggel első alkalommal adja át Az év cívisháza elismerést. A program zárásaként a résztvevők megtekinthetik a Déri Múzeum megújult helytörténeti kiállítását, a Cívisek világát.
A konferenciát követő napokon is folytatódik a helytörténeti diskurzus. Kedden Rejtett Debrecen címmel D. Szabó László régész előadásában fedezhetjük fel a legújabb ásások eredményeit és leleteit, valamint megtekinthető lesz a megújult Földalatti Debrecen kiállítás is.
A programsorozat zárónapján Kovács Péter a Debreceni Egyetem, Műszaki Kar Építészmérnöki Tanszék docense mutatja be a kar gondozásában már megjelent, a cívisváros modern építészetével kapcsolatos műveket és a még kiadás előtt álló köteteket.
Örökségünk Debrecen II. – helytörténeti konferencia
Helyszín: Déri Múzeum, Díszterem Időpont: 2023.09.18. (hétfő) 9 óra
“Rejtett Debrecen” – A jelenlegi régészeti feltárások eredményei Kerekasztal-beszélgetés D. Szabó László régésszel (Déri Múzeum), valamint a Föld alatti Debrecen kiállítás megtekintése
Helyszín: Déri Múzeum, Díszterem és az állandó kiállítás „Föld alatti Debrecen” egysége Időpont: 2023.09.19. (kedd) 17 óra
Debrecen modern építészetéről szóló kiadványok Kerekasztal-beszélgetés Kovács Péterrel (Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszék, a kiadványok szerkesztője)
Helyszín: Déri Múzeum, Díszterem Időpont: 2023.09.20. (szerda) 20 óra
Kiállítás a Wellington Coffee & Pie kávézóban Exhibition at Wellington Coffee & Pie
A Déri Múzeum megújult helytörténeti kiállítása, a Cívisek világa új megközelítésben mutatja be Debrecen és lakóinak történetét, sajátos világát, az első régészeti leletektől és írásos forrásoktól kezdve a polgárosodás megjelenéséig, a 19–20. század fordulójáig. Számos anyag és történet azonban nem kaphatott helyet a tárlatban, így nagy örömünkre szolgál, hogy ezek kis hányadát egy rendhagyó, de autentikus, történelmi helyszínen bemutathatjuk.
A tablókiállítás az egykor Piac utca 39. szám alatt álló Rickl-ház és kereskedés, a Török Császárhoz c. üzlet történetét mutatja be, amely csaknem 130 évig meghatározó pontja volt Debrecennek. Napjainkban helyén egy kedvelt, hangulatos kávézó, a Wellington & Pie működik, mely berendezésével – és most már a kiállítással is – megidézi az egykori bolt szellemét.
The World of the Cívis, the renewed local history exhibition in Déri Museum, sheds new light on the history of Debrecen, its particular customs and inhabitants, presenting a rich source of archaeological finds and archival materials from the first traces of civilisation in the area, through the time of the emerging middle classes to the modern era of the fin de siècle. Such an exhibition is always a curated selection of an abundance of materials, leaving exciting finds in storage for the lack of space. That is why we are delighted to present a satellite exhibit outside the museum, in an unusual but all the more authentic location: the Rickl House, right in the middle of Debrecen’s historical high street.
Facsimile documents, contemporary photographs and family portraits give us a glimpse into the life of the Rickl family, generations of merchants and wholesalers who operated a colonial goods, spice and general store, addressed to The Emperor of Turkey, at 39 Piac utca (Market Street) for almost 130 years. After decades of stormy history and changing businesses, the former shop has been refitted to a layout close to the original, now home to a popular, cosy café, Wellington Coffee & Pie. The décor and the small exhibition in the gateway and inside the café evoke the spirit of the once prosperous enterprise of the industrious Rickl family.
Isten hozott, jó helyen jársz!
E házban működött a 18. század végétől a 20. század elejéig a német származású Rickl család fűszer- és gyarmatáru-kereskedése. A Török császárhoz címzett üzletben egzotikus áruk mellett festéket és terményeket is árultak.
Számtalan anekdota és érdekesség fűződik a házhoz és a tágas emeleti lakásban élő gazdag kalmárcsaládhoz. Csak találgatni lehet, hogy valóban kardot cserélt-e a hadba vonuló Petőfivel az egyik Rickl fiú, vagy hogy a kereskedő inasok tényleg a mennyezetről függő kitömött cápa szájában tartották-e fontos irataikat. Az viszont tény, ennek a háznak a kertjében vetettek először burgonyát, és az egyik első utcai lámpás ezen az utcai homlokzaton gyúlt ki Debrecenben.
További érdekességek derülnek ki a Rickl családról és az üzletről a Déri Múzeum Cívisek világa helytörténeti kiállításán és Helyi érték várostörténeti fórumán.
Welcome, you are in the right place!
From the end of the 18th century to the beginning of the 20th century, this house was the spice and colonial goods trading house of the Rickl family who were of German origin. The shop, addressed to the Turkish emperor, sold exotic goods as well as paint and agricultural commodities. There are countless anecdotes and curiosities associated with the house and the wealthy merchant family in the spacious upstairs apartment.
We can only speculate whether one of the Rickl boys really exchanged swords with Petőfi, who was off to war, or whether the merchant apprentices really kept their important documents in the mouth of a stuffed shark hanging from the ceiling. But it is a fact that potatoes were first sown in the garden of this house, and one of the first street lamps in Debrecen was lit on this very façade.
Find out more about the Rickl family and the business at the Déri Museum’s The World of Cívis local historical exhibition and the Local Value urban historical forum.
Cívisek világaHelyi érték
KÜLSŐ TABLÓ EXTERNAL TABLEAU
„Ebből az időből fennmaradt Zelmosról, hogy amikor először járt Debrecenben, a debreceni Fő-utcán, az úgynevezett Piac-utcán kilépte a várost és a város, illetve a Fő-utca közepe táján, az árnyékos oldalon ekkor nyitotta meg üzletét. Ugyanott vásárolta első házát.”
Móricz Pál: Magyar sirató. Feljegyzések, történetek a régi magyar életből. Szerző saját kiadása, Tahitótfalusi Sylvester nyomdai műintézet nyomásában, é.n. 9.
“It remains from this time that when Zelmos first visited Debrecen, the so-called Piac Street, the main street of Debrecen, he sized up the city and opened his shop in the middle of the main street, on the shady side. He also bought his first house there.”
Pál Móricz: Hungarian lament. Records, stories from the old Hungarian life. The author’s own edition, printed by the Sylvester Tahitótfalusi printing house, n.d. 9.
Rickl József Zelmos A Török Császárhoz címzett vegyeskereskedése a Piac utcán, a Rickl-házban (mellette Gerő E. Ernő férfiruha kereskedése és Fekete Jakab kalapáruháza) The grocery shop of József Rickl Zelmos called To the Emperor of Turkey in the Rickl House on Piac Street (next to the men’s clothing shop owned by Ernő E. Gerő and the hat shop of Jakab Fekete) Ismeretlen fényképész, 1911. Unknown photographer, 1911.Piac utcai részlet a Rickl-házzal, szemközti felvétel Part of the Piac street with the Rickl house, from the opposite side Gerő László, 1951. László Gerő, 1951.A Rickl-ház tervrajzai, 1820-as évek Blueprints of the Rickl House, 1820s Forrás: HU MNL HBVL XV 1b dvt-1034 ad Source: HU MNL HBVL XV 1b dvt-1034 ad
„… csengős lovakon, a körülszáguldozó lovaslegényektől kisérgetve a város nem közönséges látványosságára, úgy szállottak be a Kistemplom mellé, a keskeny, hosszú, kettős várudvarú öreg kalmárházba”
Móricz Pál: Magyar sirató. Feljegyzések, történetek a régi magyar életből. Szerző saját kiadása, Tahitótfalusi Sylvester nyomdai műintézet nyomásában, é.n.
“…on jingling horses, escorted by the rushing cavaliers to the uncommon sight of the town, they entered the old merchant’s house with its long, narrow double courtyard, near the Little Church”
PÁL MÓRICZ: HUNGARIAN LAMENT. RECORDS, STORIES FROM THE OLD HUNGARIAN LIFE. THE AUTHOR’S OWN EDITION, PRINTED BY THE SYLVESTER TAHITÓTFALUSI PRINTING HOUSE, N.D.
A Piac utca 39. telek rajza Plot drawing of 39 Piac street Forrás: HU MNL HBVL XV 1b dvt-1034 Source: HU MNL HBVL XV 1b dvt-1034
„A magyarországi vevők a külföldi árúkból főként a fűszereket, ruhaneműeket, divatcikkeket, a norinbergi [nürnbergi] portékát keresték. A külföld kalmárjai a különféle lábasjószágon kívül leginkább a gyapjút, tollat (melyben a Rickl-üzlet szintén első volt), bőrt, gubicsot. hamuzsírt, szalonnát, stb. vásárolták.”
Móricz Pál: Magyar sirató. Feljegyzések, történetek a régi magyar életből. Szerző saját kiadása, Tahitótfalusi Sylvester nyomdai műintézet nyomásában, é.n.
“Of the foreign goods, Hungarian buyers were mainly looking for spices, clothes, fashion items, and goods from Nuremberg. The foreign merchants, in addition to the various kinds of livestock, bought mainly wool, feathers (in which the Rickl shop was also number one), leather, galls, potash, bacon, etc.”
Pál Móricz: Hungarian lament. Records, stories from the old Hungarian life. The author’s own edition, printed by the Sylvester Tahitótfalusi printing house, n.d.
Boczkó Sámuelné nevére kiállított száma 1902. február 28. dátummal, Rickl József Zelmos A Török Császárhoz üzlet fejléces papírján Invoice issued to Sámuelné Boczkó dated 28 February 1902, on headed paper of József Rickl Zelmos’ shop To the Emperor of Turkey Forrás: HU MNL HBVL XIII. 8. (Dragota család iratai) Source: HU MNL HBVL XIII. 8. (Documents of the Dragota family)Rickl József Zelmos német nyelvű igazolása Dragota Ignácz gyakorlati idejéről. Kelt: Debrecen, 1825. október 31. The German-language certificate of József Rickl Zelmos about Ignácz Dragota’s internship. Dated 31 October 1825, Debrecen. Forrás: HU MNL HBVL XIII. 8. (Dragota család iratai) Source: HU MNL HBVL XIII. 8.b (Documents of the Dragota family)
„Velencei művű rézoroszlánfej kilincses tölgykapun át lehet bejutni ide, a nehéz tölgykapun az a ragyogó szép rézoroszlánfej már kívülről büszkén jelképezi az ősi nagykalmár gazdagságot, mely itten századokra berendezte biztonságos tűzhelyét.”
Móricz Pál: Magyar sirató. Feljegyzések, történetek a régi magyar életből. Szerző saját kiadása, Tahitótfalusi Sylvester nyomdai műintézet nyomásában, é.n. 11.
“The entrance is through an oak gate with a Venetian copper lion’s head handle, the heavy oak gate with its shining copper lion’s head proudly symbolises the ancient wealth of the great merchant, who established his safe hearth here for centuries”
Pál Móricz: Hungarian lament. Records, stories from the old Hungarian life. The author’s own edition, printed by the Sylvester Tahitótfalusi printing house, n.d. 11
A Rickl-ház oroszlános kapuja The lion gate of the Rickl House Forrás: Gerő László, 1951. Source: László Gerő, 1951.
BELSŐ TABLÓ INTERNAL TABLEAU
„Zelmos úr sokat küzdött, fáradozott egész életében. Nappalt, éjjelt kihasznált üzlete felvirágoztatására. A jövő-menő vásárosok éjjel is felzavarták pihenéséből a tekintélyes kalmárcsaládot.”
Móricz Pál: Magyar sirató. Feljegyzések, történetek a régi magyar életből. Szerző saját kiadása, Tahitótfalusi Sylvester nyomdai műintézet nyomásában, é.n. 13–14.
„Mr Zelmos has struggled and laboured all his life. He used the day and night to make his business flourish. The coming and going traders disturbed the rest of the respectable merchant family even at night.”
Pál Móricz: Hungarian lament. Records, stories from the old Hungarian life. The author’s own edition, printed by the Sylvester Tahitótfalusi printing house, n.d. 13–14
Rickl II. József Zelmos (1818–1876). Az üzletalapító Rickl unokája, a családi legendárium szerint vele cserélte el kardját Petőfi Sándor. Tovább gyarapította a bolt forgalmát és fióküzleteinek számát. Tekintélyes összeggel támogatta a Debreceni Zenede létrejöttét. József Zelmos Rickl II (1818–1876). Grandson of the shop founder Rickl, who, according to the family legend, was the man with whom Sándor Petőfi swapped his sword. He continued to increase the shop’s turnover and the number of branches. He supported the creation of the Debrecen Music Academy with a considerable amount of money. Gondy-Egey fényképészműhely, 1865. Gondy-Egey photographical studio, 1865
„Antal, aki ügyvédi oklevéllel ment gazdálkodni az Elepre. Különösen szenvedélyes agarász volt, barátaival némelykor hetekig hajtotta a szilaj nyulat, 1848-ban meg, mint verespántlikás lovas főhadnagy, Arad-Lippa tájékán vitézkedett.”
Móricz Pál: Magyar sirató. Feljegyzések, történetek a régi magyar életből. Szerző saját kiadása, Tahitótfalusi Sylvester nyomdai műintézet nyomásában, é.n. 18.
„Antal, who went to Elep to work as a farmer with a law degree. He was a particularly passionate sighthound owner, sometimes he and his friends spent weeks chasing wild hare, and in 1848 he was fighting as a Red Ribbon Lieutenant on horseback in the Arad-Lipova region.”
Pál Móricz: Hungarian lament. Records, stories from the old Hungarian life. The author’s own edition, printed by the Sylvester Tahitótfalusi printing house, n.d. 18
„Antal bátyja, a nagykalmár Zelmos szintén lovas nemzetőr főhadnagy volt, Petőfi Sándor 1848–1849 telén, debreceni időzésekor, a Rickl-család emeletes házában sok kedves órát eltöltött.”
Móricz Pál: Magyar sirató. Feljegyzések, történetek a régi magyar életből. Szerző saját kiadása, Tahitótfalusi Sylvester nyomdai műintézet nyomásában, é.n. 18.
“Antal’s brother, Zelmos, also a cavalry lieutenant of the national guard, Sándor Petőfi spent many pleasant hours in the storied house of the Rickl family in Debrecen during the winter of 1848–1849.”
Pál Móricz: Hungarian lament. Records, stories from the old Hungarian life. The author’s own edition, printed by the Sylvester Tahitótfalusi printing house, n.d. 18
Rickl Antal Vilmos (1826–1861). Rickl II. József Zelmos testvére, a debreceni veres pántlikás önkéntes lovasszázad hadnagya, később főhadnagy, az Arad és Lippa környéki csaták egyik sebesült hőse volt. Házasságának köszönhetően (a Kis-Orbán család lányát vette feleségül) a Rickl família rokoni kapcsolatba került Debrecen politikai vezető elitjével. Antal Vilmos Rickl (1826–1861). Brother of József Zelmos Rickl II, lieutenant of the Red Ribbon Volunteer Cavalry Regiment in Debrecen, later first lieutenant, one of the wounded heroes of the battles around Arad and Lipova. Thanks to his marriage (he married the daughter of the Kis-Orbán family), the Rickl family became related to Debrecen’s political elite. Orlay Petrich Soma festménye, 1854. Painting of Soma Orlay Petrich, 1854
„A Rickl-család nehéz ezüsttel terített asztalánál a főzelékre pecsenye helyett havonként többször „bundáskenyér”, vagy „rántott-zsemlye” került. A vidám kedvű segédek után, akik mindnyájan úri-családok válogatott fiai voltak, a tojásba mártott, kirántott kenyeret nemsokára a családban, sőt városszerte „Rickli-pecsenye” néven nevezték.”
Móricz Pál: Magyar sirató. Feljegyzések, történetek a régi magyar életből. Szerző saját kiadása, Tahitótfalusi Sylvester nyomdai műintézet nyomásában, é.n. 21.
“At the table of the Rickl family, which was set with heavy silverware, the vegetable stew was topped with “French toast” or “fried rolls” instead of roast several times a month. After the cheerful attendants, who were all chosen sons of noble families, the bread, dipped in eggs and fried, was soon known in the family, and even throughout the town as the “Rickl-roast.”
Pál Móricz: Hungarian lament. Records, stories from the old Hungarian life. The author’s own edition, printed by the Sylvester Tahitótfalusi printing house, n.d. 21
Rickl Gyula (1851–1922). Rickl Antal Antal Vilmos fia. Egyetemi tanulmányai után a magyar királyi igazságügyi minisztériumba került, miniszteri tanácsosként dolgozott. Később igazságügyi államtitkárként a magyar börtönök főfelügyelője lett. 1896-ban Ferenc Józseftől nemesi rangot kapott bellyei előnévvel. A Debreceni Vadásztársulat egyik alapítója is volt. Gyula Rickl (1851–1922). Son of Antal Vilmos Rickl. After his university studies he was employed at the Hungarian Royal Ministry of Justice as a ministerial advisor. Later, as State Secretary for Justice, he became the Chief Inspector of Hungarian prisons. In 1896 he was given a noble rank by Franz Joseph with the first name Bellyei. He was also one of the founders of the Debrecen Hunting Society. Gondy-Egey fényképészműhely Gondy-Egey photographical studioJakoblanczy Kálmánné Rickl Mária (1842–1915). Rickl II. József Zelmos lánya, Szabó Magda nagymamája, az írónő Régimódi történet c. regényének egyik főhősnője. Férje földbirtokos volt, ő maga büszke gazdag kalmárlány és szigorú asszony hírében állt. Mária Rickl Kálmánné Jakoblanczy (1842–1915). Daughter of József Zelmos Rickl II, grandmother of Magda Szabó, one of the protagonists of the author’s novel Régimódi történet [Old Fashioned Story]. Her husband was a landowner, and she had a reputation of being a proud rich merchant girl and a stern woman. Gondy-Egey fényképészműhely, 1875. Gondy-Egey photographical studio, 1875Rickl Géza (1861–1915). Rickl II. József Zelmos legkisebb gyermeke, A Török császárhoz utolsó tulajdonosa, amely 1913. szeptember elsején zárt be. A kereskedés helyett sokkal inkább a gazdálkodás érdekelte, Debrecen legnagyobb birtokosai között tartották számon. Géza Rickl (1861–1915). Youngest child of József Zelmos Rickl II, he was the last owner of To the Emperor of Turkey, which closed on 1 September 1913. Instead of trading, he was more interested in farming, and was considered one of the greatest landowners in Debrecen. Gondy-Egey fényképészműhely, 1881. Gondy-Egey photographical studio, 1881
„A jóltájékozott Rozina nagyasszony, üvegfallal elrekesztett irodájából, a földesúri családok kedves tervezgetéseihez nem egyszer fűzött helyénvaló, jólirányító okos szót. […] Óriási fekete bőrkarosszékből osztogatta parancsait és az – igazságot.”
Móricz Pál: Magyar sirató. Feljegyzések, történetek a régi magyar életből. Szerző saját kiadása, Tahitótfalusi Sylvester nyomdai műintézet nyomásában, é.n. 15.
“The well-informed Grand Dame Rozina, from her glass-walled office, more than once added a word of appropriate, well-directed wisdom to the kind plannings of landowning families. From a huge black leather armchair, she dispensed her orders and – justice.”
Pál Móricz: Hungarian lament. Records, stories from the old Hungarian life. The author’s own edition, printed by the Sylvester Tahitótfalusi printing house, n.d. 15
Rickl József Zelmos A Török Császárhoz címzett boltjának irodahelyisége a bezárás évében. Office space of József Zelmos Rickl’s shop addressed To the Emperor of Turkey in the year of its closure. Ismeretlen fényképész, 1913. Unknown photographer, 1913“Fűszerszámos portékák” árjegyzéke 1812. évből. Price list of “spice products” from 1812.Dragota Ignácz vásárlási könyve 1894. évből a Rickl József Zelmos fűszer-, anyag-, festék és termény üzletében. Borító. The purchase book of Ignácz Dragota from the year 1894 in the spice, fabric, dye and produce shop of József Zelmos Rickl. Cover pageDragota Ignácz vásárlási könyve 1894. évből a Rickl József Zelmos fűszer-, anyag-, festék és termény üzletében. Belív. The purchase book of Ignácz Dragota from the year 1894 in the spice, fabric, dye and produce shop of József Zelmos Rickl. Inside page
A kiállításban közreműködtek/ Contributors to the exhibition: Bacsa Balázs Antal, Dallos-Nagy Krisztina, Farkas Csaba, Kerekes Sándor, Lukács Tihamér, Novák Ádám, Orbázi Zoltán, Szabó Anna Viola, Szabóné Kovács Anikó, Szűcsné Molnár Márta, Tóth Róbert, Váradi Katalin
A kiállításban szereplő fotók és dokumentumok forrásai/ Sources of the photographs and documents featured in the exhibition: Déri Múzeum, Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltára/ Déri Museum, Hajdú-Bihar County Archives of the Hungarian National Archives
A 2023. augusztus végi budapesti atlétikai világbajnokságon öt debreceni sportoló – mindannyian a Debreceni Sportiskola atlétái – méri össze erejét más nemzetek versenyzőivel. A debreceniek magasugrásban (Török Gergely), rúdugrásban (Klekner Hanga), 100 méteres gátfutásban (Kerekes Gréta, Kozák Luca) és női gerelyhajításban (Szilágyi Réka) állnak rajthoz, s igyekeznek minél eredményesebben szerepelni, egyéni teljesítményüket megdönteni. Közülük talán a legismertebb Kozák Luca, aki a tokiói olimpián a 100 méteres gátfutás elődöntőjében sportszerűségével – ahol elesett, majd felsegítette a szintén az egyik gátban elbukó sporttársát, a jamaicai Yanique Thompsont – hívta fel magára a figyelmet.
Az atlétika a debreceni sportéletben kezdetektől fogva jelen volt; az 1867-ben alakult Debreceni Tornaegylet tagjai például az atlétikai sportok közül gyors-, akadályfutást, árokugrást, súly- és gerelydobást űzték. 1876-ban Debreceni Atlétikai Club néven létrejött a fiókegyesület, amely csupán másfél évig működött. Ennek ellenére az atlétika kiemelt jelentőségű maradt, többek között a századforduló után, 1906-ban a MOTESZ (Magyar Országos Tornaegyletek Szövetsége) egyik bajnokságán a debreceni magasugró csapat szép eredménnyel szerepelt. Ugyanígy érdemes megemlékezni Mudin Imréről, aki az 1912-es stockholmi olimpián 6. helyezést ért el súlylökésben. Ő 1908 és 1911 között a DTE sportolója volt, a súlylökés mellett kalapácsvetésben, diszkoszvetésben, gerelyhajításban és magasugrásban is kiemelkedően teljesített. Az 1920-as évek elején a rúd- és távolugrásban jeleskedtek a debreceni atléták. Ezt követően a két világháború között a debreceni atlétikai életben némi visszaesés következett be, egyrészt anyagi okok miatt, másrészt mivel a kiemelkedő tehetségek a fővárosban folytatták pályafutásukat.
Jelen írásunkban a futás áll középpontban, amely a kezdetektől fogva versenyszámként szerepel(t) az olimpiákon és egyéb sportversenyeken. Ez utóbbira példaként lehet említeni a DTE 1867-ben rendezett első egyleti versenyét, amelynek során a Nagyerdőn futószámokat is rendeztek. A későbbiekben szintén igen népszerűnek bizonyultak a sportolók körében a rövidtávú futóversenyek. De hosszabb távban is lehetőség nyílt a megmérettetésre; 1875-ben Lévai Márton a Református Kollégium diákja nyerte meg a Debrecen-Nyíregyháza közötti táv gyaloglóversenyét. Az első újkori olimpiai játékokon, Athénban Magyarország két bronzérmet szerzett: Szokolyi Alajos 100 méteres síkfutásban, Kellner Gyula pedig maratonfutásban ért el harmadik helyezést. Női atlétikai versenyzők, köztük futók is, csak az 1928-as amszterdami olimpián mérhettek össze erejüket először.
Napjainkban nemcsak sport kedvéért rendeznek futóversenyeket, hanem jótékonysági, emlékezeti és egyéb okokból is. Ez korábban sem volt másképp. A két világháború közötti Debrecenben a korszellemnek megfelelően kiemelt szerep jutott a sportnak. A nevelő és felkészítő célzat mellett összekovácsoló erővel is bírtak a különböző sportesemények. A kegyeleti stafétát a Magyar Atlétikai Szövetség hívta életre, melyet az aradi vértanúk napja környékén bonyolítottak le minden évben:
„október 6. szomorú dátumáról különös kegyelettel emlékezik meg évről-évre a sportoló magyar ifjúság. A csonka ország valamennyi városában kegyeleti staféták futnak a mai napon és viszik a magyar ifjúság megemlékezésének koszorúját a hősi emlékművekhez.”
Debreczeni Újság 1929. október 6.
A váltófutóversenyt az első világháború elesettjei és névtelen hősei tiszteletére rendezték meg. Debrecenben ilyenkor a verseny során a nagyerdei 39-es háborús emlékművet koszorúzták meg, s tartottak emlékünnepséget. A menetrend általában a következőképp zajlott: a jelentkezett csapatok sorszámmal való ellátása, majd elindítása a huszárlaktanyától, a versenyzők futása a lezárt útvonalon a 39-es emlékműig, az utolsó staféta beérkezése után emlékünnepély Himnusszal, emlékbeszédekkel, koszorúzással és a végén Szózattal. A csapatok koszorúinak elhelyezése a beérkezés sorrendjében történt. Ezt követte a díjosztás: külön díjazták a társadalmi sportegyesületek, a középiskolák és a katonai államalakulatok versenyzőit. A versenyt és az ünnepséget több ezres néző kísérte végig figyelemmel.
Korabeli képeslap a 39-es gyalogezred emlékművéről, 1920-as évek vége.
Ennek az eseménynek tárgyi emléke a most bemutatandó műtárgy. Az 1926-os stafétán résztvevők díjazásban és emlékéremben részesültek. Az alkalomra nem terveztek egyedi éremveretet külön felirattal. Az előlapon a béke és a kegyelet szimbólumát, a babérágat tartó ifjút láthatjuk, felirat nélkül. A hátoldal középső mezejét babérkoszorú határolja, középen utólagos gravírozással, kurzív betűkkel olvasható: Kegyeleti staféta / 1926 / I. Az ezüstözött bronz emlékérem felezett, réz karika segítségével volt felfűzhető, átmérője 28 mm, súlya 16 gramm. Vásárlás útján került múzeumunkba.
Kegyeleti staféta 1926. Elő- és hátlap.
(A műtárgy és a fentebb közölt szöveg egy része szerepel a HATÁr-sorSOK c. kiállítási katalógusban. Szerk.: Váradi Katalin. Debrecen, 2021.)
Irodalomjegyzék:
Debreczeni Újság 1929. október 6.
Dr. Fésűs László: Hajdú-Bihar megye és Debrecen város sport kronológiája különös tekintettel az olimpiákra. Debrecen, 1994.
Hadházy Dezső: Debrecen sportja. In: Csobán Endre (szerk.): Debrecen Sz. Kir. város és Hajdú vármegye. Budapest, Merkantil Nyomda, 1940. Vármegyei szociográfiák 12–13.
