Szerző: Korompai Balázs
Debrecen gazdag sporttörténelmében is előkelő helyet foglal el a vívás. A források alapján 1867-től eredeztethetjük a debreceni vívósport szervezett keretek közti működését. Ebben az évben alakult meg a Debreceni Tornaegylet. Az egyleten belül pedig a kezdetektől jelen voltak a vívók. Az 1900-as évektől pedig már a Debreceni Vívó Club is létezett. Hamarosan kiemelkedő vívótehetségek is gazdagították a város sportéletét, elsősorban katonavívók.
Így Békessy Béla (1875–1916) százados is debreceni gyökerekkel rendelkezett, sírja a Köztemetőben található. Pályafutása kiemelkedő eseménye volt az 1912-es stockholmi nyári olimpia, ahol kard egyéniben 2., tőr egyéniben 7. helyezést ért el. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy kard és tőr fegyvernemben 1902–1907 között nyolcszoros magyar bajnok volt. Nevét a debreceni Békessy Béla Vívó Club viseli és gondoskodik egyben a debreceni vívóutánpótlás képzéséről.
Tersztyánszky Ödön (1890–1929) ezredes életútjának szintén vannak debreceni vonatkozásai, hiszen 1908-ban a debreceni 3. honvéd gyalogezred kötelékébe került. Első vívóversenyei erre az időszakra esnek a Debreceni Vívó Club színeiben. Az első világháborúban több alkalommal is megsérült, hadifogságból történt szökése folyamán pedig jobb keze szenvedett súlyos sérülést. A világháború után Borsody László katonai vívómester tanította újra vívni, de már bal kézzel! Így szerzett a párizsi, 1924-es olimpián ezüst- és bronzérmet, majd az 1928-as olimpián kard egyéniben és csapatban is aranyat. A magyar bajnokságokon 1924–1928 között tíz arany és egy ezüst érem fűződik a nevéhez.
A gyűjteményeinkből három tárgyat választottunk ki tisztelgésképpen valamennyi vívóink előtt.
Az első tárgy egy alpakka serleg, melynek felirata: BÉKESSY BÉLA VIVÓ CLUB CLUBBAJNOKSÁG 1927 VERSÉNYI TIBOR DIJA.
A további tárgyak már sporteszközök, egy vívósisak és egy kard. A három tárgyat a sporton túl összekapcsolja az is, hogy Hadházy Zsigmond, Debrecen volt főispánjának fia, Hadházy Levente hagyatékából kerültek a múzeum gyűjteményébe Debrecen sportéletének eme fontos emlékei.
A fentieken kívül továbbá egy fényképet, egy oklevelet és két meghívót szeretnénk bemutatni.
A fényképen nyolc férfit láthatunk műtermi környezetben, négyen ülnek, négyen állnak. Kezükben fegyvert, kardot, tőrt tartanak, lábaiknál vívósisakok és talán néhány kesztyű fekszik. A kép kartonlapra kasírozott, a felvétel alatt a képhez tartozó szöveg felsorolja a képen látható vívókat, a dátumot és a helyszínt is. Az eladó a felvételt az első debreceni vívóklubként azonosította, 1869-ből. A Debreceni Tornaegylet ekkor már két éve működött, így a képen látható urak minden bizonnyal a tornaegylet keretein belül működő „vívókülönítmény” tagjai lehetnek. Sajnos, nevük Debrecen sportkronológiájában nem szerepel. A felvétel ennek ellenére Debrecen sporttörténetében és fényképészettörténeti szempontból is kiemelkedő darab. A felvétel háttere alapján a kép a Letzter Testvérek debreceni műtermében készült.
Az oklevelet is nevezhetjük egyedülálló ritkaságnak, hiszen egy gyors internetes keresés összesen egy találatot adott ilyen oklevélről egy múzeumi közleményben. Nagyon kedves barátom, aki a legnagyobb vívástörténeti gyűjteménnyel rendelkezik, szóbeli közlése szerint több évtizedes gyűjtői pályája alatt egyetlen példányt tudott gyűjteményébe megszerezni és másik darabbal nem találkozott!
Az oklevelet Vecsey Zoltán nevére állították ki Debrecenben, 1894-ben. Az oklevelen Hoffman József, K. Nagy Kálmán és Tüdős János neve mellett Chappon Samu svéd tornász, torna tanár és vívó mester neve is olvasható pecsétjével együtt. Az oklevélen szereplő “Épség, erő, egyetértés” az 1885-ben megalakult Újpesti Torna Egylet jelmondata volt. A csehországi Troppau (ma Opava) városában nyomtatott igényes oklevélen további erre vonatkozó adat viszont nem található.
A két meghívó 1932-ből (X. nyári olimpiai játékok, Los Angeles, Piller György kard egyéni és a férfi kardcsapat arany érmet szerzett) és 1933-ból származik. Ezekkel kapcsolatban a korabeli sportnapilap beszámolóit ajánljuk olvasásra. A tartalmas beszámolókat csak annyival kiegészítve, hogy akit érdekelnek a magyar vívósport méltatlanul elfelejtett vagy elfelejtetett alakjai, keressenek rá Borsody László vívómesterre és Jekelfalussy Piller György nevére, nem feledve azt, hogy Békessy Béla vívómestere is Borsody László volt! Csodálatos életutakat ismerhetnek meg, megéri lelassítani az időt és elmélyülten olvasni!
Hajdú vármegye előkelősége forró ünneplésben részesítette a vívóolimpikonokat Debrecenben
Nemzeti Sport, 1932. október 18. Kedd
Nyíregyházáról Debrecenbe utaztak a vívóolimpikonok, hogy a vívás egyik legerősebb vidéki állomásán bemutassák kivételes tudásukat. Délután 5 órakor érkeztek meg s a pályaudvaron meleg fogadtatást rendeztek nekik. A híres debreceni ötösfogat vitte őket az Arany Bikába, ahol este 7 órakor kezdődött a vívóbemutató. Hajdú vármegye előkelősége, estélyi ruhás közönsége lelkes és forró ünneplésben részesítette a világbajnok csapatot. A vívóporondon Vay László főispán mondott ünnepi beszédet. Az ünneplés után bemutatók következtek. Santelli Petschauerrel iskolázott, utána Borsodi mutatott be iskolát Pillerrel. Majd Nagy-Glykais, Betzner-Ferenczi, Kabos-Gerevich, Kabos-Nagy, Glykais-Ferenczi, Betzner-Gerevich bemutató asszó következett. Utána rendkívüli érdekességben volt módja gyönyörködni a debreceni közönségnek: Bogáthy (Bogén) alezredes vívott leányával, Bogén Ernával s végül az est fénypontjaként Piller asszózott Petschauerrel. A közönség az olimpiai vívók munkáját nagy tetszéssel szemlélte és minden mérkőzés után tapsorkánnal jutalmazta. A vívóakadémia után a vívók bankettre gyűltek egybe, amelyen a debreceni előkelőség tovább ünnepelte a győztes csapatot.
Gerevich Aladár a Békessy Béla-emlékverseny valószínű győztese. A Békessy Béla-emlékverseny néhány esztendővel ezelőtt a szezon legszebb eseményei közé sorolt. A háború utáni idők fellángolásában a bajnoki mezőnnyel volt egyenrangú a debreceni verseny. Posta, Tersztyánszky, Rády, Tóth, Uhlyarik nyert Békessy-versenyt. Aztán a nehéz idők megőrölték a Békessy-verseny nimbuszát és most egy-két éve sokkal szerényebb keretek közé szorult. Ennek elsősorban anyagi okai vannak. Az egyesületek olyan szegények, hogy nem képesek elküldeni versenyzőiket messzebb fekvő vidéki városokba. A vívóknak sincs arra pénzük, hogy hosszabb kirándulásokat tegyenek. De egy-két évig visszatartotta a vívókat a versenytől a kétségtelenül elharapódzott primadonna-szellem. Szerencsére ez a primadonna-szellem az újabb generáció sorában kiveszőben van s ez nagyrészben a H(onvéd)T(iszti)V(ívó)K(lub) érdeme, amely versenyzőit sikeresen távol tartotta ettől a káros szellemtől. A vidéki versenyek válsága most már csaknem kizárólag anyagi okokra vezethető vissza. Ha az egyesületek anyagi helyzete megjavul, akkor a nagy, hagyományos vidéki versenyek újra felölthetik azt a keretet, amit régebben betölthettek. Az idei Békessy-verseny megrendezése nagy feladatot rótt a debreceniekre. A rendezőség azonban nagy áldozatok árán mégis csak összehozta a versenyt, ami annál is fontosabb, mert Debrecennek ma már jelentős vívógárdája van s azoknak a fővárosi vívókkal való versenyzése a klubnak létérdeke. Az idei versenyre kisszámú, de igen előkelő mezőny utazik el a fővárosból. Gerevich Aladár, Maszlay Lajos, Tímár Gyula, Herendy Béla, Kőszeghy Attila utazik Budapestről a legjobbak közül. A debreceni vívók pedig a tehetséges Vikollal az élen teljes számban elindulnak. A versenynek a papírforma szerint Gerevich a favoritja s a legutóbbi formája alapján bátran jósolhatjuk győztesnek. A HTVK pompás vívói akadályozhatják meg győzelmét. Különösen Maszlay készül nagy lelkesedéssel a versenyre, amelyen a legutóbb mutatott ingadozó eredményeit akarja előkelő helyezéssel jóvátenni.
Nemzeti Sport, 1933. május 14. Vasárnap
A Debrecenben ma eldöntésre kerülő Békéssy Béla-emlékversenyre a legtöbb benevezett már tegnap este megérkezett Debrecenbe. A fővárosi versenyzők közül Maszlay, Kőszeghy, Eckl, Dingfelder, Tímár, Idrányi érkezett meg tegnap este Kalmár István szövetségi kiküldöttel egyetemben s mára várják Gerevich érkezését.
Tímár Gyula HTVK nyerte a Békessy Béla emlékversenyt
Nemzeti Sport, 1933. május 15. Hétfő
Előkelő közönség előtt zajlott le ma este a Békessy Béla-emlékverseny döntője. (Az előmérkőzések nem sok izgalmat hoztak, meglepetésnek számít Kőszegi és Vikol kiesése.)
A kilences döntő sok szép asszót hozott s végül is alábbi sorrend alakult ki:
1. Tímár Gyula HTVK 7 gy.,
2. Maszlay Lajos HTVK 6 gy.,
3. Herendi Béla HTVK 5 gy.,
4. Fiala Ottó MAC 5 gy.,
5. Idrányi Ferenc HTVK 4 gy., 36 adott tus,
6. Dingfelder RÁC 4 gy, 34 adott tus,
7. Eckl Viktor RÁC 3 gy.,
8. Király György BBVC 2 gy.,
9. vitéz Bogáthy Albert BBVC.
A verseny után Vay László báró főispán osztotta ki ünnepélyes keretek között az értékes tiszteletdíjakat.
Herendinek és Fialának a tusaránya is egyenlő volt s ezért döntő asszót vívtak, amelyet Herendi nyert meg 5:3-ra.
Háromévi szünet után újra megtartotta a Békessy Béla Vívó Club nevezetes Békessy-emlék- versenyét. A verseny nagyon szépen sikerült, nyílt küzdelem volt, amely nagyon emlékeztetett a régi híres Békessy-versenyekre, amelyekben a legjobbak küzdöttek és amelyeket a város közönségének színe-java nézett végig. A régi Békessy-verseny mindig a bajnokság után a legnagyobb kardvívóeseménynek számított, amelyen való részvétel minden vívó számára nagy élmény volt. A Békessy-versenyt vasárnap sokkal kevesebb néző nézte végig, mint a hajdani nagy küzdelmeket, jóllehet a rendezőség mindent elkövetett a verseny közönségsikere érdekében. Sajnos, a nehéz viszonyok megakadályozzák a közönségsikert még a legszebb esemény számára is. A Békessy BVC vezetősége azonban az előrelátható ráfizetéstől sem riadt vissza, hogy versenyét megrendezze és biztosítsa a Békessy Béla emlékezetére kiírt verseny folytonosságát. Nagyon helyesen és sportszerűen minden áldozatot meghozott a sport érdekében és ezt a törekvését siker koronázta. Ha nem is anyagi siker, de sportbeli siker mindenesetre! Nagyon szép versenyt vívtak Békessy emlékezetére – s a rendezőség példát mutatott arra, hogy lelkes munkával kell fenntartani a színvonalat akkor is, ha ez nem megy olyan könnyen, mint néhány évvel ezelőtt.
Nemzeti Sport, 1933. május 16. Kedd
0 hozzászólás