2023. június 24-én, szombaton, a Múzeumok Éjszakáján tekintheti meg először a nagyközönség a Déri Múzeum megújuló helytörténeti kiállítását, a Cívisek világát. A következőkben az új részegységek kurátorainak írásait olvashatják egy-egy kiemelt tárgyról. 

Szerző: Kis Annamária Judit

A Déri Múzeum képzőművészeti gyűjteményében őriz egy Szkalnitzky Antal (1836–1878) által jelzett akvarellképet, amelyen életképi jelenetekkel kiegészítve látható a Debreceni Színház és annak környezete. Ez az akvarell fontos emléke a színház építéstörténetének.

Debrecenben a 19. században többször mutatkozott igény az állandó színházépületre, de ez csak a kor neves építésze, Ybl Miklós (1814-1891) és a Színügyi Bizottmány között folytatott tárgyalások kapcsán került belátható közelségbe az 1850-es évek végén. A tárgyalások nem végződtek eredményesen, hiszen Ybl visszalépett, amint tudomására jutott, hogy a bizottmány Szkalnitzky Antalt is felkérte terv-vázlat elkészítésére.

Szkalnitzky Prágában, Bécsben, Berlinben, valamint Párizsban végezte tanulmányait, s több európai országban is járt tanulmányúton ez idő alatt. Magyarországra 1860-ban tért vissza és a következő évtizedekben az ország megbízásokban bővelkedő építésze lett. 1863-tól ifj. Koch Henrikkel közösen működött. Épületei – az Egyetemi Könyvtár, az Oktogon bérházai vagy a Károlyi-palota – ma is meghatározzák budapesti terek és utcák képét, emellett vidéken is megvalósult több terve.^[1] Már pályája elején a Magyar Tudományos Akadémia kivitelezését vezette (1862–1865), s ezzel szinte egyidőben, 1861–1865 között zajlott a színház építése Debrecenben.

A színház kivitelezésére a Debrecenben működő építőmester, Vecsey Imre (1820–1878) kapott megbízást, aki a Kollégium diákja volt, majd kőművesinasnak állt és a városi “rajzoskolában” Beregszászi Pálnál tanult. Tanulmányútja során ismerte meg a romantikus építészetet, amelyet maga is előnyben részesített a későbbi pályája során.

A színház építése nem haladt gondtalanul, hiszen a felmerülő költséget a város kénytelen volt földterületeinek eladásából fedezni.^[2] Időközben a politikai viszonyok változásával új városi bizottság alakult, amely a pénzügyi fedezet előteremtését megnehezítette, de Vecsey hitelezésének köszönhetően folytatódhattak a munkálatok. Az építkezés költsége végül több mint 200 000 forint volt, amely az eredeti költségvetést (140 000 forint) jóval meghaladta.^[3]

A Debreceni Színház 1865. október 7-én nyitotta meg kapuit a belvároshoz közel eső Cegléd (ma Kossuth) utcában. A megnyitón Jókai Mór prológusát követően a színpadon Katona József Bánk bán című drámáját láthatta a közönség.

A szabadon álló, egyemeletes színházépület markáns eleme az előreugratott, öttengelyes középrizalit és az ahhoz csatlakozó háromtengelyes kocsialáhajtó. A homlokzaton hat szoborfülke került kialakításra, melyekben Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, és Vörösmarty Mihály egészalakos szobra kapott helyet. A hat költő-portré Marschalkó János alkotása, ahogyan a sarokpilléreken magyaros viseletben álló Múzsa-szobrok is, amelyek a városcímerrel együtt a főpárkányt teszik teljessé.

A belső térben a harang alaprajzú, négyszintes nézőtéri karzatok öntöttvas oszlopokon nyugszanak. Az előfüggönyön található portrék alkotója Telepy Károly volt, aki leginkább az akadémikus festészetet követő tájképeiről vált ismertté, de debreceni születésű alkotóként szívesen vállalta, hogy a magyar színészet fontos, úttörő alakjainak arcképeit is megfesse. A színészek – Szerdahelyi József, Megyery Károly, Fáncsy Lajos, Kántorné Engelhardt Anna, id. Lendvay Márton és Szentpétery Zsigmond – portréi mellett a függöny közepére egy szibilla-alakot is festett, amely a színészetet jelképezi.

Teucher Károly dolgozott a belső terek díszítésén, Wilhelm Mühldorfert bízták meg a gépészet kialakításával. A nézőtéri öntöttvas oszlopok a csizsnyóvizi vasöntödéből, míg a színház előtti kerítést és lámpák Schlick Ignác pesti üzeméből származtak. Az említett szakiparosok és művészek felkérése Szkalnitzky feladata volt.

A színház a romantika félköríves stílusának (Rundbogenstil) jelentős hazai példája a Vigadó mellett. Egyes elemeiben a bizánci építészetet idézi, amelyre már az első tervek kapcsán is tettek utalást a Sürgöny hasábjain: „A terv – mint értesülünk – igen jó sikerült. Az épület stílusa mór bizanti idom, s mint az újabb színházak, patkó formára lesz építve.” ^[4] A főhomlokzat visszatérő motívuma a kör, amely a főpárkány alatti frízen, az erkély áttört mellvédjén, a félkörívben záródó ablakok asztalosmunkájában is megtalálható.

A tervek és a megvalósult épület összevetésében kirajzolódik, hogy néhány részletében módosításokat végeztek az építés során. A középrizalit jelentősebben kiugrik a homlokzat síkjából, arányaiban ez némi változást eredményezett, ugyanakkor oldalanként egy-egy további szoborfülke elhelyezését tette lehetővé. Az oldalhomlokzat első két tengelye a terven a főhomlokzat kiképzését követi, de a megvalósult épületen lényegesen egyszerűbb megoldás látható. Ezeken túl a fríz hosszában, vagy a főpárkány kialakításában is tapasztalható módosítás.

A Debreceni Színház 1865 óta (1915-től Csokonai Színház néven) szolgálja a magyar kultúrát, és teret ad a színjátszásnak, az irodalomnak és a képzőművészetnek. A Déri Múzeumban őrzött Szkalnitzky Antal által szignált akvarell jelentős dokumentumértekkel bír, hiszen képet ad egyrészt a tervezési folyamat egy pillanatáról, másrészt arról a korról, amelyben igény mutatkozott annak megépítésére.

---

^[1] Református templom, Hajdúhadház (1870–1873); Főreáltanoda, Szeged (1872–1873); Színház, Arad (1872–1874)

^[2] Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves története. In: A debreceni Déri Múzeum évkönyve 1965. Debrecen, 1966, 173.

^[3] Sisa József: Szkalnitzky Antal. Holnap Kiadó, Budapest, 2022, 51–54.

^[4] Sürgöny, 1861. május 11.