Jelen írásválogatásunkkal az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről szeretnénk megemlékezni. Az írások nagyrésze megjelent korábban a Déri Múzeum felületein.

1956 őszén érezhető volt a feszültség nemcsak Magyarországon, hanem Európa szerte is. Többek között felkelés tört ki Lengyelországban, Magyarországon pedig egyre nyíltabban kritizálták a szovjet típusú kommunista rendszert. Az események október 23-val vették kezdetüket – az első megmozdulás Debrecenben történt.

Alább Korompai Balázs összefoglalóját olvashatják a helyi történésekről. Ezúton szeretnénk felhívni az olvasók figyelmét, hogy a lenti sorok a Déri Múzeum Facebook-oldalán is elérhetők, ahol Történelem napról napra címmel november 4-ig bemutatásra kerülnek nemcsak a város, hanem Budapest és nagyvilág eseményei is.

Debrecen 1956 – október 23., kedd

Délelőtt a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézetének egyik tantermében a hallgatók összeállították húsz pontból álló követeléseiket. Az egyetem előtti téren 11 óra körül felolvasták az összegyűlt egyetemistáknak, majd elhatározták, hogy a Perényi utcai MDP-székházhoz vonulnak. Az épület előtt Görbe János színművész elszavalta Petőfi Sándor: A nép nevében című versét. A Perényi utcánál csatlakoztak a felvonulókhoz a város középiskolásai és számos debreceni polgár is. A pártbizottság épületében tárgyalások kezdődtek a megye és Debrecen vezetőivel. A továbbvonuló tömeghez a Járműjavító munkásai is csatlakoztak. Délután megjelent a Néplap rendkívüli kiadása a 20 ponttal.
A Kossuth utcán délután eldördült a forradalom első sortüze! Gorzsás András és Ács Zoltán a helyszínen meghalt, a sebesültek közül később Ádám Mihály is életét vesztette.

Forrás: Déri Múzeum Facebook-oldala

A Déri Múzeum gyűjteményében 1956-tal kapcsolatban elsősorban dokumentumok, zászlók és emlékérmék találhatók. Ez utóbbiak közül kiemelkednek azok a darabok, amelyek a Numismatica Hungarica Társasághoz kötődnek. A szervezetről korábban Novák Ádám jóvoltából a Hónap érme sorozatban olvashattak, többek között a Nagy Imre, a mártír miniszterelnökről elnevezett díj emlékérme ismertetése kapcsán.

Az 1956-os eseményeket követően a Német Szövetségi Köztársaságba emigrált magyarok hozták létre a Numismatica Hungarica Társaságot Frankfurtban. A társaság azzal a céllal alakult, hogy az éremművészet eszközeivel is igyekezzen fenntartani a magyar forradalom és szabadságharc emlékezetét a szabad világban. A szervezet létrehívását Kéthly Anna, a Nagy Imre-kormány államminisztere kezdeményezte. A Numismatica Hungarica évtizedeken át az NSZK területén tevékenykedett, több jeles éremművészt nyert meg ügye számára. Az emlékérmek döntő többsége 1956 évfordulói alkalmából készült el, s ehhez a tematikához kapcsolódott. A rendszerváltás után a Numismatica Hungarica megszüntette tevékenységét, és több magyarországi múzeumnak, köztük a Déri Múzeumnak is juttatott az évtizedek során kiadott érméiből.

Forrás: Déri Múzeum blog

Nagy Imre Sztálin halála és Rákosi Mátyás lemondása után 1953-tól 1955-ig töltötte be a miniszterelnöki posztot, számos reformot vezetett be, melyekkel demokratikusabbá tette az országot. Az 1956-os események során újra miniszterelnök lett, azonban a szovjet csapatok bevonulásakor ismét eltávolították.

Bár az 1956-os forradalom emléke elválaszthatatlanul összefonódott Nagy Imre nevével, Mindszenty József szerepe sem hagyható figyelmen kívül. Szerepét és a róla készült emlékérmét Véber Zoltán mutatja be.

Mindszenty, Magyarország utolsó hercegprímása, a vallási és nemzeti függetlenség rendíthetetlen védelmezőjeként vált a forradalom meghatározó alakjává, különösen október 30-i szabadulása után és az ezt követő rövid, de jelentős közéleti szereplése révén, majd az amerikai nagykövetségen töltött közel negyed évszázados „félfogsága” okán.

Mindszenty József 1892-ben született Csehimindszenten (Vas vm.), és már fiatal korától elkötelezetten szolgálta a katolikus egyházat. 1915-ben pappá szentelték, majd a Horthy-korszakban a magyar legitimista mozgalom egyik vezető alakja lett. 1944-ben veszprémi püspöknek, 1945-ben pedig esztergomi érseknek nevezték ki, így Magyarország hercegprímásává vált. Mindszenty a kommunista rezsimmel szembeni bátor kiállásával nemzetközileg is elismertté vált, hiszen következetesen védelmezte az egyház és az ország függetlenségét, valamint a keresztény értékeket. Emiatt 1948-ban hazaárulás és valutaüzérkedés koholt vádjával letartóztatták, megkínozták, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték egy koncepciós perben.

Az 1956-os forradalom egyik emblematikus eseménye volt Mindszenty október 30-i szabadulása. Másnap visszatért Budapestre, ahol hamarosan újra szerepet vállalt a közéletben, a forradalmat pedig nemzeti szabadságharcként értékelte. November 3-i rádióbeszéde jelentős hatással volt az ország lakosságára, bátorítva őket a további kitartásra, miközben hangsúlyozta az erkölcsi, vallási és politikai szabadság fontosságát.

[…] Himnuszunk így folytatódik: ha küzd ellenséggel. De mi rendkívül súlyos helyzetünkben is azt reméljük, hogy nincsen ellenségünk. Mi sem vagyunk ellenségei senkinek sem. Minden néppel és országgal barátságban akarunk élni. Egy olyan nemzetnél, mint a magyar, amelynek történelmi törzse mélyen gyökeredzik a múltban, különböző korszakok ismerhetők fel abban az érzésben, amivel helyet foglal a többi nép között. Fordulatairól, árnyalatairól le lehet olvasni fejlődésének jegyeit. […]
A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől. Ennek a ténynek valóságát maga a nép semmiféle illetéktelen előny érdekében nem engedi elcsavarni, kiaknázni. Új, visszaélésmentes választás szükséges, amelyben minden párt indulhat. A választás történjék nemzetközi ellenőrzés mellett. Én pártokon kívül és – állásom szerint – felül vagyok és maradok. […]

Elhangzott 1956. november 3-án 20 órakor a rádióban. Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár

Mindszenty emellett követelte a szovjet csapatok kivonulását és a magyar nép önrendelkezési jogának tiszteletben tartását.

A forradalom leverését követően, november 4-én, a szovjet csapatok bevonulása elől az amerikai nagykövetségen keresett menedéket, ahol 15 évet töltött házi őrizetben. Száműzetése alatt sem hagyta abba a magyar szabadságért folytatott harcot, bár politikai lehetőségei korlátozottak voltak. 1971-ben a Vatikán közvetítésével elhagyhatta Magyarországot, de élete végéig hű maradt a magyar néphez. 1975-ben, 83 éves korában hunyt el száműzetésben, Bécsben. Az emlékét, a forradalom után emigrált magyarok is nagyra tartották, és ápolták. Ennek ékes példája, hogy a frankfurti Numismatica Hungarica Társaság, a bíboros-hercegprímás halálát követően egy emlékérmét készített róla. 

Az ezüstből készült, 38 mm átmérőjű érem előlapján az imára kulcsolt kezű Mindszenty József látható.  Előlapi körirat: MINDSZENTY JÓZSEF · MAGYARORSZÁG · BIBOROS · HERCEGPRIMÁSA ·

Hátlapján az Esztergomi bazilika, a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyház látható. Jobbra:  Esztergom vármegye  címere. Balra: Mindszenty József érseki címere. Alatta felirat: ESZTERGOM · 1978. Felette a körívet követve: ÉRSEKI FŐSZÉKESEGYHÁZ

2013. óta november 4-e nemzeti gyásznap, az 1956. november 4-én történt események miatt. Ezen a napon a hajnali órákban a szovjet csapatok támadást indítottak Budapest és az ország más nagyobb városai ellen, válaszul Nagy Imre miniszterelnök bejelentésére (Magyarország semlegességének kinyilvánítása és a Varsói Szerződés felmondása) és az októberben kitört forradalom leverése miatt. A szovjet erőkkel szemben voltak, akik felvették a harcot, azonban a szovjetek túlerejükkel és a stratégiai pontok elfoglalásával november közepére felszámolták az ellenállást. A fegyveres harcok elcsitulásával a politikai tiltakozás erősödött fel, a külföldre menekültek és az országban maradók egyaránt próbálták követeléseiket érvényesíteni. Kádár Jánosék decemberben sortüzekkel és a diktatúra bevezetésével vetettek véget a tiltakozó akcióknak.

Sokan ezután a passzív ellenállást választva próbálták életben tartani 1956 forradalmának eszményét. Ezek közé tartozott többek között a nemzetőrségi igazolványok és más forradalmi tárgyak megtartása, valamint az eszmék hangoztatása. A Déri Múzeum történeti gyűjteménye a 2020-as évek elején egy ilyen nemzetőrségi igazolvánnyal gyarapodott, amely ritkaságnak számít, hiszen birtoklását komoly szankciókkal, akár börtönbüntetéssel is sújthatták. Az 1956-os nemzetőrség az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc nemzetőri hagyományokat követte, felállítására 1956. október 31-én került sor. Célja kimondottan a szovjet csapatok kiverése volt az országból, tagjai igazolványt és fegyvert kaptak, akik többnyire a felkelőkből kerültek ki. A dokumentumot Budapesten állították ki Ojtozi Attila 20 éves fiatalember részére.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei november 11-vel értek véget, miután a legtovább kitartóan harcoló Csepel is elesett.  

---

A témában ajánljuk még az egy évvel ezelőtt megjelent írásunkat:
56/67/2023 – Múzeumpedagógiai lehetőségek 1956 bemutatásával kapcsolatban