Szerző: Ormosi Viktória

Öt évvel ezelőtt, a Déri Múzeum egy különleges időszaki kiállítása, a Polgári sikk a női divattörténet változásait mutatta be. A kiállítás a polgári középosztály öltözködési szokásait követte végig a kiegyezéstől kezdve a második világháború kitöréséig. A hétköznapi viseletek mellett helyet kaptak az alkalmi ruhák is, melyek révén egy korabeli báli forgatagba csöppenhetett a látogató. Az alábbiakban egy tárgymese csokorral idézzük meg az elmúlt korok báli szezonjának hangulatát.

Első bálosok fehérben, vénlányok lilában

(Előző megjelenés: Déri Múzeum Blog)

Bálokat egykor majdnem minden társadalmi réteg rendezett, az összes egylet, hivatal, ipartestület tartott táncmulatságokat. Jelentős társasági események voltak ezek a farsangi időszakban. A legtöbb bál hagyományosan, évről évre majdnem azonos „menetrenddel” zajlott. A legjelentősebbeket a fővárosban rendezték, legtöbbször a nagyobb szállókban vagy a Vigadóban.

Ám a Debreceni Kaszinó báljai is nagy eseménynek számítottak. Ide a Tiszántúl minden részéről érkeztek vendégek, az újságok előre beszámoltak a programról, azt követően pedig – a mai társasági lapokhoz hasonlóan arról is –, hogy kik jelentek meg, s milyen toaletteket viseltek.

Az első bálozó lányok megjelenése igen egyszerű volt, fehér fodros tüll vagy muszlin ruhát illett viselniük az első szezonban. Azt követően már rózsaszín vagy világoskék is lehetett a ruha, s ha már több éve farsangoltak és nem keltek el, jöhetett a vörös, sárga vagy lila öltözék. Ezeket a színeket persze kevesen választották, mert ugyan ki akarta volna felhívni a figyelmet arra, hogy vénlány? A fiatal asszonyok sokkal kihívóbban öltözhettek, a legpompásabb ruhákban tündökölhettek merészebb dekoltázzsal és pazar ékszerekkel. Ám ahogy éveik szaporodtak, a hölgyek egyre visszafogottabb színű öltözéket viselhettek.

A csokortartó a ruhák díszes, elegáns kiegészítője volt. Főleg a 19. századból maradtak fent a képen láthatóhoz hasonló darabok a világ múzeumaiban. A Déri Múzeum e tárgya gyöngyházból és domborított lemezből készült. A négyszögletes tartó többszörösen tagolt, esztergált nyelű, barokk díszítésű. Utóbbi aranyozott, zománcos, színes, stilizált virágokat formál. A finom darab vékony láncán csokortű és ujjkarika található, a bálban ez könnyítette meg a hölgyek számára a mozgást, a táncot.

Légies szépségek

(Előző megjelenés: Déri Múzeum Blog)

A Déri Múzeum Polgári sikk című időszaki kiállítása az 1860-as évektől az 1940-es évekig tartó korszak divatjának legérdekesebb változásait mutatja be.

E korban a kiegészítők, közülük is a legyezők hangsúlyos szerepet kaptak. Álombéli utcakép mutatja be őket a kiállítás falán. A divatos legyezők ugyanis nemcsak a báli ruhák elmaradhatatlan tartozékai, de akár utcai viselethez, korzózáshoz is használták őket. A kor divatos darabjai, a régi rokokó legyezők utánzatai csipkéből készültek. A kiállítás legyezőfalán látható, barna küllőkre ragasztott alkalmi kiegészítő anyaga is fekete csipke, rajta virágos, leveles, indás motívumok, dús díszítése figyelhető meg. Kedveltek voltak a papír legyezők is, helyet kapott a tárlatban egy olyan darab, melynek egyik oldalán virágos ágak között debreceni látképek, középületek és Csokonai szobra is felfedezhetők.

Másik oldalára pedig a debreceni egyetem javára rendezett színielőadás szereplőinek fényképei kerültek. Népszerű volt egy-egy kirándulás megörökítése is. A fából készült, áttört küllős legyezőn két festett kék-rózsaszín virágcsokor között Abbázia fényképe látható.

A legyezők az alkalmaknak megfelelően is különböztek egymástól, a nappali egyszerű, kevésbé ékes volt, míg a báli gyakran tolldíszes.

Az 1880-as években jelentek meg a japán mintás darabok, melyek e távoli ország motívumkincsét, csodás természetábrázolását tükrözik. A faküllős legyezőn festett faágon hintán ülő madárka, repülő pillangó látható. Hasonló idilli hangulatot tükröző motívum köszönt vissza a bemutatott finoman munkált legyezőtokon. A lakk, festett selyemmel bélelt tartó belső díszítésének látványa – dúsan virágzó indás virágokkal, madarakkal – páratlan élményt nyújt.

Icuka bálozik

(Előző megjelenés: Déri Múzeum Blog)

A Déri Múzeum Polgári sikk című kiállításában négy vitrint többek között divatkiegészítőkkel, táncrendekkel, pipereholmikkal rendeztünk be. Közöttük látható egy ezüst púdertartó az 1930-as évekből. A finom darab négyzet alakú, felnyitható tetejű, elegáns ötvös munka, melyet vésett kockázás díszít. Tetején egy monogram – „BI” – is kivehető. A látogató eljátszhat a gondolattal, vajon kit takarhat a két betű? Esetünkben egy gyönyörű vidéki tanítónő, Bancsi Ilona képe rajzolódik ki.

Leszármazottainak köszönhetően tudható, hogy szülei egyetlen gyermekeként már kislánykorában nagyon szépen öltözködött. A család vidéken lakott, de leányuk egy kisvárosi gimnáziumban érettségizett, ahol a környék fiatalsága élénk társasági életet élt, gyakran rendeztek bálokat. Valószínű, hogy ezt az elegáns kiegészítőt ünnepi alkalmakkor báli retiküljében tartotta Icuka, ahogyan fiatal korában becézték. A púdertartó mellett parfümös üvegcse, táncrend, elegáns zsebkendő, tükör, finom kis fésű is lapulhatott.

Icuka különösen érzékeny volt a divat változásaira, igyekezett azokat követni. Nagyon nőiesen öltözködött, csinos alakján kiválóan mutattak akár a színes nyári ruhák, akár az alkalmi öltözetek. Tanítónőként pedig igazodott a kor elvárásaihoz, zárt fekete felsőt és ruhát, vagy nyakkendő-ingblúz párosítást viselt.

A háború, és az azt követő nélkülözés miatt 1944-ben Bancsi Ilonát már családja megélhetésének gondjai foglalkoztatták. Az 1950-es években ruháit három leányának alakították át.

---

Ezúton szeretnénk kedves Olvasóinknak jó szórakozást és kikapcsolódást kívánni az idei báli, farsangi szezonra!