1947. szeptember elseje volt. \u00c9desap\u00e1m velem \u00e9s sz\u00fcl\u0151falum nyolcgyermekes cip\u00e9szmester\u00e9nek egyik l\u00e1ny\u00e1val Debrecenbe indult, hogy a D\u00f3czy Int\u00e9zet l\u00edceum\u00e1ba \u00e9s a Nagyerdei k\u00f6r\u00faton l\u00e9v\u0151 le\u00e1nykoll\u00e9giumba beirathasson. A koll\u00e9giumot nem kellett sok\u00e1ig keresn\u00fcnk, mert a h\u00e1z ker\u00edt\u00e9s\u00e9n f\u00fcgg\u0151 egyszer\u0171 pl\u00e9ht\u00e1bla, a rajta lev\u0151 h\u00e1rom egym\u00e1sba fon\u00f3d\u00f3 b\u00fazakal\u00e1sszal \u2013 ami a Magyar Koll\u00e9giumi Egyes\u00fclet jelv\u00e9nye volt \u2013, valamint a kal\u00e1szok f\u00f6l\u00f6tt a k\u00f6vetkez\u0151 felirattal: \u201eLor\u00e1ntffy Zsuzsanna Le\u00e1nykoll\u00e9gium\u201c<\/strong> eligaz\u00edtott benn\u00fcnket; mutatta, hogy j\u00f3 helyen j\u00e1runk. A koll\u00e9gium eredetileg egy nyugatra menek\u00fclt csal\u00e1d gazd\u00e1tlann\u00e1 v\u00e1lt vill\u00e1ja volt, ami a legfontosabb jav\u00edt\u00e1sok elv\u00e9gz\u00e9se ut\u00e1n 22 di\u00e1kl\u00e1ny otthona lett.<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n <\/p>\n\n\n\n \u00c9n m\u00e9g elemibe j\u00e1rtam, s a 4. oszt\u00e1ly elv\u00e9gz\u00e9se ut\u00e1n debreceni gimnazista lettem. Bej\u00e1r\u00f3 kisdi\u00e1k voltam, vonattal utaztam mindennap az iskol\u00e1ba. \u00cdgy \u00e9rthet\u0151, hogy milyen nagy izgalommal \u00e9s v\u00e1rakoz\u00e1ssal k\u00e9sz\u00fcltem a koll\u00e9giumi \u00e9letre, hiszen hosszabb id\u0151re addig m\u00e9g soha nem voltam t\u00e1vol a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zt\u00f3l. <\/p>\n\n\n\n Az \u00e9p\u00fcletben nem volt sok helyis\u00e9g. Egy nagy szob\u00e1ban volt a 22 \u00e1gy, s volt egy kisebb helyis\u00e9g is, mely egyszerre t\u00f6lt\u00f6tte be a t\u00e1rsalg\u00f3-, a tanul\u00f3-, s \u2013 ha j\u00f6tt hozz\u00e1nk valaki \u2013 a fogad\u00f3szoba szerep\u00e9t. Mosd\u00f3 is csak egy volt, ahol hideg v\u00edzben, egym\u00e1s ut\u00e1n mosakodhattak a l\u00e1nyok, m\u00edg f\u00fcr\u00f6dni a v\u00e1rosi fedett uszod\u00e1ba j\u00e1rtunk. A fel\u00fcgyel\u0151 tan\u00e1rn\u0151nek volt m\u00e9g a fentieken k\u00edv\u00fcl egy kis szob\u00e1ja. Ennyire futotta, \u00edgy siker\u00fclt helyre\u00e1ll\u00edtani a t\u00f6bb l\u00f6v\u00e9st kapott \u00e9p\u00fcletet. <\/p>\n\n\n\n A koll\u00e9giumba l\u00e9pve \u00f6r\u00f6mmel l\u00e1ttam, hogy a bar\u00e1tn\u0151mmel mi vagyunk az els\u0151k, a honfoglal\u00f3k, \u00edgy kedvemre v\u00e1logathatok a fekhelyek k\u00f6z\u00f6tt. Mivel m\u00e1r kisl\u00e1nyk\u00e9nt is kor\u00e1n kel\u0151 voltam, \u00e9s nagyon szerettem olvasni, \u00edgy a legterm\u00e9szetesebbnek tartottam, hogy az ablak mellett l\u00e9v\u0151 \u00e1gyat v\u00e1lasztom magamnak. El\u0151re \u00f6r\u00fcltem, hogy milyen j\u00f3 lesz nekem, mert amikor a szoba t\u00fals\u00f3 r\u00e9sz\u00e9n m\u00e9g szinte s\u00f6t\u00e9t van, \u00e9n a felkel\u0151 nap vil\u00e1g\u00e1n\u00e1l m\u00e1r kedvemre olvashatok. Ezekre az apr\u00f3s\u00e1gokra azonban dehogy figyeltem \u00e9n, hiszen marad\u00e9ktalanul boldog voltam, mert az ablak el\u0151tti \u00e1gy m\u00e1r az eny\u00e9m, azt nem veheti el t\u0151lem senki sem. Ilyen \u00e9rz\u00e9sekkel tr\u00f3noltam \u00e9n a nagy szerzem\u00e9nyen, \u00e9s k\u00edv\u00e1ncsian figyeltem az egym\u00e1s ut\u00e1n \u00e9rkez\u0151 di\u00e1kl\u00e1nyokat.<\/p>\n\n\n\n H\u00e1t, ami a bemutatkoz\u00e1s ut\u00e1n egyb\u0151l felt\u0171nt, az az volt, hogy v\u00e1ltozatoss\u00e1gban nem volt \u00e9ppen hi\u00e1ny. Mert ekkor der\u00fclt ki, hogy korban, sz\u00e1rmaz\u00e1sban, de a v\u00e1lasztott iskol\u00e1kban is mekkora elt\u00e9r\u00e9sek vannak: T\u00e1rskoll\u00e9giumunk egy j\u00f3val nagyobb, modernebb \u00e9p\u00fcletben, a Simonyi \u00faton, a Tildy Zolt\u00e1n nev\u00e9t visel\u0151 koll\u00e9gium volt, ahol 60, ugyancsak vegyes sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa, kor\u00fa \u00e9s \u00e9rdekl\u0151d\u00e9si k\u00f6r\u0171 fi\u00fakoll\u00e9gista t\u00e1rsunk tal\u00e1lt otthonra, k\u00f6zt\u00fck az \u00e9n egyetemista b\u00e1ty\u00e1m \u00e9s a majdani f\u00e9rjem is.<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n <\/p>\n\n\n\n Mi, l\u00e1nyok az ismerked\u00e9s ut\u00e1n \u2013 fiatal fel\u00fcgyel\u0151 tan\u00e1rn\u0151nk vezet\u00e9s\u00e9vel \u2013 egy\u00fctt indultunk a Tildybe. Egyr\u00e9szt, hogy megismerj\u00fck a fi\u00fakat is, m\u00e1sr\u00e9szt, hogy a menz\u00e1n az els\u0151 k\u00f6z\u00f6s eb\u00e9det elfogyaszthassuk. R\u00f6vid id\u0151 alatt beleszoktunk az \u00faj \u00e9let\u00fcnkbe is. Napost v\u00e1lasztottunk, s egy-egy kis rajzzal, d\u00edszp\u00e1rn\u00e1val \u00e9s k\u00e9zimunk\u00e1val igyekezt\u00fcnk szebb\u00e9, lak\u00e1lyosabb\u00e1 tenni \u00faj otthonunkat. A k\u00f6z\u00f6s feladatokat a Tyldist\u00e1kkal is gyorsan kialak\u00edtottuk, \u00e9s egyre kellemesebbek, vid\u00e1mabbak lettek a n\u00e9pdal- \u00e9s n\u00e9pit\u00e1nc-pr\u00f3b\u00e1k is. Majd egym\u00e1s ut\u00e1n kaptuk a k\u00f6rny\u00e9kr\u0151l a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 megh\u00edv\u00e1sokat, ahov\u00e1 nyitott teheraut\u00f3val, de nagy lelkesed\u00e9ssel ment\u00fcnk \u201ekult\u00farm\u0171sort\u201c adni.<\/p>\n\n\n\n Ami a nagy szeg\u00e9nys\u00e9get illeti, h\u00e1t azt sem \u00fagy \u00e9lt\u00fck meg, mint valami istencsap\u00e1st, hanem egyszer\u0171en tudom\u00e1sul vett\u00fck. Mert nem csak mi voltunk szeg\u00e9nyek, hanem az orsz\u00e1g is, hiszen m\u00e9g alig siker\u00fclt eltakar\u00edtani a h\u00e1bor\u00fa okozta romokat. M\u00e1ig sem tudom, hogy honnan, de a korabeli \u00fajs\u00e1g k\u00e9t riportern\u0151je tudom\u00e1st szerzett neh\u00e9z helyzet\u00fcnkr\u0151l, \u00e9s egy zord t\u00e9li est\u00e9n megl\u00e1togattak benn\u00fcnket. Elismer\u00e9ssel csod\u00e1lt\u00e1k a sz\u00e9p h\u00e1zirendet, de megd\u00f6bbentette \u0151ket a j\u00e9ghideg lak\u00e1s.<\/p>\n\n\n\n L\u00e1togat\u00e1suk ut\u00e1n eg\u00e9sz oldalon sz\u00e1moltak be arr\u00f3l, hogy milyen meleg testv\u00e9ri szeretetben, de embertelen hidegben \u00e9lnek a Lor\u00e1ntffy Zsuzsanna koll\u00e9gium lak\u00f3i. Az \u00fajs\u00e1gcikknek azt a c\u00edmet adt\u00e1k, hogy \u201eEgy darab f\u00e1t a koll\u00e9giumnak!\u201c<\/em> L\u00e1tni kellett volna azt az \u00f6r\u00f6m\u00f6t, ahogy most m\u00e1r dacolva a hideggel is, \u00fagy hajthattuk \u00e1lomra a fej\u00fcnket, hogy nem kell \u00e9jszak\u00e1ra fel\u00f6lt\u00f6zn\u00fcnk. A v\u00e9gig cipz\u00e1ras, meleg h\u00e1l\u00f3zs\u00e1kb\u00f3l csak a szem\u00fcnk \u00e9s az orrunk l\u00e1tszott ki, s valahogy \u00fagy n\u00e9zhett\u00fcnk ki benne, mint a m\u00fami\u00e1k. Ma is f\u00fclemben cseng az az \u00f6nfeledt nevet\u00e9s, ami a napos takarod\u00f3 el\u0151tti felh\u00edv\u00e1s\u00e1t k\u00eds\u00e9rte, hogy most m\u00e1r felvehetj\u00fck a h\u00e1l\u00f3zs\u00e1kokat, ami est\u00e9r\u0151l est\u00e9re k\u00fcl\u00f6n szertart\u00e1ss\u00e1 v\u00e1lt. \u00cdgy telt el a t\u00e9l, \u00e9s bek\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt a v\u00e1rva v\u00e1rt tavasz. A vacsor\u00e1k ut\u00e1n nagy s\u00e9t\u00e1kat tett\u00fcnk a P\u00e1lma cukr\u00e1szda k\u00f6r\u00fcl, ahol mindig vid\u00e1m cig\u00e1nyzene sz\u00f3lt. Akkor tanultuk meg az \u00e9ppen divatos dalokat, az \u201eEste, ha lefekszik, \u00e1lmodozzon r\u00f3lam\u201c<\/em> vagy az \u201eIde figyelj Lajos!\u201c<\/em>-t \u00e9s m\u00e1sokat. Persze a cukr\u00e1szd\u00e1b\u00f3l nek\u00fcnk csak annyi jutott, mert m\u00e9g egy fagylaltra val\u00f3 p\u00e9nz\u00fcnk sem volt. Nem volt p\u00e9nz\u00fcnk villamosra sem, \u00edgy a v\u00e1ros k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 r\u00e9szein l\u00e9v\u0151 iskol\u00e1inkba is gyalog k\u00f6zlekedt\u00fcnk. Akinek a Piac utc\u00e1n vezetett az \u00fatja, az sz\u00e9les \u00edvben kiker\u00fclte a hat oszlopon \u00e1ll\u00f3 kis \u00e1rk\u00e1dot, az \u00fagynevezett szekunda barlangot.<\/p>\n\n\n\n Akkor m\u00e9g vid\u00e1mak voltunk, \u00e9s mindennek tudtunk \u00f6r\u00fclni. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen annak, amikor Budapestr\u0151l megh\u00edv\u00e1st kaptunk egy orsz\u00e1gos n\u00e9pit\u00e1nc-versenyre, melyen azt\u00e1n sz\u00e9p sikert arattunk. Azt hitt\u00fck, hogy enn\u00e9l nagyobb csap\u00e1s az \u00e9let\u00fcnkben m\u00e1r soha nem \u00e9rhet benn\u00fcnket. Megpr\u00f3b\u00e1ltunk l\u00e1zadozni, de ki figyelt oda? S\u0151t, p\u00e1r napon bel\u00fcl n\u00e9vre sz\u00f3l\u00f3an is megkaptuk, hogy kit, melyik koll\u00e9gium vesz majd \u00e1t. Tudtuk, hogy m\u00e1sutt is van \u00e9let, \u00e9s vannak hozz\u00e1nk hasonl\u00f3 fiatalok, de azt is, hogy ezt a kedves kis k\u00f6z\u00f6ss\u00e9get nem tal\u00e1ljuk meg t\u00f6bb\u00e9 sehol. Az\u00f3ta t\u00f6bbsz\u00f6r s\u00e9t\u00e1lok, vagy villamossal haladok el a r\u00e9gi h\u00e1zak el\u0151tt, s szomor\u00fav\u00e1 tesz, hogy a t\u00f6lgyf\u00e1nak m\u00e1r csak a helye van meg. Azt viszont j\u00f3 \u00e9rz\u00e9ssel l\u00e1tom, hogy mindk\u00e9t hajdani koll\u00e9gium \u00e9p\u00fclete szinte v\u00e1ltoztat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, a mai napig is \u00e1ll. A hely\u00e9n \u00e1ll m\u00e9g a szekunda barlang is, \u00e9s h\u0171en \u0151rzi a v\u00e1ros polg\u00e1rmesteri hivatal\u00e1nak bej\u00e1rat\u00e1t. \u00c9n \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen a mai napig is kiker\u00fcl\u00f6m, pedig engem m\u00e1r nagyon r\u00e9gen nem oszt\u00e1lyoz senki…<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n Ha visszagondolok a \u201er\u00e9gi sz\u00e9p id\u0151kre\u201c, t\u00e1rgyilagosan meg kell mondanom: ezek a f\u00e9nyes szelek bizony nem is voltak annyira f\u00e9nyesek. M\u00e9gis, ma m\u00e1r t\u00f6bb, mint egy f\u00e9l \u00e9vsz\u00e1zad t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l sem tudok nosztalgia n\u00e9lk\u00fcl eml\u00e9kezni \u00e9letemnek erre a neh\u00e9z, de nekem m\u00e9gis nagyon kedves \u00e9s felejthetetlen id\u0151szak\u00e1ra, pedig n\u00e1lunk szeg\u00e9nyebbek akkor tal\u00e1n csak a templom egerei voltak.<\/p>\n\n\n\n Sokan, sokf\u00e9le m\u00f3don eml\u00e9keztek meg az\u00f3ta az akkori di\u00e1kok koll\u00e9giumi \u00e9let\u00e9r\u0151l. \u00c9n, akiben olyan \u00e9l\u00e9nken \u00e9l minden, mintha csak tegnap t\u00f6rt\u00e9nt volna, az akkori \u00e9let\u00fcnkre \u00fagy eml\u00e9kszem vissza, mint a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gform\u00e1l\u00e1s, az emberr\u00e9 nevel\u00e9s \u00e9s \u00f6sszetart\u00e1s nagyszer\u0171 korszak\u00e1ra, amely megtan\u00edtott arra is, hogy a kev\u00e9snek is \u00f6r\u00fclni tudjak, \u00e9s megl\u00e1ssam a sz\u00e9pet egy sz\u00e1l vir\u00e1gban, egy falev\u00e9lben, de m\u00e9g egy tavaszi gyenge kis f\u0171sz\u00e1lban is. Ez teszi sz\u00e1momra azokat az \u00e9veket ennyi id\u0151 eltelt\u00e9vel is felejthetetlenn\u00e9.<\/p><\/blockquote><\/figure>\n\n\n\n Jegyzetek:<\/p>\n\n\n\n Szerz\u0151: B\u00e1thory Istv\u00e1nn\u00e9 Ujlaky Katalin![\"\"](\"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/wp-content\/uploads\/2023\/10\/Kep-3-jo.jpg\")
Fot\u00f3: B\u00e1thory Zolt\u00e1n (2010-es \u00e9vek)<\/figcaption><\/figure>\n\n\n\n
A csod\u00e1latosan sz\u00e9p szeptemberi ny\u00e1rban dehogy gondoltam \u00e9n arra, hogy ennek milyen hamar v\u00e9ge lesz, s j\u00f6nnek az egyre s\u00f6t\u00e9tebb, hidegebb napok. Pedig, ha egy kicsit is figyelmesebb vagyok, megl\u00e1thattam volna, hogy mint a kor\u00e1n \u0151sz\u00fcl\u0151 emberek haj\u00e1ban az ez\u00fcst\u00f6s sz\u00e1lak, a f\u00e1k addigi, m\u00e9g d\u00fas lombkoron\u00e1j\u00e1ban is felt\u0171nik m\u00e1r itt-ott egy-egy s\u00e1rgul\u00f3 falev\u00e9l.
Persze az sem t\u0171nt fel nekem, hogy a katon\u00e1s rendben sorakoz\u00f3 \u00e1gyak szalmazs\u00e1kjait csak 1-1 durva l\u00f3pokr\u00f3c takarja, ami egyben hivatott lesz m\u00e9g a leghidegebb id\u0151ben is a paplan, vagy a dunna szerep\u00e9t is bet\u00f6lteni.
Arr\u00f3l pedig m\u00e1r ne is besz\u00e9ljek, amit m\u00e1r kor\u00e1bban is ismertem \u00e9s tapasztalatb\u00f3l is tudhattam volna, hogy a nagy h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ban egyetlen vask\u00e1lyha van, s az is a helyis\u00e9g t\u00fals\u00f3 v\u00e9g\u00e9ben, s amely tudvalev\u0151leg egy\u00e9bk\u00e9nt is a vil\u00e1g leghitv\u00e1nyabb f\u0171t\u0151alkalmatoss\u00e1ga. Mert, ha van is mivel f\u0171teni, csak addig meleg\u00edt, m\u00edg \u00e9g a t\u0171z benne, s ebb\u0151l a melegb\u0151l is j\u00f3, ha a harmadik \u00e1gyig jut majd el egy kev\u00e9s, de az ablakig m\u00e1r abszol\u00fat nem jut el bel\u0151le semmi sem.
Nem l\u00e1ttam meg azt sem, hogy az ablakokat csup\u00e1n csak egy szimpla \u00fcveglap takarja, ami bizony k\u00e9s\u0151bb csak annyira lesz el\u00e9g, hogy \u00e9ppen ne essen be rajta az es\u0151 vagy a h\u00f3. De egy er\u0151sebb sz\u00e9l m\u00e1r szinte akad\u00e1lytalanul s\u00fcv\u00edt be majd rajta olyan huzatot okozva, mintha a szabadban lenn\u00e9nk. \u00c9s ezekb\u0151l a \u201ef\u00f6ldi javakb\u00f3l\u201c \u00e9n r\u00e9szes\u00fcl\u00f6k majd mindig el\u0151sz\u00f6r, \u00e9s nekem jut majd a legt\u00f6bb is bel\u0151le.<\/p>\n\n\n\n
Volt k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk n\u00e9h\u00e1ny tanul\u00e1sra v\u00e1gy\u00f3 falusi \u00e9s tanyasi parasztl\u00e1ny, volt t\u00f6bbsz\u00e1z holdas \u201elevit\u00e9zlett\u201c f\u00f6ldbirtokos l\u00e1nya, de voltak pedag\u00f3gus, m\u00e1s \u00e9rtelmis\u00e9gi, vagy iparos sz\u00fcl\u0151k gyermekei is.
Ilyen sz\u00f3r\u00e1st mutatott az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00fcnk is az ismeretek megszerz\u00e9se ir\u00e1nt. H\u00e1rman j\u00e1rtunk l\u00edceumba, de voltak gimnazist\u00e1k, b\u00f6lcs\u00e9szek, volt medika, egy gazd\u00e1szl\u00e1ny, s ami akkor m\u00e9g nagy \u00fajs\u00e1gnak sz\u00e1m\u00edtott, volt k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk egy els\u0151\u00e9ves teol\u00f3gusl\u00e1ny is.
Korban a magam 15 \u00e9v\u00e9vel \u00e9n voltam a legfiatalabb, m\u00edg a legid\u0151sebb k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk m\u00e1r igazi nagyl\u00e1nynak sz\u00e1m\u00edtott: egy 23 \u00e9ves egyetemista volt. De ebben a nagy, sz\u00ednes kavalk\u00e1dban volt k\u00f6zt\u00fcnk k\u00f6z\u00f6s von\u00e1s is: az, hogy mindny\u00e1jan tanulni, tudni akartunk, \u00e9s hogy valamennyien nagyon szeg\u00e9nyek voltunk.<\/p>\n\n\n\n\n
![\"\"](\"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/wp-content\/uploads\/2023\/10\/2200_115_repro_simonyi_ut_23-1024x675.jpg\")
<\/figure>\n\n\n\n![\"\"](\"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/wp-content\/uploads\/2023\/10\/Kep-2-1.jpg\")
<\/figure>\n
Forr\u00e1s: M\u00e9liusz Juh\u00e1sz P\u00e9ter K\u00f6nyvt\u00e1r Helyt\u00f6rt\u00e9neti Gy\u0171jtem\u00e9ny. Fot\u00f3: B\u00e1thory Zolt\u00e1n (2010-es \u00e9vek)<\/figcaption><\/figure>\n<\/div>\n<\/div>\n\n\n\n
M\u00e1r az eb\u00e9d is j\u00f3 hangulatban telt, ami a d\u00e9lut\u00e1ni k\u00f6z\u00f6s programon tov\u00e1bb folytat\u00f3dott. A Tildy tan\u00e1ra \u00e9s a mi fel\u00fcgyel\u0151 tan\u00e1runk ekkor mutatott be benn\u00fcnket egym\u00e1snak, majd ismertett\u00e9k a h\u00e1zirendet, tov\u00e1bb\u00e1 a k\u00e9t koll\u00e9gium k\u00f6z\u00f6s feladatait is: azt, hogy a j\u00f6v\u0151ben egy\u00fctt lesznek a szemin\u00e1riumok, valamint a n\u00e9pi szok\u00e1sokat \u00e1pol\u00f3 \u00e9s tov\u00e1bbfejleszt\u0151 n\u00e9pdalok \u00e9s n\u00e9pi t\u00e1ncok tanul\u00e1sa is. Az eb\u00e9d \u00e9s a vacsora ugyancsak egy\u00fctt, a Tildy koll\u00e9gium menz\u00e1j\u00e1n lesz, m\u00edg a reggelinket, a k\u00f6m\u00e9nymagos levest, \u2013 amit mi k\u00e9s\u0151bb nemes egyszer\u0171s\u00e9ggel csak zup\u00e1nak nevezt\u00fcnk \u2013 majd a hely\u00fcnkbe hozza a koll\u00e9gium egyetlen f\u00e9rfi alkalmazottja.
M\u00e1r az els\u0151 este, a vacsora ut\u00e1n k\u00f6z\u00f6sen \u00e9nekelt\u00fck azokat a n\u00e9pdalokat, melyeket mindny\u00e1jan ismert\u00fcnk, \u00e9s a kellemesen elt\u00f6lt\u00f6tt nap ut\u00e1n j\u00f3 hangulatban indultunk vissza a Lor\u00e1ntffy koll\u00e9giumba.
M\u00e1snap, az els\u0151 tan\u00edt\u00e1si napon az iskol\u00e1val, a tan\u00e1rokkal \u00e9s az \u00faj oszt\u00e1lyt\u00e1rsakkal ismerkedt\u00fcnk, \u00e9s m\u00e1r \u00fagy t\u00e9rt\u00fcnk haza, mintha val\u00f3ban a csal\u00e1dunkhoz menn\u00e9nk.<\/p>\n\n\n\n
Pedig voltak id\u0151szakok, amikor az eg\u00e9sz koll\u00e9giumnak nem volt egy darab kenyere, vagy n\u00e9h\u00e1ny alm\u00e1n k\u00edv\u00fcl m\u00e1s eledele. Ilyenkor valaki elkezdte, majd valamennyien torkunk szakadt\u00e1b\u00f3l \u00e9nekelt\u00fck a \u201eHaj, b\u00fara termett id\u0151\u201c<\/em> c\u00edm\u0171 n\u00e9pdalt, vagy r\u00e1zend\u00edtett\u00fcnk az \u201e\u00c9hesek vagyunk, enni akarunk\u201c<\/em> c\u00edm\u0171 dalra.
S ahogy teltek a napok, egyre hidegebb lett, s r\u00e1ad\u00e1sul \u00fagy k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt r\u00e1nk a t\u00e9l, hogy elfogyott a t\u0171zif\u00e1nk, s mi m\u00e1r az egyetlen vask\u00e1lyh\u00e1ba sem tudtunk begy\u00fajtani. Od\u00e1ig jutottunk, hogy m\u00edg m\u00e1s \u00e9jszak\u00e1ra levetkezik, mi, ami meleg holmink csak volt, mind magunkra vett\u00fck, hogy a hideg szob\u00e1ban meg ne fagyjunk.<\/p>\n\n\n\n\n
Ez az \u00fajs\u00e1gcikk ind\u00edtotta el az emberek seg\u00edt\u0151k\u00e9szs\u00e9g\u00e9t, \u00e9s hozott pozit\u00edv v\u00e1ltoz\u00e1st addigi \u00e9let\u00fcnkben. Egym\u00e1s ut\u00e1n \u00e9rkeztek az adom\u00e1nyok: nem csak fa, hanem \u00e9lelem \u00e9s meleg ruhanem\u0171 is.
A legnagyobb seg\u00edts\u00e9g m\u00e9gis az volt, amikor \u2013 ugyancsak az \u00fajs\u00e1gcikknek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en \u2013, mi is \u00e9s a Tyldisek is UNRA csomagot kaptunk, melyben egy-egy finom vastag gyapj\u00fa h\u00e1l\u00f3zs\u00e1k volt.<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n
Javul\u00e1s \u00e1llt be a menz\u00e1n is. B\u00e1r a reggeli \u201e<\/em>zupa\u201d megmaradt, de a heti k\u00e9t-h\u00e1romszori bors\u00f3porleves mellett el\u0151-el\u0151fordult \u2013 igaz, hogy csak egyt\u00e1l\u00e9telk\u00e9nt \u2013 a babguly\u00e1s vagy a cs\u00fclk\u00f6s bableves is.<\/p>\n\n\n\n
J\u00f3l alakultak a tanulm\u00e1nyi eredm\u00e9nyeink is \u2013 \u00fagy a b\u00e1ty\u00e1m, mint \u00e9n tand\u00edjmentesek lett\u00fcnk \u2013, de koll\u00e9gista t\u00e1rsaink eredm\u00e9nyei is nagyon sz\u00e9pek lettek.
S amikor m\u00e1r \u00fagy t\u0171nt, hogy minden rendez\u0151dik, kaptuk a sz\u00f6rny\u0171 h\u00edrt, hogy megsz\u00fcntetik a koll\u00e9giumunkat, \u00e9s a Magyar Koll\u00e9giumi Egyes\u00fclett\u0151l a koll\u00e9gist\u00e1kat a N\u00c9KOSZ veszi \u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
A felaj\u00e1nlott helyet volt, aki elfogadta, mert a tanul\u00e1st csak \u00edgy folytathatta tov\u00e1bb, de a t\u00f6bbs\u00e9g a bej\u00e1r\u00e1st, vagy m\u00e1s megold\u00e1st v\u00e1lasztott.
Az utols\u00f3 napokat \u00fagy t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck el, mint aki gy\u00e1szol, mint akinek kedves halottja van. S\u00edrva borultunk egym\u00e1s nyak\u00e1ba, \u00e9s j\u00e1rtuk be utolj\u00e1ra a k\u00e9tholdas kertet, s \u00edgy b\u00facs\u00faztunk el az \u00e9p\u00fclet legkisebb zug\u00e1t\u00f3l is. A koll\u00e9giummal szemben, az utca t\u00fals\u00f3 oldal\u00e1n \u00e1llt egy nagyon \u00f6reg t\u00f6lgyfa, h\u00e1rman sem tudtuk \u00e1tfogni a t\u00f6rzs\u00e9t. H\u00e1ny \u00e9vsz\u00e1zad telt el m\u00e1r felette, azt senki sem tudta. Mi viszont \u00fagy n\u00e9zt\u00fck, mint a r\u00e9gm\u00falt id\u0151k \u00e9l\u0151 tan\u00faj\u00e1t, mint amely m\u00e1r akkor is ott \u00e1llt, amikor m\u00e9g \u00e9lt koll\u00e9giumunk n\u00e9vad\u00f3ja, Lor\u00e1ntffy Zsuzsanna. Ez alatt a fa alatt voltunk mind a 22-en utolj\u00e1ra egy\u00fctt, \u00e9s tett\u00fcnk fogadalmat, hogy b\u00e1rhov\u00e1 is sodorjon benn\u00fcnket az \u00e9let, mindig szeretettel fogunk gondolni egym\u00e1sra.<\/p>\n\n\n\n\n
\n\n\n\n\n
\nA mostani \u00edr\u00e1st egy lelkes m\u00fazeumbar\u00e1tt\u00f3l kaptuk, aki \u00e9desanyja visszaeml\u00e9kez\u00e9s\u00e9t osztotta meg a Helyi \u00c9rt\u00e9kkel. A h\u00f6lgy T\u00e9gl\u00e1son sz\u00fcletett, s nevelkedett, iskolai tanulm\u00e1nyai miatt ker\u00fclt el\u0151sz\u00f6r hosszabb id\u0151re Debrecenbe. Az al\u00e1bbi sorokban egy tizen\u00f6t \u00e9ves l\u00e1ny r\u00e1csod\u00e1lkoz\u00e1sai, koll\u00e9giumi \u00e9s k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi \u00e9lm\u00e9nyei ismerhet\u0151k meg.<\/p>\n","protected":false},"author":5,"featured_media":2010,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_et_pb_use_builder":"off","_et_pb_old_content":"","_et_gb_content_width":""},"categories":[32,1],"tags":[95,56,145,146,44],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/2001"}],"collection":[{"href":"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/5"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=2001"}],"version-history":[{"count":6,"href":"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/2001\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2016,"href":"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/2001\/revisions\/2016"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/2010"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=2001"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=2001"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/helyiertek.derimuzeum.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=2001"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}