Déri György, Déri Györgyné és Déri Miksa levelei

Szerző: Korompai Balázs

A közelmúltban a fenntartónk jóvoltából Sőregi Jánoshoz, múzeumunk volt igazgatójához írt levelekkel gazdagodtunk. Ezek a levelek 1928–1948 közöttiek. Összesen 38 darab levélről van szó. Ezeket három csoportba osztottam. A legfontosabb csoportot azok a levelek alkotják, melyeket Déri György, Déri Györgyné és Déri Miksa írtak. A második csoport az, amely Sőregi méhkasalakú üregekkel foglalkozó feltárásaihoz kapcsolódnak. A harmadik egység pedig az egyéb témákat jelenti. A levelek forrásközlésére ebben a sorrendben kerül sor.

A levelek átírása során a nyilvánvaló helyesírási, nyelvhelyességi vagy központozási hibákat, hiányokat a jobb érthetőség miatt javítottam. Néhány esetben előfordult, hogy a kéziratos levélszövegekben egy-egy szó kiolvashatatlan volt, ezt így jeleztem: …
A levelek szövege előtt néhány sorban ismertettem az adott levelet és a hozzá tartozó borítékot is. A leveleket jellemző régies alakokat vagy egyéni írásformákat nem javítottam, mint pl. Debreczen, czím, injektió stb.

Most, a forrásközlés során, csak a levelek szövege kerül megjelenésre, három alkalommal, a fenti felosztás szerint. A levelekben foglaltak elemzése, kísérő tanulmánya később készül el. Fontosnak tartottam, hogy az érdeklődő közönség mielőbb megismerhesse ezt a rendkívül fontos levélanyagot, mivel igen sok és értékes adat található bennük.

1.,

Déri György ezredes autográf, két oldalas levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó bélelt borítékkal. 16 filléres (Mátyás-templom) bélyeggel feladva, rajta Budapest 930 jan 13 dátum és debreceni érkezési postabélyegző: Debreczen 930 jan 14. Déri, Budai László u. 6. feladóval és Nagyságos Dr. Sőregi János úrnak A Déri Muzeum 1-őre Debreczen címzéssel.

Bpest, Győr 1930. január hó 12.-én

Mélyen Tisztelt Doktor Úr!

Köszönöm szíves levele megküldését a mellékletekkel. Nagyon meghatott és örömmel telt meg a tudat, hogy megboldogult bátyám emlékét Debreczen város közönsége körében fejlesztik.
Sajnálom, hogy kívánsága egy részét nem teljesíthettem, mert a kívánt levelek stb. már nincsenek tulajdonomban. De szívesen küldöm meg a Münchenben lakó bátyám czímét:

Koloman Déri Künstmaler München
Schwanthalerstrasse No 69./III.

Még egyszer hálás köszönet becses leveléért és bocsánat a késő válaszom miatt.

Szívélyes üdvözlettel és
kiváló tisztelettel

Déri György ezredes

2.,

Déri Györgyné nyolc oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó, bélelt borítékkal együtt, melyről a bélyeget levágták. A boríték és az első négy oldal gyászkeretes. A boríték hátoldalán a feladó: özv. Déri Györgyné Budapest I. Attila utca 103. és elmosódott debreceni postabélyegző. A címzés: Dr. Sőregi János muzeumigazgató úrnak Debrecen Déri muzeum.

Budapest 1946. Szept 14.

Mélyen tisztelt Igazgató Úr!
Kedves Bátyám!

Augusztus 22-iki kedves levelét a jóleső vigasztaló szavakkal hálásan köszönöm, úgy szintén a búcsúbeszéd másolat megküldését. Nekem is az a kívánságom, hogy tartsuk fenn az állandó összeköttetést, hiszen lassan én maradtam itt mint egyedüli „Déri”. Münchenben lakó kedves sógornőm, Déri Kálmán özvegye még él ugyan, de már szintén 70-en túl van.

Bizonyosan érdekli kedves Bátyámat György utolsó napjai és általában betegségének lefolyása. Amint már régebben megírtuk, György az ostrom alatt kapott először dagadt lábakat és vérkeringési zavarok léptek fel, amiért állandóan vízelhajtó injektiokat kapott és állandóan orvosi kezelés alatt ált. Hónapokig nem járhatott le a lakásról, részint mert a házban nem járt a lift és Ő nehezen tudott járni, másrészt nagyon keveset szabad volt járnia, hiszen annál többet dagadt meg ilyenkor. Úgyhogy, amikor idén tavasszal egy betegtolószéket sikerült megvásárolnom, György ezt boldogan fogadta. Attól kezdve mindennap kitoltam szegénykét a közeli városmajorparkba, ha jó idő volt. Ennek Gyuri igen örült és már mindig sürgetett, mert a nehéz gazdasági és bevásárlási és háztartási munkáim mellett igen sokat akartam Neki is szentelni az időből, úgyis csoda volt, hogy én ezt a nagy strapát kibírtam. – Így volt ez Június 19-ikéig. Akkor lépett fel egy érelzáródás a balalsó lábszáron, azontúl feküdnie kellett már, a láb piros és kék, dagadt lett, a szívműködés azontúl gyengült, kapott szíverősítő injektiokat állandóan, de semmi nagyobb jobbulás nem mutatkozott. A közeli katasztrófát az orvos és sajnos, én is láttam. György is beszélt róla két hét a halála előtt („meglásd meghalok”) mondta. Általában nem beszélt szívesen ilyenekről, mert látta mennyire ragaszkodom hozzá. A múzeummal kapcsolatban csak mindig szerette volna még látni és igen örült a bátyám jelzett jövetelének. Mindketten igen vártuk is.

Az utolsó két héten szinte éjjel nappal az ágya mellett voltam és a karomban feküdt, úgy babusgattam, mint egy beteg gyermeket. Állandóan jajgatott, nem kapott lélegzetet, szörnyű éjjeleink voltak, semmi altató nem segített, állandóan fel le, olyan nyugtalan és gyenge volt a szív. Júl. 19-én fellépett egy tüdővizenyő, azontúl csillapítókat kapott és sokat aludt. Vasárnap este beszélt utoljára kedvesen engem magához ölelve „ich hab Dich sehr gern.” Másnap csak nagy szemekkel nézett rám, meg is értett, mikor hozzászóltam, de már nem beszélt. Kedden délután ¾ 6-kor alvás közben eltávozott tőlem, ott ültem állandóan az ágya mellett. –

Nehéz ebbe a nagy magányba bele szokni, olyan boldog, egyetértő életet éltünk mi ketten, csak a szépségnek, zenének, művészetnek és a szép természetnek éltünk. Igaz, hogy soká anyagi gondjaink nem voltak, nem úgy, mint mostanában. De borzasztó nehéz idők nehezedtek mindnyájunkra. Milyen nagy megnyugtatás ez nekem, hogy mindent meg tudtam Györgynek adni, még azokban a legnehezebb időkben is mindent tudtam neki megszerezni. Most ugyan, ami az ellátást illeti, lényegesen jobb a helyzet, viszont hiányzik a pénz hozzá.

Még nem tudom miből és hogyan fogok élni, a nyugdíjam még nem biztos és ha meg is kapom, igen kevés. A saját két öröklakásom (a 4 szobás lakatlan rom) több a kiadás. Utóbbit el akarnám adni, de avval is a pénzhiány miatt várni kell. Vannak itt még a gyűjteménynek néhány töredék tárgyai, mindenből valami, közte sok törött tárgy, rengeteg edényünk, üvegjeink eltörtek. Majd ha személyesen feljön, kedves bátyám, beszélünk róla még. Nem hiszem, hogy Debrecennek ezekre szüksége lenne, mivel ezek a példányok legtöbbnyire már megvannak. György is inkább Baját említette, mivel ezeknek népies tárgyakból semmijük nincsen.
Kedves Bátyám! A mi nap valamiképpen említette, hogy ki lett fosztva, ha jól értettem ruha kadrobból is van szó? Nem tudom, hogy nem e sértem meg, ha kérdezem, mire lenne szüksége esetleg. Én úgyis György holmiját megtartom, egyelőre fájó érzés, ha csak rájuk pillantok. Ha majd eljön, beszélünk róla.-

Hála Isten, hogy ez az egy kis lakásom ilyen rendbe tudtam hozatni, szép, jól fűthető kályhát is csináltattam, de örült szegény Gyuri, milyen jó meleg is lesz itt „a télen”, mindig mondogatta.

De milyen szomorú és fájó szív lesz itt nekem, ha a jó melegben szegényke nélkül kell itt élnem. –
Egyik jó barátba is nagyon is hamar kellett csalódnom, nagyon csúnyán viselkedett, majd egyszer elmondom, kérem, ne is írjon és ne is említsen engem Tordaynak. György őt sohasem szerette és óvott tőle mindig, nem akartam elhinni, amig ilyen rossz, fájó tapasztalatokat nem szereztem, a jó Isten idejében igy vezérelt és igy jól is van. –

Most úgy írtam, mint egy régi jó barátnak, kiöntöttem szívem bánatát nagy egyedül létemben.

Szívélyes üdvözlettel
szomorú Déri György neje

3.,

Déri Györgyné három oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó bélelt borítékkal, 60 filléres (Ipar és mezőgazdaság) bélyeggel, elmosódott budapesti és debreceni postabélyegzővel. Címzett: Dr. Sőregi János muzeumigazgató úrnak Debrecen Déri Múzeum. Feladó: Déri Györgyné ezredes özvegye Bpest. I. Attila utca 103.

Bpest 1946. X. 12.

Kedves Bátyám!

Köszönöm kedves levelét, melyet szept. 28-án hozzám intézett. Szeretem az őszinte beszédet és azért én is úgy tekintem kedves Bátyámat, mint családunk egyik régi tagját, amelynél kipanaszolhatom magamat. Sajnos, rokonaim, két fivérem külföldön élnek, Bécsben, odavaló állampolgárok és bizony ezen nehéz napjainkban sem tudtak mellettem lenni. György is igen szerette főleg Sándor öcsémet, aki jómenő vaskereskedő. Nagy üzlethelyiségei vannak IX. Hörlgasse 4. Neki is György, az én felejthetetlen drága jó uram volt a jótevője, karrierje megalapozásánál. Úgy imádja most is, állandóan annyi szeretettel ír és végtelenül siratja.

Éppen írja, hogy a Wieni Sirboltunkról Frigyes sógorom halála évfordulója napján gondoskodik, rendbe hozatta a sírt, mivel a háború okozta elég sok károk érték.

Két sirbolttal tovább nagy bombakráterek vannak, Szegény jó édesapánk sírja is teljesen eltűnt, csak egy fa jelzi még a helyet.- Másik fivérem, Albert világháborús hadirokkant százados, most a városnál valami állása van, városatya is egyúttal. Mindkettő nős, bécsi feleségük van. Távolabbi rokon több van, de ezek mind néhai mostohaanyám részéről vannak, nem igen levelezem velük. György részéről talán még Dezső öccse él U.S.A.-ban, de két hónap előtt küldött levelemre még nem válaszolt sem Ő, sem felnőtt két gyermeke. Sógornőm, Käthe, Déri Kálmán özvegye él Münchenben, szeretne jönni, de még nem engedik. Igy rokonoktól teljesen elhagyatva, egy pár igen kedves barátnőm körében éldegélek bánatosan, szomorúan. De György velem van, az ő sok-sok jóságával és nagy szeretetével. Az Ő emlékének élek, az Ő vele eltöltött gyönyörű, szép éveknek, hiszen mi annyira egyetértettünk mindenben, mindent és mindenütt együtt voltunk. Hogy gyönyörködtünk egy-egy muzeális, népies darabban, mennyire élveztük a természet mindenkori szépségeit, milyen gazdag volt Ő lelkiekben. Kevés asszonynak lehetnek ilyen szép emlékei, lássa, ez tartja bennem a lelket, mert a nagy magányomban bizony sokszor elcsüggednék.

Azt kérdi kedves Bátyám, mik a terveim? Istenem, nem tudom. Itt van kis szépen rendbehozott öröklakásom, György itt van, csak itt van az én helyem, az én otthonom. Más lenne, ha György, ahogy terveztük, Debrecenbe került volna. Kicsit bánt is, hogy nem kaphattam itt olyan kiválóan fekvő sírhelyet. Ez elég szép, szép fasorban fekszik, idyllikus hely. Ő szerény volt egész életében, szerette a népet, igy Ő is a nép között fekszik. Kedves Bátyám, személyes látogatásánál különben még beszélünk erről. Igen megnyugtató számomra hogy akkor illő, nagyon is szép temetést tudtam neki rendezni, most ez nehéz probléma lenne, akkor két jobb ékszerdarab eladásával mindenre tellett.-

Nagy csalódásban volt részem, a Honv. min. az a leirat érkezett. Mivel a férj és feleség között több mint 20 év korkülönbség fennáll, a 1921. évi ellátási törvény alapján nyugdíj nem jár. Ugyan ezt közölték velünk házasságkötéskor, de akkor nem volt probléma, elég vagyonunk volt. Utána járok most és megpróbálok személyesen elmenni a Honv. Min. úrhoz, György múzeumalapítási érdemeit is megemlítem. De kevés kilátás most, mikor a honv. nyugdíjasokat is B. listázzák, ha háztulajdonos v. más jövedelme is van. Egyenlőre van még egy kevés, miből élhetek, több féle eladni való telek, romlakás, etc. Ha megnyílik a világforgalom, könnyebb lesz nekem is. Igy szerényen össze húzodszkodva elég lesz addig. –
Hiszen, ha meg tudnám csináltatni a romlakást, jól jövedelmezhetne. De igen sokba jönne, mivel asztalosmunka, 9 ajtó hiány és az összes közfal hiányzik. Igy jobb, mint rom eladni, az én korommal, 49 éves vagyok, örököseim nincsenek, minek kínlódjak evvel, esetleg nagyon is ráfizetnék. –

Kedves Bátyám, a ruházati gondjain szeretnék segíteni. A három téli kabátból egyet kapott legrégibb tisztbarátjának százados fia, akinek édesanyja velem drága jó uramnál az utolsó két héten olyan nagy szeretettel segített ápolásában. 1 a Sándor öcsémé, és egyet Bátyámnak rendelkezésére bocsátok. Csak tessék most minél előbb érte jönni, vagy valakit küldeni, mert bizony a tél már beköszönt ma holnap. És ilyenkor a legjobban vigyázni kell. A többiről ráérünk beszélni, abból is jut valami. Ruha is kettőt már odaadott még György, Csányinak és még egy tiszt barátjának, na meg vinni is vittek eleget. De még azért jut valami. Úgy szintén fehérneműből. Sokat cseréltem el élelemért az ostrom utáni időkben, hiszen nem akartam, hogy György hiányt szenvedjen valamiben. Drága jó uracskám, de milyen jól élhetett volna, most olyan bőség van minden élelmiszerben, igaz, viszont pénz hozzá nincsen. Tehát a télikabát megvan, jó szívvel adom, viselje egészséggel és szép emlékkel felejthetetlen jó férjemre. A kabát dubl angol szövet, bélelve nincsen. György ezt a legjobban szerette és viselte. Ha hidegebb volt, bundát viselt. – Igen rossz a tintám és a tollam, úgy látszik. Annyit írtam, de még sok mindent nem mondtam el. Sok szívélyes üdvözlettel a kedves kis családjának is őszinte szívvel Déri Györgyné

Mi újság a múzeum részéről, a néprajzi anyag otthon van vagy el lett annak idején szállítva? A képes kalendárban volt ugyan szó az elszállításról. Én is megcsináltatom lassan a vitrint, vágyom a még ép maradt szép darabokat látni és gyönyörködni benne, minden darabban közös, szép emlék fűződik, hiszen én mostam kezeltem minden darabot, amikor hozzánk került.

4.,

Déri Györgyné négy oldalas, autográf levele gyászkeretes levélpapíron és a hozzá tartozó, szintén gyászkeretes borítékkal. 60 filléres (Ipar és mezőgazdaság) bélyeg, rajta Budapest 946 okt … postabélyegző. Címzett: Dr. Sőregi János muzeumigazgató úrnak Debrecen Déri Muzeum. A boríték hátoldalán a feladó: özv. Déri Györgyné. Budapest. I. Attila utca 103-105. és a debreceni postabélyegző. Mindkét postabélyegző elmosódott.

Budapest, 1946. Október 26.

Kedves Bátyám!

Sietek a ma érkezett kedves levelére válaszolni. Nagyon szívesen beleegyezem a megküldés megjelölt módjába, csak küldje el minél előbb a koffert a kulccsal. Egy aggályom van, hogy biztos e ezen küldés ma, nem dézsmálják meg? Azért jó lesz utánvétet írni (írja meg mennyi legyen ez). Én úgy is a pénzt rögtön vissza küldöm.
Én mindenhogyan kedves Bátyámnak, minden ellenszolgáltatás nélkül adom a kabátot, viselje egészséggel és emlékeztesse sokat az én drága, jó, felejthetetlen uramra, aki mindig és mindenkor csak szépet és jót cselekedett. Most érzem csak igazán, mi volt Ő énnekem és milyen sokat vesztettem én.

A nyugdíj ügyem úgy fejlődik, hogy most kegydíjra vagyok a Honv. Min. által előterjesztve, jó indulattal vannak az ügy iránt, sőt mindenütt mint (mélt. assz.) szólítanak (a napokban bent jártam utána érdeklődni). De evvel nem szeretnék megelégszeni, ezt én nem is kaphatom, amint az előírásokból látom, mert különféle bizonylatot kellene bemutatnom, (pl. vagyontalanság, munkaképtelenség, absolute rászorultságot.) Ilyeneket én nem mutathatok be. Igy ez az ügy hamarosan meg fog akadni maholnap. – Én nekem csak az kellene, hogy az „Államfő” vagy nem tudom kihez kellene fordulnom, kivételt tegyen énvelem, tekintsen el a közöttünk fennálló korkülönbségtől és engedélyezze kivételesen számomra az özvegyi nyugdíjat, férjem és családja részéről az állam és a haza iránt tett rendkívül méltánylást érdemlő voltára való tekintettel. Más semmi akadály nem áll fenn. György még nem volt 62 éves házasságkötésünkkor, én most már múltam 45. Ez tudniillik a korhatár. Annak idején Horthy tett ilyen kivételt. Talán a Debreceni Polgármester vagy a város felirata az államfőhöz segítene nekem. De addig, amig itt meg nem tudok mindent, ne tegyen semmit. Esetleg az államfőhöz fordulok és akkor Debrecen közbenjárása jó lenne. Csak végső esetben, mikor igazán rá lennék szorulva, kérnék Debrecentől, de Isten óvjon, hogy arra sor kerüljön valaha.

Várom a koffert és rögtön elindítom a küldeményt.

Szívélyes üdvözlettel köszöntöm kedves kis családjának minden tagját, szomorú
Déri György neje

Ne inkább a lakására küldjem a csomagot? Nekem mindegy, csak Bátyám szempontjából gondolom. De a Múzeumot talán a posta jobban respektálja?

5.,

Déri Györgyné két oldalas, autográf levele, boríték nélkül.

Bpest. 1946. Nov. 1.

Kedves Bátyám!

Ma reggel kaptam meg a csomagot és a levelet egyúttal. Igaz, hogy éppen az ünnep legszomorúbb napján. De mivel a nagy esőzés miatt nem mehettem csak délután az én kedves Györgyömhöz, úgy el is készült még ma a csomag és reggel feladatom.
Tartalma:
Egy téli kabát.
Egy zakó, 1 mellény
1 nappali ing
1 hálóing
1 alsó nadrág
6 gallér.
Sajnos, az öltöny nem komplett, a hozzá való mellényt és nadrágot ellopták egy házon kívüli kofferből. A fekete mellényt és hozzá fekete nadrágot viselte a férjem, de a nadrág vele ment a sírba, mert „Attilában” temettem és a tiszti nadrágok már elhasználódtak régen, így ezt adtam rá. Ez a sötétszürke öltöny majdnem egészen új, kár, hogy igy hiányzik hozzá a két darab. Téli öltönnyel rosszul állt, mert ezeket nagyon lopták. Van még 2 a testvéreim részére fenntartva.

Nekem minden darab fájó emlék, hiszen én válogattam vele mindég a szöveteket.
Viselje jó egészséggel. Mondhatom igen szépen elő volt minden készítve, így könnyű volt a csomagolás.

Szívélyes üdvözlettel Déri Györgyné

6.,

Déri Györgyné négy oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz. Mind a boríték, mind a levélpapír gyászkeretes. A borítékon 60 filléres (Ipar és mezőgazdaság) bélyeg, elmosódott bpi bélyegzéssel, hátoldalán a feladó: özv. Déri Györgyné Budapest I. Attila u. 103. és a szintén elmosódott debreceni érkezési postabélyegző. Címzett: Dr. Sőregi János muzeumigazgató-úrnak Debrecen Déri muzeum.

Budapest Dec. 18-án, 1946.

Kedves Bátyám!

Köszönöm nov. 22-én kelt kedves levelét. Örülök, hogy a küldött ruhaneműek megfelelnek és jó hasznát tudja venni.
Részletes soraiból most tudtam csak meg, hogy tulajdonképpen elég sok épületkár történt a múzeumokban. Az, hogy a tábla és vasvitrinekben nem maradt ép üveg, azt az ember a nagy rombolások után nem is várhatja másképpen. Az baj, hogy az ajtók és ablakok is szétroncsolódtak, így már hosszadalmasabb lesz a rendbehozatal. Itt is, mint mindenütt, az anyagiak jönnek leginkább számitásba, és mai világban, amikor az országnak annyi értékes épületei tönkre mentek, nem nagyon sietnek majd a múzeumok renoválásával. Nálunk a házban már eléggé szépen halad az újjáépítés, jövő télen, ha Isten segít, megint lesz központi fűtésünk.
Az én hartmuth módra rakatott cserépkályhám, melynek szegény jó uram annyira örült, jól bevált, kevés fával igen jó meleg a lakás. Szeretem az otthonomat, nem tudnék elmenni hosszabb időre, hívnak mindig mindenfelé, de én legjobban otthon érzem magamat, ahol minden az én drága jó Györgyömre emlékeztet. Féltem a hosszú estéktől egyedül, mert én vagyok az, aki sokszor magamban mondom, jobb, ha nem jönne ma senki.
Sajnos, azt hiszem nem vagyok egészen egészséges. Az orvos a múltkor (szükséges munkaképes vizsgálat volt a nyugdíjam ügyében) azt konstatálta, hogy magas a vérnyomásom (200). Érzem is sokszor azt a nyugtalan, nehéz fejű állapotot, de jobb nem törődik az ember sokat magával. Hiszen mi mindent vittem én véghez még ma egy év előtt, György mindég azt mondta: „Sie ist unermüdlich, niemals ist Ihr was zuviel.”

Kedves Bátyám! Létezik még a Múzeum barátok köre? És mennyi a tagsági díj?
Örülök, hogy megjelenik újra az évkönyv. Istenem, de sok minden történt az utolsó megjelenése óta.

Éppen írja öcsém Wienből, hogy nagyon szép idegentől letett koszorú volt a Bécsi kriptánkon. Valószínűleg a Brix család egyik tagjától (Louiza sógornőm rokonai). Kathe sógornőm Münchenből is sokat ír, érdeklődik minden iránt, a múzeum iránt is, rajtam akar segíteni. 71 éves, szeretné, ha hozzája csatlakoznék. Én inkább őt hívom ide, itt jobban tudnánk megélni, mint odaát, München még jobban rom, mint Budapest.

A nyugdíj ügyem még nincsen elintézve, megy lassan, beígérték, hogy hónapokig várni kell.
Közben egy másik ügyel kapcsolatban is sok járásom volt, be kellett szereznem a magy. állampolgársági bizony. Ki gondolt arra, hogy György, aki a magy. állam évtizedes szolgálatában ált, neki is végig kell járni azt a sok hiv. utat, még ilyen biz. Ő után megtudtam szerezni.

Sok mesélni valóm lesz kedves Bátyám, de úgy látszik a beigért jövetel már csak Isten segítségével 47. évben lesz.
Én legjobban csak úgy át szeretnék surranni ezen a sok előttünk álló ünnepnapokon, nehéz lesz a sok szép emlékkel a szívünkben egyedül lenni. Öt hónapja, így egyedül, drága Gyurim nélkül!

Kívánok az egész kis családnak nagyon meghitt, kellemes, szent karácsony ünnepeket és egy jobb, szebb és boldogabb új esztendőt

Őszinte baráti szeretettel üdvözöl
szomorú Déri György neje

7.,

Déri Györgyné négy oldalas, autográf levele gyászkeretes levélpapíron és a hozzá tartozó gyászkeretes borítékkal. 60 filléres (Ipar és mezőgazdaság) bélyeggel, rajta Budapest 47. III. 17. postabélyegző. Címzés: Dr. Sőregi János muzeumigazgató úrnak Debrecen Déri muzeum. A címzés mellett ceruzával: Válasz III. 20. A boríték hátoldalán a feladó: özv. Déry Györgyné I. Attila u. 103. Budapest és Debrecen 47. III. 18. postabélyegző. A levélen a dátum és levél szövege közti üres területen ceruzával beírva: Válasz ment III. 20.

Budapest Márc. 14.-én, 1947.

Kedves Bátyám!

Régen nem írtunk egymásnak. Közben lassan múlóban van ez a szigorú tél, amely többé-kevésbé mindenkit megviselt. Nem tudom, a kedves Debreceniek hogy voltak ellátva tüzelővel, mi szegény Pestiek nagyon fáztunk. Azaz nekem volt legalább egy meleg szobám, de biz sok kedves barátnőm idejöttek hozzám melegedni, mert otthon állandóan dideregtek. – Mi újság van? Kezdik-e ezen tavasszal már a Múzeumot renoválni? Magának, kedves Bátyám, biztos sok dolga van mindig, hallom sokszor emlegetni a Rádióban: a Déri múzeumban ez v. emez kiállítás vagy előadás etc. rendeztetik, főleg orosz nyelven emlegetik többször.

Én nekem bizony nehezen és keservesen múlnak a napok. Igyekszem elfoglalni magamat, amennyire lehet és több jótékony célt pártolok. De ez mind nem tölti ki ezt a nagy űrt, amit az én drága jó uram maga mögött hagyott. Ez csak olyan tengődés máról holnapra, öröm nélkül. Nincsen semmihez kedvem. Van még egy pár kedves, régi, jó emberem, akik sokat hívnak magukhoz, de oda is csak akkor megyek, ha idegen nincs náluk, nem bírom a nagy társaságot, nagyon szenvedek, ha jókedvű embereket látok. Majdnem mindennap azt a kérdést kell feltennem: minek?
Mondják, hogy már jobban nézek ki, már kissé híztam is, persze nem dolgozom és nem strapálom magam úgy, mint mikor szegény jó uram olyan súlyos beteg volt. – A temetőbe most is sokszor megyek. Most vittem Györgynek az első hóvirágot a sírjára.

Kedves Bátyám! Egy jó hír érkezett ma hozzám. Engedélyezték a nyugdíjamat. Ez volt a mi kedves Bartha min. az utolsó k. jótéteménye, mert igazán Ő neki köszönhetem, hiszen már hat hónap óta lett kérvényezve és csakis kegydíjról volt szó és Ő méltányolta György érdemeit és utolsó pillanatban nyugdíjra változtatta át. Örülök én is nagyon ennek a jó fordulatnak, nem sok, de mégis egy alap, amivel számitani lehet. Tudom kedves Bátyám, mint Gyurinak és nekem is jó Barátom, Maga is örül énnekem és ezért mint elsőt értesítettem is.
De mikor jön már Pestre? Annyifelé közös érdekű megbeszéléseim lennének, a György sírja miatt is szeretném a véleményét hallani. György egész betegségének lefolyását, vagyis az utolsó évek keserveit leírtam egy füzetkébe, ha majd egyszer valaki olvasni akarja.-
Fivéreim, müncheni sógornőm nagyon hívnak, de én nem tudnám még Györgyöt itt hagyni.-

Hogy van a kis családja? Szeretnék, kedves Bátyám, mint az utolsó „Déri”, a Múzeumbarátok körének tagja lenni, lehetséges ez? Mennyi a kötelező tagdíj? Mi újság a múzeum körül?

Abban a reményben, hogy k. Bátyám és kedves családja egészséges és jól vannak küldöm szívélyes üdvözletemet sok szeretettel
özv. Déryné

8.,

Déri Györgyné két oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó bélelt borítékkal. A borítékon 20 (Ipar és mezőgazdaság) és 40 (Kossuth Lajos) filléres bélyeg, rajta Budapest 947 aug 24 postabélyegzés, a hátoldalon a feladó: özv. Déri Györgyné Budapest I. Attila u. 103. és Debrecen 47 VIII 24 postabélyegzés. Címzés: Dr. Sőregi János muzeumigazgató úrnak Debrecen Déri muzeum.

Budapest, 1947. VIII/22-én.
Kedves Bátyám!

Végtelenül jól esett, hogy kedves soraival az évforduló alkalmával felkeresett. Nagyon szomorú napok voltak azok. Sok kedves ismerős jött el a misére és György sírjához, nem akartak egyedül hagyni. A sírja tele volt virággal. Jól esik az a sok szeretet, amivel körülvesznek, de nagyon szomorú és vigasztalan az életem. Sokszor elcsüggedek, de ha Györgyre gondolok és a sírjánál elpanaszolom bajaimat, érzem, hogy velem van és vezet és óv engem.
A sírja szomszédságában már lassan állítják a sírköveket, én nekem várnom kell még vele, de a sírja így is nagyon szépen van tartva, tele virággal.

Mikor jön már egyszer kedves Bátyám Pestre? Szeptember elején a határra utazom, fivérem is odajön, hogy legalább így találkozhassunk 9 év után. Innen járnak autóbuszok és György Keresztfia egy volt tiszt, benne van a vezetőségben és ingyenjegyhez hozzásegít, így érdemes az 1 ½ órai találkozás fivéremmel.
A téli szaizonra két deákleánykát szeretnék a lakásomba venni, hogy ne legyek ilyen egyedül, talán sikerül így jobban a hosszú, korai, téli estéket eltölteni. Déry János családja, távoli rokonaim és megjöttek külföldről (Lichtenstein Vaduz) és többször meglátogatnak. György nem ismerte őket.
Most hallottam csak nagy meglepetésemre, hogy Debrecenben mennyire ünnepelték annak idején Jánost és családját, mi erről akkor nem tudtunk. János írt akkoriban szép levelet és tiszteletét szerette volna tenni, de György gyengélkedő volt és elhalasztotta, mire későbben mi jelentkeztünk, Jánosék már Svájcban voltak. János most is kint él feleségével és leánykájával, de vezeti tovább a Szegedi gyárat.

Mi újság a Múzeum rendbehozatala körül? Soká lesz még mire elkészülnek? Persze előbb más, fontosabb épületeket javított a város, a múzeum nem életszükséglet.
Képzelem, milyen nagy az öröme kedves Bátyám nagy leánykája és fiacskája olyan jó gyerekek.
Feleségét sokszor üdvözlöm, ha erre jár Ő is jöjjön el, bármikor örülök a viszontlátásnak. –

Szívélyes üdvözlettel és
meleg baráti kézszorítással
özv. Déri Györgyné

9.,

Déri Györgyné öt oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz, a hozzá tartozó borítékkal, rajta 20 (Martinovics Ignác) és 60 (Táncsics Mihály) filléres bélyeg, budapesti és debreceni postabélyegzés: BUDAPEST 947 dec. 15 és Debrecen 47. XII. 16.. Címzés: Dr. Sőregi János úrnak Déri muzeum igazgatojának Debrecen Déri muzeum. Feladó: özv. Déri Györgyné Budapest. I. Attila u. 103. Eltérő kéztől származó, minden bizonnyal Sőregi sk feliratai: Érk. 1947 XII. 16. válasz XII. 18.

Mélyen tisztelt Igazgató Úr!
Kedves régi jó Barátom!

Végtelenül örültem régen várt sorainak és minden hírnek, amit a Múzeummal kapcsolatban közölt. Úgy érzem, ha Debrecenre és a múzeumra gondolok, mintha ott életem második fele vagy második otthonom lenne, Ez az érzés kicsit jogos is, mert én dolgoztam a gyűjteménnyel a legtöbbet, na és mert minden darabja Györgyömre emlékeztet.

Most pár hete csomagoltam ki egy részét az üveggyűjteménynek, oly nehéz volt a szívem visszagondolva, mennyire szerette volna György még egyszer az ő kedvencz üvegjeit látni, hogy szeretett volna bennük gyönyörködni. Élete utolsó évtizede csak a gyűjteménynek szólt, lemondott a társadalmi életről, csak kevés és csak olyan embereket tűrt meg barátainak, akik szintén érdeklődést mutattak ilyenek iránt, de legislegszívesebben velem volt.

Mi soha nem unatkoztunk kettesben, bárhová is mentünk. Nap nap után érzem hiányát az Ő végtelen jóságának és gondosságának, amivel engem mindig körülvett. Még sokszor jut a kezembe egy egy eldugott emléksor, mindenütt pár kedves sor a részemre. nem tudtam, hogy ennyire szeretett és hogy „mindene” én voltam.
Milyen nehéz így egyedül az élet!

Drága Barátom, régen nem írtunk egymásnak, sok minden mondanivalóm van, ha ugyan nem untatom vele.
Az iskolai évad óta két nagyon kedves Deák lakik velem, vagyis Márta és Laczi, egy 20-22 éves testvérpár. Kassaiak.* Édes, nagyon szép gyerekek és végtelenül boldogak, hogy nálam lehetnek. Azt nem értem ugyan el, amit szándékoztam, szóval kereset itt mellékes, élelmet otthonról nem igen kaphatnak, a mensán kosztolnak és itt nálam főzögetnek még hozzá. Nagyon szeretem őket és ők második anyjuknak is tekintenek. Szüleik jómódú orvos és szanatórium tulajdonosok voltak, de most sokat elvettek és apjuk csak egy száz holdas tanyán gazdálkodik egyik testvérével. Mint orvos, mert magyar, nem működhet. De a gyermekek igenis magyarok maradnak.
Igy lényegesen kellemessebben telnek napjaim. Márta velem ül esténként, a rádió mellett bökögettünk (kötünk etc.) Laczi, ő a fiatalabb, felhozza nekem a fát, késő estig rajzol, tanul, a műegyetemre jár. Karácsonyra haza készülnek menni.
*Egy odakerült Barátnőm gyermekei.

Én sem voltam tétlen, állandóan avval foglalkoztam gondolatban, mit is csináljak a lakásom ügyében, hogy megkönnyebbüljön a gond és a sok kiadás. Pár nap előtt egyeztem meg egy építésszel, a tavaszra megépül a romlakásom, ha a jó Isten is úgy akarja. Két drb., kétszobás, komfortos lakás épül, mindegyik külön bejárattal. Egyik enyém marad, a másik az építesz tulajdonába megy át, amiért megépíti. Ha minden jól sikerül, talán visszamegyek oda fel lakni és ezt kiadom, mindkét lakásnak szabad bérbeadási joga van. Ez volt a mostani világban a legjobb lehetőség, mert magam megépíteni nem tudtam volna és aztán ilyen nagy lakást nem keres ma senki. Havonta 150 frt. költségem van rá, amit igazán magamtól vonok meg és sokáig fizetni nem tudnám. Állandóan vannak tatarozások. A háztető nálunk is 60 ezer frtba került, amit kölcsöny útján 2 évig fizetnünk kell. Utána meg kell csináltatnunk a központi fűtés berendezést, ez újabb nagy teher a tulajdonosoknak. – A temetőbe sokat járok, nagy megnyugvást vált ki bennem. A sír eléggé szép volt, késő őszig virágos, sokat foglalkozom, hogy is legyen, itt hagyjam e Györgyöt? Az előtte való szomszédsíron (duplasír) egy nagy gyönyörű sírkövet állított egyetlen elhunyt fiának, igy György sírját majdnem eltakarja. Bánt ez engem sokszor, daczára hogy ezt a családot kedvelem és igen gyakran együtt vagyunk. Általában a körülötte levő sírok hozzátartozói úgy mind összetartunk, mindenki körülötte öntözte a György sírját is, ha előbb jött mint én, mert az öntözőre nem lehetett teljesen bízni. Itt voltak a napokban a Bajaiak. Én küldtem Nékik egy pártet (partecédula, gyászjelentés) és pár sort írtam György kívánsága szerint. Ők is akarnak egy Déri szobát létesíteni, most kapnak egy 10 szobás épületet, népies tárgyaik csak Baja környékbeli van. Hálásak lennének minden emlékért, ami a nagy Déri családra vonatkozik. Persze, nagyon tetszettek nekik a kézimunkák (van vagy 50 drb), és a szép pohárgyűjtemény. Hajlandók kívánságaimat teljesíteni, amennyiben eladásról szó lenne.- Én nem ígértem semmit, de lehet, hogy a népies tárgyakat oda fogom nekik adni, de nem pénzért, hanem talán György sírjával kapcsolatos teendőkért. Még nincs megérve az a gondolatom, még nem tudom mit tegyek. Drága Barátom! Ne higgye, hogy hűtlen akarok lenni Debrecennek, szívem minden dobbanása Debrecennek, a gyűjteménynek, Györgynek és György emlékének szól. Bár láthatnám már a „Déri gyűjteményt” kiállítva, úgy, mint régen. De hát ahogy soraiból kiveszem nagy kiharcolásba kerül minden fillér és még sok fontosabb teendőkre kell a pénz. Örülök hogy megjelenik a Képes Kalendárium.* Látom nagyon tevékeny, úgy mint mindig. –

A 48-as szoba berendezéséhez talán nekem is lenne néhány pohár, de el van még csomagolva, nem férne el ebbe az egy vitrinbe.
Ha mégis valahogy Pestre jönne, bármilyen időben is, okvetlen jöjjön el, és ha kedves felesége esetleg átutazóban Bécsbe, itt időzik, szívesen rendelkezésre állok, nálam alhatik, vagy kipihenhet, akármilyen szűkösen élek most, de kedves embereim részére mindig van hely.-

Én is tervbe vettem egy fontos utazást, ha ugyan sor kerülhet rá a mostani nagy nehézségek mellett, Meranba kellene utaznom, különféle családi emléktárgyak várnak ott hazaszálitásra. A tavaszra tervezem, de már most kell elkezdeni az iratok, engedélyek beszerzésével. Fivérem a költségekről akar gondoskodni. Most is sokszor az ő feláldozó támogatása segít ki engem. Igaz, még nem írtam meg, hogy Szeptember végén volt egy találkozásom Sándor fivéremmel és feleségével az osztrák határon. Kimondhatatlanul örültünk egymásnak 9 év utáni viszontlátásnak. Sándor kezeli a bécsi sirboltjainkat is, írja, hogy mindenszentekre teljes virágdíszben volt a Déri sirbolt is, egy idegen koszorút helyezett valaki el, bizonyos von Luize Brix hozzátartozói részéről.

Kedves Bátyám! Két kép került most hozzám Czakó államtitkár özvegye, jó barátnőm útján. Mindkettő Frigyes múzeum alapítási idejéből 1923 szept 2. – 9 személy van rajta. Ismerős: Sesztina pár, Frigyes, Czakó, Vásárhelyi (Vásári István) polgármester és azt hiszem Maga is k. bátyám. – A másik képen Sestina és Frigyes, Czakó a megboldogult házában családi körben ábrázolja. Ilyen kép több van, Czakóné szívesen felajánlja nekem, ha érdekli
*jubileumi száma biztos nagyon érdekes és szép lesz.

Szívesen küldenék a Múzeum részére belőle. Frigyes leveleket is kapok, ezek mind olyanok, amit Frigyes Czakóval váltott, annak idején. Régi szép idők emlékei!
Igen hosszúra nyúlt a levelem Kedves Bátyám, nagy lefoglaltsága mellett biztosan untatom vele, de hát az asszonyok szeretnek sokat beszélni. Egy mentségem van, nem történik meg nagyon sokszor. Itthon különben, ha barátnőim nálam vannak, én beszélek a legkevesebbet, de jó órában legyen mondva, becsülnek és szeretnek mindenhol, túl kevesellik, ritkán járok el, inkább hozzám jönnek.

Közeleg szent karácsony ünnepe, nehéz szívvel gondolok rá, a gyerekek is hazamennek, hogy is lesz eltűrhető újra György nélkül a szenteste.
A közelgő ünnepre fogadja kiscsaládjával együtt jó kívánságaimat és őszinte szívből jövő üdvözletemet.

Budapest 1947 XII. 14.én
Szeretettel
özv. Déri Györgyné

10.,

Déri Györgyné autográf, négy oldalas levele Sőregi Jánosnak. Hozzá tartozik a kézzel címzett boríték 60 (Táncsics Mihály) filléres bélyeggel. BUDAPEST 48. I. 15. és Debrecen 48. I. 16. postabélyegzővel. Feladó: Özv. Déry Györgyné I. Attila u. 103. Címzett: Dr. Sőregi János muzeumigazgató Debrecen Déri muzeum.

Kedves Bátyám!

Köszönöm dec. 18-án kelt kedves levelét az ünnepi jókívánsággal. Hála Istennek eléggé jól múltak el, igaz, hogy ez volt életem leszomorúbb karácsonya, egész egyedül voltam a szent estén, de annál többet gondolatban azokkal, akiket nagyon szerettem.-
A képes Kalendáriumot megkaptam és kedves Bátyámnak hálásan köszönöm, olvasom benne a szebbnél szebb és érdekes czikket a régi jó világból. Sok tudással van összeállítva és sok szeretettel.

Olvasom egy napi lapban, hogy Március 15-én nyílik meg a „Déri múzeumban” a 48-as szoba. Ez megint Bátyám érdeme és sok munkája. Nagyon érdekes lehet a Macartney Kossuth bankó gyűjteménye. Átnéztem a pohárgyűjtemény katalógusát, mivel emlékeztem, hogy a poharak között is van valami „Emlék” 48-ra. De azt hiszem egyáltalában tárgytalan, mivel ellenforradalmi tábornagyok poharai ezek. Jelasits, és Haynau báró osztrák tábornagyot ábrázoló képeivel vannak poharak. Aztán van egy pohár Deák Ferencz emailfestésű képével és néhány más metszet katonai portrait poharakban. Úgy gondolom, hagyjuk, nem az, ami oda kellene és nehéz is elküldeni postán.

Én most többet foglalkozom a még meglévő régi dolgokkal. Katalogizálom a népies tárgyakat, amit Bajának felajánlottam. Ezek még több részt a régi lakásban vannak és most úgyis ki kell onnan mindent rámolnom, így legjobb alkalom hozzá.
Nagyon szép levelet kaptam a Bajai polgármester úrtól. Nagyon örülnek, hogy Nékik is akarok valamit a régi, nagy gyűjteményből juttatni. Készül már az új múzeum épülete és méltó helyet kap ez a pár tárgy. Persze Ők a szép poharakra is spitzelnek, az urak itt látták. De arról most nincs szó, egyelőre meg akarom magamnak tartani. Szeretem nagyon. Ez drága jó uram kívánsága volt így. Azt mondta ez Bajáé, csak ha nagyon meg vagy szorulva add el. Szerettem volna a György sírjával kapcsolatosan ezt valahogy elintézni, de eltérek attól. Írja a Bajai Polgármester, hogy a tavaszra emléktáblával óhajtják azt a házat megjelölni, amelyben György és Frigyes született. Így van nekem is elfoglaltságom, nem unatkozom és emlékekkel dolgozom.

Lassan leépítem a sok öregasszony barátnőket, nincs értelme az a folytonos jajgatás, panaszkodás ebben a gondterhelt, szomorú életben. Inkább jó könyvet olvasok, vagy rádiót hallgatok. Később a lakás ügyemet kell elintéznem, szeretném, ha már építkeznének. A vérmezőt, a tavaszra tervbe van véve a parkírozása és ahová mostani lakásom ablakai néznek, lebontják a romházat, így itt is jobb kilátás lesz. –

Remélem, kedves Bátyám, ebben az évben mégis csak megadatik egyszer a lehetőség, hogy meglátogat egyszer? Örülök mindig, ha ír és elmeséli az új eseményeket. Gondolatban sokat vagyok Debrecenben és az én kedves jó embereimnél.
Isten adjon jó egészséget Mindnyájuknak. Sok szeretettel üdvözli kis családjával együtt

őszinte szívből
Déri Györgyné
Bpest. 1948 I/12én.

11.,

Déri Györgyné négy oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz a hozzá tartozó borítékkal. A borítékon három 20 filléres (Martinovics Ignác) bélyeg, budapesti: BUDAPEST 48. V. 18. és debreceni: Debrecen 48. V. 18. postabélyegzéssel. Címzett: Dr. Sőregi János muzeum igazgato-úrnak Debrecen Déri Muzeum. Feladó: özv. Déri Györgyné I. Attila u. 103.

Budapest 1948. V. 16.

Kedves Bátyám!

Először is szívből köszönöm még a húsvétkor küldött két füzet példányt és hozzá a kedves sorokat. Biztosan azt hiszi rólam, elhanyagolom, mert oly soká nem válaszoltam, pedig gondolatban sokat járok Debrecenben, régi kedvenc gyűjteménytárgyaim és kedves embereim között. Hiába, engem csak az emlékek tartanak, azoknak a boldog, szép, soha vissza nem térő időknek.

Semmi változás nincsen az életemben, a két gyermeket nagyon megszerettem. Velük vagyok, jön megy az ifjúság körülöttem, a télen egypárszor hívtunk társaságot, keresztlányom is sokat volt nálam. Jó barátnője az én lánykámnak. Így tűrhetően teltek napjaim, mondhatnám sok örömben is. Ebből semmi hasznom nincsen, túl jó vagyok, strapálom magam, főzök nékik mert a mensa koszt rossz és nem elég. Csak egy van, hogy nem vagyok egyedül és nagyon szeretnek és becsülnek a gyerekek.
Oly gyönyörű két emberpéldány, 21-22 éves testvérpár. Magas, nagyon szép leány és fiú. A fiút sajnos elveszítjük, mert otthon besorozták és haza kell mennie. –
A nyáron hogy lesz, nem tudom, elutazni nem igen lehet, rokonaim vidéken nincsenek, és fizetővendégképpen is sokba jön, ezt egy nyugd. özvegy nem bírja a mai nehéz időkben. Eddig is csodálatos és Istentől nagy kegy, hogy így volt miből élnem, de meddig bírom, mindig a készből költekezni? Szeretnék valamihez kezdeni, valami kereseti lehetőséget találni. –
György bizony nem így képzelte nekem a jövőt. De érzem sokszor és minduntalan az Ő vezetését, irányítását.
Most jól nézek ki, kissé összeszedtem magam, mindenki mondja fiatal és csinos vagyok, kár így az életemet otthoni hamupipőként eltölteni.
Menni kellene társaságba és nem mindig az öreg barátnők között lenni, akik még gondterheltebbek és túl öregek hozzám. Majd csak lesz valahogy.
Sok gondom van a romlakással, megbízhatatlan építesz kezébe kerültem, kevés asztalos munkát végzett eddig csupán, holott már május 15-re készen kellett volna lennie az egész építkezéssel, folyton húzza halassza, mert valószínűleg nincsen pénze. Az államosítás és a nagy pénztelenség is az oka, nem vesz most senki semmit. –

Kedves Bátyámék is állami tisztviselők lettek, olvasom, hogy a vidéki múzeumokat is államosítják. Örülök, hogy lassan újjáépülnek a múzeumok, talán egy két év múlva még meg is nyílhatik egyik vagy másik Déry múzeum. Adná az Isten, hogy ez minél előbb bekövetkezzen és én is még gyönyörködhessek benne.
Nagyon élveztem a két füzet érdekes leírását, minden szóból sok szeretet sugároz ki, nagyon köszönöm, hogy elküldte nekem.
Mindenkor örülök ha kedves Bátyámékról hírt kapok és a mindekori eseményekről informál.- Hogy van a kedves Família? Talán a vásár alkalmával feljön mégis egyszer Budapestre is. Igazán nagyon örülnék már a beigért viszontlátásnak. –

Istentől jó egészséget kívánva sok szeretettel küldöm üdvözletemet az egész famíliának és minden kedves ismerősnek. Régi barátsággal:
Déri Györgyné

12.,

Déri Györgyné autográf, öt oldalas levele Sőregi Jánoshoz. Az oldalak közül csak az V. és a VI. számozása látható a lapok tetején. Oldalszám alapján jó az V., de beírt oldalként csak a IV. lenne. A papír, az íráskép, a tinta ugyanaz, így egy levélként kezeltem, amit a tartalom és a dátum is igazol. Hozzá tartozik a kézzel címzett boríték, 20 (Martinovics Ignác) és 40 (48-as lobogó) filléres bélyeggel. Elmosódott budapesti és DEBRECEN 48. X. 9. postabélyegzővel. Feladó: özv. Déri Györgyné I. Attila u. 103. Címzett: Dr. Sőreghy János igazgató úrnak Debrecen Déri muzeum. A boríték hátoldalán későbbi ceruzás feljegyzések: Déri Györgyné levelei Rokoncznyik levelei (áthúzva) Déri Miksa levele Meranból. Sőregi János naplója alapján leánya, Sőregi Sára és Morvay Imre polgári esküvője 1948. október 8-án volt, majd egy nappal később, október 9-én az egyházi esküvő is megtörtént. Itt köszönöm meg Kovács József Dénes kollégám szíves adatközlését az esküvővel kapcsolatban.

Bpest 1948 X/6án

Kedves Bátyám!

Hálás köszönet a jól sikerült évkönyv beküldéséért, nagyon örültem neki és végtelen kedves meglepetés volt, hogy éppen drága Györgyöm halotti napjára (23.) kaptam kézhez. A kedves, kegyeletes megemlékezési sorok nagyon meghatottak és egész nap sírva jártam, visszaidézve a szép, régi napokat, Györgyöm emlékét.
Múlnak bizony az idők, ide s tova már több mint két éve, s mi minden történt azóta! Nekem ebbe a keserves sorsba bele kellett nyugodnom és nélküle boldogulni, úgy a hogy.
Én körülöttem lényeges változás nincsen. A lakásom úgy ahogy tervbe lett véve, nagy nehezen elkészült és nagyon szép lett. Éppen most bérlő után nézek, tekintve, hogy én építettem fel, a szabadrendelkezésijog fennáll és a szabad bérbe adás is. Szándékom volt felköltözni, a régi emlékek és a napos, szép kilátásos új lakás nagyon is csalogatott, de az érdek az súgta: nem. Ki tudja mi a jobb, nem tudni mit hoz a jövő. – Annyira megszoktam, hogy ne legyek egyedül és oda fel nem tudnék magam mellé könnyen valakit vinni, hiányzik a cselédszoba.
A diákfiú már nincs nálam. Prágában tanul tovább, épp ma írt. A Nővére, Márta, tovább nálam maradt, varrodába jár, nincs értelme az egyet. tanulásnak, így többet kereshet, Bpest legelőkelőbb szalonjában dolgozik, nagy sikerrel, ahol egy-egy fazonért 6-700 frt. kérnek. Igen szerettem ezt a gyönyörű leánykát, úgy élünk ketten, mint anya és leánya, vagy tán még szebben. Ő is nagyon szeret és ragaszkodik hozzám. –
Néha elmegyek velük valahova, jönnek fiatalok látogatóba hozzánk vagy én viszem az én társaságomban. Kereset nincs ebből, sőt én nagyon is ráfizetek, mert megosztom minden jobb falatomat vele és szinte mindent használ, a lakásban otthon van.
A nyáron 2 hétig a Balaton mellett voltam egy kedves barátnőm mellett fizető vendégképpen, jól esett ez a pár békés nap és a kikapcsolás.

Kedves Bátyámat vasárnap nagyon vártam, még ebéddel is. Sajnálom, hogy nem jött el. Igazán, már nagyon szeretném látni és személyesen lehetne egyet mást megbeszélni.
Tehát szánjon nekem egyszer egy pár órát, akár átutazóban is.
Már én is jöttem volna, de tekintve, hogy minden kedves régi ismerősöm hiányzik Debrecenből és a gyűjteményt sem láthatnám, úgy nem szeretnék senkinek terhére lenni.

V.
Kedves Bátyámék gyönyörű örömünnep előtt állnak, áldja meg az Isten a szép fiatal párt és legyenek nagyon, de nagyon boldogak. Kedves Bátyámnak és bájos, kedves feleségének meg a fiatalok boldogságában legyen sok örömük. Szívből gratulálok, gondolatban ott leszek Önöknél. Isten éltesse a fiatalokat boldogságban megelégedetten.
Még sok mindenről elcsevegnék, de jobb lesz egyszer személyesen, remélem be tartja régen beigért látogatását, kedves Bátyám.
A Bajai Múzeum igazgatójával is összeköttetésben vagyok, néha ellátogat hozzám. Ő elég gyakran van Budapesten, készül ott is egy újonnan épített múzeum, melyben egy kis néprajzi részt is szándékoznak felállíttatni.
VI.
és amelynek a megnyitó ünnepélyére engem meg akarnak hívni. Szándékoznak a Déri szülőházra emléktábla leleplezést készíttetni. – Nem tudom, hogy elmenjek-e? De hát mire elkészülnek, van még idő gondolkodni felőle.

Szerényen éldegélek, sokat vagyok otthon, szeretem az otthonomat, az emlékeknek élek, mindig érzem, drága Györgyöm vezet és irányít és segít. Mert mindig az van előttem, amit Goethe mondott:
Was einmal war, komt nie wieder,
geht es aber leuchtend nieder,
leuchtets lange noch zurück.

Sok szeretettel küldöm üdvözletemet az egész családnak, a fiatal párnak ölelésemet
régi hű barátsággal
üdvözli Dériné Helén

13.,

Déri Miksa három oldalas, autográf levele Sőregi Jánoshoz, a hozzá tartozó bélelt borítékkal. Rajta 30 gr értékű osztrák bélyeg és elmosódott osztrák (Baden) postabélyegző és debreceni: Debreczen 929 nov 8. Feladó: Dr. ing. Max Déri Merano Maja Alta „Erlach”. Címzés: Nagyságos Dr. Sőregi János muzeumőr Déri Muzeum Debrecen (Ungarn).

Dr. ing. h. c. Déri Miksa
Badenb. Wien 1929 nov. 6.

Igen tisztelt Uram!

Fogadja hálás köszönetemet, hogy szíves volt, m. h. 29iki becses levelével közleményeit, melyek családunkra vonatkoznak, nekem megküldeni.
Bennünket rendkívül lekötelezett azzal, hogy nem csak hűséges kegyelettel őrzi boldogult Frigyes testvérünk emlékét, hanem azt buzgón ébren is tartja Debrecen közönségénél.

Én jelenleg nehány hetet töltök gyógykezelés végett Badenben, Bécs mellett, ezért most nem teljesíthetem kívánságát, de mihelyt visszatértem Meranoba, azon leszek, hogy talán megfelelő írást vagy fényképet küldhessek.
A boldogultnak életére vonatkozó bővebb adatokat alig fogok adhatni, többet mint a mennyit ő maga, tudtommal, vagy Önnek vagy kollégájának adott volt. Becses cikkeiből látom, hogy Nagyságod máris ez iránt helyesen és kimerítőleg informálva van.
Különben úgy hiszem, a boldogult szerény jellemének nem is felelne meg, ha érdemeit még jobban magasztalnák.
Mi személyemet illeti, egy tévedést kell helyre igazítani: Ama Déri M, kinek művészeti tanulmányai és felolvasásai Németországban sikert arattak, az nem én vagyok. Őt személyesen nem ismerem, vele rokoni viszonyban sem vagyok. Én 1877 óta okleveles mérnök vagyok. Előbb a m. k. Közlekedési Ministeriumban, majd a budapesti és szegedi folyammérnöki hivatalokban működtem. Később a Ganz és társa elektromos osztályában mérnök, azután a cég képviselője Bécsben voltam. 1889-től kezdve az Internationale Elektricitäts Gesellschaft szervező és vezénylő igazgatója és utóbb a Magy. Villamossági R. T. alelnöke is voltam. A Ganz-féle világhírű elektromos rendszere, nagy részben az én nevem és vezetésem alatt terjedt el országszerte, sőt világszerte.
20 év óta szakbeli érdemeim elismeréséül első sorban „Doctor ingenient honoris causa” akad. rangra lettem avatva… „in Anerkennung seiner richtunggebenden Erfindungen und wissenschaftlichen Arbeiten auf elektrotechnischen Gebiete”. Közhasznú működésem m. k. udvari tanácsos címével lett jutalmazva. Több elektrotechn. egyesületnek tiszteletbeli tagja lettem stb.
A háború kezdete után visszavonultam Bécs melletti Badenbe és 7 év előtt, 68 éves koromban teljes nyugalomba Meranoban telepedtem le, miután minden tisztségről (a bécsi Unionbank és nagyobb számú iparvállalat igazgatósági tagja, a bécsi műegyetem államvizsgázó bizottságának tagja stb.) lemondottam.

Remélem, hogy a fenti adatokkal sikerült becses kívánságának megfelelnem. Tiszteletteljesen vagyok Nagyságodnak kész híve
Dr. Déri

---

Jegyzetek:

1. „ich hab Dich sehr gern.” – Én nagyon szeretlek
2. „Sie ist unermüdlich, niemals ist Ihr was zuviel.” – Ő fáradhatatlan, sosincs neki olyan, hogy túl sok.
3. Was einmal war, komt nie wieder,/ geht es aber leuchtend nieder,/ leuchtets lange noch zurück. – A levélben szereplő idézet nem teljesen pontos, az eredeti sorok a következők: Was vergangen, kehrt nicht wieder;/ Aber ging es leuchtend nieder,/ Leuchtet’s lange noch zurück! A Goethe-nek tulajdonított sorok valójában egy népdalból származnak, amelyet Karl Förster, német költő dolgozott fel, s tévesen tulajdonítják kortársának, Johann Wolfgang von Goethe-nek. Szabad fordításban a következőképp hangzik: Ami elmúlt, nem tér vissza, de ha elmúlása dicső volt, fénye még soká ragyog. Az idézet történetének felderítésében és fordításában ezúton is köszönjük a segítséget Dallos Emesének!
4. Internationale Elektricitäts Gesellschaft – Nemzetközi Villamossági (Részvény)Társaság
5. „in Anerkennung seiner richtunggebenden Erfindungen und wissenschaftlichen Arbeiten auf elektrotechnischen Gebiete” – az úttörő találmányai és az elektrotechnika területén végzett tudományos munkája elismeréseként

A fordításokat és jegyzeteket Váradi Katalin készítette.