Medgyessy Ferenc (1881. január 10. ‒ 1958. július 19.) szobrászművészre emlékezve

Sorozatfelelős: Fodor Éva Irén

---

145 év – 145 kép – 145 tény, MEDGYESSY MINDEN HÉTEN címmel indult az év elején útjára egy sorozat a Déri Múzeum közösségi oldalán a cívisváros egykori szobrászművészére emlékezve. A Helyi Érték szintén közli az írásokat, ám nem heti egy alkalommal, hanem rendszeres időközönként csokorba szedve. A képeket és a forrásokat a sorozat ötletgazdája, Fodor Éva Irén válogatta össze. Az alábbiakban a sorozat következő öt bejegyzését olvashatják.

---

145 éve született Debrecenben a kétszeres Kossuth-díjas Medgyessy Ferenc szobrászművész. Itt élt családja, itt kezdte tanulmányait a híres Református Kollégiumban. 18 éves korában ugyan elhagyta Debrecent, de élete végéig aktívan részt vett a város kulturális életében. Bár Budapesten telt életének jelentős része, mégis mindig büszkén vallotta debreceninek magát. Számos köztéri szobra határozta meg egykor és ma is a cívis város arculatát. Emlékét e művek mellett a Déri Múzeum gondozásában lévő kiállítás őrzi. Ebben az évben 145 év, 145 kép, 145 tény címmel közlünk heti rendszerességgel képeket és érdekes tényeket a művész életéből.

XVI.

„A lelkek egymás számára áthatlanok “

1913. június 5-én Debrecenben, a Piac utca 28. szám alatti bérház első emeletén megnyílt a budapesti Művészházban már korábban sikert aratott alkotók műveiből megrendezett tárlat. Debrecen kultúra iránt fogékony közönsége érdeklődve kereste fel a kiállított műveket. Különösen nagy szeretettel fogadta városa – Párizst és Firenzét megjárt – szülöttjét, Medgyessyt, aki ekkor jóbarátaival együtt mutatkozott be. A helyi lapok is beszámoltak a népszerű tárlatról.

A Debreczeni Független Újságban 1913. június 5-én jelent meg ismertető:

„Azok a fiatal művészek, akik most Debrecenbe jöttek, a debreceni származású nagy tehetségű Medgyessy Ferenc kíséretéül, ennek a harcoló művésztábornak legjelentékenyebb erőben és talentumban legszámottevőbb tagjai közzé tartoznak. Úttörők, sokat ígérők …”.

A Debreceni Független Újság 1913. június 8-án közölt cikkében Csáth Géza: Jegyzetek egy új rajzgyűjteményről és a művészetekről című írását idézi:

„A lelkek egymás számára áthatlanok “ (Csáth írásában ezt a fogalmat a következőképpen magyarázza: ”Azt hiszem, hogy egy napon minden komoly művész eljut ide és azután csak magának dolgozik. És még ama néhány embernek, akik számára a lelke mintegy különös kivételképen: nem áthatlan. Mert számukra az írás, rajzolás, festés, komponálás annyira személyes, merem mondani testi szükséglet, mint az evés, ivás vagy az alvás. Minden gondjuk tehát az, hogy magukat kielégítsék, ami csak azon az áron érhető el, hogy mások kielégítésére való törekvésről már eleve lemondanak.”)

Csáth gondolatára a Debreczeni Független Újság így reflektált:

„… mintha e három művész igazolta volna a fenti idézetet. Egyediségük külön-külön domborodik ki a modern, a legmodernebb művészet miliőjében. Barátok az életben, testvérek a művészetben, egy anya: a modernség szülöttjei és mégis oly különbözők.”

Az alkotótársak teljesen más szemlélettel közelítettek a valósághoz. Sassy szimbolista alkotásaival Kádár Béla természetelvű ábrázolásaival nyerte el a közönség tetszését.

… „Medgyessy Ferenc kitűnő szobrászunk gyönyörű kollekcióval vonul föl. Művei között elsőrangúak: Nevető kisleánya, mely a természet jelenségeinek közvetlen megérzésére vall. Gondolkodója a formák esztétikus elhelyezésével tűnik ki. A formából valóságos formakultuszt fejlesztett. Nagyon fognak tetszeni Pihenő, Medvénülő fiú. Menekülők (kompozícióban kiváló), Táncolok (a Művészház 1000 koronás díjával jutalmazott), A három grácia c. művei. Gróf Eszterházy Mihály és Batthyány Ilona grófnő plakettje rendkívül finom művészi munka.”

A kiállító barátai, Sassy Attila és Kádár Béla egy-egy portrén örökítette meg Medgyessy alakját, ám a szobrásztól csak a Sassyról készült, vélhetően a tervezett szobor vázlatrajza maradt fenn. A Medgyessyről készült emlékképek a műveit bemutató állandó kiállításban megtekinthetőek.

XVII.

A HÚSNAK HIMNUSZA

Válogatás Medgyessy Ferenc Debrecenben, 1913. június 5-én kiállított alkotásaiból I.

Első debreceni kiállításán szereplő művei a tízes évek elején készültek. Többségük a női testet dicsőíti, de valamennyi az antikvitás szellemében született. A sumer, etruszk és az archaikus görög művészet mitológiai alakjait, témáit és technikai megoldásait idézi fel a Léda, a Három grácia, a Táncolók relief és a Kövér gondolkodó című alkotásaiban a művész.

Ez utóbbi, a „HÚSNAK HIMNUSZA” -ként ismertté vált Kövér gondolkodó című szobor bemutatásával kezdjük a szülővárosában nagy sikert aratott korai műveinek bemutatását.

Az 1911-ben készült alakra az egy nézetre komponálás, a monumentális egyszerűség, kőtömbszerűség jellemző, hasonlóan a Louvre-ban őrzött Gudea uralkodó szobrához. Párizsban lenyűgözték Medgyessyt a sumer, asszír, egyiptomi művészet emlékei, s valami hasonlót szeretett volna elérni, kevés plasztikai eszközzel élve sokat mondani. Ezt sikerült megvalósítania a „Kövér gondolkodó” megalkotásakor. Medgyessy szobrászatára jellemző volt, hogy kisebb méretben született művei bármilyen nagyságra felnagyíthatók, s akkor sem veszítenek kifejező erejükből. Igaz ez a fentebbi, 34 centiméteres szobrára is. Az életműben fellelhetők a Kövér gondolkodó plasztikai megoldásainak különböző években és méretekben készült darabjai. Gondolkodó női aktjának 60 cm-es változatát 1919-ben piszkei kőből faragta meg, amelyet a Déri Múzeum gipszben őriz. Szintén e korai művét dolgozta át, amikor Borosnyai síremléket faragta 1935-ben, 125 cm nagyságú piszkei kőből.

A szobrász később így emlékezik eme művére:

„Első kísérlet Magyarországon a monumentális iránnyal. Azt hiszem korszakalkotó. Kiállítottam. Senki nem értette.”

XVIII.

„Tehát mégis leszek valaki. Irányom helyes.”

Válogatás Medgyessy Ferenc Debrecenben 1913. június 5-én kiállított alkotásaiból II.

Az alkotó 1912-ben készítette táncoló alakokat ábrázoló, az etruszk művészet hatását mutató domborművét, amely négy női aktot és egy őket kísérő fiúalakot jelenít meg. Valójában a mű egyetlen nőalakot ábrázol elöl és hátulnézetben, illetve kissé, és teljes oldalnézetben. A mozdulatok egymásból bomlanak ki, lényegében egy körforgás négy fázisát látjuk. Medgyessy modellje Burszia Teréz volt. A délszláv szépség ábrázolásában a tánc eksztatikus heve öltött testet. A mű mégis bukolikus hangulatot áraszt, ezt a fiúalak mozdulatlan függőlegese, és a sokféle mozgás egységes ritmusa, nyugalommá szelídülése okozza. Medgyessy Táncolók-ja pogány életörömöt sugároz, a szép emberi test, a zene és a tánc ritmusának igézetét mutatja.

Lehel Ferenc művészettörténész így írt a fiatal Medgyessyről:

„Nehézkesen dolgozik, keveset, nagyon megfontol minden vonást, és ez is az értéke. Szobrai felveszik a művész jellemét, és ez a vaskosság nagyon érdekessé válik, mikor egy táncoló női csoportot ábrázol.”

Jellemének másik vonására mutat rá a Táncolók dombormű elismerésének története. Erre így emlékezik a szobrász Életemről, művészetemről című önéletrajzi írásában.

„Mégis az 1912-es művészházi modernek kiállításán a Táncolók reliefemet ezerkoronás első díjjal jutalmazták. Vaszary és Rippl-Rónai voltak erősen mellette. Nagy lett az öröm. Meg sem olvastam a bankban a pénzt. Másnap vettem észre, adósságok fizetése közben, hogy hiszen száz koronával többet adtak. Következő nap első voltam a bankban, hogy a pénztárost megvigasztaljam, aki épp egyhavi fizetését vettem volna el. A díjat büszke öntudattal zsebeltem be. Tehát mégis leszek valaki. Irányom helyes”

XIX.

Nem pusztán csodálják – vásárolnak is!

Szülővárosa művészetszerető közönsége nagyon várta  a már a fővárosban is sikert elért szobrász kiállított műveit. A debreceni lapok néhány nap elteltével örömmel számoltak be a kiemelkedő érdeklődésről, hiszen három nap alatt kétszázan tekintették meg a tárlatot. Még nagyobb lelkesedéssel nyugtázták, hogy a látogatók vásároltak is. Érdekes, hogy az erről szóló beszámolóban megemlítették a vevő nevét is.  A Debreczeni Független Újság így ír:

„A Kádár–Sassy–Medgyessy-féle együttes kiállítás sikeréről ma már, mint befejezett tény beszélhetünk. A vásár teljes mértékben megindult. Eddig a következők vettek képet és szobrot: Kenyeres Sándorné Medgyessy három szobrát vette meg, a „Gondolkozó”-t, a „Nevető leány” -t és az Ülő nő-t. Szávay Gyula Sassy Attilától vett egy szép mályvás képet, Ritter Ignác műépítész utánrendelte a „Táncoló nők” (Táncolók) című reliefjét, valamint – ugyancsak bronzban a „Menekűlők”-et. Sassy Attilától vett három elsőrendű értékes képet Freund Jenő dr. ügyvéd, még pedig a „Kleopátra”-t a „Halászbárkák” címűt és egy nagyon szép éjjeli hangulatú képet. Berényi István dr. megvette ugyancsak Sassy egy ideál fejét, míg Fekete Jenő egy elsőrangú pasztelljét, „Az ölelés” címűt. A tárlat most vasárnap zárul.”

Az elért siker később számos megrendelést hozott az alkotóknak. Medgyessy például elkészíti Kenyeres Sándorné portréját és Ritter Ignác gyermekének fejszobrát is.

További kiállításon szereplő alkotások:

• Három grácia, 1911, bronz
• Pihenő leány, 1910, gipsz

XX.

Vendégségben Rippl-nél

Az 1913-as mozgalmas év a szobrász életében. A budapesti Művészházban, majd a szülővárosában elért szép sikerek után meghívást kapott a XX. századi magyar festészet egyik legnagyobb  művészétől, Rippl-Rónai Józseftől, a kaposvári Róma-villába. A festőnek Medgyessyt Lyka Károly művészettörténész mutatta be még orvostanhallgató korában, de már művészi pályára készülve. Hamar baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Művészeti törekvéseik hasonlósága mellett segített ebben a természettudomány iránti érdeklődésük is, hisz elsőként eszerint választottak pályát is maguknak. Míg Rippl gyógyszerésznek, addig Medgyessy orvosnak készült. Mindketten elhagyták biztos megélhetést nyújtó szakmájukat és a nehezebb utat választva értek el később jelentős sikereket. Az évek folyamán baráti kapcsolatuk – hasonló sorsuk, és a modern művészetről vallott nézeteik miatt – még szorosabbá vált. Medgyessy 1913-ban több szobrot is készített a Róma-villában. A szobrász a több évszázados fák árnyékában faragta szobrait. Ekkor született alkotásai – Rippl-Rónai fejszobra, a Janus férfi-női alak, Női akt, Lovagló gyermekek – amelyek napjainkban is a Róma-villa kiállításán láthatók. Míg Medgyessy faragta alkotásait, Rippl is megörökítette vendégét. Megfestette a szobrász alakját éppen akkor, amikor Medgyessy az ő portréját készítette.

Köves Szilvia A Róma-villa titka (Budapest, 2005.) című kötetében így ír:

„Rippl-Rónai szakértelmével, tapasztalatával sokszor sietett a segítségére, de az is előfordult, hogy kölcsönösen korrigálták egymást. Mindenesetre inspiráló lehetett, hogy miközben Medgyessy a kertben ülve faragott, a Mester felolvasást tartott Ady verseiből.” Vagy éppen vázlatot készített modellül szolgáló szobrászról…