Szerző: Árvai Tünde

(A szerző a Debreceni Nőtörténet blog írója – ajánlónkat itt olvashatják -, jelen írása a 2023. szeptember 27-én a Déri Múzeumban elhangzott előadásának szerkesztett változata.)

1913. június 15. és 20. között Magyarország adott otthont a Női Választójogi Világszövetség VII. kongresszusának, a munka végeztével a résztvevők kirándulásokat tettek az országban, ami Debrecent (június 22.) is érintette. A látogatások célja az volt, hogy a világ nőjogi aktivistái megismerjék a magyar vidék gyermekvédelmi intézményeit.

A nemzetközi női választójogi mozgalom kezdetei

A 19. században az amerikai és európai feministák programjaiban egyformán fontos célkitűzésként szerepelt „az egyenlő munkáért, egyenlő bért”, a magánjogi és a közéleti egyenjogúsítás megvalósítása. A század második felében a politikai jogok kivívása vált az egyik legfontosabb céllá. Az Egyesült Államokban már 1890-ben megalakult az Amerikai Nők Nemzeti Választójogi Szövetsége. A különböző nemzetek női választójogért harcoló szervezetei 1904-ben Berlinben szövetségre léptek egymással. Hivatalosan ekkor, a második nemzetközi konferenciájuk alkalmával mondta ki megalakulását az Nők Választójogi Világszövetsége, amely célul tűzte ki a női jogegyenlőség előmozdítását. Jus Suffragii címmel saját havi lapot is indítottak.

Az amerikai szervezet vezetője, Carrie Chapman Catt az alapítástól, egészen 1923-ig viselte a világszervezet elnöki pozícióját. 1909-ben tartott európai előadókörútja keretében hazánkban is járt. A női választójog támogatása mellett agitált Temesvárott, Aradon, Nagyváradon, Kaposvárott, Szombathelyen, Pécsett, Nyitrán és Pozsonyban. 1911-ben Stockholmban a Nők Választójogi Világszövetsége VI. nemzetközi konferenciáján a következő találkozó megrendezésének jogát Magyarország nyerte el. A helyzet pikantériáját az adta, hogy abban az esztendőben Ausztria is pályázott erre a megbízatásra. Bár a bécsi polgári nőmozgalom gyökerei 1848-ra nyúltak vissza, mégis az 1904 óta működő Feministák Egyesületére voksolt a vezetőség. Ennek okai, hogy az 1867-es osztrák egyesületi törvény tiltotta a nők számára, hogy bármilyen politikai céllal szervezett csoporthoz csatlakozzanak, illetve Magyarország mellett szólt, hogy kilátásban volt a választójogi reform. Bíztak abban, hogy 1913 nyarán már közösen ünnepelhetik a magyar nők szavazati jogának megadását.

A magyar mozgalom kezdetei

A 19. században Magyarországon sorra alakultak nőegyletek. Az első a Pesti Jótékony Nőegylet volt. Tevékenységüket a caritas gyakorlása határozta meg. A század végén aztán megjelentek a munkavállaló nők érdekeit védő szervezetek, hiszen a nők hivatalviselését 1885-től engedélyezték Magyarországon. Az 1896-ban alakult Nőtisztviselők Országos Egyesülete volt az a szervezet, amelynek tagjai 1904-ben megalakították a Feministák Egyesületét. Ez volt az első olyan csoport hazánkban, amely céljául a nők teljes társadalmi emancipációját tűzte ki. “A magyar nő egyenjogúsítása minden téren“ szerepel a célok meghatározásánál az egyesület alapszabályában. 1907 és 1913 között saját folyóiratot is adtak ki A nő és a társadalom címmel.

A feminizmus megjelenése Debrecenben

Alapkutatások hiányában csak néhány mozaikot emelnék ki, amelyek arra mutatnak, hogy a 20. század első évtizedében Debrecen városában is napirendre került a női egyenjogúsítás kérdése.

Az első bizonyíték arra nézve, hogy a feminista mozgalom Debrecenben is gyökeret tudott verni, egy szomorú hír kapcsán találkoztam. Az országos sajtóorgánumok is rendre közreadták a hírt, hogy 1911. április 12-én Steier Etelka, az Alföldi Takarékpénztár tisztviselőnője forgópisztollyal halántékon lőtte magát (az esetről bővebben a Debreceni Nőtörténet blogon olvashat). Ő volt a választójogi harc debreceni csoportjának, a Nőtisztviselők Debreceni Egyesületének alapítója. 1907 májusában olyan aktivistákkal együtt járt Debrecenben és Miskolcon felolvasást tartani, mint Bédy-Schwimmer Rózsa vagy Glücklich Vilma. 1907 tavaszán a Piac utcai Hegedűs és Sándor cégnél már elérhetők voltak az aláírásgyűjtő ívek, amelyek segítségével az érdeklődőt pártolhatták a női választójogi mozgalmat. Steier Etelka harcos feminista nézetei, szarkasztikus humora az 1908-ban megjelent Debreceni Lányok Könyvébe szánt írásából is kitűntek:

„Ha magyarországon annyira megvalósulna a feminizmus,
hogy képviselőnőket választanának,
fellépnék én is „hozomány eltörlési” programmal.
Biztos siker. Mert valamennyi „antifeminista” lányos papa mind-mind reám szavazna.

Az egyesület tagjait nyilvánvalóan megrendítette vezetőjük elvesztése, egyelőre nem ismert, hogy az esemény mennyire zilálta szét soraikat, tevékenységüket. Ugyanakkor nem csak ők tematizálták a nők politikai emancipációját a városban, hanem például 1907 őszén a Szabad Iskola programjában szerepelt Dr. Benedek János A nők választójogáról című előadása.

A budapesti kongresszus

Az országos szervezetben Glücklich Vilma volt az elnök, a politikai bizottságot Bédy-Schwimmer Rózsa vezette. A kongresszusi végrehajtó bizottság élén Teleki Sándorné Kende Júlia (írói nevén Szikra) állt. Az arisztokrata nők közreműködésére azért volt szükség, mert a rendezvény sikeres lebonyolításához elengedhetetlen volt kiterjedt kapcsolati tőkéjük kamatoztatása. Nem volt könnyű összekalapozni a 100 000 koronás összköltségűre tervezett programsorozat büdzséjét. 1912-től magyarországi jelenlétével és toborzó előadások tartásával segítette a magyar szervezők munkáját Cicely Corbett Fisher, aki az angol választójogi szövetség oxfordi ágát vezette. Bárczy István budapesti polgármester felismerve, hogy a főváros és Magyarország pozitív imázsának építéséhez is jelentősen hozzájárulhat a rendezvény, pénzzel és közösségi terek átengedésével támogatta azt. Például a tanácskozás főhadiszállásául szolgáló Vigadó épületét ingyen bocsátotta a szervezők rendelkezésére. A berendezést is a fővárosi anyagszertár biztosította. Kiállítottak minden külföldi vendég számára egy Főváros albumot és számtalan képeslapot. 26 országból mintegy 1200 vendég érkezett és legalább ennyien voltak a hazánkból a fővárosba sereglett résztvevők.

A mindenre kiterjedő szervezés sem vehette elejét olyan váratlan nemzetközi eseményeknek, mint Emily Davison szüfrazsett ügye, aki június 13-án a nők választójoga mellett tüntetve a király lova elé ugrott az epsomi derbyn, majd belehalt sérüléseibe. Az eset óriási visszhangot váltott ki, a hír pár napon belül Magyarországra is eljutott. A Pesti Napló karikatúrában reagált az eseményre, utalva arra, hogy a vendégek részéről feltehetően nem lehet számítani hasonló atrocitásra. Az elnök beszédében a politikamentesség jegyében a kongresszus számára megtiltotta a szüfrazsettek metódusainak akár helyeslését, akár ellenzését.

A kongresszus tagjait elbűvölte a magyaros vendéglátás, a kitűnő szervezés és maga a főváros is. Június 15-én délután 3 órakor közel 300 kocsiból és automobilból álló konvoj indult el a Vigadó elől, hogy bemutassa a várost az 1200 külföldi vendégnek.

Nem hagyhatjuk említés nélkül a Balmazújvárosi Szabad Nőszervezet delegációjának fővárosi jelenlétét, amelynek tagjai demonstrálni szerették volna, hogy a mozgalom nem kizárólag a polgári nők jogaiért küzd.

A kongresszus a helyi sajtóban

A debreceni lapok nem tulajdonítottak jelentőséget a Budapesten zajló kongresszusnak, csak akkor utaltak rá, amikor már tudni lehetett, hogy vendégek érkeznek a városba. Nem adták közre a fővárosi programot sem. A nőkérdés azonban előtérbe került. Három nappal a látogatás előtt a Debreczeni Nagy Újság Kenézy Gyula fordításában közreadta az Egyről-másról a feminizmus kérdésében – Angol visszhang a debreceni mozgalomra címmel Ethel Marie Smyth tollából. A cikk szerzője úgy látta, hogy Magyarországon nehezen értik meg, hogy a politikai jogok megadása nem cél, hanem eszköz. Egyáltalán nem elvárás a szüfrazsett mozgalom másolása, hanem az elsődleges cél a kenyérkereső nőtársak segítése. Úgy értékelte, hogy nehezen indul a magyar nőmozgalom főleg Debrecenben, mert tévesen értelmezik a lényeget. Nevetség tárgyává válnak a tagok, mert nem értek el politikai eredményeket. Nem értik, hogy a nő tud hasznos tagja is tud lenni a társadalomnak, akármilyen hivatást be tud tölteni, talán még jobban is, mint a férfiak. Üdvözölték a Szabad Iskola működését, de felhívták a figyelmet arra, hogy az nem csak társadalmi és ipari ismeretek átadására alkalmas, hanem morális elvek megalapozására is. Úgy vélte, hogy sok tehetséges nő van Magyarországon, aki álszeméremből lemond a kenyérkeresetről. Őket arra szólította fel, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott időkhöz és ne élősködjenek!

„Nők! Mozdítsátok elő és fejlesszétek a feminizmust, hogy erősödjék, diadalmaskodjék az ebben az országban is. Ne hagyjátok elaludni ezt a mozgalmat! Ne elégedjetek meg üres ígéretekkel. Hiszen tapasztalásból tudjuk, hogy kormányférfiak mindig készebbek voltak ígérni, mint ígéreteiket beváltani.”

(Debreczeni Nagy Újság, 1913. június 19. 2.)

A látogatás napján pedig a Debreczeni Független Újság A nők joga című vezércikkel jelent meg. Ebben megírták, hogy a nő megszűnt a férfi árnyéka lenni, már elmúltak azok az idők, amikor csak a jótékonyság leple alatt érvényesülhettek. A lap szerint az iskolai oktatás és a bizonyos hivatalok betölthetősége nyomán már megindult egy egyenjogúsítási folyamat, amely jó jövőbeli kilátásokkal kecsegtet. Úgy értékelték, hogy a magyar társadalomban nincs ellenállás a feminizmussal szemben. Köszöntötték a városba érkező vendégeket és örültek az érkezésüknek, mert úgy vélték, hogy Magyarország rá van szorulva a figyelemre, a barátságra, hogy csökkenjen az előítéletektől, bántásoktól, igazságtalanságoktól való félelem.

A debreceni kirándulás

A fővárosi tanácskozást követően zajlottak az országos tanulmányutak, amelyek egyik állomása – Kisújszállás, Nagyszalonta, Mezőkövesd mellett – Debrecen volt. A város 1913. június 22-én vasárnap látta vendégül a kongresszus mintegy 30-35 résztvevőjét. Egy héttel korábban ült össze a közel 40 fős szervezőbizottság a városházán, hogy a programot összeállítsa. Kovács József polgármester Domahidy Elemérné főispánnét bízta meg a szervezés koordinálásával. A szakmai program előkészítésében részt vett Brokés Győző, a Magyar Királyi Országos Gyermekmenhely igazgató és veje, Kenézy Gyula, akkor udvari tanácsos, a megyei kórház névadója. Szerepvállalásukkal kapcsolatban gúnyvers is született a Debreczen lap hasábjain, Készülnek a feministák… címmel.

Készülnek a feministák
Debreczenbe.
Örülnek is nálunk sokan
ennek, nemde?
Brokés doktor s veje együtt
a Kenézy.
Az udvari tanácsos ur
alig várja.
Hogy Debreczent az a sok szép
hölgy megszállja.
Elibök megy, kifent bajusz
orra alatt.

(Debreczen, 1913. június 16. 4.)

Az élc más módon is megjelent. A Debreceni Nagy Újság közreadott egy fiktív jelenetet Tisza István és szakácsnéja, Mari között, apropója az volt, hogy „most gyűléseznek itt Pesten a feministák, tudja?” Moliére mintájára Tiszának az volt a terve, hogy teszteli a választójogi törvényjavaslatot a szakácsnéján és ha nevet rajta, akkor működik.

Délután 15:30-kor érkezett be a vonat, a vasútállomáson egy szűkebb delegáció mellett több száz fős sorfal várta az érkezőket. A közeli Royal Szállodában tartották az ötórai teát, majd megszemlélhették a vármegyei székházat, a városháza dísztermét, a Nagytemplomban lovag Csiky Lajos teológiai tanár tartott számukra angol nyelvű történelmi előadást a templom jelentőségéről. Ezt követően a vendégek megtekinthették a nőipariskola kézimunka kiállítását, a református kollégium anyakönyvtárát, majd villamoskocsikon fuvarozták őket az állami gyermekmenhelyhez, amelynek szemléje a látogatás fő célja volt. Itt Ruffy Pál miniszteri tanácsos német nyelvű előadásban mutatta be a magyar gyermekvédelmi rendszert. A vendégek és kísérőik a szakmai programot követően egy órás sétát tettek a Nagyerdőn, majd a vacsorának és a táncos mulatságnak a Royal Szálloda adott otthont. Itt a város nevében Vargha Elemér, a helyi nőtársadalom nevében özv. Schenk Leóné mondott beszédet. A kultúrműsor keretében fellépett a debreceni zenede gyermekkara, ifj. Magyary Imre után Zöldi Márton pedig magyar nótákat játszott. A vendégek kérésére a csárdás bemutatására is sor került. Másnap reggel a vendégek tovább utaztak Nagyvárad felé.

A vacsora menüje az alábbi volt:

Bouillon
Balatoni fogas
Idei liba
Befőtt
Parfait
Gyümölcs
Fekete kávé

A látogatás visszhangja

A világ nőjogi aktivistáinak debreceni tartózkodását követően a nőkérdés még egy ideig intenzívebben kapott helyet a napi sajtó hasábjain. Négy nappal később a Debreczeni Független Újság leközölte a francia Annales lap körkérdésére adott írónői válaszokat, miszerint mi a véleményük a szüfrazsettekről, a bírák helyében hogyan döntenének felettük? Abban mindegyik válaszadó egyetértett, hogy a szüfrazsettek eszközei túl radikálisak és emiatt szigorú elbírálást érdemeltek. Női választójog tekintetében már nagyobb volt a szórás. Míg valaki feltétel nélkül híve volt, addig más csak házasoknak vagy magasabb társadalmi, műveltségi szinten állóknak adta volna meg. Volt, aki úgy tartotta, hogy a választójoggal a nők rászabadulnának a társadalomra. Egy héttel később jelent meg A nő a gazdasági életben – Tapasztalatok a feminizmusról című írás.

---

Irodalomjegyzék:

• Antalfy József (szerk.): Debreczeni Lányok Könyve. Gondolatok XX-on innen…XX-on túl… I. kötet. Debreczen, 1908.
• Burucs Kornélia: Nők az egyesületekben. História 1993. 2. sz. 15–18. (Arcanum)
• Czeferner Dóra: „Egy nemzetek felett álló női parlamentre van szükségünk” – az 1913. évi IWSA kongresszus kulisszatitkai. Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Ismerettár, Évfordulók, 2020. június 15.
• Szécsényi Mihály: Nőkongresszus Budapesten, anno. Budapest, 2013 július. 2–5. (Arcanum)

Korabeli sajtótermékek:

• A feministák Debreczenben. A program. Debreczeni Nagy Újság, 1913. június 21. 2.
• A feministák Debreczenben. Debreczen, 1913. június 25. 5.
• A feministák Debreczenben. Debreczeni Nagy Újság, 1913. június 22. 5.
• A feministák Debreczenben. Debreczeni Nagy Újság, 1913. június 24. 3.
• A feministák Debreczenben. Megtekintették a várost. Angolok, franciák, németek, svédek, finnek. Debreczen, 1913. június 24. 4.
• A nők joga. Debreczeni Független Újság, 1913. június 22. 1–2.
• A nők kongresszusa után. Vasárnap Debreczenbe érkeznek a feministák. Értekezlet a városházán. Debreczen, 1913. június 21. 2.
• A szüfrazsettek Debreczenben. A látogatás részletes programja. Debreczeni Független Újság, 1913. június 21. 5.
• A szüfrazsettek Debreczenben. Előkészületek a fogadásra. Debreczeni Független Újság, 1913. június 19. 5.
• A szüfrazsettek Debreczenben. Látogatás a gyermekmenhelyen. A nagytemplomban és a kollégiumi könyvtárban. Five o’clock thee és ünnepi vacsora. Debreczeni Független Újság, 1913. június 21. 1–2.
• A világ szüffrazsettjei Debreczenben. Debreczeni Független Újság, 1913. június 18. 5.
• Egyről-másról a feminizmus kérdésében – Angol visszhang a debreceni mozgalomra. Debreczeni Nagy Újság, 1913. június 19. 1–2.
• Feminista-javaslat. Debreczeni Nagy Újság, 1913. június 18. 3.
• Jönnek a feministák. Debreczen, 1913. június 22. 4.
• Jönnek a szüfrazsettek! Pesti Napló, 1913. június 15. 16.
• Kik fogadják Debreczenben a feministákat. Debreczeni Nagy Újság, 1913. június 19. 2.
• Nők a szüfrazsettekről. Debreczeni Független Újság, 1913. június 26. 5.