Szerző: Szekeres Balázs

A 19–20. századi Debrecenben több olyan ötvös, ékszerész és vésnök is dolgozott, akik kitüntetéseket, jelvényeket és emlékérmeket is készítettek. Kutatásaim alapján 8 olyan személy ismert akik falerisztikai [rendjelekkel és kitüntetésekkel, azok ruházaton viselt formáival foglalkozó segédtudomány], numizmatikai vonatkozású tárgyakat készítettek vagy forgalmaztak. Jelen összeállítás a budapesti Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjteményben 2024. szeptember 24-én tartandó előadásból nyújt egy kis ízelítőt.

Időrendben az első Laky Ferenc ötvös volt. Életéről kevés információ áll rendelkezésre.  Azt tudjuk, hogy Komárom vármegyéből származott, valószínűleg Nemesócsán született (mely település napjainkban Szlovákiában található). Sajnos születési, halálozási adatait nem sikerült kikutatnom. Egy kérvényből ismert, hogy 1842-ben már Debrecenben dolgozott ötvösként. Neve megtalálható a debreceni iparosok 1852–1853. évre szóló adóbesorolásában.

Makai Ágnes kutatásaiból tudjuk, hogy ő készítette az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején alapított Magyar Katonai Érdemrend valószínűleg mind a három osztályát.

Debrecen talán egyik legismertebb ékszerésze Löfkovits Artúr (1863–1935) is készített és forgalmazott jelvényeket és érmeket.

Vezetékneve olvasható a Ferenc József 1890-es debreceni látogatása alkalmából kibocsátott emlékérmen is. Ebből Löfkovits arany, ezüst és bronz példányokat is készíttetett a budapesti Scheid céggel.

Löfkovits A. jelzéssel találkozhatunk az 1905-ből származó, Csokonai Vitéz Mihály halálának 100. évfordulójára vert érem előlapján is. Feltételezem, hogy ezt az érmet Löfkovits csak készíttette és nem saját maga készítette.

A harmadik, hozzá köthető érem, melynek több hátlapi változata létezik, „A Debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara Kitüntető Érme” néven ismert.

Ezt az érmet 1904-től adományozták és az iparos-tanonc iskolát jó eredménnyel végzett, felszabadult tanoncok kapták. Az érem elő és hátlapjának verőtöveit Exner Károly (1850–1921) budapesti vésnök véste.

1908-ban unokatestvérével, Engel Lászlóval (1884–1946) megalapította a Löfkovits és Társa nevű céget. Ez a cég készítette a Polgárőrség Debrecen feliratú zománcozott jelvényt, melynek több példánya is fennmaradt az utókor és a jelvénygyűjtők nagy örömére.

A 20. század első felében élt egy család Debrecenben, melynek tagjai közül ketten is hozzájárultak a debreceni vonatkozású érmek készítéséhez. A Pauló családból János (1899–1980) és István (1887–1982). Vésnökként dolgoztak, és több érem verőtövét is megvésték.

1923-ban a Debreceni Városi Dalegylet 60 éves fennállásának emlékére a dalegylet emlékérmet készíttetett. Ez az érmet Győry Lajos (?–1964, 72 évesen) fogtechnikus tervezte és Pauló János véste acélba.

A Numizmatikai Közlönyből ismert, hogy Frisch József (1906–1945?) ékszerész is készített plaketteket aranyból és ezüstből a Debreceni Festőszakosztály részére 1925-ben. Ebben az évben készített még egy plakettet aranyból, mely Rimanóczy Béla (1873–1934) vállalatigazgató úr díja volt a vízvezetéki szakosztály részére. Sajnos ezeknek a daraboknak a helye jelenleg nem ismert.

A Magyar Numizmatikai Társulat debreceni csoportja 1925-ben alakult meg, tagjai közül témánk szempontjából említésre méltó Lőfkovits Artúr és Győry Lajos. A csoport 1928-ban rendezte meg a Debreceni Első Régipénz Kiállítást, melyre emlékérmét is veretett ezüstből és bronzból. Ennek a jelzés nélküli éremnek a verőszerszámait Pauló István készítette.

Ismert még egy Pauló mesterjeggyel ellátott érem, mely a dobozán szereplő négy soros felirat szerint (Debreceni/ Ipartestület/ Ipari Kiállítás/ 1926) 1926-ból való. Ezt az érmet Dobi Oláh István (1890–1944) festő, grafikus tervezte. Sajnos eddig nem sikerült kideríteni, hogy a Pauló vésnökök közül Istvánhoz vagy Jánoshoz köthető-e az érem.

Kostya János (1854–1922) arany, ezüst, ékszer és óra raktárt alapított 1885-ben Debrecenben. Az üzlet az 1930-as évek közepéig a Széchenyi utcában működött.

Kostya János halála után az üzletet János (1897–1957) nevű fia vitte tovább. Az ő jelzése található meg a Debrecen a magyar fotókultúráért című érmen, ami 1928-ból való és Debreczeni Tivadar (1890–1976) szobrász tervezte.

1929-ben Debrecenben országos dalosversenyt rendeztek. Az erre az alkalomra érmek is készültek, melyeken a Kostya vezetéknév olvasható. Ahogy a Déri Múzeum 1929. évi működéséről szóló kiadványból ismert, ifjú Kostya János ebből az éremből egy aranyozott ezüst, egy ezüst és egy fehérfém példányt is a múzeumnak ajándékozott.

Engel László debreceni ékszerész forgalmazta az 1867-ben alapított Debreceni Torna Egylet érmét. Ez az információ az érem dobozán olvasható. Ő üzemeltette 1928 és 1932/1933 között azt az üzletet, amit Lőfkovits Artúrral együtt alapítottak 1908-ban. Ennek az éremnek több olyan példánya ismert, melyen a budapesti Scheid cég névjele, gyártójele látható. A bemutatott példány névjel és fémjel nélküli, valószínű, hogy csak ezüstözött fémből készült.

Az utolsó debreceni ékszerész, akinek a nevével jelzett érem is ismert Vági István (1885–1945). Az első információ Vági életéről 1904-ből való. Ekkor, mint aranyműves segéd nyerte el a debreceni kereskedelmi és iparkamara 300 koronás utazási ösztöndíját.1926 nyarán debreceni ipar kiállítást és vásárt rendeztek a református kollégiumban. 200 debreceni és hajdú vármegyei iparos, kiállító 14 termet töltött meg, az egy hétig tartó rendezvényen. Ezen a kiállításon Vági munkássága elismerésül arany érmet kapott. Az 1930-as években több éven át ő volt a Debreceni Iparkamara elnöke. Neve olvasható a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara több érmén is. Jelen írásban a Harsányi József (?–?) kovácsiparos nevére szóló ezüstérmet mutatom be, melyet a Scheid cég készített Budapesten. Az érme előlapján látható többek között a cég névjele (fekvő ovális keretben SGA betük) és a 800‰-es [ezrelékes] pesti kis ezüst fémjel (hatszögletes kontúrban 3-as szám, jobbra néző agárfej, P betű).

Ebből a rövid összeállításból látható, hogy a debreceni ötvösök, aranyművesek közül többen nem csak ékszer és óra készítéssel és forgalmazással foglalkoztak, hanem egy-egy jeles esemény alkalmával kitüntetéseket, jelvényeket és érmeket is készítettek vagy forgalmaztak.

Ezúton szeretném megköszönni Ari Melindának az életrajzi adatok gyűjtése során nyújtott segítségét.

Válogatott felhasznált irodalom:

• Dr. Ecsedi István: Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri Múzeumának 1929. évi működéséről. Debrecen,1930.
• Dr. Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935. Debrecen,1936
• Dr. Gohl Ödön: Numizmatikai Közlöny. XXIII-XXIV. évfolyam 1924–1925. Budapest,1926.
• Király Csaba József – Szekeres Balázs: Magyarországi érem- és jelvénykészítő üzemek, éremforgalmazók, vésnökök, ötvösök, ékszerészek által készített, forgalmazott érmek, plakettek és jelvények a XIX. század elejétől, 1949-ig. Kézirat. Budapest, 2015.
• Makai Ágnes: „Hű Vitézségért”. Budapest, 2001.
• Szinovszki Sándor: A Magyar Numizmatikai Társulat Évkönyve 1975. Budapest,1980.
• Török Pál: Magyarországi érem- és plakettművészet 1850–1945. Budapest, 2011.
• Vasárnapi Újság 1887. XXIV. évfolyam 7. szám.