Nagy Jenő természettudós debreceni emlékezete

Szerző: Mező Szilveszter

A Déri Múzeum fotótárában található néhány régi felvétel, amelyeket a Református Kollégium hajdani földrajz-természetrajz szakos gimnáziumi tanára, Nagy Jenő készített az egykori Hortobágyi Múzeum madárpreparátumairól. Azt hiszem, nem csak a puszta véletlen műve, hogy az élők sorából 64 esztendeje távozott tudós nevét – a helyi élővilágról szóló írásai mellett – főképp a madarakat, mint a szívéhez legközelebbi állatcsoport képviselőit megörökítő fotográfiák őrzik a közemlékezet számára városunk múzeumában. Kevésbé ismert tény vele kapcsolatban, hogy ez a nem mindennapi életutat bejárt jeles természettudor – aki önmagát elsősorban tanárként és ornithológusként jellemezte, és szakmai berkekben is mint „szentimentális madárrajongót” tartották számon – tudományos karrierje kezdetén a természeti földrajz területén is értékeset, maradandót alkotott.

Betuletum gyermeke

Nagy Jenő Nyíregyházán született 1882. december 29-én egy evangélikus lelkészi család hatodik gyermekeként. Édesapja Nagy Lajos kántortanító, édesanyja Hankovszky Julianna volt. Jenőt korai tanulóévei még szülő- és bölcsővárosához kötötték. A szorgalmas diák a szabolcsi megyeszékhelyen végezte elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait is. Első kirándulásainak célja a város környéki erdők, mezők rejtelmes világának felfedezése volt. Gyakran megfordult a településtől keletre eső bujtosi „lápi föld” ösvényein, ahol az ifjú természetbúvár előtt még háborítatlan, ősi pompájában tárult föl a Nyírség (latinul Betuletum) régi, mára jórészt múltba süllyedt képe. Ezeken az izgalmas gyalogtúrákon kiváló alkalom nyílt számára a virányos nyíri rétek és a keskeny erek szabdalta párás pagonyok élővilágának megfigyelésére.

Elbűvölte őt egy-egy magános famatuzsálem és az „árkok mentén vadon sarjadzó” égeresek megragadó látványa, melyek az egykor jóval kiterjedtebb alföldi láp- és mocsárvilág veszedelmes ingoványokkal átszőtt mord tájait idézték fel előtte. A szélvájta mélyedésekkel, maradékgerincekkel és szegély- ill. parabolabuckákkal tarkított hepe-hupás felszín sívó homokbirodalma is idejekorán felkeltette érdeklődését. A dűnék között bolyongó és a természet szépségeire rácsodálkozó fiatalember akkor még nem sejthette, hogy évekkel később ő is tevékeny részt vállal majd e terület földrajzi megismerésének fáradságos munkájából.

„A futóhomok térszíni formáinak nyugtalan vidékei” – ahogy Mendöl Tibor (1905–1966) földrajztudós fogalmazott egyik 1940-ben írt debreceni témájú tanulmányában – korán határozott irányt szabtak az ifjú Nagy Jenő érdeklődésének.

A sikeres maturálást követően 1904-től geográfiai tanulmányokat folytatott a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen, ahol 1909-ben földrajz-természetrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Doktori értekezésében a Nyírség domborzati viszonyait mutatta be.

A pályakezdő tanár oktató munkáját a vajdasági Újverbászon kezdte, ahol tizennégy évig élt. A Ferenc-csatorna partján fekvő dél-bácskai településről az első világháború után került városunkba, ahol 1944-ig a Református Kollégium Főgimnáziumának megbecsült tanára volt.

A második világháború alatt kényszerűségből elhagyta Debrecent, s amikor 1945 tavaszán visszatért, nagyerdei otthonát feldúlva, kifosztva találta. Családi és személyes iratai, szakmai feljegyzései, kéziratai, fényképei, levelei csaknem mind megsemmisültek. Azt a keveset, amit végül sikerült megmentenie a pusztulástól, a szemétgödörből saját kezűleg ásta ki. Ezek a félig-meddig tönkrement, erősen hiányos papírosok őrzik a tudós Nagy Jenő földrajzi munkásságának emlékeit.

„Nyírség szült engemet
Nyíri homok fedje hamvaimat…”

Ezzel a súlyos, testamentumszerű gondolattal kezdődik Nagy Jenő saját költésű debreceni sírfelirata, mely a szülőföld iránt érzett szeretet megható írói megnyilvánulása. Cikkünk főszereplőjét – utolsó kívánsága szerint – a Nagyerdő öreg fái alatt, a Nyír peremén helyezték végső nyugalomra. A küzdelmes életutat bejárt, mindig tevékeny tudós, aki Herman Ottó és Chernel István nyomdokain haladva még a messzi északon fekvő skandináv „madárhegyek”-hez is eljutott, 1960. július 13-án örökre megpihent. 78 éves volt, amikor a madarak vidám énekétől hangos, általa oly jól ismert természetbirodalomból az elmúlás néma országába költözött. Lelkesedése, szorgalma, s a jó ügyekért való alázatos tenni akarása vele együtt a sír mélyére szállt, de életműve itt maradt velünk. Könyvei, nyomtatásban megjelent dolgozatai nagyon sok máig érvényes megállapítást, értékes gondolatfelvetést tartalmaznak, amiket érdemes a jelenkor emberének is újraolvasni, értelmezni.

Mostani kis írásommal a 20. századi természettudományos muzeológia debreceni doyenjére, és a Nyírség földrajzi kutatásának egy alig ismert alakjára emlékeztem.

---

Felhasznált szakirodalom és források:

• HORVÁTH Lajos: Megemlékezés dr. Nagy Jenőről. Állattani Közlemények 1962. 1–4. füzet, 1–2. p.
• Nagy Jenő hagyatéka. Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára
• NAGY Jenő: Nyírségi morfológiai tanulmányok. Útinapló 1905–1907. Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára (R3129/1)
• NAGY Jenő: Nyírségi futóhomok tanulmányok. Jegyzetek. Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára (R3129/2)
• NAGY Jenő: A Nyírség domborzati viszonyai. Doktori értekezés. Bonaventura Könyvnyomda, Kolozsvár, 1908. 20 p. Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára (R3129/3)
• NAGY Jenő: Nyíregyháza természeti viszonyai. In.: Nyíregyháza az örökváltság századik évében. (Szerk.: SZOHOR Pál), Nyomtatott Jóba Elek Könyvnyomdájában Nyíregyházán, 1924. 49–84. p.
• NAGY Jenő: Herman Ottó és Chernel István nyomában az északi madárhegyek tájain. Természettudományi Közlöny, 1935. 313–325. pp.
• UHERKOVICH Zoltán: Nagy Jenő (1882–1960). In: A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma (1850–2012). Iskolatörténeti tanulmányok (Szerk.: GYŐRI L. János), Tiszántúli Református Egyházkerület, Debrecen, 2013. 703–725. p.

---

Jelen írással szeretnénk felhívni kedves olvasóink figyelmét a Déri Múzeum Nagy Jenővel kapcsolatos programjára. Az egykori tudós tiszteletére Mező Szilveszter főmuzeológus tárlatvezetést tart november 27-én a Nagyerdő – A természet szertára c. kiállításban.