Dobieczki Sándor levele Zoltai Lajoshoz 1904-ből

Szerző: Korompai Balázs

A Déri Múzeum Történeti Tárának kezelésében van egy rendkívül értékes, érdekes és kiemelten fontos irategyüttes. Ez 1084 levelet tartalmaz 328 személytől és szervezettől. Közös jellemzője, hogy ezeket a leveleket mind Zoltai Lajoshoz írták az 1880-as évektől 1939-ig. Most induló új sorozatunkban ezekből válogatunk és mutatunk be egy-egy darabot.

Sajnos, az egész anyag megjelentetése forráskiadványként szinte lehetetlen. Sok száz oldalt jelentene csak a levelek közlése. Szinte minden levél mögött pedig lapul egy-egy történet. Ezek kifejtése, bemutatása ismét sok száz oldalt jelent. És még nem beszéltünk a jegyzetekről, a kísérő tanulmány(ok)ról! De dolgozunk a megoldáson, akár sok részletben, apróbb közlésekben, de szeretnénk, ha a nagyközönség is megismerhetné ezt a levelezést. Kissé furcsává teszi a kérdést, hogy itt csak az egyik oldalát ismerjük a levelezésnek, mert ebben az anyagban a Zoltai Lajosnak címzett levelek találhatók. Előfordul, hogy Zoltai a válaszpiszkozatot a levél mellé tette, vagy egyenesen a levél szabad papírfelületeire leírta. Azonban a kutatás jelenlegi állapotában még alig ismerjük a Zoltai által írt és elküldött leveleket. Ezek felkutatása, megtalálása is kiemelt feladat a kutatás, feldolgozás során, amennyiben egyáltalán lehetséges és feltalálhatók valamely levélhagyatékban, levéltárakban, kézirattárakban vagy múzeumok iratanyagában.

Ebben a sorozatban közöljük a levél leírását, majd a szövegét, amelyben csak az egyértelmű helyesírási hibákat javítottam ki, a korabeli, ma már szokatlannal tűnő írásmódokat viszont nem. A szövegben az esetleg előforduló kiolvashatatlan szavakat három ponttal jeleztem: … Ezután következik a levél „története”. Azonban ezek a történetek csak elsődleges bemutatásnak minősülnek addig, míg a teljes feldolgozás megtörténik. Végül csatoljuk a levélről készült felvételeket.

Három oldalas, kézzel írott levél, első lap bal felső sarkában A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS KÉPVISELŐHÁZA köriratos, középen magyar címeres, zöld, nyomtatott pecsét. Mellette Zoltai ceruzás, két soros kézírása: Dobjeczki Sándor a koronáról 1904. Alatta és a harmadik oldalon a múzeum tintapecsétje részben kézzel kitöltve: Déri Múzeum Történelmi adattára 237 szám 1 lap és Déri Múzeum Történelmi adattára 237. szám 2 lap bejegyzéssel.

Tisztelt Uram!

Megbeszéltem Madarászszal.
Ő biztosan tudja, hogy Bónis Samu vitte le a koronát Debreczenbe.
Madarász László azt javasolta, hogy annyi darabra zúzzák, ahány képviselő van és osszák ki azok között emlékként.
Kossuth nem engedte, hanem a városházán volt lakására vitette.
Hogy ott hol helyezték el, azt Madarász László biztosan tudja.
Czíme: Goodhope
         Missouri
         Amerika

Neki kell tehát írni. Fájdalom, nem válhatok el társaságunktól, pedig szívesen fölkerestem volna, hogy részletes értesítést szerezzek.
A legszívélyesebben üdvözlöm
Budapest 904 XII/11 híve
Dobieczki

Átírva rövidnek tűnik a levél, de a szöveg három oldalon helyezkedik el. Szembetűnő lehet rögtön, hogy a levélíró neve Zoltai feljegyzésében Dobjeczki, aláírásként viszont egyértelműen Dobieczki. Még három név szerepel: Kossuth, Madarász és Bónis Samu. Bár a levélben csak koronaként írnak róla, de nyilvánvaló, hogy a Szent Korona 1849-es Debrecenbe kerüléséről van szó. Zoltainak 1896-ban jelent meg egy rövid írása A Szent Korona ünnepe címmel a Debreczeni Ellenőrben. Mivel a Dobieczkihez írott levelét nem ismerjük pillanatnyilag, ezért nem tudjuk, hogy Zoltai ezt a régebbi írását szerette volna folytatni-kiegészíteni-átírni és ehhez kért esetleg adatokat Dobieczkitől. Bár Zoltainak ez az írása inkább közjogi szempontból érdekes, mint koronatörténeti vonatkozásból. De hogyan kerül a képbe Dobieczki Sándor? Ő 1904-ben az interparlamentáris unió magyar munkacsoportjában az Egyesült Államokban járt. Erről egy kiváló írásban számolt be az Universum évkönyv II. számában 1905-ben. Levelünk szempontjából ez azért érdekes, mert az Egyesült Államokban élt Madarász László, a „rendőrminiszter”. Politikai ellenfelei az ő nevéhez kötötték a Zichy-gyémántok ügyét. A szabadságharc leverése után az Egyesült Államokba került, először Új-Budán, aztán a floridai Palatkán, majd a Missouri állambeli Good Hope vagy Goodhope nevű településen élt, itt is halt meg és temették el 1909-ben. Dobieczki leveléből kiderül, hogy nem tudta felkeresni Madarászt, hogy további híreket tudjon szerezni a Szent Korona Debrecenbe kerülésével, itt létével kapcsolatban. Ezt kicsit furcsán fogalmazta meg, hiszen az első mondata a levélnek így hangzik:

„Megbeszéltem Madarászszal.” Aztán jelen időben már ezt írja Zoltainak: „Fájdalom, nem válhatok el társaságunktól, pedig szívesen fölkerestem volna, hogy részletes értesítést szerezzek.”

Pedig a levél datálásából világosan látszik, hogy már Budapesten írta 1904. decemberében. Az amerikai útra Fiuméből indultak el a Szlavónia nevű óceánjárón augusztus 12-én és kötöttek ki New Yorkban, majd rengeteget utaztak, részt vettek a kongresszuson és a St. Louis-i világkiállításon. Meglátogatták a magyar közösségeket.

De sehol említést nem tesz a 48-as magyarokról. Valahogy viszont csak beszélt Madarásszal, aki elmondhatta neki vagy megerősítette azt, hogy Bónis Samu vitte a Szent Koronát Debrecenbe.

Ács Tivadar 1941-ben megjelent Új-Budáról szóló könyvében sokszor említi Madarászt és családját, de a Szent Koronával kapcsolatban nincs adat. 1904-ben Madarász már Good Hope településen élt és az amerikai viszonyok közt az viszonylag közel volt St. Louis-hoz. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a megbeszélés Madarásszal hogyan történt, de minden bizonnyal levélben. Azt sem tudjuk, hogy Zoltai mikor írt Dobieczkinek és pontosan mit kért tőle, de minden bizonnyal az utazása előtt jóval. Dobieczki az életrajzi adatai szerint 1894-ben a vasút debreceni üzletvezetőségének vezetője lett, majd 1901-ben Debrecen egyik országgyűlési képviselőjévé választották. Zoltai nyilván ismerte, így tudhatta azt is, hogy az interparlamentáris kongresszus magyar csoportjába tartozva elutazik az Egyesült Államokba, melyet egyébként és nem elfeledve Apponyi Albert vezetett. Dobieczki a Zoltainak írt levelében minden bizonnyal tévesen használta a „válhatok” jelen idejű alakot a „válhattam” helyett. Dobieczki megadja Zoltainak Madarász címét is, hogy ebből született levél vagy sem, azt már a jótékony homály fedi. Bónis Samut vagy Sámuelt másod-harmad vonalbeli politikusként jellemzik, már akik foglalkoztak vele. Elfeledett alakja a magyar forradalomnak, de Király Zoltán doktori disszertációjában összefoglalja egyrészt az 1849-ig terjedő közéleti ténykedését, majd rövid betekintést ad élete hátralévő részére vonatkozóan is. Kossuth közvetlen köréhez tartozott. A szabadságharc bukása után tíz hónapig bujdosott, de elfogták. Halálraítélték, kegyelemből tíz év várfogság után 1856-ban szabadult. Később országgyűlési képviselő is volt, majd jogi pályára lépett.

Tulajdonképpen a rövid levél minden mondata érdekesség. Így az is, ahol arról olvashatunk, hogy Madarász javasolta, hogy törjék össze a Szent Koronát és osszák szét a képviselők között. Annak eddig nem találtam nyomát, hogy Madarász jelen lett volna a koronát tartalmazó láda átadásakor. Ahogy annak sem, hogy a Szent Korona összetörését ő javasolta volna. A Szemere-féle Korona-menekítéskor Batthyány Kázmér mondott ilyen összetörésre vonatkozó javaslatot, de elvetették. Madarász mint rendőrminiszter nyilván tudta, hogy a Szent Koronát hol őrizték a debreceni Városháza épületében. Ez a szoba a város titkos vagy magán levéltára volt, ahol a szabadságharc leverése után az osztrákok keresték felbontva még a padlót is.

Pedig ekkor a Szent Korona Orsovánál, a füzesben elásva várta visszatérését a magyar nemzethez. A debreceni őrzési hellyel kapcsolatban érdekes adalék lehet, hogy Szabó István az 1925-ben a Debreczeni Képes Kalendáriomban megjelent A szent korona Debrecenben 1849 c. rövid tanulmánya 12. jegyzetében már Zoltaira hivatkozik, mint aki pontos ismerettel rendelkezik erről. Érdemes az ezt tartalmazó bekezdést és a kapcsolódó jegyzetet idézni:

„Megemlítjük még azt is, hogy a magánlevéltár szobája abban az időben az egyik első emeleti, Kossuth utcára néző szoba volt, még pedig az, melyben ezidőszerint dr. Csűrös Ferenc kulturtanácsnok dolgozik.¹² E bolthajtásos, csendes szoba volt az, mely öt hónapig a falai közt rejtette a magyarok szent koronáját. ¹² Ezt Zoltai Lajos muzeumigazgatótól tudom, ki ez irányban alapos kutatásokat folytatott, különben ez a városi levéltár adataiból is kitünik, amint köztudomásu még ma is.”

Egy rövid, pár mondatos levél, amely mégis rengeteg érdekességet rejt. Ne felejtsük, hogy ez csak egy elsődleges bemutatás tudományos-ismeretterjesztő célból! Szakmai feldolgozása jelen közlés kereteit meghaladná, de készül az is!

Szeretném megköszönni Hermann Róbert professzor úr támogató szívességét a levél közlésével kapcsolatban.

---

A sorozatot folytatjuk!