EMLÉKEZÉS A MÚZEUMALAPÍTÓ DÉRI FRIGYESRE, HALÁLÁNAK 100. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

A Déri Múzeum életében az idei évben egymást követték a jeles évfordulók, amelyekről kiállítások, előadások, publikációk és konferenciák által emlékezett meg az intézmény. Jelen írásválogatásunkkal a múzeumalapító Déri Frigyes emléke és gyűjteménye előtt tisztelgünk, halálának 100. évfordulója alkalmából.

DÉRI FRIGYES ÉS A DÉRI GYŰJTEMÉNY

Szerző: P. Szalay Emőke

Első találkozás a Déri gyűjteménnyel

Dankó Imre, a magyar muzeológia utolsó, minden múzeumi területet ismerő, átfogó és átlátó múzeumigazgatója, 1978-ban a Déri Múzeum akkor megújult állandó kiállításához készült Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz című ismertetőben írta:

„A debreceni Városi Múzeumot Déri Frigyes adománya egyszerre kiemelte az egyszerű, kis és egyszínű gyűjteménnyel rendelkező vidéki múzeumok sorából és nemcsak országosan, hanem bizonyos mértékben nemzetközileg is jelentőssé, számontartottá tette.”

1970. október 1-jével kerültem a Déri Múzeumba néprajzos muzeológusként, történelem-latin-etnográfus végzettséggel. Életem nagy fordulata volt, amikor 1971 végén Dankó Imre megkérdezte:

„Lenne-e kedve a Déri Frigyes gyűjteményben dolgozni?” 1972. január 1-jén kinevezett a Déri Frigyes és Iparművészeti Gyűjtemény élére. Ezzel kezdetét vette több mint három évtizedes múzeumi pályafutásom, amely során olyan sokrétű ismeretanyagra tehettem szert, amelyben egyébként nem lett volna részem.

Déri Frigyes, a gyűjtemény és Debrecen

Először Déri Frigyes élettörténetét ismertem meg; sikereit, a magyar selyemgyártás fellendítésében játszott szerepét. Nagypolgári életét családi tragédiája, felesége elvesztése változtatta meg. A mély gyász évei után született meg az az elhatározása, hogy az eredetileg kedvtelésből és érdeklődésből gyűjtött műtárgyakból tudományos igénnyel, szakértők segítségével nagyszabású gyűjteményt hoz létre. Bár Déri Frigyes Bécsben élte élete nagy részét, hazája, Magyarország iránt nem halványult ragaszkodása és hazaszeretete. A magyar államnak felajánlott gyűjtemény Czakó Elemér államtitkár támogatásával a Trianon után fokozatosan meginduló és újjászerveződő Csonka-Magyarországra, azon belül Debrecenbe került:

„ …..nemzetem iránti hálával adományozom, ….nevezetesen a debreceni tanuló ifjúság oktatására és művelődésére szolgáljon.”

Déri Frigyes felajánló szavai, amelyek a nagylelkű adományozó lelkületét tükrözik

A múzeum pincéjében láttam az épület alapkövét, amelynek 1923 augusztusi letételén személyesen jelen volt Déri Frigyes. Olvastam Sőregi jelentését, amikor beszámolt arról, hogy bejelentkezése után 1924. október 26-án Déri Frigyes szívélyesen fogadta, majd másnap a második találkozóra megjelenve, halálhírét közölték vele. Bár Déri Frigyes a múzeum építésére jelentős összeget ajánlott fel állampapírok formájában, ezek a világválság előzményeinek folyamatában hirtelen elértéktelenedtek, így a város vállalta a jelentős építési költségeket. Az új múzeum építése a 20. század első felében nagy jelentőségű volt, hiszen ez az egyetlen megyei múzeum, amelyet eredendően múzeumnak – pontosabban a közművelődés szolgálatára építettek. 

A Déri gyűjtemény sorsa a II. világháború alatt kalandos volt. A hivatalos Déri katalógusban olvashatjuk Sőregi János későbbi múzeumigazgató kézzel írott bejegyzéseit. „ A 3255-1944. XV. om. biz. sz. rendeletnek megfelelően 1944. okt. 3-án az aranyvonattal elküldve Budapestre”. A menekített anyag, amelyben ötvöstárgyak, kínai porcelánok, görög tanagra szobrocskák, keleti szőnyegek voltak – a háború alatt eltűnt. De tudunk Sőregi bátor és veszélyes elhatározásáról, hogy az utasítással szemben – miszerint „minden kiemelkedő muzeális anyagot Budapestre kell küldeni” –, a Déri gyűjtemény numizmatikai anyagát, többek között jelentős mennyiségű arany és ezüst pénzt, befalaztatta a múzeum egykori szenes pincéjébe, amely így sértetlenül és hiánytalanul vészelte át az eseményeket, és ma is a Nemzeti Múzeum után következő kimagasló magyar numizmatikai gyűjtemény. 

Tovább gyűrűző hatások

A kiemelkedő jelentőségű cselekedetek hatásai tovább gyűrűzhetnek. Így történt ez a Déri gyűjtemény esetében is.1926-ban egy régi debreceni család a japán Arita porcelán tálkészletétől kényszerült megválni. A város tisztviselői gyűjtést rendeztek és sikerült a városban tartani ezt a 18. századi jelentős tárgyegyüttest:

A gyarapodásnak praecedens nélküli módja múzeumunk életében Sesztina Jenő kormányfőtanácsos vállalkozása. Hogy idegen kézrejutástól, külföldre-viteltől megmentsen egy porcellán asztali készletet, amely eredetileg a Rickl, majd a Dragota és Novelli tekintélyes debreceni családok almáriumában díszelgett, kereskedő kartársai körében gyűjtést indított; az így gyűlt több millió koronáért múzeumunk megvásárolhatta ezt a 28 db. szép porcellán tálat és tányért. Száz ezertől egy millió koronáig adakoztak e célra: Fürst László és Mátyás, Kardos László, Kovács Gyula, Rickl László és Géza, Sesztina Jenő és Rickl Antal, Üvegkereskedelmi R.-T., Bosznay Dezső, Halmágyi Sámuel, Kontsek Kornél, Löfkovits Arthur és Társa, Márton Dezső, Benyáts Emil, Csanak József R.-T., Csáthv Dezső R. T., Króh Vilmos és Kaszanyitzky Andor.

Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1926. évi működéséről és állapotáról (1927). 19–20.

Déri Frigyes öccse, Déri György követve bátyja példáját, 1938-ban Debrecennek adományozta kiemelkedő értékű néprajzi gyűjteményét, amely révén ezen anyagunk a Néprajzi Múzeum után sorolható. Az anyagegyüttes kiterjed az egész Kárpát-medencére. Csaknem 40 év múlva felesége, Müller Ilona a Déri Múzeumnak ajánlotta még férjével együtt gyűjtött jelentős üveggyűjteményét.

Gyakori látogató volt a Déri Múzeumban Szomolányi Elemér, aki gyermekkorát Debrecenben töltötte. A Déri Frigyes gyűjtemény látványának a hatására határozta el, hogy ha lehetősége lesz, ő is műtárgyakat fog gyűjteni. Az 1992-ben múzeumunkba került, javarészt ezüst ötvösmunkákból és szelencékből álló Szomolányi gyűjtemény kisebb mértékben igyekezett a Déri gyűjtemény példáját követni. Néhány képpel, szőnyeggel, bútorral kiegészítve a magyar muzeológiában az évtized legkiemelkedőbb adománya volt.

A Déri gyűjteményről

A Déri gyűjteménynek 1924-ben történt múzeumba kerülésétől csaknem öt évtizeden át nem volt muzeológusa.

Ismerkedésem során külön hatással volt rám, hogy a katalógust, amelyben 350 oldalon sorakoznak a rövid műtárgyleírások, maga Déri Frigyes állította össze szakértők segítségével. A tárgyakra rápillantva arra gondoltam, ott van rajtuk Déri Frigyes kezének nyoma, hiszen bizonyára mindegyiket kézbe vette, gyönyörködött benne.

A gyűjteményből az akkori állandó kiállításon az egyiptomi és görög-római anyag mellett az üveganyag egy része és a képzőművészeti gyűjtemény képei közül néhány szerepelt. A Munkácsy terem mellett lévő kis helyiségben volt bezsúfolva a kiállításban nem szereplő anyag. Amikor először beléptem a hosszú, szűk helyiségbe, a polcokon sűrű sorokban, ahogy a hely engedte – mint egy addig elzárt kincstárban – sorakoztak a különleges, szépséges tárgyak, amelyekről szinte semmit sem tudtam. Bár a szakszerű katalógus segítségemre volt a revízió elvégzéséhez (a nem mindig tökéletes ismeretekről árulkodó múzeumi leltárkönyvekkel szemben), meg kellett ismerkedni a szerteágazó, nevének megfelelően általános művelődéstörténeti műtárgyállománnyal.

Mit is tartalmaz tehát a gyűjtemény?

A legkorábbi régészeti emlékek után az egyiptomi anyagról jelentős kortárs egyiptológus szakértő adott véleményt Déri Frigyesnek; kiemelve egy óbirodalmi fegyveregyüttest, amely egyedülálló volt az 1920-as években. Egy írnok szobor feltehetően Amarna kori, szintén kiemelkedő jelentőségű. A múmiakoporsók a tragikus sorsú Ferenc Ferdinánd világ körüli utazása után kerültek Európába. Értéküket mutatja, hogy az Amarna kor előtti, az Újbirodalom korából származó példánynak a British Múzeumban és Ontarioban [The Royal Ontario Museum] vannak analógiái. A késői korból származó koporsó három sztélé [írásos és/vagy ábrákat tartalmazó kőtábla] alapján – amelyből az egyiket Louvre-ban őrzik – Hor nevű papi családhoz köthető. 

Az antik anyagegyüttes tárgyait Szilágyi János György, a legkiválóbb görög–római kori művészettörténész határozta meg és írta le felülmúlhatatlan szakszerűséggel és kiemelkedő tudással. Ő mutatott rá, hogy a görög, de már Itáliában készült egyik kratér [ókori görög edénytípus, nevét a kráterszerű öblös és mély szájnyílásról kapta] alapján határozták meg egy vázafestő személyét. Így az általa készített további munkákat, mint a Déri gyűjtemény mesterének alkotását említik. Ugyancsak Szilágyi János György hívta fel elsőként a figyelmet arra, hogy a ma világhíres Seuso kincs magyarországi eredetű lehet.

A gyűjtemény gazdátlansága csaknem az egyik római műtárgy egy részének eltűnését okozta. A raktári maradványok között fedeztem fel egy áldozati állvány, tripusz [háromlábú állvány, amelyre edény helyezhető] letört darabját; az egyik láb felső oroszlános fejét. Az összecsukható állvány szétnyitása tette lehetővé az addig ismeretlen tárgyként nyilvántartott tálszerű lappal visszaállítható egységét.

Déri Frigyes szívéhez feltehetően közel álltak a fegyverek, mert ez az egyik számottevőbb része a teljes gyűjteménynek, amelyekből már a stájerországi vadászkastélyában is jelentős mennyiség volt található – ezeket külön lerajzoltatta. 

Az iparművészeti anyagban a már említett, jórészt eltűnt ötvöstárgyak mellett az ónedényeket tartotta még fontosnak Déri Frigyes. A 16. századi, háborús veszteségként nyilvántartott flamand gobelin mellett a 19. század végén készült keleti szőnyegek iránt fokozatosan megnyilvánuló érdeklődés jele, hogy ilyen szőnyegeket is befoglalt gyűjteményébe – sajnos csupán egy erdélyi szőnyeg maradt meg. 

Sokrétű a kerámiaanyag, amelyben 18. századi erdélyi szász edények mellett a magyar fajanszgyártás három fő központjából: Holicsról, Tatáról és Budáról egyaránt szerzett edényeket. A világhírű herendi porcelángyár 19. századi emlékein a leghíresebb, legjelentősebbnek tartott, sajátos herendi stílusok láthatók, amelyeket a kínai és japán porcelánok hatása alatt alakítottak ki a gyár első fénykorában, a 19. század második felében. Ez idő tájt vált fokozatosan európai hírűvé az üzem. Mellettük láthatjuk a 19. első feléből származó bécsi porcelán csészéket, amelyek ekkor élték virágkorukat.

Az üvegpohár gyűjtemény Déri Györgyné üveggyűjteményével kiegészülve lehetővé tette a magyar, az osztrák és a cseh üvegművészet felvázolását.  Az ezek alapján Miskolccal és Sárvárral közösen megrendezett nagy üvegművészeti kiállításunk sikere kapcsán folyamatosan gyarapíthattuk az üveganyagot, így vásárolhatott meg akkoriban a Déri Múzeum egy nagy népi üveg kollekciót, ékes példaként a Déri gyűjtemény gazdagító hatására.                                                                          

Az ifjúság művelésének szándékát láthatjuk abban, hogy Déri Frigyes figyelme kiterjedt az okiratokra is. Egy Árpád-kori oklevél mellett minden királyunktól és erdélyi fejedelemtől rendelkezünk oklevelekkel. Ez mutatja, hogy a történelem oktatásában igen fontos, figyelmet felhívó résznek tarthatta a korabeli írásos dokumentumok eredetiben való tanulmányozását.

Ugyancsak ezt mutatja a régi könyvek együttese, amelyben Régi Magyar Könyvek – azaz 1711 előtt megjelent magyar munkák közül – 11-et sorolt fel. Sajnos éppen a Debrecenben Fodorik Menyhért által nyomtatott  Hét napoki edgyuett beszélgetések, Medgyesi Pál fordításában elkészült könyv jelenleg nincs meg.

A keleti művészetek iránti érdeklődés a 19. század végén kezdődött. Déri Frigyes  fontosnak érezte, hogy ezek is képviselve legyenek gyűjteményében. Így a legismertebb kínai iparművészeti ág, a porcelán mellett bronz és zománcdíszes tárgyak, jade és elefántcsont faragványok, faszobrok és hímzések képviselik ezt a legrégibb, folyamatosan élő kultúrát. Ez a gyűjteményrész tette lehetővé, hogy hozzánk kerüljön Hopp Ferenc világutazó, a Hopp Ferenc Múzeum névadója által adományozott, családi örökségből származó jelentős ún. sárkányos köntöse, amelyet a császári udvarba bejáratos személyek viselhettek.

A hasonlóan bronz szobrokból, ezüst és zománcdíszes tárgyakból, porcelánokból álló japán gyűjteményhez a japán művészet legsajátosabb művészi alkotásai, a lakktárgyak társulnak, amelyek között több, ún. inró, gyógyszeres dobozka található. Ezeket a lakktechnika legkülönbözőbb változataival készítették, többük jelzett munka. Az inrók tartozékai voltak a szintén jellegzetes necukék, kis elefántcsont faragványok – közöttük szintén akadnak jelzettek. Ferenczy László, a japán művészet kiemelkedő kutatója a Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeum és a Néprajzi Múzeum után a legjelentősebb gyűjteménynek tartotta a Déri gyűjtemény japán kollekcióját. Sajnálatos módon ebben a anyagrészben is van háborús veszteség. Ezen japán műtárgyak révén kerülhetett sor 1934-ben Sőregi János szervezésében a tokioi császári múzeummal egy kortárs iparművészeti tárgycsoport megszerzésére, csere útján.

Külön kell szólni a gyűjtemény gazdag történeti grafikai anyagáról. A közel 200 darabos metszetgyűjteményt – melynek legkorábbi lapja Buda várát ábrázoló fametszet – 16–19. századi vár és városképek, csataábrázolások, királyok, főnemesek, katonák, híres személyek arcképei alkotják.

A képtári részben a 19. század híres magyar festőinek képei közül Székely Bertalan Zrínyi kirohanását megörökítő műve az egyik büszkeségünk.

Utoljára hozzuk elő, hogy a Déri Múzeumot napjainkban híressé tevő Munkácsy trilógia két darabjának múzeumunkba kerülését is Déri Frigyes adományának köszönhetjük, hiszen a sorozat utoljára elkészült darabja, az Ecce homo az ő gyűjteményének része, amelyhez a múzeum tervezői a Munkácsy terem nevet viselő galériát tervezték.

Méltán lehetünk büszkék a hazánkban egyedülálló gazdagságú Déri Múzeumra!

Hálás szívvel helyezzük a megemlékezés koszorúját Déri Frigyes bécsi sírjára.

---

SZENVEDÉLY-GYŰJTÉS-MÚZEUM – A konferencia, ahol bepillanthattunk a gyűjtemények titkaiba 

Szerző: Sajtos Anna

(Az írás teljes terjedelmében a Magyar Múzeumok online portálon olvasható.)

A gyűjtés az emberi kultúra egyik ősi és egyetemes tevékenysége. Valamit gyűjteni általában szenvedéllyel párosulva lehet, s kellő elhivatottság is szükséges egy gyűjtemény kialakításához. A debreceni Déri Múzeum gyűjteményének egy részét a régi Városi Múzeum azon tárgyai alkotják, melyeket Löfkovits Artúr debreceni órás és ékszerész 1902-ben adományozott a városnak, hogy létrejöhessen a helyi emlékezet tere.  A gyűjtemény másik jelentős részét Déri Frigyes, a Bácskából származó, élete nagy részét Bécsben élő selyemgyáros magángyűjteménye alkotja. Déri kezdetektől úgy tekintett magángyűjteményére, mint közgyűjteményre, célja egy oktató múzeum létrehozása volt. 1919-ben ajándékozta gyűjteményét a magyar államnak, azzal a megkötéssel, hogy Debrecenben építtethessen múzeumot.  

Déri Frigyes halálának 100. évfordulója alkalmából SZENVEDÉLY-GYŰJTÉS-MÚZEUM címmel a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával vármegyei hatókörű konferenciát szervezett a Déri Múzeum 2024. november 11-én. A rendezvény központi témái a címben is megjelölt hívószavak köré összpontosultak.

Az alkalmat még érdekesebbé tette egy kizárólag erre az alkalomra összeállított minikiállítás, amely a programra érkező magángyűjtők és intézmények kincseit mutatta be (Kiállításrendezők: Orbázi Zoltán, Tóth Róbert). A tárlat a múzeum dísztermében kapott helyet, ahol a tér nemcsak a bemutatás színhelyévé vált, hanem az előadások által egy olyan élő közeggé is, ahol a kiállított műtárgyak és a mögöttük rejlő történetek egyszerre mutatkozhattak meg. Az esemény nyitott volt a nagyközönség számára. A kiállítás népszerűnek bizonyult a tárgyakat nem szakmai oldalról szemlélő látogatók körében is, hiszen számos olyan műtárgyat láthattak, amelyeket egyébként ritkán mutatnak meg a múzeumok, s amelyek más esetben nem lehetnének egyszerre egy időben és egy helyen együtt más intézmények tárgyaival. 

A konferencia első szekciójában Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese előadásában megemlékezett Déri Frigyesről. Mielőtt élettörténetébe is beavatta volna a jelenlévőket, felolvasott egy naplóbejegyzést Sőregi János volt múzeumigazgatótól, mely Déri halálának napját és körülményeit idézte fel. Ezt követően Kovács József Dénes, főmuzeológus-történész előadásában a műtárgyhamisítás kérdéskörét járta körül többek között a Déri-gyűjteményben megbújó hamis darabok bemutatásán keresztül.

A rendezvény egy tapasztalt magángyűjtő és egy nagy múltú magángyűjtemény bemutatása után, egy ifjú műgyűjtő bemutatkozásával folytatódott. A közel 100 éves Antal–Lusztig Gyűjtemény tulajdonosa, dr. Antal Péter előadásában elmesélte, hogyan indult el a műgyűjtés útján, hogyan vált élete legmeghatározóbb szenvedélyévé e tevékenység. A magángyűjtők új generációját Mészáros Mátyás, a debreceni Napraforgó Waldorf Iskola diákja képviselte, kinek gyűjtési tematikája egy konkrét tárgycsoport köré összpontosul: vegyvédelmi és katonai gázálarcokat gyűjt. Mészáros Mátyás előadása nemcsak azért volt különleges, mert szokatlan gyűjtési területről szólt, hanem mert a tudás és a személyesség együtt formálták előadását.

Az első szekció utolsó előadója a Déri Múzeum egyik múzeumpedagógusa, Sándor Zita volt, aki egy Déri Frigyes életét bemutató készülő kiadványról számolt be a közönségnek. A készülő könyv inkább a fiatal generációt szólítja majd meg, fogalmazásmódja a mesekönyvek világához áll majd közelebb, bár a szöveget valós személyek és események ihletik.

A második szekcióban a közgyűjtemények mutatkoztak be és az őket képviselők által egy- egy különleges tárgyukat ismerhettük meg az előadások során. Bár a konferencia vármegyei hatókörű volt, a gyűjtemény történetét és összetételét figyelembe véve, a szomszédos vármegyéből a Kállay Gyűjtemény is meghívást kapott a rendezvényre. Az intézmény képviseletében dr. Holmár Zoltán történész-muzeológus mutatta be a gyűjteményt és II. András 1224-es aranypecsétes oklevelének a Kállay család levéltárába vezető útját. A hajdúsámsoni Petőfi Sándor Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Kiállítóhely gyűjteményét Tarné Hajdú Judit igazgatónő mutatta be, aki előadásában kitért az intézmény Déri Múzeummal való kapcsolódási pontjaira is. Szót ejtett a kiállítóhely létrejöttében játszott szerepéről, a település közelében talált régészeti leletek jelentőségéről és a jövőbeli tervekről is. A Széchenyi Ferenc Tájmúzeum gyűjteményét és kiállított tárgyát az Ebes Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője, Eignerné Bartusz Andrea előadásában ismerhették meg az érdeklődők. A múzeum 2004-ben nyílt állandó kiállításának egy darabját hozták magukkal a rendezvényre. Választott műtárgyuk egy antik utazóbőrönd volt. A püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum egy igazán különleges tárgyat adott a kiállításhoz. Farkas Bertalan 1980-ban, első magyar űrhajósként járt az űrben Valerij Kubaszov szovjet parancsnok társaságában a Szaljut-36 űrhajó fedélzetén. Farkas Bertalan összebarátkozott a követségen dolgozókkal, így Szűrös Mátyással, a püspökladányi születésű moszkvai nagykövettel is. Ennek eredményeképpen magával vitte a püspökladányi zászlót az űrbe, amelyet az űrhajósok aláírásával később a Karacs Ferenc Múzeumban helyeztek el a nagykövet közreműködésével. A múzeum gyűjteményét és az űrben járt zászló történetét Györfi Lajos, Püspökladány város alpolgármestere, volt múzeumigazgató mutatta be. A berettyóújfalui Berettyó Kulturális Központ és Bihari Múzeum képviseletében Sándor Mária főmuzeológus, múzeumpedagógus tartotta meg gyűjteményismertető előadását, melynek záró akkordjaként a nézőket is bevonta. A pulpitus mögül kiállva, múzeumpedagógiai módszereket alkalmazva mutatta be a kiállított rátétes bihari szűrt

A Déri Múzeumon kívül más debreceni közgyűjtemények is képviseltették magukat a konferencián. A Debreceni Református Kollégium Múzeumából Hegedűs Gyöngyi muzeológus mutatta be röviden a gyűjteményt, majd részletes harangtörténeti ismertetőt hallhatott a közönség az általuk választott barabási harang bemutatásán keresztül, mely az ottani református templomból került a gyűjteménybe megrepedése után a leltárkönyvük szerint 1967-ben. Vizi Katalin ügyvezető-igazgató a MODEM–gyűjtemény múltját, jelenét és jövőjét mutatta be előadásában. Nagy örömmel számolt be arról, hogy hogyan vált a MODEM galériából muzeális intézménnyé és megosztotta a jelenlévőkkel azt is, hogy a jövőben különös figyelmet fordítanak majd arra, hogy még inkluzívabbá váljon az intézmény és a speciális igényekkel és nehézségekkel élő gyermekek és fiatalok számára különleges és színvonalas programlehetőségeket kínáljanak.

A Déri Múzeum a kiállításba a már említett tárgyak mellett választott még két darabot a numizmatikai gyűjteményéből is. A régi Városi Múzeum gyűjteményéből egy osztrák 10 000 koronást 1918-ból, mely 1919-ben osztrák felülbélyegzéssel lett ellátva. Az installáció különlegessége volt, hogy a pénz egy bőröndben kapott helyet, melyben sokszorosítva másolatok vették körül. A másik kiállított tárgy Bocskai István hatos garas éremképű, négyszeres súlyban vert aranyforintja volt. Az érme Déri Frigyes numizmatikai gyűjteményéből való, s minden jel szerint a Festetics-család gyűjteményéből származik, melynek nagy részét Déri Frigyes vásárolta meg 1917-ben. A Festetics-gyűjtemény felvásárlásának körülményeit és a darabok Déri numizmatikai gyűjteményébe kerülésének útját Sajtos Anna múzeumpedagógus ismertette, majd magáról az 1606-os aranyveretről Véber Zoltán történész beszélt részletesebben.

A rendezvény egészét áthatotta a gyűjtés iránti szenvedély, és a konferencia sikere reményt ad arra, hogy a hasonló események a jövőben tovább erősítsék a múzeumok egymás közötti és a magángyűjtőkkel való együttműködést, új kapukat nyitva a gyűjtemények bemutatása és megőrzése terén.