Szerző: Váradi Katalin

A Helyi Értéken és a Déri Múzeum közösségi felületén az olvasók korábban már találkozhattak sporttörténeti tárgyi emlékekkel. Ezek a tárgyak sajnos esetlegesek, csupán egy-egy epizódot villantanak fel Debrecen sportmúltjából. A tárgyak nagyrésze személyi vagy családi hagyaték útján került be a múzeumba.

Jelen írás Debrecen vívómúltjához kíván néhány érdekes adalékkal szolgálni. Az összeállítás a 2024. november 16-i, Asszók nyomában című vívás- és várostörténeti sétán elhangzott előadás és ahhoz készült mini tárlat anyaga alapján készült. Az esemény apropóját Békessy Béla 149. születési évfordulója adta. Az olimpiai ezüstérmes vívó életútját Parádiné Kenéz Tünde sporttörténész, a DHSE Békessy Béla Olimpiai Baráti Kör Szakosztályának szakvezetője ismertette. A program zárásaként a Békessy Béla Vívó Klub kiállításában kalauzolta a résztvevőket Dezső Zsigmond elnök.

A kezdetek

Debrecen első sportegyesülete az 1867-ben megalakult Debreceni Torna Egylet (a továbbiakban DTE) volt. Ám előtte is jelen volt a cívisváros életében a szervezett sportélet – mégpedig a Református Kollégiumnak köszönhetően. Itt egyszerre lehet megemlíteni a diáktűzoltó társaság és a kollégiumi tanárok szerepét, akik fontosnak tartották, s rendszeresen gyakorolták a test edzését a szellemi pallérozás mellett. Nem véletlen, hogy a DTE létrejöttében és működésében nagy szerepet játszott Örkényi Vilmos, a kollégium első tornatanára, aki a szervezet első művezetője, tulajdonképpeni edzője volt. A DTE-ben egyaránt foglalkoztak rend- és szabadgyakorlatokkal, szertornával, gyors- és akadályfutással, árokugrással, súlydobással, gerelyhajítással és vívással. Az évek folyamán sorra jöttek létre a különböző sportszakosztályok, amelyek később különváltak, s új egyesületként folytatták tovább.

A Déri Múzeum Történeti Tárában megtalálható egy fénykép 1869-ből, amelyen nyolc férfi látható műtermi környezetben különféle vívófelszereléssel (kard, tőr, vívósisak, vívókesztyű). A kép alján feltüntették nevüket, míg hátoldalán az első debreceni vívóklub megjegyzés szerepel. A nevek nem tűnnek fel Debrecen sporttörténetét összefoglaló munkákban, s az internetes keresés sem hozott találatot. Azonosításuk folyamatban van, mindenesetre az megállapítható, hogy a többségük a helyi polgári elit tagjai közé tartozhatott – néhányuk portréja megtalálható a Gondy-Egey albumokban. Tarbay József például jónevű órásmester volt, üzlete a Piac utcán működött évtizedekig. Ugyancsak további kutatást igényel annak eldöntése, hogy a vívóklub kifejezés a DTE-n belül működő vívóegységre vonatkozik-e, vagy egy magán vívómester tanítványait foglalja magába. A sport- és várostörténeti kronológiákban erről az évről vívásra vonatkozóan nem találtunk adatokat, így csupán a helyi újságokra támaszkodhatunk. A korabeli sajtóban rendszeresen lehetett olvasni a DTE eseményeiről – köztük közgyűléseiről – beszámolókat, valamint arról is értesülhettek az olvasók, hol és kinél lehet tanulni vívást. A vívás ugyanis nemcsak testedzést jelentett a korszakban, hanem sokszor becsületbeli ügyek rendezését, amelynek során a felek karddal (vagy pisztollyal) párbajoztak.

„A vívást ez évben is Jeney Miklós tanította, de a vívás iránt kevés érdeklődés mutatkozott, a vívást tanulók száma összesen 28 volt.”

(Beszámoló a DTE közgyűléséről, Debreczen 1890. október 13.)

„Lovagias korunknak ugy szólván életszükségletévé lett a karddal való bánás tudománya. A ki hát korának háta mögött nem akar maradni, de a vívás testedző sportját különben is el akarja sajátítani, erre jó alkalmat talál Chappon Károly jeles vívó mesterünknek a piacz utcai Simonffy ház első emeletén a polgári kör mellett megnyílt tágas vívó-termében.” [Másnap már a DTE felhívását olvashatták a vívás iránt érdeklődők – külön tanfolyam indult a kezdők és haladók részére heti 2 órában.]     

(Debreczen 1890. szeptember 22. és 23.)

Miről mesél(het) a szabadvívászati oklevél?

A soron következő tárgy egy szabadvívászati oklevél Vecsey Zoltán, a neves építőmester, Vecsey Imre fia részére. A dokumentum a ritkaságok közé tartozik, hasonló más gyűjteményben nem igen lelhető fel. Első látásra néhány ellentmondás fedezhető fel az 1894-ben kelt oklevélen, mint például, hogy a fejlécen található Épség, erő, egyetértés jelmondat az Újpesti Torna Egylethez kötődik, míg a kiállítás helye Debrecen. (A DTE-nek az Ép testben, ép lélek kifejezés volt a jelszava.)

A magyarázat Chappon Samu személyében rejlik, aki a korszak egyik jeles vívómestere volt, s maga is vívódinasztiából származik. A család francia származású, az édesapa, Chappon Lajos a Pesti Nemzeti Vívó Intézet egyik tanára volt, a feljegyzések szerint több költő, író – többek között Petőfi Sándor is – nála sajátította el a vívás alapjait. Fiai közül többen is követték pályáján, ketten Debrecenben ugyancsak megfordultak: Samu mellett Károly szintén a cívisváros egyik meghatározó szereplője lett, a kezdeti magánórák után már a DTE kötelékében oktatta a vívást, sőt művezetői tisztséget is viselt. A Chappon család – így Samu is – életük során bejárták az egész történeti Magyarországot, a legtöbb városban hosszabb-rövidebb ideig vívómesterként tevékenykedtek; hol magántanárként, hol az adott egyesület oktatójaként. Valószínűleg az Újpesti Torna Egyletben eltöltött ideje alatt készülhetett ez a szabadvívászati oklevélsorozat is, melyben csupán az adatokat hagyták üresen. Chappon Samu „vándorlása” során ezeket magával vihette, s ezzel igazolta az újabb tanítványok teljesítményét. A família nemcsak gyakorlatban adta át tudását, hanem könyveket is írt a vívás művészetéről. Az apa még német nyelven tette közzé művét, a Chappon fiúk már magyarul osztották meg ismereteiket. A teljesség igénye nélkül:

• 1892: Chappon Samu: A vívás művészetének elmélete 22 ábrával a természet után
• 1893: Chappon Károly: Kardvívás (Vértessy Gyula előszavával)

A bemutatott dokumentum azért is különleges, mert feltételezhetően ez lehet a Debrecenben Chappon Samu által kiállított vívóoklevek utolsó darabjainak egyike, mivel 1894 nyarán elhagyta a cívisvárost családjával együtt. Ez alkalomból nagyszabású vívóünnepélyt tartottak az Aranybika szállodában, amely vacsorával zárult, s egyben elbúcsúztatták az egykori vívómestert. Az eseményről a korabeli sajtó beszámolt, s elragadtatással írt arról, micsoda mérkőzéseket láthatott a közönség – részletesen ismertetve az eredményeket – az ünnepelt és a többi mester között, valamint báró Chappon Samu a tanítványaival is megvívott. Bár a tanítványok nevei között nem szerepelt Vecsey Zoltán neve, gyaníthatóan jelen volt az ünnepségen, mivel a közönség bemutatásakor megemlítették a Vecsey család jelenlétét. A búcsú szintén emlékezetesre sikeredett, ahol a zenét a Magyari testvérek szolgáltatták. A Debreczeni Ellenőr szó szerint idézte dr. Tüdős János ügyvéd (Tüdős Klára édesapja, aki később szintén feltűnik a debreceni vívóklub életében) tósztját:

„Legszebb sport a vívás – úgymond – fejleszti az erőt s azzal a bátorságot. Annak a bucsu lakomáját üljük itt, ki a közeli napokban remélhetőleg rövid időre távozik körünkből, aki sikeres buzgalommal vezetett bennünket e nemes sportba.”

(Debreczeni Ellenőr 1894. június 2.)

A Békessy Béla Vívó Club és Hadházy Levente

A vívással kapcsolatos legnagyobb tárgyi együttes Hadházy Leventéhez kapcsolódik. Hadházy Levente dr. Hadházy Zsigmond főispán fia volt, fiatal kora óta vívott. Később honvédorvosként vált ismertté, tagja, illetve orvosa volt a Békessy Béla Vívó Clubnak.

Debrecen első vívóklubjának létrejöttét az 1900-as évek elejére teszik a források, a legelfogadottabb dátum az 1910-es év. A klub alapítása Szigeti Benedek Sándor vívómester nevéhez fűződik, akinek a halálával viszont megszűnt a Debreceni Vívóklub működése. Az első világháború, majd az azt követő események megnehezítették az újjászervezést, amelyre végül az 1920-as évek elején került sor. Ekkor a család beleegyezését megszerezve Békessy Béla Vívó Clubként kezdte meg a működését a régi-új sportegyesület. Bár a létrejöttét 1922-23. évhez kötik, mégis ténylegesen 1925-26-ban indult meg a klub tevékenysége, miután sikerült helyiséget találni, illetve az alapszabályzatot is módosítani az előírásoknak megfelelően:

„1925-ben választattam meg a Club elnökévé […] első gondom volt, hogy a Clubnak helyiséget kerítsek és hogy az időközben megjelent belügyminiszteri rendelettel a Club alapszabályait összhangba hozzam arra is figyelemmel, hogy a katona tiszti karnak is módjában legyen tagjaink sorába lépni.”

(Dr. Kölcsey Sándor levele Debrecen polgármesterének. Debrecen, 1928. február 28. MNL HBVL X 301. 18.)

Innentől kezdve a fennmaradt iratok tanúsága szerint folyamatos volt a klub működése, időnként a kor szellemének és az új miniszteri rendelkezéseknek megfelelően változtatva a klub alapszabályain, melynek elsődleges célja mindvégig: „különösen a vívósport gyakorlása és fejlesztése. De célja általában a sportszellem ápolása és testnek más zárttéri avagy szabadtéri sportok /u.m.: svéd torna, tenisz, úszás, korcsolyázás, stb./ művelésével való edzése” maradt. A régi egyesület a Degenfeld (ma Dósa nádor) tér 2. szám alatt működött, míg az 1920-as években Simonffy utca 1. szám alatt fogadták a vívni vágyókat. A szervezeti tevékenység, oktatás mellett szinte évente rendeztek különféle vívóünnepélyeket, vívóakadémiákat – a versenyek mellett –, amelyek helyszínéül gyakran szolgált az Aranybika szálloda nagyterme, illetve maga a Csokonai Színház is. Ezen események olykor jótékonysági célt szolgáltak, többnyire a vívóklub működésének támogatására, de előfordult, hogy sportolókat, sőt az olimpiai csapatot segítették ezzel.

Hadházy Levente neve gyakran feltűnt ezen alkalmak szereplőiként, valamilyen előkelő helyezést elérve. A vitrinben a Békessy Béla Vívó Club Clubbajnokság 1927. Versényi Tibor díja felirattal került kiállításra egy serleg. Versényi Tibor valószínűleg a verseny védnöke lehetett, neve az egyesület tagjegyzékei között többször feltűnik. A Kelet-magyarországi sportévkönyv 1927. című évkönyvben több vívóeseményről is lehet olvasni. Az egyik ilyen klubbajnokságon Hadházy Levente a junior kategóriában a dobogó alsó fokára léphetett fel. Később a külföldi egyetemi tanulmányai alatt is versenyszerűen űzte a sportot kiváló eredménnyel. A tanulmányai befejeztével a hagyaték többi tárgyi emléke szerint a galamblövészetben és lovaglásban versenyzett inkább, de azért az 1940-es évek elején még részt vett egy helyi kardbajnokságon. Az egykori ifjú vívó ekkor már az egyesület orvosaként tűnik fel a tagjegyzékekben.

Ami a Békessy Béla Vívó Club további sorsát illeti, az egyesület a második világháború ideje alatt felvette a Békessy Béla Honvédtiszti Vívó Club nevet, majd 1946-ban megszüntették tevékenységét. A fennmaradt iratok tanúsága szerint, miként az elődjénél, ennél a szervezetnél sem maradt fenn jóformán semmi az utókorra a háborús események miatt.

---

A fenti összeállítással csupán egy kis ízelítőt adhattunk Debrecen vívástörténeti múltjából. Bár kevés tárgyi anyag maradt fenn, a levéltári források, város- és sporttörténeti kronológiák, a fényképek és a korabeli helyi újságok segítségével meg lehet kísérelni a teljesebb kép kialakítását.