Szerző: Ormosi Viktória

Blogunkon és a Déri Múzeum Facebook oldalán évről-évre bemutatásra kerültek hagyományos, Húsvéttel összefüggésbe hozható műtárgyak és események. Idén ezek mellett korabeli meghökkentőnek mondható városi történésekből is szemezgetek.

Iparművészeti remekek

Múzeumunk iparművészeti osztályán található kölniszóróinak a bemutatásával kezdem:
Ebben az időszakban a diszkrét illat a középosztálybeli hölgyek számára megengedett volt, vonzerejük még hangsúlyosabb kiemelésére szolgált. A magukra adó nők könnyed, egyjegyű illatokat használtak, leginkább ibolyát, rózsát levendulát, gyöngyvirágot. A huszadik század elejétől sok minden változott: divatba jöttek a többjegyű illatkompozíciók és szintetikus összetevők is szerepet kaptak, így a legkülönfélébb illatvariációk előtt nyílt meg az út.

Az illatszerszórók esztétikailag is látványosak. A kobaltkék formába öntött üveg (leltári száma: III.88.18.1) fém szórófejjel van ellátva. Korongos talpú, enyhén öblösödő testű tagolt vállú üvegcse. A talpon finom aranyozott kör díszítések, testén hasonló vékony aranyfestésű csíkok párhuzamosan futnak. Magyarországon készült a 20. század elején.

Szintén magyar és ebből a korszakból származik a rózsaszín öntött üvegből készült kölnitartó fém fúvórésszel. Ovális alakú, felfelé domborodva szűkülő bordás testű. Szórófeje nikkelezett fémből készült. (lsz.: III.2005.6.1.)

Egy kis ország és időutazást teszünk, cseh és önmagában iparművészeti remeknek is beillő a tejüveg, opál kölniszóró (lsz.: III.72.10.1.) Kis barna-arany kerek talpon álló gömb. Szája nikkelezett fémből készült. Alatta harmonikusan köszön vissza a barna-arany díszítés. Vörös hálós mintán színes stilizált nefelejcs motívumok találhatóak.

Szintén cseh és a 19. század végéről származó a finoman díszített kölnisüveg. (lsz.: III.72.12.) Formája lapos, korong alakú, közepén behúzással. Nyaka sárgarézből készült. Díszítése körbefutó arany csíkokkal. Felső lapján visszaköszön a hálószerű díszítés nyolc piros stilizált margaréta fejjel.

A gyönyörű színésznő locsolókörútja

Az itt bemutatottakhoz hasonlóan szép kölnisüveggel indulhatott locsolókörútjára Muráti Lili művésznő is 1933. Húsvétján. A filmvásznon és színházban is gyakran erős, független nőket játszó színésznő első nadrágszerepe kapcsán vette a fejébe, hogy húsvéti locsolókörútra indul a pesti bálkirálynőkhöz. Szó szerint értendő a nadrágszerep, mert első férfiruhája épp a Húsvéti ünnepekre készült el. A Színházi Élet beszámolója szerint számos helyen megfordult, és minden esetben bőségesen honorálták nem mindennapi gesztusát.

A teljesség igénye nélkül: virágot, két selyem piros tojást, két nagy pohár vermutot, két csokoládé nyulat, három csokoládé tojást, egy porcelán és egy posztó húsvéti csirkét kapott „keresményül”.

Piros tojás Blaha Lujzának

A Színházi Élet számolt be 1921. tavaszán „Húsvéti locsolás” című írásában egy szintén nem szokványos szerepcseréről: a tárca szerzője Zsoldos Andor (később André Zsoldos) egy Szakmáry nevezetű rajzolót megkért, hogy készítsen kilenc darab névre szóló tojást, és olyan rajzok kerüljenek rájuk amelyek méltóképp tükrözik a kiválasztott nagyszerű művésznők egyéniségét, jelesebb szerepeit. Például a Blaha Lujzáé magyar népszínmű ruhába öltöztetett nyuszikat ábrázolt. A fényképekkel gazdagon illusztrált írás közös vonása a nem mindennapi, rendkívül szellemes gesztusokon túl az, hogy nem meglepő módon, sem Muráti Lili, sem Zsoldos Andor nem voltak szomjasak a körútjuk végére.

Leültünk a nagy szalonban, a sok emlék közé, alig tudja itt az ember mit nézzen előbb! Aztán semmit sem néz – csak Blahánét…. A piros tojás a parasztruhás nyulakkal nagy örömet okoz a nagyasszonynak…Aztán tölt a nagyasszony a karcsú vékony pohárba, valami édes italt. Ez a legjobban esett, Blaha Lujza töltötte…”
Ez a fajta megvendégelés a teljesség igénye nélkül Solti Herminnél, R. Lábass Jucinál, Magyar Erzsinél, Varsányi Irénnél, Kosáry Emmynél is megismétlődik. Nem véletlen tehát a cikkben a szerző utolsó mondata:

„Mi lenne, ha pálinkával kellene locsolni és vízzel kínálnák az embert?”

Tóth Árpád talán kevéssé ismert húsvéti versével zárom blogbejegyzésem. Ez a műve az akkor még Debrecenben élő és alkotó kiváló költőnek 1912-ben látott napvilágot:

Tóth Árpád: Húsvéti versike

Alászolgája!
A Ludas Matyi-pálya,
Isten bizony nehéz e’ –
Erre nézve
Nem lehet senkinek aggálya,
A legaggabb gáncsolók agg mája
Se irigyelheti eztet
A szomorú keresztet.
 

Például kérem,
Most is meg kell őrizni
A hidegvérem,
Mikor e szép áprilisi télbe
Arra vagyok itélve,
Hogy ahelyett, hogy korcsolyát öltve
Kisiklanék a nagyerdei zöldbe,
Hogy részint gyöngyvirágot szedjek ottan,
S részint ott maradjak megfagyottan,
Mint az ismeretes megfagyott gyermek,
Ahelyett a sors azzal ver meg,
Hogy húsvéti verseket ontsak,
Holott jó alkalmi verset,
Zápot s fanyarat s nyerset
Gyan Thula versírója ont csak.
 

Hát itt a husvét, alleluja!
És ilyenkor öntözködni szokás,
S az ezüstbokás
Verőfény táncol az emberek szivében,
S a tavaszi veréb dudolász a fákon,
Mint valami kis szárnyas furulya,
S a télikabátot zálogba vágom,
S randevúra hívom az ideálom
– És a többi, satöbbi, satöbbi,
Amit már nem szokás
Senkinek az orrára kötni.
 

Persze, persze,
Így kéne tenni,
Jaj, de így tenni
Kinek van mersze?
Az ember akárhová gukkerez föl,
Az égen viharfelhő feketél,
És minden házereszből
Jégcsapot csapol a tavaszi szél,
Jaj bizony,
A tavasznak kámpec!
Fordított világ ez,
Baj s iszony,
Kámpec a húsvétnak
És a randevúnak,
Szívünket albérletbe
Ki kell adni
A randa búnak.

---

Felhasznált irodalom:

• Polgári Sikk: Déri Múzeum kiállítási katalógus, Debrecen, Litográfia nyomda, 2020. 97–99.
• Színházi Élet: „Húsvéti locsolás” 1921. április 3–9. 10–14.
• Színházi Élet: „Muráti Lili húsvéti locsolókörútja a pesti bálkirálynőknél” 1933. április 23–29. 69–72.
• Tóth Árpád összes verse. Szépirodalmi könyvkiadó 1979.