Az emlékezés íze: mama glóriával

2024. 08. 16. | Fotótörténet, Kultúra | 0 hozzászólás

Szerző: Szoboszlai Lilla

(Első megjelenés: 2021. január 4. Déri Múzeum Blog)

A kutatókat is hosszú ideje foglalkoztatja, – ahogy már Proust művelődéstörténeti fogalommá váló mondatai óta sejtjük – hogy az ízek és illatok azért lehetnek jelentős hatással emlékezetünkre, mert agyunkban az illatok feldolgozásáért felelős központ közel van az érzelmekért és a memóriáért felelős területekhez. Talán ezért is válthatja ki belőlünk a személyes emlékezet, a gyerekkori otthon melegének illatokkal, ízekkel teli érzését Fátyol Viola Mama tésztaglóriával című, 2009-ben készített munkája.

Fátyol Viola: Mama tésztaglóriával, 2009.
lambdaprint, papír (30×45 cm)
Forrás: Déri Múzeum

A debreceni születésű fotográfus, aki már hosszú ideje Budapesten él, előszeretettel fényképezi családtagjainak mindennapi életét, idézi fel a velük töltött közös emlékeket, egymáshoz való viszonyukat. A Déri Múzeum gyűjteményében található képen egy idős asszonyt látunk, akit a fotográfus a hagyományos női (nagymama) szerep egyik fontos helyszínén, a konyhában, a családi közösség szimbolikus terében, tésztagyúrás közben mutat meg.

Fehér ablakok áttetsző fényében, fehér falak között, egyszerű, letisztult környezetben, a fehér asztallapra helyezett eszközök, – a tésztagyúrás fontos kellékei – utalnak a konyhai munkafolyamatra. A tészta készítésének fázisait nem látjuk ugyan, de szerencsés esetben emlékezetünkből előhívhatjuk nagyanyáink sokszor ismételt, begyakorlott mozdulatainak mindennapi szépségét, érezzük a nyers tészta ízét és illatát.

Az idős asszony fehér, apró mintás otthonkában áll, mögötte a művész unoka, aki a „mama” által kinyújtott tésztából körformát képezve, az anyagot a karjai között tartja. Ezzel a gesztussal a fotográfus elemeli az elbeszélést a hétköznapok szintjéről. A tészta fény által megvilágított, napkoronghoz hasonló, meleg sárga színe, és az anyag glóriaszerű formája a kompozíciót szakrális tartalommal tölti meg.

A tészta (kenyér) Krisztus közvetítésével az otthonnak és az életnek is szimbóluma, amivel visszavezet bennünket a hétköznapi életvilághoz, a fotográfus privát környezetéhez, a valóság tapintható és tapinthatatlan jelenségeihez.


Fátyol Violáról és munkásságáról az alábbi oldalakon olvashatnak bővebben:

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A maximálisan feltölthető fájlméret: 64 MB. Feltölthető fájltípus: kép. Drop files here