Szerző: Ormosi Viktória

2023 késő őszén a Déri Múzeumban megterveztünk egy könnyedebb témájú programsorozatot Dívaságok címmel. Ennek első felvonása, a Bálról-bálra álarc nélkül című program 2024. február 16-án sikerrel lezajlott.

A Mátrai-Nagy Andrea által szervezett esten Dallos-Nagy Krisztina moderálása mellett Kocsár Valéria divattervező és Ormosi Viktória muzeológus mai és régvolt bálokról, társasági eseményekről mesélt az érdeklődőknek, Kovács József Dénes muzeológus pedig egy báli affér történetével és a harctéri divat bemutatásával járult hozzá az este sikeréhez. Az eseményt egy alkalmi kamarakiállítás is színesítette.

A programsorozat minden felvonásánál feltett szándékom egy-egy korábban nem publikált vagy kiállításon még nem interpretált tárgy bemutatása is.

Ilyen az alábbiakban közölt két levél, melyekre Váradi Katalin történész kollegám hívta fel a figyelmemet. Ezekben Horthy Miklós testvére, István számol be érdekesen és szellemesen debreceni ifjúságának jelentős összejöveteleiről egy ismeretlen barátjának. Ebben az időszakban Horthy István a debreceni Református Kollégium diákja volt.

Az alábbi két levél szöveghű közlés. Lelőhely: Déri Múzeum, Történeti Tár gyűjteménye.

Első levél

Kedves Barátom!

Bizonyosan megkaptad a levelező lapot, melyben írtam, hogy foglalatosságaim miatt nem írhatok rendes levelet, de most mivel már átestem a szigorlatokon bővebben is beszélhetek élményeimről, mely ugyan mentől kevesebb.-

Először is a jogászbálról írok, mely bizonyára fog érdekelni. A bálanya volt br. Grefflné egy igen szép asszony, ezen a bálon én is részt vettem, és mondhatom, hogy jól mulattam, megismerkedtem Debreczen szépségeivel, ti. azokkal akiket még a bál előtt nem ismertem. Sok leány tetszett, de tudod úgy igazán kívül belől, mikor már a szívet is foglalkoztatja, egy sem ragadott el. Elő sorolnám neked az illetők neveit de ugy sem ismered és így csak hiábavaló helypazarlás lenne.-

Második bál melyben résztvettem, volt egy zsarolással és tánczvigalommal egybekötött közvacsora a nőegylet javára. Tudod már az ilyenek czélját, ugyanis, hogy az embert jól ki zsebeljék, de én egy bizonyos összegecskét reá szántam, azután bor és szép leány között elfelejti az ember a pénzt, de nem is sajnáltam egy cseppet sem, mert itt még jobban mulattam, mint a jogász bálban, reggel ½ 6 kor mentem haza 8 kor pedig előadásra.

Tegnapelőtt volt a gazdász bál, de mindhogy oda az én ismerős hölgyeim nem mentek én is itthon maradtam, de amint hallom daczára annak, hogy Prielle Cornélia volt az bálnak és az gazdászoknak annya, csúnyául megbukott.

Ma a színházban voltam a „jó barátokban”, melyben Prielle játszott, nagyon jól játszottak és a darab is kitűnő.

Most a színházban azt hoztam divatba, hogy váltok magamnak támlás széket, azután körül nézvén magamat abba a páholyba megyek ahol szép lányt látok.

Végzem levelem, mivel már kikoptam a helyből. Leveledet minél előbb elvárom ‘s csókol szerető barátod

Debreczen, 1877 jan 26án ifj Horthy István

Ma küldtük fel a török Consulnak a levelet, melyben kérjük, hogy jöjjön le a török sebesültek javára általunk rendezendő mulatságra

Második levél

Kedves Barátom!

Bocsáss meg hosszas hallgatásomért, de ennek egyrészt, az volt az oka, hogy meg akartam várni, hogy török-sebesültek javára adott hang-verseny és utána következő tánczmulatságnak vége legyen, hogy bővebben írhassak neked róla.

Most már hála istennek túlestünk rajta, halljad tehát a sikert, melyet arattunk: Félhétkor fényes társaság kezdett a termekbe özönleni és 7-re zsúfolásig tele volt, nemcsak azon terem, melyben a hangverseny tartatott, hanem még a másikba is kiszorultak. A hangverseny végeztével kirakattak a székek és kezdődött a táncz. Melynek folyama alatt igen jól mulattunk, bár én csak egy négyest rendezhettem, mert a többire nem volt tánczosném, ugyanis kettőnek épen a mulatság előtt 3 nappal halt meg a nagybátyja és így nem jöhetett el, egy pedig a helyszínen megbetegedvén eltávozott, ígytehát, minthogy az ott lévő ismerőseimnek mindnyájuknak volt már tánczosuk, kikoptam a 3 négyesből. A táncznak melyben nőválasz is volt, Cotilion jelvényekkel ½ 5 re lett vége. Vége szakadván felmentünk a bizottsági szobába ott felöltöztünk, illetőleg átöltöztünk és mentünk más fele; néhányan kik között volt Zoltán is hamarabb hazamentek, de én csak 7 óra után mentem haza, mikor is megmosakodtam és elmentem egy barátomhoz; de annál jobban esett aztán estve lefeküdni.

Tiszta jövedelmünk 595 frt, illetőleg 585 frt 1 arany és 3 tallér.

Hanem én sem panaszkodhatom, hogy tömve maradt volna az erszényem, mert fene sokba került ez az ellenőrségi hivatal, hozzá meg még az akkor éjszakai költségek.-

Petőcztől a napokban kaptam levelet, mondd meg neki kérlek hogy nem sokára fogok neki is írni és üdvözlöm! –

A félévi értesítőt kikaptuk már és így megírhatom neki az eredményt. Van öt kitűnőm és 4 jelesem, tehát a kitűnő rendűek közé tartozom Zoltánnal együtt.

Bár én nagyon egykedvűen veszem a kalkulusokat, de a papa kedvéért megteszem, hogy tanulok, de azért mulatok is eleget; mert most 12 óra előtt nem szoktam lefeküdni és így kijut az időből.

Végzem levelemet, mert már 11 óra elmult és még kell két levelet írnom, azonkívűl pedig olvasni is szeretnék.

Csókol tehát szerető barátod

Debreczen, 877, febr 25én                          Horthy István

---

Jegyzetek (Ormosi Viktória – Váradi Katalin):

• br. Grefflné: Graefl Józsefné báró Győrffy Róza (1838–1911) férje révén később rokonságba került a Horthy családdal, amikor 1882-ben Graefl József unokaöccse, Graefl Jenő feleségül vette a levélíró nővérét, Horthy Paulát.
• Sardou, Viktorien (1831–1908): A jó barátok – színmű négy felvonásban. Fordította: Szerdahelyi Kálmán – Pest, 1863.
• Kalkulus: érdemjegy
• Horthy István (1858–1937), Horthy Miklós legidősebb testvére volt, a főgimnázium felső két osztályát végezte Debrecenben. Jogi tanulmányai után katonai pályára lépett, melynek során lovassági tábornoki rangra jutott. Szolgálati ideje alatt számos katonai elismerésben részesült. A második levélben említett Zoltán (1860–1940) két évvel fiatalabb öccse volt, aki az alsóbb osztályokat egy évfolyamon végezte bátyjával a pozsonyi katolikus főgimnáziumban, majd Debrecenből együtt mentek tovább a budapesti jogi egyetemre is, ezután a kenderesi, családi birtokon gazdálkodott.
• Az 1877–78-as orosz–török háború alatt, s azt megelőzően a magyar egyetemi ifjúság számos módon (mint például jótékonysági akciók, törökbarát tüntetések, törökországi látogatások keretében) kifejezte a törökök iránti szimpátiáját. Részben ez is hozzájárult, hogy 1877 tavaszán II. Abdul Hamid szultán újabb Corvinákat (legalábbis annak tartott köteteket) adott vissza a pesti egyetemnek. Nemcsak a diákság, hanem a cívisváros lakói is kivették részüket az adománygyűjtési akciókból, amelyek közül kiemelkedett a gróf Vay Dániel szervezte megmozdulás, miként Schrek Katalin tanulmányából kiderül.

---

A Dívaságok című programsorozat 2024. április 12-én, pénteken folytatódik a Déri Múzeumban, amelyre szeretettel várjuk az érdeklődőket!