Szerző: Váradi Katalin

Hajós Alfréd, az építész úszóbajnok

Hajós Alfréd az első magyar olimpiai bajnokként vonult be a (sport)történelembe, amelyet az első újkori játékokon, az 1896-os athéni olimpiai 100 méteres gyorsúszásban szerzett meg. Sikerét az 1200 méteres úszótávban még ugyanakkor megismételte. Talán kevesen tudják, emellett atlétikában és labdarúgásban is jeleskedett.

Mindezen felül az 1924-es párizsi olimpiai játékok művészeti versenyében is érmet szerzett Lauber Dezsővel közös stadiontervével. Az építészet iránti elhivatottsága már Athénban is megmutatkozott, miként a visszaemlékezésében olvashatjuk:

„Ott álltam a Parthenon romjainál, […] Olimpiai bajnokságom értékét mérlegelve, tudatára ébredtem, hogy milyen kicsi az az eredmény, amit én elértem, a romokban is csodálatos építmények alkotóihoz viszonyítva. Mint elsőéves építészmérnök, az inasévek kezdetén állva, igaz meggyőződéssel és akarással tettem komoly fogadalmat, hogy sportsikereimhez hasonlóan, hivatásomban, szellemi téren is igyekszem majd maradandó eredményekért küzdeni.”

Hajós Alfréd: Így lettem olimpiai bajnok. Budapest, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1956. 74.

Hajós Alfréd nevéhez fűződik az Aranybika jelenleg is ismert régebbi szárnyának megtervezése. A szálloda korábban egyemeletesként működött, melyet Steindl Imre, az Országház építésze tervezett. 1913-ban kezdték meg lebontását, és két évvel később, 1915-ben elkészült a Hajós Alfréd és Villányi János műépítészek által készített és nevével fémjelzett tervrajzok alapján az eklektikus stílusú, többszintes szálló. Az első világháború árnyékában épült Aranybikát szeptember elején nyitották meg: „ma ujra élet költözik a megujult Bikába, amely hasonlithatatlanul szebb, nagyobb arányu s modernebb, mint annak előtte volt. Bizonyára egyik látványossága lesz Debrecennek.” (Debreczeni Ujság 1915. szeptember 4.) Míg Oláh Gábor a következő verssorokkal emlékezett meg az új épületről [1]

„Megrázkódott az ősi ház

S bíbort öltött magára,

Ezer ablakkal néz le most

Nagy Debrecen porára.

Mint egy tündérvár, úgy forog

Színarany kacsalábon.

Két szellem kergetőzik benne:

Víg élet s tarka álom.”

Oláh Gábor: Házavatás. Az új „Arany Bika” megnyitására. Németh Andrásnak hálával és tisztelettel

A Déri Múzeum gyűjteményében található tervrajzok 1912–1913-ból származnak, amelyek szintén sugallják a monumentalitást. A lapokon a három emelet, a földszinti díszterem, a manzárd és a színház (koncertterem) alaprajzai láthatók. Ezek alapján a leendő vendégeket 192 – legszebb és legjobb felszereléssel ellátott – szoba, földszinten kávéház és éttermek, díszterem, fürdő és színház várták. A tervrajzok bemutatásukkor nagy tetszést arattak, a közönség követelte a szálloda minél hamarabbi megépítését.

Hajós Alfréd által tervezett épületekkel országszerte találkozhatunk, különösen a sportépítészetben (például újpesti sporttelep, margitszigeti sportuszoda, győri versenyuszoda) alkotott maradandót.

Úszóintézet Debrecenben

Úszó olimpikonjaink, bajnokaink többsége már kicsi koruktól kezdve úszóklubokban és egyesületekben bizonyították tehetségüket, vannak, akik ott sajátították el az alapokat. Debrecenben a 19. század végén találkozhatunk az úszásoktatás intézményesült formájával, miként azt a Veiner/ Weiner Frigyes nevére kiállított oklevél tanúsítja, amelyet a Szikszay Gyula úszó-intézet állított ki 1898 augusztusában.

Szikszay Gyula gazdag földbirtokos és vállalkozó volt, ő emeltette az egykori Margit-fürdőt, amely 1888-ban nyitotta meg a kapuit az István Gőzmalom közelében. A források szerint a fürdő „modern igényeknek megfelelő kényelemmel és fényes berendezéssel” felszerelt volt, amely „a közegészségügynek, az uszási és korcsolyázási sportnak, a szórakozásnak, mintegy varázsütésre fényes csarnokai” keltek ki a földből”. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően valóban széleskörű szolgáltatások várták a polgárokat: fedett medencék, kádas, gőz- és habfürdők, zuhanyzók, büfék, kisebb egészségügyi termek, fodrászat-manikűr, táncterem, színpaddal, impozáns rendezett parkjában séták mellett nyáron kerékpározni, télen korcsolyázni lehetett. Belső kialakítása is figyelemreméltó, hatalmas gránitoszlopok tagolták a tereket. Később munkásotthon nyitotta meg a kapuját, s egyre inkább a munkások helyévé és központjává vált a fürdő és területe. A Margit-fürdőt 1941-ben bontották el.  

A Margit fürdőn működött a város első sportolásra alkalmas medencéje, ahol az úszásoktatás is folyhatott. Weiner (Grünwald) Frigyes lakatostanonc volt, alig 13 évesen tette le úszási nagy próbáját. Bár az úszás kedvelt mozgásforma volt a korszakban, mégis a helyi sportéletben kevésbé tudott gyökeret verni, inkább kikapcsolódásként tekintettek rá. Egy 1940-ben készült sporttörténeti összegzés a Debrecenben működő sporttevékenységek közül az úszást gyengének tartotta, egy Újpestre került tehetséget, országos hátúszóbajnokságot megnyerő úszót emelt ki. A vízisport többi ága, a műugrást leszámítva, ugyancsak kevésbé volt jelen a cívisvárosban.

A Kutasi Imre intézetében nyomtatott oklevélen női úszók alakjával is találkozhatunk, amely bizonyítja, hogy e sport és mozgásforma a hölgyek körében is kedvelt volt. A felvetést megerősítik Szabó Magda sorai, aki a Régimódi történetben megemlékezik a Margit fürdőről, annak tulajdonosáról, Szikszay Gyuláról és feleségéről is. A fürdő névadó asszonya, Szikszay Gyuláné Jablonczay Margit egyben az írónő anyai nagyapjának lánytestvére volt:

„Szikszay Gyula úszóintézete Kutasi úr nyomdájában készített, vastag papírra nyomott úszási oklevelén, amelyen a pecsétet négy, az elejét nemigen, inkább a hétét és görcsre kötött farkát mutogató hableány ölelte, az intéezet tulajdonosa, Szikszay Gyula és azz igazgató Jablonczay egy csíkos nadrágos, fejest ugró s minden fizikai törvényt semmibe vevő férfi (a fejjel lefelé zuhanó atléta fejéről nem esik le a simléderes kis kalap!), és a két csíkos derekú, kacér, a térd alatt harisnyában végződő bugyogóban éppen szintén ugrani készülő befűzött, nagy fenekű hölgy képével ékesített papíron 1898. július 25. napján azt igazolták, hogy részükről ezennel bebizonyítatik, miszerint az intézet növendéke, Bartók Bella kisasszony az úszási nagy próbát letette.”

Szabó Magda: Régimódi történet. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1999. 272.

Csak a századforduló után rendezték az első női úszóversenyeket, az újkori olimpiák történetében pedig először 1912-ben, Stockholmban mérhették össze erejüket a nők gyorsúszásban. Az első magyar női úszó az 1924-es párizsi olimpián tűnt fel, az első magyar női úszó érem pedig 1948-ban Londonban született Novák Évának köszönhetően, aki bronzérmes lett 200 méteres mellúszásban. Innentől kezdve az olimpiai és egyéb sportjátékokon folyamatosan eredményesen szerepeltek és szerepelnek mind a mai napig a női úszóink.

---

[1] A költő naplója szerint azonban az avató ünnepségen nem ez a vers hangzott el, hanem a Debrecenhez c. költeménye

Irodalomjegyzék:

• Csobán Endre (szerk.): Debrecen Sz. Kir. város és Hajdú vármegye. Budapest, Merkantil Nyomda, 1940. Vármegyei szociográfiák 12-13.
• Debreczeni Ellenőr 1887. július 23.
• Debreczeni Képes Kalendáriom 1903.
• Debreczeni Ujság 1915. szeptember 4.
• Hajós Alfréd: Így lettem olimpiai bajnok. Budapest, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1956.
• Oláh Gábor: Házavatás. Az új „Arany Bika” megnyitására. Németh Andrásnak hálával és tisztelettel
• Pecsők László: Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok
• Szabó Magda: Régimódi történet. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1999.
• Szalai Csaba (szerk.): 300 év históriája. Egy polgárváros az Aranybikában. Debrecen, Pro Millennium, 1999.
• Volt egyszer egy Margit-fürdő