Egy Dávidházi-könyvkötés kalandja – I. rész

Szerző: Szabó Anna Viola

A Magyar Kultúra közelgő ünnepnapjának alkalmából kétrészes blogbejegyzésünkben egy régi debreceni könyv kalandját meséljük el.

A magyar filmnézőnek mindig öröm, ha honfitársaira, országára, nyelvére vagy a hazai kulturális alkotásokra ráismer az idegen nyelvű filmekben (ezeket az utalásokat valaki egy terjedelmes Wikipedia-szócikkben is gyűjtögeti), még ha Budapest sokszor Párizst, Moszkvát vagy Berlint helyettesíti is, ha magyarul a marslakók, a gengszterek vagy az idegesítő szomszéd beszél is, ha a magyar színészeket, szakembereket sokszor csak a statiszták között vagy a stáblistán ismerhetjük is fel.

Arra is volt már azonban példa, hogy egy amerikai filmben feltűnő dekorációs elem egy rég lappangó magyar festmény nyomára vezetett, csak szem kellett hozzá ezt észrevenni.

Az alábbi esetre sem én magam figyeltem fel, ahhoz a kosztümös filmeket értően néző Borda Márton Áron antikváriusi tekintete kellett: az ő gyanúját igyekszem alátámasztani az alábbiakban.

Az I. Erzsébet angol királynőről szóló, Cate Blanchett főszereplésével 1998-ban készült angol játékfilmnek a történelmi tényekhez való igen laza viszonyáról több elemzés is olvasható (például itt), a díszletek és jelmezek korhűségét ugyanakkor – amelyekhez a szerencsés történelmi fejlődésű Angliában számos korabeli írásos, képi és tárgyi forrásból lehet hiteles adatokat meríteni – senki nem kérdőjelezi meg (még ha tervezői jelöléseit díjra nem is váltotta).

A filmben sokszor látjuk Cate Blanchettet könyvvel a kezében, a királynő műveltségét demonstrálva.

I. Erzsébet (1533–1603, 1558-tól királynő) valóban igen okos, intelligens és pallérozott személy volt, akinek humanista, tudós nevelői kisgyermekkorától férfiakat megillető ismeretekre oktatták őt, így teológiát, történelmet, retorikát, logikát, filozófiát, számtant, geometriát, nyelvtant, irodalmat és zenét is tanult, s már tízévesen folyékonyan beszélt franciául, spanyolul, görögül és latinul – még ha ezek gyakorlásához később udvarában nem is igen talált partnereket, de annál nagyobb kedvvel használta tudását az idegen követekkel való tárgyalásaikor.* Igen szép stílusban fogalmazott és írt, kézírása is kiforrott és elegáns volt, s egész életében sokat olvasott. Nagyon kedvelte a szép kiállítású könyveket, a művészi könyvkötéseket, s köztudomású volt, hogy ha valaki a kedvében akar járni, azt egy tetszetős könyvvel könnyen megteheti – számos ilyen, ajándékba kapott kötet fenn is maradt a királynő könyvtárából.

Angliában a XIII. századtól kezdve igen kedvelt volt, de a XVI. században élte virágkorát a könyvek selyem- és skófiumhímzéssel, gyöngyökkel, drágakövekkel, flitterekkel ékesített bársonyba, selyembrokátba vagy atlaszba való kötése, amely hímzések készítése – akárcsak nálunk a hasonló célú gyöngyhímzés – az úri leányok kedvelt kézimunkája volt. Erzsébet gyermekként maga is készített hasonlókat, amelyekbe az apjának és nevelőanyjának ajándékul szánt, saját fordításait kötötték. A francia eredetű, aranyozott, színes bőrintarziás reneszánsz bőrkötések éppen Erzsébet uralkodása idején kezdtek az országban elterjedni (a vaknyomásos kötést felváltva), saját könyvtárába is számos ilyen gazdag aranyozású, kapcsos kötet került, de ezek a hímzett szövetkötések szépségével és népszerűségével sokáig nem vehették fel a versenyt.

I. Erzsébet számos fennmaradt díszkötésű könyve közül mívessége miatt manapság az egyik legismertebb az a genfi Biblia, amelyet az oxfordi Bodleian Library őriz – kérdés persze, hogy maga a királynő ezt forgatta-e a legszívesebben. A karmazsinvörös bársonyba kötött, arany- és ezüstszállal hímzett Tudor-rózsákkal díszített, mintázott arany élmetszésű könyvet Christopher Barker nyomdász ajándékozta a királynőnek 1584 újév napján. Ugyanez a hímzőmester díszíthette korábban színes selyemmel és ezüstszállal annak a másik híres ajándékkönyvnek a zöld bársony borítóját, amelyet Parker canterbury-i érsek a saját házában fölállított magán-nyomdája és kötészete első termékeként nyújtott át Erzsébetnek 1572-ben: a kötéstáblán egy kerítéssel körülvett virágos parkban szarvasok legelésznek.

Mindezek a tények az Elizabeth című film látványtervezői számára is hamar nyilvánvalóvá lehettek a források megismerése után, amikor a használandó kellékeket be kellett szerezni, hiszen a színészek kezébe adandó tárgyak nem lehettek anakronisztikusak egy szándéka szerint mégiscsak történelmi filmben. A királynő eredeti hímzett-virágos könyveit azonban természetesen nem használhatták kellékként, azt valami hasonlóval, de kevésbé sérülékennyel kellett helyettesíteni. Hogy a kiválasztott könyvig miként jutottak el, azt sajnos nem tudom, vélhetően egy könyvtáros ajánlhatta figyelmükbe, hiszen bár a Bodleian nem őriz belőle példányt, a British Libraryból akár ki is kölcsönözhető. Az Erzsébet kezében többször jól láthatóan tartott kötet ugyanis szinte bizonyosan nem más, mint a Dávidházi Kálmán debreceni könyvkötő által 1909-ben 500 példányban elkészített Petőfi-almanach!

Bárki volt is az ajánló – a stáblistán ezúttal nem szerepel magyar név, a kérdéses jelenetek forgatási helyszíne pedig Haddon Hall, Bakewell, Derbyshire illetve két vár Northumberlandben – nem választott rosszul, ha Erzsébet Bibliájára vagy a XVI. századi virágos kötésekre emlékeztető könyvet keresett. A vaskos kis nyolcadrétalakú könyvecske – amely Ferenczi Zoltán szerkesztésében, a Bajza utcai Petőfi-Ház gr. Apponyi Albertné elnöklete alatt álló Hölgybizottsága megrendelésére és kiadásában, a szervezés alatt álló intézmény javára jelent meg Hornyánszky Viktor könyvnyomdájában, s nem feltétlenül tartalma, hanem csodaszép kötése miatt érdemes ma is a figyelemre – „ízről-ízre hű utánzása egy XVIII. századbeli zsoltáros könyvnek”, amelynek virágai éppen úgy reneszánsz eredetűek, mint angol rokonaié, s amely vélhetően szintén egy hölgy számára készült valamikor.

Dávidházy mester

Dávidházy Kálmán (Pankota, 1864 – Debrecen, 1939) debreceni bőrdíszműves és könyvkötő Dávidházy Imre debreceni könyvkötőmester fogadott fiaként, negyedik generációját képviselte a családi mesterségnek. Dédanyja, a debreceni Könyves Tóth Mária édesapja és bátyja voltak az elsők, akik ebben az iparágban dolgoztak. János nevű nagyapja Könyves Tóth Mihály tanulója volt, apja pedig Csáthy Lajos kötészetében inaskodott: a három legjelesebb debreceni könyvkötőfamília neve fonódik össze a családtörténetben. Már a tanító és lelkész dédapa is a debreceni kollégiumban tanult, a nagyapa pedig vándorévei után Debrecenben telepedett le, itt nyitotta meg műhelyét a Füvészkert utcában, ahol az Kálmán haláláig működött. Imrének örököse nem születvén, egy rokona fiát fogadta örökbe, hogy a mesterséget továbbvigye. Dávidházy Kálmán 1878-tól 1881-ig tanult apja műhelyében, felszabadulása után előbb a híres pesti Gottermayer cégnél volt aranyozó, majd bécsi, német- és franciaországi műhelyekben szerzett gyakorlatot. Németországban kitanulta a bőrdíszművességet, valamint szorgalmasan tanulmányozta a múzeumok és könyvtárak történeti könyvanyagát. Miután a debreceni műhelyt 1885-ben átvette és modernizálta, a mindennapi kötészeti munkák mellett saját tervezésű, művészi bőrkötéseket is kezdett készíteni a tanult kézműves technikákkal, s könyvei, díszalbumai, oklevéltokjai, bőrtárgyai szépsége hamar szertevitte a hírét.

A modern, szecessziós ízlésű munkák mellett előszeretettel használt népi motívumokat a kötéstábláin, vésett-domborított szűrmintákat, festett tulipánokat, valamint felelevenítette a régi debreceni kötészeti hagyományokat, a szalagfonadékkal geometrikusan osztott és színesre festett, virágmintás nyomóvasakkal, gazdag aranyozással díszített pergamenkötéseket utánozva, vagy aranyos, rózsás-szegfűs bőrkötéseket készítve.

Ebbe a sorba illeszkedik a Petőfi-almanach is, amely nagy tisztelője, Benczúr Gyula festőművész feleségének inspirációjára jött létre. Ürmössy Boldizsár Piroska, a székely származású tanárnő és könyvgyűjtő (a Zirzen-féle polgári tanítónőképző intézet földrajz- és történelemtanára, illetve a Magyar Asszonyok Könyvtárának létrehozója) tulajdonában volt ugyanis, gyűjteménye vallásos nyomtatványainak egyikeként az a XVIII. századi zsoltároskönyv, amelynek kötését a bibliofil Petőfi-kötet mintájául ajánlotta Dávidházynak. Az Almanach kötése nem debreceni típusú, nem is pergamen, hanem nyomómintás, festett és aranyozott borjúbőrkötés, de a szegfűs-gránátalmás-leveles ágak nemzeti színei és az arany madárkák magyarossá teszik azt. 

Szíj Rezső szerint

„aligha tévedünk, ha a könyvet a nemes anyag, a jobb nyomdai kivitel, a kötés művészi díszítése, megmunkálása, s a mintázott aranymetszés alapján a jelen század egyik bibliofil gyöngyszemének tartjuk. A műízlés azóta alapos változáson ment keresztül, de ez sem csökkentheti Dávidházy Kálmán gyönyörű kötésének művészi értékét, amelyhez foghatót Debrecen azóta sem mutathat fel.”

A könyvből „az európai uralkodók, a főhercegek, a világ első könyvtárai és a pápa, kitüntetésül” kaptak példányokat, így kerülhetett az angol nemzeti könyvtár birtokába is, s onnan, át az időn, I. Erzsébet királynő kezébe – aki még Petőfi angolra fordított sorait is olvashatta benne: „Freedom and Love will ever be / The highest bliss of Life for me…”

Következő bejegyzésünkben Benczúr Gyuláné Dávidházi Kálmánhoz intézett leveleit is elolvashatják.

---

*Lásd erre példának zalánkeményi Kakas István erdélyi követ beszámolóját 1594-ben tett londoni útjáról, amelyből megtudjuk, hogy az audiencián „Erzsébet királyné megértette s élvezettel hallgatta a szép, bár kissé hosszú oratio minden szavát, fordulatát, mert latinul és görögül kitűnően tudott, még beszélni is, úgy hogy egyetemi tanárokkal is vitatkozott e nyelveken.” E tapasztalattal ellentétben a követet igen bosszantotta, hogy városi sétája során viszont „nem akadt emberre, kivel »deákul tudott volna beszélleni«, annyira deáktalan az ország népe”. Vö. Veress Endre: Kakas István 1558–1603 (Magyar Történeti Életrajzok), Budapest, 1905. 42–54. (51.; a királynő aláírása: 43.) Az adatot szintén Borda Mártonnak köszönöm.

---

Felhasznált irodalom:

• A tekintetes nemes Tanátstul Confirmált Articulusok tenora szerint a’ Becsületes Compactor Legényi Társaságban lévő Személyek neveiknek jó rendel való leírására rendeltett Könyv. 1731 Esztendőben. Kézirat, Déri Múzeum Történeti gyűjteménye, I.1936/155.
• Bodleian Library – Christopher Barker ajándéka
• Bodleian Library – Genovai Biblia
• Bodleian Library Facebook-oldala
• Brassington, W. Salt: A History Of The Art Of Bookbinding, with some account of the books of the ancients. London, 1894.
• Davenport, Cyril: English Embroidered Bookbindings. London, 1899
• Fletcher, William Younger: English Bookbindings In The British Museum (Illustrations of sixty-three examples selected on account of their beauty or historical interest). London, 1895
• Gulyás Pál: A művészi könyvkötés evolucziója. Magyar Könyvszemle, 1911. január–március, 41–52.
• IMDb
• [Móricz Pál]: A debreceni híres Dávidházy könyvkötészeti műhely megszűnt. Magyarság, 1926. február 20.
• Móricz Pál: Megvakulás előtt a debreceni arany virágos könyvek híres mestere. [=Dávidházy-életrajz] Magyarság, 1926. április 9. (helyreigazítás: április 21.)
• Nagy Anikó: A Magyar Asszonyok Könyvtára. Ismertetés és újabb adalékok. Könyvtári Figyelő, 2014. 1. 63–70.
• Pap Károly: A Petőfi Almanach. (A Petőfi-ház felavató ünnepe alkalmából.) Erdélyi Múzeum, 1909. 5. 376–391.
• A Stuart Little, kisegérből került elő a kilencven éve eltűnt magyar festmény
• Szász Lajos: Egy több évszázados református „ároni ház”: a Dávidházy család története. Egyháztörténeti Szemle 2011. 1. 3–47.
• Szíj Rezső: A debreceni bibliofilia 1920–1944 között. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965, Debrecen, 1966.
• [szerző nélkül] Petőfi-almanak. [!] Budapesti Hírlap, 1909. március 17.
• Takács Béla: A debreceni könyvkötőművészet. Debrecen, 1980
• Varjú Elemér: A „debreceni” kötés. Magyar Bibliofil Szemle, 1924. 1. 37–47.