Szerző: Váradi Katalin

Két évvel ezelőtt az “egyediLEG” időszaki kiállításban a látogatók találkozhattak már a „bűvös lámpással” azaz a laterna magica-val. Ennek alkalmából már szó esett arról, hogy a Déri Múzeum Történeti Tár gyűjteményében fellelhető játékok nagyrésze Atlasz Ilonának köszönhető. Az anyag vásárlás útján került be a múzeumba az 1980-as évek elején. A következőkben ebből mutatunk be néhány érdekes darabot.

A játékok a két világháború közötti időszakot idézik meg, egyaránt találhatunk hétköznapi és különlegesebb darabokat köztük. Többségük német eredetű, neves játékgyártóktól – felmerülhet a kérdés, hogyan juthatott hozzá ezekhez egy sárrétudvari körzeti orvos? Dr. Atlasz József ugyanis évtizedeken keresztül a település doktora volt. Encsen született 1984-ben, Kassán folytatta középfokú tanulmányait, az orvosi diplomát pedig 1909-ben szerezte meg a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem orvostudományi karán. Ezt követően néhány évig hajóorvosként dolgozott, melynek során csaknem behajózta az egész világot. Sőt nem sokon múlt, hogy a neve bevonuljon a történelembe. A Carpathia hajóorvosa volt az 1910-es évek elején, azé a hajóé, amely segítséget nyújtott a Titanicnak – a tragédia idején viszont éppen szabadságon volt, így kollégája, Lengyel Ádám neve vált világszerte ismertté. Ennek ellenére későbbi újságtudósításokban felbukkan Atlasz József neve is – mivel sokáig az ország egyetlen gránitdiplomás orvosaként tartották számon. A fellelt források szerint két gyermeke született, Ilona volt az, aki élete utolsó éveiben mellette volt, s gondozta. Atlasz Ilona a budapesti Apáczai Csere János Gimnázium nyelvtanáraként dolgozott, nyugdíjazása után tért haza Sárrétudvariba. Iskoláit Debrecenben a katolikus leányintézetekben végezte kitűnő eredménnyel. Szorgalmát, okosságát többször elismerték, a korabeli források szerint egy alkalommal teniszütőt nyert egy téli rejtvényolimpián.

A kérdésre visszatérve a játékok lehettek: családi ajándékok, tanulmányi jutalmak. Akár az apa páciensei is ajándékozhatták azokat hálájuk jeléül. És hogy a korszakban hol lehetett ilyen játékokat vásárolni? A legegyszerűbb választ a külföldi utak jelentik. A másik opció a különböző árukereskedések voltak, amelyek közül az ún. norinbergi árucikkeket forgalmazó helyeket kell megemlíteni. (Az is igaz, hogy a fővárosban a korszakban ekkor már több neves játéküzlet működött.)

A norinbergi áruk alatt általában német, pontosabban bajor területről származó – Nürnberg közvetítésével (innen a név is) – apróportékákat: háztartási és kozmetikai cikkeket értettek, de idesorolhatók az egyéb papírtermékek, a játékok és a díszműáruk is. Bár egyes források a századfordulóhoz és a díszműárukhoz kötik a norinbergi termékeket, de már a 19. század eleje óta elterjedtté váltak. Debrecenben például az országos nagyvásárokon is feltűntek olyan árusok, akik norinbergi portékákat árultak. A Piac utcán és a hozzá kapcsolódó utcákon szintén jelen voltak a 19. században a norinbergi cikkekkel kereskedők – többek között a Régi Városháza épületében évtizedekig működött Szepessy Antal norinbergi áru-kereskedése. A fogalom a 20. század első felére eltűnt.

A továbbiakban a teljesség igénye nélkül nézzünk szét a játékok között. Talán nyugodtan kijelenthetjük, nincs olyan a játékok között, amelyekkel ne játszanának napjainkban a gyerekek: babák, plüssök, fajátékok, építők, modellek, konyhai felszerelések, könyvek, mozgókép vetítő… stb. találhatók a játékok között.

Elsőként a már említett laterna magica-t ismertetjük röviden. A talányos nevű és megjelenésű laterna magica valójában a diavetítő elődjének tekinthető. Az első prototípusát az 1430-as években állították elő, mai formáját pedig a 17. század közepén nyerte el.

Működésének alapelve egyszerű volt, miként a korabeli források írták – fény, tükör, egy pár lencse és üveg alkotta a varázslatot.

Korábban a mécses jelentette a fényforrást, ezt váltotta fel az olajlámpa, melynek égéstermékét a doboz tetején lévő, levehető kis kéményen vezették el. A fényt egy homorú tükör verte vissza, amit egy lencse összegyűjtött, a többi pedig falra vagy vászonra vetítette ki felnagyítva a vetített képet. A vetítés anyagát az üveglapra festett, később fényképezett képek adták.

A vetítő ősét ismertsége és elterjedtsége ellenére csak 1870-ben szabadalmaztatták. A 19. században többnyire a mutatványosok eszköze volt „a bűvös lámpás”, akik speciális trükkökkel képesek voltak mozgóképek és hatalmas füsttel kísérve szellemek megjelenítésére is. Egy-egy produkciót akár színházi előadások formájában, zenekari kísérettel is láthatott a közönség, mely nagy népszerűségnek örvendett. A század végén továbbfejlesztették a laterna magica-t, melyet skioptikon néven oktatási célra kezdtek használni. Ekkor megnőtt a kereslet a táj-, néprajzi és természetrajzi, valamint természettani képek iránt. A 20. században, a két világháború közötti időszakban viszont egyre inkább gyerekjátékként ismerték a „bűvös lámpást”, miután megjelentek a bádoglemezekből készült olcsóbb változatok. Az üveglemezek témája és ábrázolása is a mesekönyvek világát idézte meg. Ennek köszönhetően a bádoglemezes laterna magica már egyre jobban hasonlított a kedvelt diavetítőkre, ahol már filmszalagon lehetett képeket, rövid történeteket nézni, olvasni. 

A laterna magica üveglemezeinek hangulat- és témavilága köszön vissza a korabeli mesekönyvek lapjain. Ezek magyar nyelvűek, mindegyik budapesti kiadású; a többség hajtogatós formában, azaz leporellóként jelent meg. Kis rövid történetek, ismertető leírások találhatók bennük színes képekkel, amelyek bemutatják többek a között a cirkusz, az állatkert és a mindennapi környezet világát. Akad közöttük olyan, ami külföldi munka fordítása, magyarosítása. A gyereklexikonok elődjeinek tekinthető Mindent tudó képeskönyv pedig távoli földrészekre is elrepíthette kis olvasóját. Kicsivel nagyobbak számára készülhetett Gegus Ida Az én meséskönyvem c. gyermekkönyv. Ezek között több olyan történet, mondóka vagy versike megtalálható, amelyeket napjainkban is jól ismertek.

Figyelemreméltóak azok a darabok, amelyek egy-egy mesterséget mutatnak be vagy egy-egy kellék, szerszám kicsinyített másai. Nagy valószínűséggel külföldről kerültek be Magyarországra, többnyire német gyártásúak. Gondosan megmunkált darabokról van szó, mechanikusak, azaz egy tekerőszerkezettel mozgásba lendíthetőek. Sajnos a játékvarrógépnél nem lehet felfedezni márka-/termékjelzést (csak számot), az bizonyos, hogy Németországban készült – talán a berlini Müller cégnél.

Feltételezhető, hogy az első kicsinyített mású játékok eleinte mintadarabként készülhettek az adott gyártó termékeinek szemléltetéseként, melyek idővel gyerekek játékszereivé váltak.

Ugyancsak kevés információ, adat áll rendelkezésünkre a suszter/cipészműhely kapcsán. Annyi bizonyos, hogy ezek a fémből készült, egyszerű kerékhajtással működő darabok több játékgyártó kínálatában megjelentek, s többféle variánsban váltak ismertté és elterjedtté. Ez jelenthetett méretbeli különbséget, olykor a háttérben történt a változás, esetleg más alak tűnt fel mesterként, vagy többen is dolgoztak a műhelyben. 

Két neves német játékgyártó termékeit biztosan felfedezhetünk a játékok között. Az egyik a Märklin vállalat, amely napjainkban is ismert – elsősorban vasútmodelljeiről és játékairól. A 19. század közepén alapították Göttingenben, s az 1890-es évek óta foglalkozik modellvasutak gyártásával és forgalmazásával. Korábban játékkonyhák és -kocsik előállítása volt a profil. A 20. században a kínálatban az aktuális trendeknek megfelelően megjelentek a különböző építőjátékok: fém-, elektromosjátékok (1930-as évek) és legók (1970-es évek) egyaránt megvásárolhatók voltak. A Märklin Metallbaukasten, azaz a Märklin fémépítőszettek kiemelkedő darabnak számítottak, egyaránt lehettek alapkészletek vagy egy konkrét építmény darabjait kínáló összeállítások. A korszakban külön katalógus készült az elérhető játékokról. Egy másik cégtől vették meg a jogokat, az 1910-es évek végétől pedig új színvilággal pedig árusítani kezdték a játékot – amely egészen a 2000-es évek elejéig forgalomban volt a cég kínálatában.

A másik egy testvérpárhoz (Adolf és Ignaz Bing) köthető, az általuk alapított vállalat kezdetben Gebrüder Bing, az első világháború után Bing Werke néven működött, napjainkban Bing Power Systems GmbH-ként ismert. Az 1860-as években Nürnbergben létrejött cég kezdetben széles választékkal rendelkezett: háztartási eszközökön és kellékeken kezdve, játékokon keresztül különféle könnyűfémből (bádog, pléhlemezből) készült termékek várták a vásárlókat. A játékvonal kezdettől fogva meghatározó volt, eleinte babákat is készítettek, illetve babaházakhoz tartozó kiegészítőket. Az első világháború után a Märklin mellett a második számú modellvasút forgalmazók voltak, majd az autómodellek váltak az elsődleges profillá játékkínálat terén – napjainkban is erről ismert. A játékautók sikeréhez hozzájárulhatott az is, hogy a vállalat neves autógyártókkal kötött megállapodásokat. Ennek példája a Déri Múzeum gyűjteményében megtalálható autómodell (a márkajelzés alapján 1924 és 1933 alapján készülhetett), mégpedig egy felhúzható limuzin, amelynek sofőrje is van. A modell érdekessége, hogy a sofőr angolszász módon, bal oldalt található. Ami az autógyártókkal való kötődést jelzi, az a kocsi Continental feliratú kereke. A Continental-t az 1870-es években alapították gumigyártó cégként, jelenleg is a német autóipar egyik jelentős szereplője.

Végezetül még két játékot mutatnánk be; ezek a századforduló, illetve a szocialista korszak hangulatát idézik meg. A 19. század utolsó harmadában indult hódító útjára az Anker (magyarul Horgony) féle kőépítő játék, amely Friedrich Adolf Richter nevéhez fűződik. Egy német pedagógus felvetése nyomán fejlesztette ki a homokból, krétaporból, színezőanyagból és lenolajból készült kockákat, melyek tartósabbnak bizonyultak a faépítőknél és szilárdabb építményeket eredményeztek. Ezeket többnyire több nyelvű díszes fadobozban árusították, rendszerint tartalmaztak építési mintákat, útmutatókat. A játék hamar népszerűvé vált nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek körében is, a polgári értelmiségi családok elengedhetetlen tartozékaivá váltak.

Néhány évvel ezelőtt került be felajánlás révén egy játékmackó. A mackó szalmával tömött plüss, végtagjai mozgathatók. A 20. század második felében voltak igazán elterjedtek ezek a típusok; sőt akadtak közöttük olyanok is, amelyek brummogó hangot adtak ki nyomásra. Számos gyereknek okoztak örömet, a múzeumi példány egykori tulajdonosa egy berettyóújfalui kórházi lábadozás során kapta keresztszüleitől, amely bizonyára jó hatással lehetett a kis beteg felépülésére.

---

Irodalom:

• Atlasz József szócikk
• Bányai Tamás: Richter-féle kőépítő, 1894–1910 között. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum
• Berecz Antal (szerk.): Földrajzi közlemények, 5. kötet. Bp., Magyar Földrajzi Társulat, 1877. 46–47.
• Hajdú-Bihari Napló, 1984. április 21.
• Historisches Lexikon Bayerns szócikke a Bing testvérek vállalatáról
• Laterna magica szócikk
• Märklin szócikk
• Népszava 1981. október 29.
• Tolnai új világlexikona, Bp., Tolnai nyomdai műintézet és kiadóvállalat Rt., 10. kötet, 1928. 44–45.

---

Ezúton szeretnénk Olvasóinknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánni!

Ezennel köszönjük az egész éves figyelmüket! Bízunk benne, hogy az adventi cikksorozatunkkal hozzájárulhattunk az ünnepi hangulathoz, s hogy előkerülnek a játékok az ünnepek során.