Zoltai (Földes, 1861. július 16. – Debrecen, 1939. augusztus 30.)
Ecsedi (Debrecen, 1885. szeptember 29. – Debrecen, 1936. május 19.)

Szerző: Szabó Anna Viola

Tavaly és idén kerek évfordulóik okán is emlékezhettünk a gyűjteményeink mindennapi életében amúgy is jelenlévő, mert megkerülhetetlen jelentőségű munkásságot hátrahagyó, két első múzeumvezető tudósra. Az alábbi képi dokumentumok bemutatásával a debreceni múzeumügynek áldozott életük egyetlen apró mozzanatát villantom fel.

Az 1905-ben megnyitott Városi Múzeumban 1907-re készült el az első szervezeti szabályzat, amelyben a múzeumi bizottság lefektette, hogy Löfkovits Artúr általános értékelvek alapján összeválogatott műgyűjteményét helytörténeti szempontok szerint kell továbbfejleszteni, s így valóban városi érdekeltségű múzeumot létrehozni. Ennek érdekében tartották szükségesnek többek között néprajzi gyűjtemény szervezését, célul tűzve Debrecen és a vármegye teljes tárgyi és szellemi néprajzi örökségének felkutatását, egybegyűjtését, rendszeres gyűjteménycsoportokba állítását és a romlástól való megóvását – vagyis szakszerű muzealizálását. Lakossági felajánlásokból már a múzeum megnyitásától kezdve gyarapodott a néprajzi-helytörténeti jellegű gyűjteményegység is, ezután azonban célzottan szólították meg a „művelt magyar közönséget”, Zoltai Lajos pedig elindult hátizsákjával a debreceni zsibogót és a környék falvait módszeresen átfésülő gyűjtőútjaira. Az autentikus viseletelemek minél teljesebb körű összegyűjtése kiemelt helyet kapott a programban. Eredeti források mellett azonban olykor áttételesen, viszonteladóktól is vásároltak. Így került a múzeum birtokába az a teljes hortobágyi csikósfelszerelés, ruha és lószerszám, amelyet az életnagyságú, papírmasé bábuval és állvánnyal együtt állami segélyből, a Kereskedelmi és Iparkamarától vásárolt meg Zoltai. A bábu öltözetének fő éke a kékvászon gatya és ing, óngombos posztómellény fölébe adott hímzett debreceni cifraszűr volt. A remekbe készült, gallérján, ujján és aszaján gazdagon virágozott, piros, kék, rózsaszín és sárga színekben pompázó, fehér cifraszűr az első ilyen viseletdarab volt a néprajzi gyűjtemény későbbi bőséges anyagában. A múzeum első kiállításáról Letzter József fényképész által készített felvételek egyikén látható is ez a beöltöztetett bábu. A szűr az 1916-ban átrendezett kiállításon a falra került kiterítve, magát a bábut pedig a vásár diorámájába állították, később azonban eltűnik a képekről; tönkremehetett.
(KÉP1)

A néprajzi gyűjtemény tervszerű gyarapítása során megrendeléseket is adtak a szakmát még gyakorló öreg mestereknek, hogy akár a divatból már kiment, hagyományos szabású viseleti darabokat varrjanak meg a múzeum számára, vagy állítsanak össze mintakollekciót az alkalmazott hímzésmotívumokból, rátétekből. Ilyen megrendelésre készítette el 1909-ben Tóth András debreceni szűrszabómester Kossuth utcai műhelyében azt a rövid, zsebes, applikációval és hímzéssel díszített, fehérgombos, fehérposztó szűrdolmányt, amilyet „az 1870-es években az úri rend fiatal tagjai Debrecenben viseltek”.

Szintén abban az évben vásárolt Zoltai Hajdúböszörményben Sillye Mártontól egy régi, de igen jó állapotú, kávébarna vőlegényi szűrt, gallérján, ujján, elején gazdag posztóapplikációs díszítéssel, aszaján világos pamuttal hímezve, hatzsinóros átalvetővel.

1929-ben már a Déri Múzeumba került be egy különleges, applikált bihari szűr, Erdei Lajos derecskei szűrszabó munkája, amelynek fehér alapszínén a fekete rátéteket piros és zöld betétek élénkítik. Ugyanez évben vásárolt a múzeum özvegy Barkó Mártonné debreceni asszonytól egy régi debreceni ún. felkötősbundát, amely bőrből varrt, belül fürtös, ujjatlan köpeny tulajdonképpen. Ez a darab nyolc összevarrt juhbőrből készült, az alja vissza van hajtva és megkötve, egyfajta zsebként. A bunda melle és válla szépen hímzett, hátára pedig egy sötét báránybőr, ún. hátibőr van applikálva, melegítésül.

A gyűjteményi leltárban található sok más bunda és szűr közül azért éppen ezeket említem, mert a Déri Múzeum első állandó kiállításában ezek kerültek egymás mellé a debreceni viseletet bemutató vitrinben.
(KÉP2-3)
Bábu híján azonban az öltözetek viselésének demonstrálásához, az éves jelentésben és a múzeumi vezetőben közlendő fényképekhez, valakinek magára kellett öltenie azokat, mégpedig egy olyan személynek, aki kellőleg kitölti, akin jól mutat egy ilyen tekintélyes ruhadarab. A modellszerepre végül maga az új múzeumigazgató, Ecsedi István vállalkozott, kellő komolysággal. Annak idején csak a hátképeket publikálták, ám a ruhadarabok fényképe elkészült elölről és hátulról is, hogy minden apróság jól látsszék rajtuk; íme:

KÉP4-5 Ecsedi István a hímzett debreceni szűrben elölről és hátulról,
KÉP6-7 Ecsedi István az applikált bihari szűrben elölről és hátulról,
KÉP8-9 Ecsedi István a böszörményi vőlegényi szűrben és a felkötős bundában, Kozmann Leó felvételei, 1929

Nem volt ezzel az ötletével úttörő azonban, mert mestere, Zoltai Lajos is megtette már ugyanezt a Városi Múzeumban, a fönt említett szűrdolmány esetében: az újonnan készített kabátkát ő öltötte magára egy fénykép erejéig…

KÉP10

… illetve talán mégsem ő. Elsőre csak a csizma viselése bizonytalanít el, hiszen Zoltai már pantallós, városi úr volt, cúgos cipőben járt, de ez még betudható az átlényegülésnek – a személyi hasonlóság megtévesztő. Mindeddig úgy is tartottuk számon, hogy ő a modell. Egy most előkerült eredeti fényképnagyítás hátán azonban olvasható Zoltai saját kezű, egyértelmű rájegyzése: „Tóth [András] maga csinálta szűrdolmányban” – ezek szerint az ő fényképén.

Bármiként van is, a debreceni múzeum mindenkori dolgozóinak mindig ők maradnak a soha be nem érhető modelljei – igyekszünk méltók lenni az örökségükre.