Szerző: Nyul Imre
(Az írás eredetileg a Debreceni Szemle 2023/3. számában jelent meg)
Több mint 80 éve annak, hogy Cserép Sándor klinikai látszerész 1939-ben benyújtotta negyedik világszabadalmát. Az akkori debreceni iparosok egyik mesterének különleges találmánya a közel- és távolbalátásra egyaránt alkalmas szemüveg volt. A feltalálót nagy tiszteletben tartották a városban precíz munkája, emberi magatartása és segítőkészsége miatt, de az egész Tiszántúlon is ismert volt a neve.
Cserép Sándor 1900. március 27-én született Debrecenben. Édesapja Cserép János (1861–1909) városi alkalmazott, édesanyja Szalóki Sára (1865–1938) volt. Népes, kilenc gyermekes családban nőtt fel. Három testvére korán, gyermekkorukban elhunyt.
A látszerész szakmát Debrecenben Löbl Gyula (1881–?), az akkori és mai Piac utca 63. szám alatti üzletében tanulta ki. Már fiatalon kitűnt kiemelkedő műszaki érzéke, mindig kereste az új, a jobb műszaki megoldásokat. Ifjú segédként is olyan problémák foglalkoztatták, amelyek tudósok laboratóriumában is teret kaptak. Felszabadulása után az idős Fischer Jakab 1872-ben alapított „Főpiac utca 21.” szám alatti látszerész műhelyében dolgozott, majd az 1930-as évek elején megvásárolta tőle az ekkor már Ferenc József út 21. számon nyilvántartott kis műhelyt az üzlettel együtt. Amikor ezt az első üzletét „kinőtte”, 1941. augusztus 17-én a Piac utca 24. szám alá, az Első Takarékpénztár épületébe tette át székhelyét. A háborút követő államosítás óta az Ofotért [Optikai, Finommechanikai és Fotocikkeket Értékesítő Vállalat] üzlete működik a helyén. Cserép Sándort szakmai tudása és kiváló munkája alapján dr. Kettesy Aladár (1893–1983) szemészprofesszor minősítette klinikai látszerésznek. Ismereteit megosztotta a fiatalokkal is: műhelyében volt tanuló a később szintén Debrecenben látszerész üzletet nyitó Klein László, Papp József és Nagy Imre is.
A mai Bolyai utcai étteremmel (Roy Cafe) szemben, a jelenlegi négyemeletes épület helyén álló házban élt Cserép Sándor a családjával. A Poroszlay út 46. (később 54.) szám alatti házukat 1936-ban vásárolta meg. Az eredetileg kétszobás lakást ő bővítette két szobával, konyhával, korszerű fürdőszobával és terasszal. A telkük 1000 négyszögöles kertjét kettéosztották. Az egyik felébe gyümölcsöst telepítettek (alma, körte, ribizli stb.), a másik felét szépen parkosították. A kert végében és az utca felőli oldalon jegenyesor húzódott, a belső út mellett végig vörösrózsa lugas virágzott. Cserép Sándor 1927-ben megházasodott. Első felesége Bistei Mária Ilona volt, akitől elvált. 1936-ban vette feleségül Huszár Irént (1908–1990), aki szintén kitanulta a látszerész szakmát. A második házasságából két gyermek született: Katalin és László.[1]
Az 1920-as évek végétől sokat konzultált dr. Kettesy Aladár szemészprofesszorral, akivel baráti kapcsolatot ápolt. A professzor hétvégeken gyakran járt a Cserép-házban, a házigazdával rendszeresen sakkoztak.
A Tolnai Világlapja 1926-ban beszámolt arról, hogy Cserép Sándor három szabadalomra kért és kapott világszabadalmat:
„I. Ujszerű zár, amely vészjelzést ad, amint avatatlan nyúl hozzá.
Tolnai Világlapja, 26. évfolyam, 44. szám, 1926. október 27. 32.
II. Szemüveg, amely egyaránt jól használható ugy közel-, mint távollátásra.
III. Hegedűtartó. A gallér alá rejtve nem látszik. A beleillesztett hegedűt viszont éppen olyan jól és biztosan megtartja, mint a megerőltető és kényelmetlen »állal való szorítás«.”
Ezeket a szabadalmakat 24 évesen, 1924-ben adta be Amerikába, amelyeket 1925-ben el is fogadtak.
1931-ben egy újabb, az előzőnél is jobb biztonsági zárat fejlesztett ki, amelyet 103504 szabadalmoztatási számon nyújtott be.[2]
Az optikus feltaláló nem volt megelégedve a korábban kifejlesztett szemüvegével. Kiváló elméleti tudásával felvértezve tovább fejlesztette, és Angliában 1939-ben újra szabadalmaztatta azt is. Ez indította el a világhírnév felé. Az eseményről így írt a Huszadik Század c. folyóirat:
„Cserép Sándor debreceni optikus feltalálta a közel- és távolbalátásra egyformán alkalmas szemüveget! Ötven éve kutatták a tudósok ezt a megoldást, amelyet most a debreceni látszerésznek sikerült megtalálnia. Cserép a napokban értesítést kapott Németországból és Olaszországból, hogy ott a világ legnagyobb szemüvegkeretgyárai megkezdték a találmány gyártását.”
Huszadik Század, 1941. július
A Nyíregyházán kiadott Nyírvidék c. napilap pedig így írt a találmány sorsáról:
„Cserép Sándor elmés találmányával olyan kérdést oldott meg, amelyen a világ legelső szakemberei is hiába törték a fejüket, nevezetesen a közelben és távolban látásra egyformán jól használható szemüveg előállítását. Cserép Sándornak sikerült olyan tökéletes szemüveg készítése, amely egyetlen gyenge ujjnyomással közel vagy távollátásra tökéletesen alkalmassá válik.”
Nyírvidék–Szabolcsi Hírlap, 8. évfolyam, 75. szám. 1940. április 3. 2.
A német optikai gyár ismeretterjesztőt bocsátott ki, amely leírja az új találmány előnyeit:
1. A szemek részére szokatlan nézés gyorsabb megszokása. A fejet nem kell erőltetetten emelni és süllyeszteni, mert ezeket a mozgásokat a szemüvegkeret pillanat alatt állítható hídja kiegyenlíti.
(Forrás: Cserép Katalin családi archívuma)
2. Teljes kihasználása a szemüveg távol- es közellátó részének. Távolra nézésnél is zavartalan a látás, az üvegen nem jelentkezik zavaró vonal, mivel a mozgatható híd ezt kiküszöböli. A Cserép-szemüveg olyan, mint egy normális szemüvegkeret, távolra nézésnél a mozgatható híd az állandó híd mögött eltakarva fekszik. A közel nézésnél a Cserép-szemüveg a felső szélén érezhető kis gombok egyszerű és könnyű összehúzása által magasabbra állítható úgy, hogy a közelrész teljesen a lefelé irányított szemek nézési irányába vihető.
3. Igen egyszerű a kezelése a szellemesen megkonstruált állítható hídnak, stb.
A szemüveget német és olasz cég is előállította. Kezdetben a német gyár 12, az olasz gyár pedig 8 államban forgalmazta a szemüveget. Ezek a számok később tovább nőttek. A feltaláló 18 évre, évi 100.000 darab szemüveg gyártására, szemüvegenként egy aranymárka ellenében egyezett meg a gyártó cégekkel.[3] Sajnos a háború közbeszólt és a továbbiakban a találmányi díját nem fizették ki.
A találmány eredeti mintapéldányait a Cserép család megőrizte, és a két szemüveget a feltaláló lánya 2023-ban a Déri Múzeumnak ajándékozta. A látszerészmestert 1941–1942-ben a Hajdú-Bihar megyei Kereskedelmi Társulat választmányi tagjává választották, ahol munkája elismeréseként kitüntetésben is részesítették.
A Cserép család a világháborús bombázások elől 1944 áprilisától őszig Cserép Sándor rokona, Gulyás Pál költő segítségével Németh László író bocskaikerti házába menekült.[4] A családfőt eredetileg, korára való tekintettel nem vitték volna el a háborúba, de német nyelvtudása miatt frontszolgálatot kellett teljesítenie. A háború végén, 1945. január 20-án esett szovjet fogságba. Március 14-én átszállították a Rényiben lévő (ma ukrajnai terület) 38. számú fogolytáborba. Innen 1947. július 26-án tért haza.[5] A hadifogoly Cserép Sándor a katonai csajkáját feliratokkal, rajzokkal díszítette. A feliratokból pontosan követhetők fogságának helyszínei, időpontjai. Az edényt szintén megőrizte a család, és ezt is a Déri Múzeumnak ajándékozta.
1946-ban a távollévő látszerész családja a felesége vezetésével rendbe hozta és újraindította a látszerész üzletet. Nem véletlenül volt szükség a helyreállításra, mivel az orosz katonák lovakat is bekötöttek az üzlethelyiségbe, a műhelyt is kifosztották a háború végére. Hirdetés útján próbálták visszaszerezni az üvegvizsgálógépet, a speciális csiszolóköveket és az írógépet.[6] Három év múlva, 1949-ben viszont államosították az üzletüket, a Poroszlay úti lakóházukat és a Simonyi út 19. szám alatti telküket is. (Később kiderült, hogy az utóbbit jogtalanul, mivel ez a két gyermek nevén szerepelt.) Szerencséjükre, amikor az érdeklődők megtudták, kinek a lakóházát lehetne megvenni, mindenki elállt a vásárlástól, így az otthonukban maradhatott a család. Hivatalosan viszont csak 1960-ban kapták vissza a családi házukat, amelyben annak 1974-es szanálásáig éltek.
A látszerészműhely államosítása nagyon nehéz helyzetbe hozta a családot. A hatóság akkor foglalt le mindent, amikor éppen az összes pénzét beruházta egy nagyobb volumenű lencse alapanyag szállítmányba. Azok, akiknek korábban sokszor segítségére volt, most hirtelen elfelejtették, elfordultak az iparát elvesztő mestertől. Egyedül a Poroszlay úton lakó, méhészettel foglalkozó Veress Jenő bácsi sietett a segítségére. Cserép Sándor az államosítás után először egy nyíregyházi optikus műhelyében kényszerült dolgozni, de az ottani üzletet is államosították. Utána Budapestre ment, és a Juszt testvérek látszerész műhelyében (Budapest, Tavasz utca 14.) dolgozott, de hamarosan ezt a látszerész céget is államosították. Az immár harmadszorra megélt államosítás nagyon megviselte az egészségét. Szinte összeroppantotta, hogy államosítás jogcímen maguknak kellett kalapáccsal összetörni az összes értékes szemüveglencsét.
Hazatérve Debrecenbe, a korábban kisajátított hajdani üzletében működő Ofotért műhelyben kapott munkát. A nehéz évek után, 1959-ben engedélyezték, hogy újra önállóan dolgozzon, „maszek [a „magánszektor” köznyelvben meghonosodott elnevezése] kisiparos” legyen. Először Dregán János cipészmester osztotta meg az akkori Vörös Hadsereg útja 73. szám alatti kis műhelyét, majd a mellette lévő, kicsit nagyobb helyiségbe költözött, ahol Jáger István (1904–1977) órásmester fogadta be. Később Cserép Sándor a Széchenyi utca 3. szám alatt, a Hal köz sarkán bérelt egy kisebb üzlethelyiséget. Időközben Jáger Istvántól is elvették a műhelyét, ekkor a látszerészmester viszonozta a korábbi segítséget, ő fogadta be az órásmestert.
A látszerészmester élete végéig, 71 éves koráig dolgozott a műhelyében. A debreceniek által jól ismert és közkedvelt Cserép Sándor 1971. május 29-én hunyt el Debrecenben.
Jegyzetek:
[1] A családi adatok összeállításában Cserép Sándor lánya, dr. Tóthmartinez Béláné, Cserép Katalin volt segítségemre.
[2] Szabadalmi leírás. 1931. november 2.
[3] Elindult a világ siker felé. In: Nyírvidék–Szabolcsi Hírlap, 9. évfolyam, 140. szám. 1941. június 21. 5.
[4] Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése. Szerk.: Gulyás Klára–G. Merva Mária Bp., 1990. 485.
[5] https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu (2023.03.18.)
[6] Néplap, 1945. február 15. 4.
2023-ban a méltán híres debreceni optikus mester, Cserép Sándor hadifogságban használt csajkája és két, általa készített szemüvegkeret került a Déri Múzeum Történeti Tárának gyűjteményébe. A Tár már rendelkezett egy bélelt, alumínium szemüvegtokkal, benne a cég vinyettája és egy szarukeretes szemüveg.
Ezekkel a tárgyakkal már akár jelentősnek is mondhatjuk a Cserép Sándor optikai műhelyének emlékanyagát. A frissen bekerült szemüvegkeretek közül az egyik különösen értékes és unikális darab. Ez a szemüvegkeret azt mutatja be, hogyan oldotta meg Cserép Sándor, hogy egy kerettel orvosolhatóvá váljon a közelre és távolra látás problémája. Erre a keretmegoldásra szabadalmat is bejelentett.
Nyul Imre neve nem ismeretlen a helytörténet iránt érdeklődők számára. Elsősorban a debreceni kertségek történetét kutatja, emellett elfeledett debreceni alkotók életművét, családok históriáját is feldolgozta. Munkásságát a Debreceni Értéktár is számon tartja, elismeri.
Nagymamám gyakran emlegette a jóságos Cserép látszerészt. A háború után megengedte nagymamámnak, hogy részletekben fizesse ki a szemüvege árát. Egyszer kisgyerekkén én is elkísértem a Széchenyi utcai műhelybe. Egy üres dobozzal kezdtem játszani, amin ugyanaz a cimke volt, mint az itten látható szemüvegtok belsejében. Nagyon kedves volt a bácsi, nekem adta a dobozt.
Köszönöm ezt a csodálatos írást, nagy öröm, hogy kikutatták az életét és így megismerhettem Cserép bácsi életét.
Jaj, az aranyos Cserép bácsi. Ő készítette gyermekkoromban az első szemüvegemet. Nem hallottam azóta sem róla. Arról pedig semmit sem tudtam, hogy ilyen sok nehézséggel, megaláztatással kellett megküzdenie. Köszönöm ezt a részletes bemutatást!