Szerző: Novák Ádám

Ha sétálunk a Péterfia utcán, a 49. szám alatt a Hotel Óbester szembeötlő látványt nyújt 2010-es átadása óta. A négycsillagos szálloda apropóján három külön történeti korszak egy-egy szeletét ismerhetjük meg.

A szálloda névadója Simonyi József huszárezredes (óbester), aki nagykállói származású, a Habsburg Birodalom hadseregében teljesített szolgálatot. Pályája elején bátorságával tiszteletet vívott ki „káplár létére a brigadérosok asztalánál ebédelt”. Vitézségéért Mária Terézia rendben részesült, bárói rangra emelték. Harcolt a lipcsei „népek csatájában” (1813. október 16–19.), ahol tárcájának érméi fogtak fel egy halálosnak szánt puskagolyót. Élvezetes írást Fónagy Zoltán történész jegyez az óbesterről az Élet és Tudomány 1998-as évfolyamában. Ezrede Debrecenben is teljesített szolgálatot, (hír)nevét a szállodán kívül a város egyik legelőkelőbb utcája is viseli.

Emellett róla nevezték el az 1930. január 29-én megalakult Debreceni Simonyi Polgári Lövész Egyesületet. Alapszabály szerint az egyesület célja „a céllövő sport iránti érdeklődés felkeltése, ébrentartása és a céllövés gyakorlása. Az egyesület fő célként kitűzött céllövő sporton kívül súlyt helyez a tagok vallásos és hazafias érzésének erősbítésére, erkölcsi felfogásának nemesítésére, jellemének szilárdítására a lövész bajtársi szellem kifejlesztésére a tagok egymás-közti, kölcsönös támogatására ismereteinek bővítése és a többi sportágak űzésére.” A Horthy-korszak sajátjának tekinthető, hogy gomba mód szaporodtak a hasonló céllal alakult egyesületek. A trianoni békeszerződés katonai korlátozásai ugyanis lehetetlenné tették, hogy ütőképes honvédséget tartson fenn az ország, ezért a kormányzat minden eszközt megragadott arra, hogy a lakosság nem honvédségi keretek között, de részesüljön alaki, fegyverhasználati, testgyakorlási képzettségben. Legismertebb példa erre a levente, és a leánylevente mozgalom, amiről könnyed áttekintést Várdai Levente (nomen est omen) tollából olvashatunk az Újkor.hu portálon.

A lövész egyesületnek alapítására emlékérmek is készültek a korszak sokat foglalkoztatott művésze, Debreczeny Tivadar munkájának eredményeként.  Az egyiket Várhidy Imre ismertette Az Érem c. folyóirat hasábjain 1976-ban. E szerint a bronzból készült érem egy hátrafelé nyilazó lovast mutat. Körirata: DEBRECENI SIMONYI LÖVÉSZ EGYESÜLET. Alul: ALAPÍTVA 1930, valamint a ló lábai alatt olvasható a készítő neve: Debreczeny – Tivadar. Az emlékérem átmérője 40 mm. A másik érem ennél kisebb, mindössze 30 mm átmérőjű, körirata megegyezik az előzővel, középen azonban nem lovas, hanem gyalogos nyilas látható egy szál sisakban, amint lábát emelvényre/dombra támasztva íját feszíti. Jobb lába mellett két sorban az alkotó neve.

A modern kor történetéhez tartozik, hogy a Hotel Óbester tulajdonosa, építtetője Boros József az előcsarnok falára egy 11,5×2,3 méteres freskót (helyesebben talán szekkót) készíttetett Huszártalálkozó 2010 címmel. Az alkotás arról lett híres, hogy a megrendelő a képen szereplők arcaiban a szálloda létrejöttében jelentős szerepet vállalt személyek ismerhetőek föl. Erről a DTV rövid riportja is beszámolt. Ezen bár megütközhetünk, ez az eljárás nem olyan elrugaszkodott, és példa nélküli a művészettörténetben. Bevett dolog volt ugyanis, hogy a középkori városok plébániatemplomainak oltárképein a városi polgárok arcait kölcsönözte az alkotó egy-egy szentnek.