Szerző: Ormosi Viktória

Blogunkon és a Déri Múzeum Facebook-oldalán évről-évre bemutatunk hagyományos, a húsvéttal összefüggésbe hozható műtárgyakat, eseményeket. Idén ezek mellett korabeli, meghökkentőnek mondható városi történésekből is szemezgetek.

Iparművészeti remekek

A múzeumunk Iparművészeti osztályán található kölniszórók bemutatásával kezdem.
E tárgyak használatának kezdeti időszakában, a 19. század végén a diszkrét illat a középosztálybeli hölgyek számára megengedett volt, vonzerejük hangsúlyozására szolgált. A magukra adó nők könnyed, egyjegyű illatokat használtak, leginkább ibolyát, rózsát, levendulát, gyöngyvirágot. A huszadik század elejétől sok minden változott: divatba jöttek a többjegyű illatkompozíciók és a szintetikus összetevők is szerepet kaptak, így a legkülönfélébb illatvariációk előtt nyílt meg az út.

Az illatszerszórók szépek, látványosak. A kobaltkék formába öntött üveg (leltári száma: III.88.18.1) fém szórófejjel van ellátva. Korongos talpú, enyhén öblösödő testű, tagolt vállú üvegcse, finom, aranyfestésű mintázattal: a nyakon körben stilizált levélkék és vékony csíkok; a csíkok a testen függőlegesen, párhuzamosan futnak, a talpon pedig ismét kör alakban. Az üvegcse Magyarországon készült, a 20. század elején.

Szintén magyar, és ebből a korszakból származik a rózsaszín öntött üvegből készült kölnitartó, fém fúvórésszel. Ovális alakú, felfelé domborodva szűkülő, bordás testű. Szórófeje nikkelezett fémből készült. (lsz.: III.2005.6.1.)

Tegyünk most egy kis utazást térben és időben, s lássunk egy cseh – önmagában is iparművészeti remeknek beillő – tejüveg, opál kölniszórót (lsz.: III.72.10.1.) Kis barna-arany, kerek talpon álló gömb, szája nikkelezett fémből készült. Alatta harmonikusan köszön vissza a barna-arany díszítés. Vörös hálós mintán színes stilizált nefelejcs motívumok találhatók.

Szintén cseh és a 19. század végéről származik a finoman díszített kölnisüveg. (lsz.: III.72.12.) Formája lapos, korong alakú, közepén behúzással. Nyaka sárgarézből készült, körbefutó arany csíkokkal. Felső lapján visszaköszön a hálószerű díszítés nyolc piros, stilizált margarétafejjel.

A gyönyörű színésznő locsolókörútja

Az itt bemutatottakhoz hasonlóan szép kölnisüveggel indulhatott locsolókörútjára Muráti Lili művésznő is 1933 húsvétján. A filmvásznon és színházban is gyakran erős, független nőket játszó színésznő első nadrágszerepe kapcsán vette a fejébe, hogy húsvéti locsolókörútra indul a pesti bálkirálynőkhöz. Szó szerint értendő a nadrágszerep, mert első férfiruhája épp a húsvéti ünnepekre készült el. A Színházi Élet beszámolója szerint számos helyen megfordult, és minden esetben bőségesen honorálták nem mindennapi gesztusát.

A teljesség igénye nélkül: virágot, két selyem piros tojást, két nagy pohár vermutot, két csokoládé nyulat, három csokoládétojást, egy porcelán és egy posztó húsvéti csirkét kapott „keresményül”.

Piros tojás Blaha Lujzának

A Színházi Élet számolt be 1921. tavaszán „Húsvéti locsolás” című írásában egy szintén nem szokványos szerepcseréről: a tárca szerzője Zsoldos Andor (később André Zsoldos) egy Szakmáry nevezetű rajzolót kért meg, hogy készítsen kilenc, névre szóló tojást, és olyan rajzok kerüljenek rájuk amelyek méltóképp tükrözik a kiválasztott nagyszerű művésznők egyéniségét, jelesebb szerepeit. Például a Blaha Lujzáé magyar népszínmű ruhába öltöztetett nyuszikat ábrázolt. A fényképekkel gazdagon illusztrált írás közös vonása a nem mindennapi, rendkívül szellemes gesztusokon túl az, hogy nem meglepő módon, sem Muráti Lili, sem Zsoldos Andor nem voltak szomjasak a körútjuk végére.

Leültünk a nagy szalonban, a sok emlék közé, alig tudja itt az ember mit nézzen előbb! Aztán semmit sem néz – csak Blahánét… A piros tojás a parasztruhás nyulakkal nagy örömet okoz a nagyasszonynak… Aztán tölt a nagyasszony a karcsú vékony pohárba, valami édes italt. Ez a legjobban esett, Blaha Lujza töltötte…”
Ez a fajta megvendégelés a teljesség igénye nélkül Solti Herminnél, R. Lábass Jucinál, Magyar Erzsinél, Varsányi Irénnél, Kosáry Emmynél is megismétlődik. Nem véletlen tehát a cikkben a szerző utolsó mondata:

„Mi lenne, ha pálinkával kellene locsolni és vízzel kínálnák az embert?”

Tóth Árpád talán kevéssé ismert húsvéti versével zárom blogbejegyzésem. Ez a műve az akkor még Debrecenben élő és alkotó kiváló költőnek 1912-ben látott napvilágot:

Tóth Árpád: Húsvéti versike

Alászolgája!
A Ludas Matyi-pálya,
Isten bizony nehéz e’ –
Erre nézve
Nem lehet senkinek aggálya,
A legaggabb gáncsolók agg mája
Se irigyelheti eztet
A szomorú keresztet.
 

Például kérem,
Most is meg kell őrizni
A hidegvérem,
Mikor e szép áprilisi télbe
Arra vagyok itélve,
Hogy ahelyett, hogy korcsolyát öltve
Kisiklanék a nagyerdei zöldbe,
Hogy részint gyöngyvirágot szedjek ottan,
S részint ott maradjak megfagyottan,
Mint az ismeretes megfagyott gyermek,
Ahelyett a sors azzal ver meg,
Hogy húsvéti verseket ontsak,
Holott jó alkalmi verset,
Zápot s fanyarat s nyerset
Gyan Thula versírója ont csak.
 

Hát itt a husvét, alleluja!
És ilyenkor öntözködni szokás,
S az ezüstbokás
Verőfény táncol az emberek szivében,
S a tavaszi veréb dudolász a fákon,
Mint valami kis szárnyas furulya,
S a télikabátot zálogba vágom,
S randevúra hívom az ideálom
– És a többi, satöbbi, satöbbi,
Amit már nem szokás
Senkinek az orrára kötni.
 

Persze, persze,
Így kéne tenni,
Jaj, de így tenni
Kinek van mersze?
Az ember akárhová gukkerez föl,
Az égen viharfelhő feketél,
És minden házereszből
Jégcsapot csapol a tavaszi szél,
Jaj bizony,
A tavasznak kámpec!
Fordított világ ez,
Baj s iszony,
Kámpec a húsvétnak
És a randevúnak,
Szívünket albérletbe
Ki kell adni
A randa búnak.

---

Felhasznált irodalom:

• Polgári Sikk: Déri Múzeum kiállítási katalógus, Debrecen, Litográfia nyomda, 2020. 97–99.
• Színházi Élet: „Húsvéti locsolás” 1921. április 3–9. 10–14.
• Színházi Élet: „Muráti Lili húsvéti locsolókörútja a pesti bálkirálynőknél” 1933. április 23–29. 69–72.
• Tóth Árpád összes verse. Szépirodalmi könyvkiadó 1979.