Szerző: Váradi Katalin

A Helyi Értéken és a Déri Múzeum közösségi felületén az olvasók korábban már találkozhattak sporttörténeti tárgyi emlékekkel. Ezek a tárgyak sajnos esetlegesek, csupán egy-egy epizódot villantanak fel Debrecen sportmúltjából. A tárgyak nagyrésze személyi vagy családi hagyaték útján került be a múzeumba.

Jelen írás Debrecen vívómúltjához kíván néhány érdekes adalékkal szolgálni. Az összeállítás a 2024. november 16-i, Asszók nyomában című vívás- és várostörténeti sétán elhangzott előadás szövege és az alkalmi tárlat tárgyi anyaga alapján készült. Az esemény apropóját Békessy Béla 149. születési évfordulója adta. Az olimpiai ezüstérmes vívó életútját Parádiné Kenéz Tünde sporttörténész, a DHSE Békessy Béla Olimpiai Baráti Kör Szakosztályának szakvezetője ismertette. A program zárásaként a Békessy Béla Vívó Klub kiállításában kalauzolta a résztvevőket Dezső Zsigmond elnök.

A kezdetek

Debrecen első sportegyesülete az 1867-ben megalakult Debreceni Torna Egylet (a továbbiakban DTE) volt. Ám előtte is jelen volt a cívisváros életében a szervezett sportélet – mégpedig a Református Kollégiumnak köszönhetően. Itt egyszerre lehet megemlíteni a diáktűzoltó társaság és a kollégiumi tanárok szerepét, akik fontosnak tartották, s rendszeresen gyakorolták a test edzését a szellemi pallérozás mellett. Nem véletlen, hogy a DTE létrejöttében és működésében nagy szerepet játszott Örkényi Vilmos, a kollégium első tornatanára, aki a szervezet első művezetője, tulajdonképpeni edzője volt. A DTE-ben egyaránt foglalkoztak rend- és szabadgyakorlatokkal, szertornával, gyors- és akadályfutással, árokugrással, súlydobással, gerelyhajítással és vívással. Az évek folyamán sorra jöttek létre a különböző sportszakosztályok, amelyek később különváltak, s új egyesületként folytatták tovább.

A Déri Múzeum Történeti Tárában megtalálható egy fénykép 1869-ből, amelyen nyolc férfi látható műtermi környezetben különféle vívófelszereléssel (kard, tőr, vívósisak, vívókesztyű). A kép alján feltüntették nevüket, míg hátoldalán az első debreceni vívóklub megjegyzés szerepel. A nevek nem tűnnek fel Debrecen sporttörténetét összefoglaló munkákban, s az internetes keresés sem hozott találatot. Azonosításuk folyamatban van, mindenesetre az megállapítható, hogy a többségük a helyi polgári elit tagjai közé tartozhatott – néhányuk portréja megtalálható a Gondy-Egey albumokban. Tarbay József például jónevű órásmester volt, üzlete a Piac utcán működött évtizedekig. Ugyancsak további kutatást igényel annak eldöntése, hogy a vívóklub kifejezés a DTE-n belül működő vívóegységre vonatkozik-e, vagy egy magán vívómester tanítványait foglalja magába. A sport- és várostörténeti kronológiákban erről az évről vívásra vonatkozóan nem találtunk adatokat, így csupán a helyi újságokra támaszkodhatunk. A korabeli sajtóban rendszeresen lehetett olvasni a DTE eseményeiről – köztük közgyűléseiről – beszámolókat, valamint arról is értesülhettek az olvasók, hol és kinél lehet tanulni vívást. A vívás ugyanis nemcsak testedzést jelentett a korszakban, hanem sokszor becsületbeli ügyek rendezését, amelynek során a felek karddal (vagy pisztollyal) párbajoztak.

„A vívást ez évben is Jeney Miklós tanította, de a vívás iránt kevés érdeklődés mutatkozott, a vívást tanulók száma összesen 28 volt.”

(Beszámoló a DTE közgyűléséről, Debreczen 1890. október 13.)

„Lovagias korunknak ugy szólván életszükségletévé lett a karddal való bánás tudománya. A ki hát korának háta mögött nem akar maradni, de a vívás testedző sportját különben is el akarja sajátítani, erre jó alkalmat talál Chappon Károly jeles vívó mesterünknek a piacz utcai Simonffy ház első emeletén a polgári kör mellett megnyílt tágas vívó-termében.” [Másnap már a DTE felhívását olvashatták a vívás iránt érdeklődők – külön tanfolyam indult a kezdők és haladók részére heti 2 órában.]     

(Debreczen 1890. szeptember 22. és 23.)

Miről mesél(het) a szabadvívászati oklevél?

A soron következő tárgy egy szabadvívászati oklevél Vecsey Zoltán, a neves építőmester, Vecsey Imre fia részére. A dokumentum a ritkaságok közé tartozik, hasonló más gyűjteményben nem igen lelhető fel. Első látásra néhány ellentmondás fedezhető fel az 1894-ben kelt oklevélen, mint például, hogy a fejlécen található Épség, erő, egyetértés jelmondat az Újpesti Torna Egylethez kötődik, míg a kiállítás helye Debrecen. (A DTE-nek az Ép testben, ép lélek kifejezés volt a jelszava.)

A magyarázat Chappon Samu személyében rejlik, aki a korszak egyik jeles vívómestere volt, s maga is vívódinasztiából származik. A család francia származású, az édesapa, Chappon Lajos a Pesti Nemzeti Vívó Intézet egyik tanára volt, a feljegyzések szerint több költő, író – többek között Petőfi Sándor is – nála sajátította el a vívás alapjait. Fiai közül többen is követték pályáján, ketten Debrecenben ugyancsak megfordultak: Samu mellett Károly szintén a cívisváros egyik meghatározó szereplője lett, a kezdeti magánórák után már a DTE kötelékében oktatta a vívást, sőt művezetői tisztséget is viselt. A Chappon család – így Samu is – életük során bejárták az egész történeti Magyarországot, a legtöbb városban hosszabb-rövidebb ideig vívómesterként tevékenykedtek; hol magántanárként, hol az adott egyesület oktatójaként. Valószínűleg az Újpesti Torna Egyletben eltöltött ideje alatt készülhetett ez a szabadvívászati oklevélsorozat is, melyben csupán az adatokat hagyták üresen. Chappon Samu „vándorlása” során ezeket magával vihette, s ezzel igazolta az újabb tanítványok teljesítményét. A família nemcsak gyakorlatban adta át tudását, hanem könyveket is írt a vívás művészetéről. Az apa még német nyelven tette közzé művét, a Chappon fiúk már magyarul osztották meg ismereteiket. A teljesség igénye nélkül:

• 1892: Chappon Samu: A vívás művészetének elmélete 22 ábrával a természet után
• 1893: Chappon Károly: Kardvívás (Vértessy Gyula előszavával)

A bemutatott dokumentum azért is különleges, mert feltételezhetően ez lehet a Debrecenben Chappon Samu által kiállított vívóoklevek utolsó darabjainak egyike, mivel 1894 nyarán elhagyta a cívisvárost családjával együtt. Ez alkalomból nagyszabású vívóünnepélyt tartottak az Aranybika szállodában, amely vacsorával zárult, s egyben elbúcsúztatták az egykori vívómestert. Az eseményről a korabeli sajtó beszámolt, s elragadtatással írt arról, micsoda mérkőzéseket láthatott a közönség – részletesen ismertetve az eredményeket – az ünnepelt és a többi mester között, valamint báró Chappon Samu a tanítványaival is megvívott. Bár a tanítványok nevei között nem szerepelt Vecsey Zoltán neve, gyaníthatóan jelen volt az ünnepségen, mivel a közönség bemutatásakor megemlítették a Vecsey család jelenlétét. A búcsú szintén emlékezetesre sikeredett, ahol a zenét a Magyari testvérek szolgáltatták. A Debreczeni Ellenőr szó szerint idézte dr. Tüdős János ügyvéd (Tüdős Klára édesapja, aki később szintén feltűnik a debreceni vívóklub életében) tósztját:

„Legszebb sport a vívás – úgymond – fejleszti az erőt s azzal a bátorságot. Annak a bucsu lakomáját üljük itt, ki a közeli napokban remélhetőleg rövid időre távozik körünkből, aki sikeres buzgalommal vezetett bennünket e nemes sportba.”

(Debreczeni Ellenőr 1894. június 2.)

A Békessy Béla Vívó Club és Hadházy Levente

A vívással kapcsolatos legnagyobb tárgyi együttes Hadházy Leventéhez kapcsolódik. Hadházy Levente dr. Hadházy Zsigmond főispán fia volt, fiatal kora óta vívott. Később honvédorvosként vált ismertté, tagja, illetve orvosa volt a Békessy Béla Vívó Clubnak.

Debrecen első vívóklubjának létrejöttét az 1900-as évek elejére teszik a források, a legelfogadottabb dátum az 1910-es év. A klub alapítása Szigeti Benedek Sándor vívómester nevéhez fűződik, akinek a halálával viszont megszűnt a Debreceni Vívóklub működése. Az első világháború, majd az azt követő események megnehezítették az újjászervezést, amelyre végül az 1920-as évek elején került sor. Ekkor a család beleegyezését megszerezve Békessy Béla Vívó Clubként kezdte meg a működését a régi-új sportegyesület. Bár a létrejöttét 1922-23. évhez kötik, mégis ténylegesen 1925-26-ban indult meg a klub tevékenysége, miután sikerült helyiséget találni, illetve az alapszabályzatot is módosítani az előírásoknak megfelelően:

„1925-ben választattam meg a Club elnökévé […] első gondom volt, hogy a Clubnak helyiséget kerítsek és hogy az időközben megjelent belügyminiszteri rendelettel a Club alapszabályait összhangba hozzam arra is figyelemmel, hogy a katona tiszti karnak is módjában legyen tagjaink sorába lépni.”

(Dr. Kölcsey Sándor levele Debrecen polgármesterének. Debrecen, 1928. február 28. MNL HBVL X 301. 18.)

Innentől kezdve a fennmaradt iratok tanúsága szerint folyamatos volt a klub működése, időnként a kor szellemének és az új miniszteri rendelkezéseknek megfelelően változtatva a klub alapszabályain, melynek elsődleges célja mindvégig: „különösen a vívósport gyakorlása és fejlesztése. De célja általában a sportszellem ápolása és testnek más zárttéri avagy szabadtéri sportok /u.m.: svéd torna, tenisz, úszás, korcsolyázás, stb./ művelésével való edzése” maradt. A régi egyesület a Degenfeld (ma Dósa nádor) tér 2. szám alatt működött, míg az 1920-as években Simonffy utca 1. szám alatt fogadták a vívni vágyókat. A szervezeti tevékenység, oktatás mellett szinte évente rendeztek különféle vívóünnepélyeket, vívóakadémiákat – a versenyek mellett –, amelyek helyszínéül gyakran szolgált az Aranybika szálloda nagyterme, illetve maga a Csokonai Színház is. Ezen események olykor jótékonysági célt szolgáltak, többnyire a vívóklub működésének támogatására, de előfordult, hogy sportolókat, sőt az olimpiai csapatot segítették ezzel.

Hadházy Levente neve gyakran feltűnt ezen alkalmak szereplőiként, valamilyen előkelő helyezést elérve. A vitrinben a Békessy Béla Vívó Club Clubbajnokság 1927. Versényi Tibor díja felirattal került kiállításra egy serleg. Versényi Tibor valószínűleg a verseny védnöke lehetett, neve az egyesület tagjegyzékei között többször feltűnik. A Kelet-magyarországi sportévkönyv 1927. című évkönyvben több vívóeseményről is lehet olvasni. Az egyik ilyen klubbajnokságon Hadházy Levente a junior kategóriában a dobogó alsó fokára léphetett fel. Később a külföldi egyetemi tanulmányai alatt is versenyszerűen űzte a sportot kiváló eredménnyel. A tanulmányai befejeztével a hagyaték többi tárgyi emléke szerint a galamblövészetben és lovaglásban versenyzett inkább, de azért az 1940-es évek elején még részt vett egy helyi kardbajnokságon. Az egykori ifjú vívó ekkor már az egyesület orvosaként tűnik fel a tagjegyzékekben.

Ami a Békessy Béla Vívó Club további sorsát illeti, az egyesület a második világháború ideje alatt felvette a Békessy Béla Honvédtiszti Vívó Club nevet, majd 1946-ban megszüntették tevékenységét. A fennmaradt iratok tanúsága szerint, miként az elődjénél, ennél a szervezetnél sem maradt fenn jóformán semmi az utókorra a háborús események miatt.

---

A fenti összeállítással csupán egy kis ízelítőt adhattunk Debrecen vívástörténeti múltjából. Bár kevés tárgyi anyag maradt fenn, a levéltári források, város- és sporttörténeti kronológiák, a fényképek és a korabeli helyi újságok segítségével meg lehet kísérelni a teljesebb kép kialakítását.