Szerző: Váradi Katalin

Napjaink egyik kedvelt közösségi tere a Déri Múzeum parkja. Kialakítása hasonlóan a múzeum épületéhez, gondos tervezéssel készült Borsos József, Pohl Ferenc és Medgyessy Ferenc elképzelései alapján. A süllyesztett tér hozzájárul az épület monumentalitásához, melyet a felvezető lépcsősor csobogókkal és szobrokkal fokoz. A különleges süllyesztett megoldás országosan is egyedülállónak tekinthető.

A tervezők közül talán Pohl Ferenc alakja kevésbé ismert, aki Debrecen főkertésze volt a két világháború között, sőt egészen az 1940-es évek végéig betöltötte ezt a tisztséget. Az 1920-as évek közepén meginduló városrendezési folyamatban jelentős szerepet játszott, melynek egyik látványos része a zöldfelületek kialakítása volt. Az általa tervezett parkok és kertek üde színfoltként a város oázisait jelentették, melyek számos elismerést bezsebeltek:

„Ha az Alföld eme híres metropolisába érkező utas a pályaudvarról kilép, a leggyönyörűbb tarka délibábot látja maga előtt, mennél tovább ér azonban a városba, annál kellemesebben lepődik meg, hogy Debrecen egymást sűrűn váltogató gazdag és ízléses virágoskertjei s pompás fasorai nem a tovalibbenő csalóka délibábbal áltatják, hanem a leggyönyörűbb és maradandó emléket vésik szívébe. Pohl mester érdeme és dicsősége, hogy Debrecen forró homokjára lerögzítette a gyönyörű tarka kertet”

(Magyar Gyula híres növénynemesítő sorai. Idézi: Hajdú-Bihari Napló, 36. évfolyam, 152. sz., 1979. július 1.)

A főkertész 1883-ban született Felsőgallán, Tatán járt középiskolába, míg kertészeti ismereteit Budapesten szerezte. Diplomájának megszerzése után megfordult több európai nagyvárosban, három éven keresztül tanulmányozta Bécs, Prága, Drezda, Stuttgart, Berlin és Hamburg kisárutermelő és kereskedelmi kertészeteit. Debreceni pályafutása előtt Kassán dolgozott városi kertészként. Munkásságára leginkább a német kertművelési irányzatok hatottak, a modern európai kertészet egyik hazai előfutáraként tartják számon. A gyűjteményes kertek sematizmusa helyett az ökológiai, biológiai-genetikai szemléletet követte, azaz a természeti adottságok figyelembevételével alakította, tervezte parkjait, kertjeit és gyümölcsöseit.

A cívisvárosban sokáig a szőlőtermesztés jelentette a növény- és kertkultúrát, jóllehet a korábbi időszakban elméletben sok debreceni foglalkozott növénytani kérdésekkel, gondoljunk csak Méliusz Juhász Péterre vagy a Füvészkönyv szerzőpárosára – melyek mélyreható ismeretekről tesznek tanúságot. A 19. században megjelentek a szép, rendezett kertek és parkok iránti igények és törekvések: viszont ezek többnyire magánszemélyek kezdeményezésére, illetve társadalmi alapon valósultak meg. Előbbire a legismertebb példa Simonyi óbester, akinek akciója nyomán létrejött az 1820-as években a péterfiai kaputól a Nagyerdőig fasorral övezett sétány. Az ültetésben a legendák szerint maga Széchenyi István is részt vett. Az 1860-as években megalakult Debreceni Kertészeti Egylet szintén sokat tett a rendezett és virágos környezetért. A városi kertészet 1920 végétől vált szervezett formává az önkormányzati irányítás alatt, amelynek vezetésére Pohl Ferencet kérték fel.

Pohl Ferenc ideje alatt nyerte el parkosított formáját a Kálvin tér, az Árpád tér, a Református Kollégium előtti Emlékkert, a Kossuth-szobor körüli kis park rész. Ugyancsak nevéhez fűződik a nagyerdei fürdő környékének, az egyetemi park és a Köztemető térrendezése. 1930-ban az alábbi mérleget vonták tevékenységéről:

„1924-ben 278 új sorfa volt. Az idén már 6270 van. A Nagyerdőn ugyanebben az évben összevissza 7 darab fenyő találtatott. Ma 2058 darab van. Szinte meglepően nagy gyarapodás mutatkozik a parkoknál. 1924-ben még csak 712 négyszögöl gondozott park volt Debrecenben, ma már 363.169 négyszögöl a gondozás alatt álló parkok területe.”

(Debreceni Újság, 1930. augusztus 24.)

Szintén megemlítendő a Simonyi óbester sétányának beültetése hársfákkal, tűzpiros kánnákkal (rózsanád) és Salvia-ágyakkal (zsálya) a 100. évforduló alkalmából.

A parkosítások során és mellett növénynemesítéssel is foglalkozott, főként a holland jácint hagyma és a kánna meghonosításával szerzett jelentős hírnevet. Ez utóbbi esetében mai napig szaktekintélynek számít, új fajtákat és színeket kísérletezett ki.  De nemcsak Debrecen, hanem térség más települései, mint például Hajdúböszörmény, Berettyóújfalu, Beregszász kertjeinek és parkjainak kialakítása is az ő szakértelmét dicséri.

Főkertészként azonban nemcsak a parkosításért felelt, hanem nagy szerepe volt városi kertészet egyéb ágazatainak fellendítésében is. Dísz- és gyümölcsfaiskolák, virág- és gyümölcsnemesítések segítségé-vel igyekezett az Alföld termékenységét bizonyítani és biztosítani, melynek köszönhetően a két világháború között több alföldi termék keresett áruvá vált. Javaslata nyomán lendült fel például a Vilmos körte, nyári alma, besztercei szilva, Pándy-meggy exportra termelése. Fontosnak tartotta a minőségi és szakszerű termesztést, ugyanakkor a gazdasági elveket is figyelembe vette:

„Nem érünk célt, ha sok fajtával kísérletezünk, ez alkalommal nem szabad tekintettel lenni arra, mi ízlik nekünk, hanem mit keres a nagyfogyasztó.”

(Pohl Ferenc: Debrecen gyümölcstermesztése és ennek iránya. Debreceni Képes Kalendárium 1938. 141.)

Mindezek egyben munkalehetőséget is jelentettek.

Pohl Ferenc munkásságát és eredményeit számos kitüntetéssel díjazták, 1930-ban például a Virágos Budapest – Virágos Magyarország egyesület Debrecenben végzett tevékenységéért, virágosításáért és a virágkultúrában elért eredményeiért nagy aranyéremmel tüntette ki. Az elismerések közül néhány a Déri Múzeum gyűjteményében megtalálható. Az egyik ilyen tárgyi emlék, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara által adott elismerő plakett 1927-ből, amelyet széles, fekete fakeretre erősítettek. A plakett szövege szerint Pohl Ferenc „Debrecen utcái és terei kiváló parkírozásáért és Hortobágy fásítási kísérleteiért” kapta az elismerést. A szöveg mellett parkrészletet láthatunk, míg a háttérben a Nagytemplom alakja húzódik meg.

Irodalomjegyzék:

• Debreceni Újság, 1930. augusztus 24.
• Ecsedi István: Virágdíszbe öltözött a Simonyi-út óbester halálának századik évfordulóján. Debreceni Képes Kalendárium 1933. 113–116.
• Hajdú-Bihari Napló, 36. évfolyam, 152. sz., 1979. július 1.
• Halász Bálint: Pohl Ferenc (1883–1961), Debrecen város főkertésze. Kertgazdaság 2004., 36. évfolyam, 1. sz., 105–106.
• Kertészeti Lapok, 1930. szeptember 1.
• Pohl Ferenc: Debrecen gyümölcstermesztése és ennek iránya. Debreceni Képes Kalendárium 1938. 140–141.
• Surányi Béla: Debrecen kertkultúrája és Pohl Ferenc. In: Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017. Debrecen, 2017. 29–46.