Szerző: Vida Eszter
A hajdúdorogi görög katolikus közösség a húsvéti szokáskör igen gazdag hagyományvilágát éltette, s bár természetes módon sok mozzanatában átalakult formában, de őrzi napjainkban is. Az ünnep leglátványosabb közösségi megnyilvánulásai, mint a nagypénteki sírbatételi szertartás után a szentsír őrzése a Krisztus katonák jelenlétével, illetve a pászkaszentelés közismert, média figyelmet is magukra irányító elemek. A húsvéti szokáskörnek azonban legalább ennyire érdekesek a családi körben zajló eseményei is, az előkészületektől az ünnepnapok eltöltéséig. Az alábbiakban az ünnepre hangolódás jegyében adjuk közre Vida Eszter[1] dolgozatát, amely a Múzeumi Mentor Program keretében készült.[2]
Tél vége, tavasz kezdete
Nagymamám gyermekkorában (amely az 1950-es évekre tehető) a tél végén, tavaszra készülődve a vályogból készült házuk döngölt padlóját – a helyi cigányasszony által vitt – sárga földdel (agyaggal) kenték föl, tisztították, majd homokkal felszórták. A házat kívülről meszelték, tapasztották, „tövét” festettek. Az ágyneműk mellett a törölközőket, abroszt, és egyéb más vásznakat a napon szellőztették, frissítették. Tél végéhez közeledve levágták a disznót – volt amikor titokban –, a disznó sonkáját egy fateknőben sóba rakva tárolták. Egy ideig így érlelődött, majd házilag megfüstölték (akácfával) szabad kéményben.
Anyukám gyermekkorában (1980-as évek) a tavaszi nagytakarításnak – amely az ablakok tisztításából, portalanításból, nagy szőnyegek porolásából, ágyneműk mosásából és szellőztetéséből állt – húsvétra el kellett készülni. Nem volt jellemző a díszítés, azonban barka, aranyeső került a vázába. Disznóvágás az ő gyerekkorában is volt. A sonkát, amit húsvétra szántak elvitték a helyi füstöléssel foglalkozó emberhez.
Most (2020-as évek) a húsvétra igazán nagy készülődés nincs, bár a tavaszi nagytakarításnak, mely legfőképpen az ablakok „pucolásából” áll, addigra meg kell lennie.
Húsvéthoz közeledve színes (zöld, sárga) terítőt teszünk fel az asztalra, a vázába barka, aranyeső kerül, melyeket műanyag tojásokkal díszítünk. Porcelánból készült kis tányérba boltból vásárolt műanyag, hungarocell tojásokat, kis bárányokat helyezünk. Sok osztálytársam nem készül a húsvétra, igazából nem ünneplik.
Húsvét előtti hét – Nagypéntek, Nagyszombat
Mivel nagymamám családja görög katolikus vallású volt, a húsvétot megelőző pénteken (Nagypéntek) a ház kemencéjében sütötték meg a pászkát és a kalácsot, főzték meg a tojást. Ezen a napon nem ehettek húst. Kalácsot, tojást és héjában sült krumplit fogyasztottak. Szombaton megfőzték a sonkát, valamint megsütötték a töltött húst. Ezen a napon már ehettek húst, kalácsot, tojást.
Nagymamám a tojásfestésben gyermekkorában nagy szerepet nem kapott. Leginkább az idősebb női családtagok festették a tojást, amit olvasztott viasszal díszítettek. A viasszal felrajzolt mintákat úgy tették „láthatóvá”, hogy a hagyma levelét megfőzték, amibe belehelyezték a tojásokat. Fél nap után kivették a hagymaléből és a viaszos rész fehér maradt, ami szépen mutatott.
Anyukám tojásfestéshez boltban vásárolt tojásfesték port használt, a 90-es évek elején matricákkal is díszítették. A tojások legtöbbször egyszínűek (piros, kék, zöld) voltak. Ebben az időben már nem tartották szigorúan a nagypénteki böjtöt. A pászkát eleinte a gáztűzhely sütő részében sütötték, később pékségben vásárolták meg. Ez volt az egyik fő étel a húsvéti asztalon.
Én csokitojással készültem az elmúlt években. Idén berzseléssel és viaszozással díszített tojással vártam a locsolkodókat. A boltokban kalácsokat, konyhakész sonkákat lehet vásárolni – legtöbben ezt választják – húsvéti ételnek. Tudatosan én sem tartom a nagypénteki böjtöt. Ebben az évben nagymamámmal megsütöttem az első pászkámat.
A pászka készítése közben nagymamám elmondta, hogy a pászka „részei” mit jelképeznek.
A sütőforma közepére egy cipó nagyságú tésztát tettünk, ami Jézus testét jelképezi.
Két hosszú gömbölyű csíkot sodortunk, amiket összefontunk, majd két végét összenyomtuk és mindezt a cipó tetejére formáztuk. Ez a töviskoszorút jelképezi.
2×2 darab tésztát összesodortunk (négyágú), amelyből 2 darabot készítettünk. Ezt keresztbe ráhelyeztük a „testre” és a töviskoszorúra. Ez jelképezi a keresztfát.
Egy hosszabb, vastagabb, kétágú fonást készítettünk, amivel körülvettük és lefedtük a tésztát. Ez jelképezi az ostort.
A tésztából 5 rózsa formát készítettünk, amelyet a kereszt négy sarkába és a közepébe nyomtunk. Ez jelképezi Jézus öt sebét. A középre helyezett rózsa szirmát mélyebbre vágtuk, ami a Jézus szívébe szúródó lándzsa jelképe.
Tojásfestés berzseléssel
A fehér héjú tojásokat megmostuk, minden szennyeződést eltávolítottunk róluk. A kertben virágfejet, petrezselyem, rózsa, pitypang levelét leszedtük, amiket bevizeztünk, hogy jobban rátapadjanak a tojásokra, majd ízlésesen eligazítottuk a tojásokon. Ezt követően szétvágott harisnyával rászorítottuk a virágot vagy a levelet a tojásra, melynek a két végét gumigyűrűvel fogtuk össze.
Egy edénybe vizet és vöröshagyma levelét tettük, melyet felfőztünk. Forrásban lévő vízbe beletettük a tojásokat, amiket kb. 10 percig főztünk, majd 2 óráig a hagymával megszínezett főzőlében hagytunk. Óvatosan lebontottuk a harisnyát a levelekkel, virágfejekkel és egy kevés zsírral átkentük a tojásokat, hogy fényesek legyenek.
Húsvét első napja
A Nagypénteken megsütött pászkát, a Nagyszombaton megfőzött sonkát, valamint a töltött bárányhúst nagymamám gyerekkorában mind belerakták a pászkakosárba. Mellé sót és a megfestett tojást helyeztek. A kosarat pászkaterítővel takarták le. A vesszőből font pászkakosárnak két „füle” volt. A pászkaterítő horgolt volt, amelyet vallási motívumok (kereszt, serleg, csillag stb.) és virágminták díszítettek. Egy kis díszes üvegbe bort öntöttek. Mindezt a húsvét első napján tartandó templomi misére magukkal vitték. Minden családnak külön pászkakosara volt. A pászkakosarat a templom udvarán (a templom köré) helyezték el úgy, hogy minden családnak megvolt a helye. A közeli rokonok egymás mellé helyezték el a kosaraikat. A pászkaterítőt felhajtották, a boros palack dugóját kivették azért, hogy a szenteléskor a szenteltvíz érje az ételeket, és a bort.
A húsvéti misét (aminek része volt az ételek megszentelése) követően a család hazament, leültek az asztal mellé (mindenkinek meg volt a saját helye) és a megszentelt ételt közösen fogyasztották el. Azon a napon addig nem lehetett mást reggelizni, csakis a megszentelt éltelt. A reggeli elfogyasztása előtt közösen/családfő mondta: „Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk!” „Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott!” Ezt követően dédnagymamám egy késsel keresztet rajzolt a pászka aljára, majd csak ezt követően vágta fel. A reggelit követően az asztalra kihullott morzsákat az asztalterítővel összefogták, kivitték az udvarra és a ház sarkán kiszórták, ezzel távol tartva minden rosszat a háztól.
Anyukám gyerekkorában a hagyományok a családjában tovább éltek. Nagymamám és nagypapám életben tartották a húsvéti szokásokat, legalábbis egy részét. A pászkakosár az ő családjában ugyanolyan volt, mint nagymamám gyermekkorában, de volt olyan család, akik egy „fülű”, a bevásárló kosárra hasonlító korsárban vitték szentelésre ételeiket. A pászkaterítő függöny anyagra hasonlított. Ugyanúgy telt az ünnep első napja mint nagymamám gyerekkorában azzal a különbséggel, hogy ő nem mindig ment el a templomba, de a szentelt éltelt ő is megvárta és együtt fogyasztották el a gyerekek a szülőkkel. Édesanyám abban a korban élt, amikor a gyerekek megkeresztelése titokban történhetett, a vallási szokások háttérbe kerültek. A húsvéti pászkaszentelést és a húsvéti ételek elfogyasztását leginkább népi hagyománynak tekintették, nem pedig vallási szokásnak.
Én a szüleimmel, nagymamámmal, keresztszüleimmel a hajnali misére megyek el, saját pászkakosarat viszek, amibe a nagymamámmal közösen sütött pászka mellé a kedvenc játékaimat is behelyeztem. Az én kis pászkakosaram hasonlít nagymamám gyerekkori kosarára, a pászkaterítőm nyomtatott mintájú. A mise és pászkaszentelés után nagymamámnál fogyasztjuk el a megszentelt ételeket.
Húsvét második napja
Nagymamát rendszerint a szomszédban lakó férfiak ébresztették Húsvéthétfőn. Egy nagy vas vödörben vizet vittek, kicsalogatták a házból a lánytestvéreivel együtt. Az udvaron a férfiak a vödörben lévő vizet a lányokra öntötték. A lányok a megfestett tojást adták a férfiaknak a locsolásért. A locsolók reggelit is kaptak (pászkát, tojást, sonkát), majd mentek tovább „locsolkódni”.
Jellemző locsolóvers:
„Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál!
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál!
Szabad-e locsolni?”
Édesanyámat is korán reggel ébresztették a locsolkodók. Elsőként édesapja és fiú testvérei locsolták meg kölnivel, majd a délelőtt folyamán érkeztek hozzá a távolabbi család férfitagjai és a barátok. A locsolók verset mondtak, akiket üdítővel, sós és édes süteménnyel kínáltak. A locsolásért főtt tojást és pénzt adtak.
Legismertebb locsolóversek ebből a korból:
„Zöld erőben jártam, kék ibolyát láttam. El akart hervadni. Szabad-e locsolni?”
„Zöld erdőben jártam, piros tojást láttam, bárány húzta rengő kocsin, mindjárt ide szálltam. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom. Hol a tojás? Piros tojás? Tarisznyámba várom!”
Az elmúlt években festett és csoki tojással vártam a locsolkodókat. Ebben az évben berzseléssel és viaszozással díszítettem a tojásokat. Elsőként édesapám mondta el a saját maga által költött locsolóversét, majd parfümmel „meglocsolt”. A délelőtt folyamán a család férfitagjai érkeztek, akik közül volt, aki kölnivel, volt, aki szódavízzel locsolt meg. A locsolásért tojást adtam, és megkínáltam őket süteménnyel, üdítővel, kávéval.
Jellemző locsolóvers:
„Zöld erőben jártam, kék ibolyát láttam. El akart hervadni. Szabad-e locsolni?”
[1] Jelenleg 5. osztályos tanuló a debreceni Dózsa György Általános Iskolában. Múzeumi mentora Magyari Márta, mentortanára Kiss János Istvánné volt.
[2] 2025 őszén a Debreceni Tankerületi Központ és a Déri Múzeum együttműködésének keretében indult el a Múzeumi Mentor Program a Városi Tehetséggondozó Programban részt vevő tehetséges tanulók tudományos érdeklődésének elmélyítésére.
Felhasznált irodalom:
- Bihari Anna, Pócs Éva: Képes magyar néprajz (Corvina kiadó, 1985.)
- Honismereti és Városvédő Egyesület: Népszokások Hajdúdorogon – Húsvét (Honismereti és Városvédő Egyesület, Mészáros Károly Városi Könyvtár, 2002.)
- Magyari Márta: A nagypénteki szentsír és a hozzá kapcsolódó népi liturgia (A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992–1993. Debrecenn 1994.)
- Magyari Márta: Nagyböjti táplálkozási rend Hajdú-Bihar megye görög katolikus falvaiban (A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994. Debrecen, 1996.)
0 hozzászólás